Kelet-Magyarország, 1987. október (44. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-29 / 255. szám

1987. október 29. Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 3 Zsibogó, tangó, ócska­Yásár a földön Szerdán, de főleg szombat délelőttönként i szokottnál is forgalmasabb a Felszabadu- ás, illetve a Dimitrov utca. Járókélők tö- nege özönlik a Hatzel téri piacra. Elsősor- >an nem is a kispiac vonzza őket — hiszen i Búza téri, a tetszetős vásárcsarnokkal sok- :al jobb felhozatalt kínál zöldség-gyümölcs- >ől, és az árak is alacsonyabbak itt — ha- lem a bazárok színes, kavargó világa, és fő- eg az ócskapiac. Százötvenet1 Nyíregyháza — sőt túlzás nélkül mond­ató, a megye — egyik leglátványosabb vá- ára a használtcikk-piac. Valószínűleg nem évedünk nagyot, ha azt állítjuk, hogy a vá- ostervezők korábban az ócskapiac fokoza­ss megszűnésével számoltak. Ám nem így írtént, sőt az utóbbi időben mintha a dup- íjára nőtt volna a területe. Egy-egy szom- ati nap — jó időben vagy főleg nyáron — 00—1000 alkalmi árusnak felcsapó városla- ó, vagy a szomszéd községből érkező vál- ilkozik arra, hogy régi, félig használt ruha- eműjétől vagy éppenséggel az új lakásba lár nem illő holmijától némi fizetség elle- ében megszabaduljon. Az eladók között gyaránt található nyugdíját kiegészíteni karó idős ember, zsebpénzét pótolni szán- ékozó diák, kinőtt gyermekholmit kínáló nyuka és barkácsoló ezermester. Elöl, a Hatzel téren egész a legutóbbi idő­ig a vásározók helyezkedtek el. Számuk ?y-egy jó vásári napon elérte a százötven et is. Valóságos kis zsúfolt sátorvároson ellett keresztülverekednie magát annak, ki az ócskapiacra igyekezett, s eközben hi­ányára érdeklődéssel tekintett a valódi vá­rni forgatagra, a legdivatosabb cikkeket kí- áló ruhaárusokra, a butikosok portékáira, sajnos jobbára csak giccseket áruló bazá­rok pultjaira, vagy éppenséggel a szűcsök láshol nemigen kapható kucsmáira és szőr­iéire. És bizony a mustrából nemegyszer ísár lett. A vállalkozó vásárosok gomba­lód szaporodó száma is azt bizonyítja, hogy c is egyre inkább megtalálták a számítá- űkat a Hatzel téren. A vásárosok most át- enetileg — éppen a héten — a Jósaváros élére költöztek, de remélhetőleg nem só­iig. Bár meglehet, a közel 30 ezres város- ;sz jó piacot ígér, ám semmiképp se oda­lő a hangoskodó vásári látványosság. Egyébként Margócsy József Utak, terek, nléktáblák c. könyvéből tudjuk, hogy már két világháború között is a Hatzel téren olt a kisipac, bár kevésbé volt forgalmas, int most. Mellette már akkor is ott talál- itó az ócskapiac is szerdán és szombaton, tárcsák napjainkban. A használtcikk-piac :után a második világháború után hosszú eig a Búza tér déli oldalán terült el, és ak valamikor a 60-as években került visz- a a régi helyére, a Hatzel térre, illetve ké- Ibb a Hatzel térből nyíló Rózsa utcába. Ám ipjainkban a Rózsa utcát is kinőtte, oly­ír még a Kéz és Szilfa utcát is benépesíti, sokszor a Csillag utcán „megörvendezte- ” az ott lakókat. Időzzünk el néhány mondat erejéig a últban. Ma már nemigen tudjuk, hogy a ázad elején, a 30-as években mit vittek a angóra” eladni az emberek, de bizonyára sősorban félig, vagy alig használt ruhane- űt és lábbelit. Ám a nyíregyházi óCskapi- :nak a többi nagyvárostól eltérően sajátos ;erepe is volt, hiszen a városban nem volt ilogház, sokáig bizományi sem, ahol az át- enetileg, vagy hosszabb időre megszorult nberek kisebb-nagyobb összeg reményében 'tékesíthették, vagy beadhatták volna rgyaikat. Sőt, jó ideig antikvárium sem )lt a megyeszékhelyen. Így aztán a nyír- ;yházi ócskán nemegyszer tűnt fel becse- ■bbnek tűnő műtárgy, régiség, festmény így porcelán. Az idősebbek viszont még nlékeznek arra, hogy a 40-es évek végén az 50-es évek elején mennyi értékes inyv és