Kelet-Magyarország, 1987. október (44. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-03 / 233. szám
1987. október 3. BO ( FIATALOKRÓL — FIATALOKNAK Látlelet A tárgyalóteremben az első sorban, a vádlottak padján öten ültek. Három fiatalkorú és két fiatalember, aki még alig lépte túl a tizennyolcadik életévét. A vád ellenük két rendbeli, társtettesként, csoportosan elkövetett rablás bűntette. Az ügyész ismertette a vádiratot: „1987. május 24-én a társaság M. községben, a presz- szóban üldögélt. Egyikük közülük kiment a mellékhelyiségbe, s eközben megpillantott egy vendéget, akinek aranylánc volt a nyakában. Felhívta rá a többiek figyelmét, s elhatározták, hogy megszerzik az ékszert. Záróra után a bejáratnál vártak rá, de a kiszemelt áldozat másodmagával jött ki: beszálltak egy autóba, s elhajtottak. A fiúik azonban nem adták fel a reményt, leültek egy padra és türelmesen várakoztak tovább. Nemhiába, mert az autó megállt, a két férfi kiszállt belőle és megindult visszafelé. Amikor elhaladtak a pad mellett, a társaság cigarettát kért tőlük, majd nekitámadtak az alacsonyabbiknak. A magasabbik elszaladt, ezért ketten urtánavetették magukat. Hát- bavágták egy bokor takarásában, lecsatolták karjáról az óráját, elvették tőle a pénzét — harmincegynéhány forintot. A kisebbikről a dzsekit húzták le, mert egyikük kijelentette, hogy neki arra szüksége van. Mielőtt elmenekültek volna a tettesek a helyszínről, még kiosztottak néhány jól elhelyezett rúgást. Az akció közben a terepet ketten biztosították: amíg a többiek elvégezték az érdemi munkát, ők az úttest szélén őrt álltak.” A sértettek a támadás után egy nyitva lévő üzembe menekültek be. Elmondták, hogy fiatal cigányok kirabolták őket és azt is, hogy az egyiknek kockás kabátja volt. A rendőrséget ez vezette nyomra: egy tanú emlékezett rá, hogy a „Kispatkány” gúnynevű fiú viselt ilyen ruhadarabot a kérdéses időpontban. A tárgyaláson a vádlottak különbözőképpen viselkedtek. Volt, aki töredelmesen bevallott mindent, volt, aki átlátszó, primitív hazugságokat talált ki. A két, szabadlábon lévő fiú nyeglén válaszolhatott a bíró kérdéseire, a három előzetes letartóztatásban lévő azonban mintha jobban felfogta volna a helyzet komolyságát. A mellettük ülő fegyőrök, a csuklójukon feszülő — s egy- egy erősebb rántásra még összébb szoruló — bilincsek nem hagyták, hogy elfeledjék, mit követtek el: két rendbeli rablást, amelyben súlyosabban minősítő körülmény a csoportos elkövetési mód. A rablás e minősített esetét a törvény öttől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni — a felnőtt- korúaknál. ★ A fiatalkorúaknái viszont másképp áll a helyzet. A Büntető Törvénykönyv kimondja, hogy a tizenhatodik életévét & bűncselekmény elkövetésekor betöltött fiatalkorúra kiszabható szabadságvesztés leghosszabb tartama öt év akkor, ha az elkövetett cselekmény egyébként — vagyis felnőttkorúaknál — öt évet meghaladó szabadság- vesztéssel büntetendő. Ez a rendelkezés azt a célt szolgálja, hogy — mivel a fiatalkorú még könnyebben alakítható, nevelhető — velük szemben elég rövidebb tartamú szabadságvesztést ki - szabni, mert így is biztosítható, hogy helyes irányba fejlődjenek, s a társadalom hasznos tagjává váljanak. A gyakorlat ellenben ezzel ellentétes. A kiszabott büntetések, intézkedések a fiatalkorúak számára nem elég el- rettentőek, s egyre növekszik az általuk elkövetett bűncselekmények száma. 1986-ban az összes elkövetőnek a 11,3 %-a volt fiatalkorú, s —megdöbbentő — 4,3%-a gyermekkorú, vagyis olyan, aki a bűncselekmény elkövetésekor még a tizennegyedik életévét sem töltötte be . .. A statisztika anryiban festi sötétebbre a képet, hogy az elkövetők száma és az elkövetett bűn- cselekmények száma nem azonos: ugyanis a fiatalok szívesen „társulnak” egymással, nagyobb biztonságban érzik magukat, ha csoportosan, vagy legalább ketten követnek el valamit. A felnőttekre ezzel szemben a „magányos” elkövetési mód a jellemzőbb. Megyénk a fiatalkorú bűnelkövetők számát tekintve évek óta a negyedik helyen áll, csak a főváros, Borsod és Pest megye előzi meg. Leggyakoribbak a vagyon elleni bűncselekmények, melyek zömét cigányok követik el. Sajnos egyre többen kerülnek erőszakos bűncselekmények miatt bíróság elé: az elmúlt évben — országos viszonylatban — a rablások 40 %-át fiatalkorúak követték el. Érdekes a nemek szerinti megoszlás: az elkövetők többsége fiú, csak 13—14%-a a lány. Ennek magyarázata valószínűleg abban rejlik, hogy a lányokat ilyen korban szigorúbban fogják otthon, mint a fiúkat. ★ O. Ferenc rövid időn belül másodszor került a bíróság elé. Ez év februárjában társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntette miatt a fiatalkorúak bírósága egy év próbaidőre felfüggesztett nyolc hónapi szabadságvesztésre ítélte. A környezettanulmányban ez áll róla: munkáscsaládból származik, az általános iskola öt osztályát végez/te el, ebből hármat meg kellett ismételnie. Nem szeretett iskolába járni, gyakran maradt otthon tanítási idő alatt, s ha a szülei rászóltak emiatt, megmakacsolta magát, és napokig nem járt el az órákra. Tizenhat éves kora után nem állt munkába, időnként, rendszertelenül alkalmi munkát vállalt a termelőszövetkezetben. Agresszív természetű. Erőszakos jellegű bűn- cselekmények miatt az édesapja is több esetben volt büntetve. Egyik bátyja jelenleg a szabadságvesztés büntetését tölti, szintén súlyos testi sértés bűntette miatt. A fiú a második bűncselekmény elkövetésekor még nem töltötte be a tizennyolcadik évét, ezért ismét a fiatalkorúak bírósága elé került. Mint elsőrendű vádlottnak, elrendelték az előzetes letartóztatását. A tárgyaláson fegyőr kíséretében, előrebi- lincselt kézzel, rövidre vágott hajjal jelent meg. Társaival ellentétben egyedül ő tett teljes beismerő vallomást. — Megérdemeltem, amit a verekedésért kaptam februárban, azt hittem, be is fognak csukni. Már hallottam róla, hogy milyen a börtön, mert az unokabátyámart nemrég engedték ki, és sokat mesélt. Tudtam én, hogy mit jelent a próbára bocsátás, mert megmagyarázták, hogy ha alatta csinálok valami balhét, akkor ülni fogok, de hát nem is volt ez az eszemben, amikor megcsináltuk a rablást. Ittam egy kicsit előtte, mert aznap keresztelőn voltam, meg a presszóban is söröztem. A töményét nem nagyon szeretem, inkább a sört. Persze, hogy belementem a dologba, nem akarok én a haverokkal haragban lenni... Most már biztos, hogy nem úszom meg olyan egyszerűen, és éveket fogok ezért ülni, de meg is érdemiem. Csak nem tudom, ha szabadulok, megállöm-e utána, hogy ne kerüljek visz- sza .. . Karját, kézfejét, mellét tetoválások díszítik. Az egyik: „Szeretlek, anyám!” A tárgyalásra az anyát, mint törvényes képviselőt is beidézték. Vallomásában — érthető! — egyetlen terhelő szó sem hangzik el a fiáról. Saját bevallása szerint rendes gyerek, szokott otthon segíteni, nem iszik, nem maradozott ki éjszakára — csak éppen azon az estén ... „Hogy miért nincs foglalkozása? Hát, akkor akart elszegődni valahová . ..” ★ Dr. Bodnár Zsolt, a fiatalkorúak egyik bírája: „A fiatalkorúak bűnözésének vizsgálatakor az okok közül elsősorban a család szerepét kell kiemelni. A családnak kellene ugyanis biztosítania azokat az erkölcsi alapokat, amelyek között felnőve a gyermekből törvénytisztelő, tisztességes állampolgár válhat. A gyermekek olyanok lesznek, amilyenné nevelik — vagy nem nevelik — őket.” A klasszikus családmodell napjainkban sajnos szétesőben van. Ahyagi okok miatt egyre kevesebb idő jut a gyermeknevelésre: az anya nem sokkal a szülés után ismét munkába áll, az apa másodállást, hétvégi munkákat vállal. Egyre kevesebbet vannak együtt, nemhogy nevelésre nincs idő, hanem sokszor még a legszükségesebb dolgokat is alig tudják egymással megbeszélni. Sok a csonka család — ennek ellenére csak részben igaz az az állítás, hogy a fiatalkorúak bűnözésének egyik legfőbb oka a válások egyre növekvő száma: az elkövetőknek ugyanis csaknem 60%-a él a szülők közös felügyelete alatt, s mindössze egyhatoduk kerül ki az elvált szülők gyermekei közül! Meglehetősen magas az elkövetők száma az állami gondozottak között. A bűnöző fiatalok szüleinek foglalkozását tekintve leggyakoribbak a segéd-, betanított és szakmunkások, de évről évre nő a szellemi foglalkozású, valamint az irodai munkakörben dolgozó szülők bűnelkövető gyermekeinek a száma is. Sok szülő ahelyett, hogy maga foglalkozna a gyermekével, az iskolára hárítaná inkább ezt a feladatot, sőt, a felelősséget is. Az iskolák szerepének vizsgálatakor azonban le kell szögezni, hogy ezek elsősorban oktatási funkciót látnak el. Nem várhatják tehát el a szülők, hogy az általuk meg nem nevelt gyermeket majd a túlterhelt pedagógus fogja angyallá varázsolni!” H. Attila tizenöt éves, tízhónapos kora óta állami gondozott. Néhány évig nevelőszülőknél lakott, de aztán visszaadták az intézetbe, mert csavargott, rossz társaságba került. Saját bevallása szerint az anyja és a mostohaapja „hajszolta bele” a bűncselekmények elkövetésébe. „Ahányszor hazaengedtek, vagy hazaszöktem az otthonból, azzal fogadtak, hogy menjek lopni. Felváltva falaztak nekem a boltban, leginkább kávét, pálinkát vittem el, de később már mindenfélét, cipőt, porcelánt, meg a pincékből bicikliket. Volt egy egész kulcskészletem, nem fogtak ki rajtam a lakatok. Az üzletekben arra kellett vigyázni, hogy ne lássanak sokszor egy helyen, mert akkor megfognak. Az italokat, meg az élelmiszert anyáméknak loptam, a bicikliket magamnak, mert egy magnót akartam az árukból venni. Amikor lebuktam, két hónapig ültem a fogdában, kihallgatásról kihallgatásra hurcoltak, halál unalmas volt, és a kaja ... Hát az szörnyű! A zárkatársamat rablás miatt kapták el, egész jókat mesélt. Szerinte a Szőlő utca (javító-nevelő intézet) lesz a büntetésem, azt meg ki lehet bírni. Ha kijövök onnan, munkába állok valahol.” A gyermekotthon igazgatója már úgy ismeri H. Attilát, mint a saját tenyerét. Szökései miatt számtalanszor kellett értesíteni a rendőrséget, s minden alkalommal úgy hozták vissza, hogy újabb bűncselekményit követett el. „Sokszor nem is tudott róla az anyja, hogy megszökött innen, dehogyis ő hajszolta bele a gyereket a lopásokba! Ahogy kitette a lábát a kerítésen, az volt az első dolga, hogy valamelyik környékbeli boltból lopott valamit. Nem bír sokáig egy helyben maradni, az iskolába járást gyűlöli, úgyhogy akármennyire vigyázunk is rá, az első adandó alkalommal megszökik.” „Itt is van kivel megbeszélni a balhékat, nem én vagyok az egyetlen problémás gyerek.” Valóban, a gyermekotthon lakója most P. Róbert is, aki eredetileg nem állami gondozott, csak a bűncselekmény elkövetése után rendelték el állami gondozásba vételét. A vékony, fejletlen fiút, aki még alig lépte túl a gyermekkor határát, rablás miatt ítélték el. Fényes nappal Nyíregyházán, a Széchenyi utcán járókelőket fenyegetett meg késsel: ha nem adnak pénzt, szúrni fog! Igaz, mögötte — az erősebb nyomaték kedvéért — ott állt a felnőttkarú bűntársa, egy hatalmas németjuhász kutyával... P. Róbert tízéves kora óta rendszeresen lopott is, eleinte csak csokoládét vágott zsebre, de aztán rájött, hogy a gyerekeket nem nagyon figyelik, így később autórádiót, magnót is lopott. Szemmel láthatóan fel sem veszi a javítóintézeti nevelést, amit a rablásért kapott: „Ügy hallottam, egész jó hely, csak ügyesnek kell lenni...” ★ Kevesen, sajnos nagyon kevesen vannak, akik a fiatalkori botlásuk után többé nem követnek el bűncselekményt. Bár mindannyian esküsznek rá, hogy szörnyű a bezártság érzése, mégis — a környezet hatása, a gyors, munka néLküii meggazdagodás vágya, vagy csak saját meggondolatlanságuk miatt — gyakran visszakerülnek a büntetésvégrehajtási intézetekbe. S felnőttkorban, visz- szaesőként a bíróság már kevésbé kíméletes, mint a fiatalkorúakkal szemben. Ügy tűnik, N. Zsófia a kivételek közé tartozik, öt éve ítélték el, kisebb értékre elkövetett lopás bűntette miatt öt hónapi szabadságvesztésre. Az ítélet súlyosságában az is közrejátszott, hogy N. Zsófia a bűncselekményt fiatalon, de jogilag már nem fiatalkorúként követte el. Állandó munkaviszonyt nem létesített, bár sokféle munkát kipróbált, egyik sem tetszett igazán neki, mindet nehéznek találta. Munkakönyvébe már alig fért a sok „kilépett” bejegyzés. „Az öt hónapból a jó magaviseltem miatt csak három és felet kellett letölte- nem, de az is éppen elég volt. Otthon engem az anyukám kikímélt, azért sem kellett semmilyen munka, mert mindig könnyebbre vágytam — de bent rengeteget dolgoztattak. Hajnaltól estig szedtük a barackot, vagy vágtuk életlen kapával a földet, és nem lehetett lemaradni, mert akkor jött a büntetés: lecsökkentették a pénzt, vagy megvonták a beszélőt. Estére nekem már semmihez nem volt kedvem, olyan fáradt voltam. Pedig volt tévé, klub, a többiek beszélgettek, terveket szőttek, hogy mi lesz, ha szabadulnak — sokszor a fülem hallatára beszélték meg, hogy hol, mikor, milyen bűncselekményt fognak együtt elkövetni. De engem semmi nem érdekelt, csak azt tudtam, ha egyszer innen kijutok, soha többé nem nyúlok olyan dologhoz, ami a másé. Nem kívánom még az irígyemnek sem, hogy ide kerüljön!” N. Zsófia szabadulása óta takarítónőként dolgozik egy nagyvállalatnál, ahol már egyszer, korábban megfordult. A munkájára soha nincs panasz, olyan irodákba is beengedik, ahol nagy értékeket tartanak. S úgy látszik, a bizalom nem volt alaptalan . .. Bartha Andrea KM HÉTVÉGI MELLÉKLET