akkor még kevésbé becsült régiség került piacra. Nem egy könyvgyűjtő ak- irtájt alapozta meg gyűjteményét, és oly­ír egészen értékes és ritka könyvekre si- írült így szert tenniük. Szigorúbban ellenőrizni Korábban a nyíregyházi ócskapiacra a ípművészet kedvelőinek is érdemes volt látogatniuk. Köcsögöket, szilkéket és szőt- seket is lehetett találni a földre terített ísznakon. Ám napjainkban a választék ala- >san megváltozott. Ma már csak elvétve le­st egy-egy értékes, jobb sorsra érdemes ípmű vésze ti tárgyra, régiségre vagy könyv- tkaságra bukkanni. De ezt is inkább az elmes nepperek, viszonteladók vásárolják •1, akik aztán máshol, esetleg műgyűjtőnek Iják el borsos áron. A neppereknél ma- idva, bizony szigorúbban kellene ellenőriz­Rózsa utca a jelen. Sokan remélik, hogy a jövő is e környék marad. ni őket, valahogy úgy, mint ahogy a múlt században tették, amikor egy 1884-ből szár­mazó intézkedéssel úgy akarták megakadá­lyozni a nemkívánatos ügyeskedést, hogy „zsibáruskodás gyakorlására nem nyerhe­tett engedélyt oly egyén, aki nyereség- vágyból elkövetett bűntettért vagy vétségért büntetve volt”. Természetesen azért manapság is érde­mes felkeresni a régi holmik piacát (ahol a régiségek mellett — minden rendőri in­tézkedés ellenére — nemegyszer keresett, új külföldi cikkek is beszerezhetők). A zsibogó sehol máshol fel nem lelhető élményt ígér még ma is. Csak egyet nem szabad, kifeje­zetten egy bizonyos cikk megvásárlásai re­ményében ellátogatni oda. Mert amit kere­sünk, azt bizonyára nem találjuk meg. De találunk helyette valami egészen másat, a dédmama idejéből megmaradt törött fülű porcelán teáskannát, egy könyvtárból ki­mustrált könyvet, esetleg a kisgyereknek mutatós, színes ceruzát, régi pénzt, vagy ki­sebb bélyeggyűjteményeket. Ami a külföldi alkalmi árusokat illeti, né­hány hónapja megkezdődött ellenük a ki­szorítósdi. Hiszen nyilvánvaló, hogy pl. az új, nemegyszer borsos árú műszaki cikke­ket nem éppen a zugkereskedelem hivatott forgalomba hozni. (Más kérdés, hogy keres­kedelmünk nem áll mindig a helyzet ma­gaslatán). Ám a kiszorítósdi teljes sikert még nemigen érhet el, hiszen a rendőrség, vagy éppen a piaciroda ellenőrei sem le­hetnek ott mindig és mindenütt. Hasonlóan sok gondot okoznak a feketézők is, akik ép­pen a külföldiektől, vagy a csempészektől vásárolják meg a kvarcórákat, elemeket és egyéb műszaki, vagy éppen ruházati cikke­ket, s kínálják unos-untalan a járókelőknek. Hangos szóval Ám a becsületes és saját holmijukat — és uram bocsá, esetleg a szomszédét — kínáló alkalmi árusoknak pár forint ellenében — fegyver, ékszer és még néhány holmi kivé­telével — mindent szabad árusítaniuk. Ki- nek-kinek vérmérséklete szerint. Az élelme­sebbek hangos szóval, aranyoskám megszó­lítással és akár túlzott bizonygatással is igyekeznek elsózni megunt portékáikat. Má­sok viszont némi szégyenkezéssel állnak a földre terített ponyva mögött. Pedig nincs miért szégyenkezni, hiszen az alig kinőtt gyermekholmira, vagy akár a szűk lakásba nem férő tárgyra másnak esetleg szüksége lehet, és a kapott pénz pótolja esetleg az új ruha hiányzó árát. Az ócskapiacnak is mindig van valami slágere. Mostanában a jugoszláviai Sógor és a 3+2 együttes dalait tartalmazó felvételek a legdivatosabbak errefelé. A szemfüles el­adók elemes és kazettás magnói naphosszat csak ezeket a felvételeket harsogják. Köny­vekből elsősorban csak az újabb kiadásokat lehet megtalálni, de ezek jó részét iS' bizony mintha a szemétből szedték volna ki. Külön színfoltot képviselnek az egyre gyakrabban feltűnő diákok, akik megunt hanglemezeik­től, vagy kinőtt és viseltes farmernadrág­juktól szeretnének megválni. S ami az ócskapiac jövőjét illeti, nem nehez megjósolni — és ebben London, Párizs példája is megerősít — forgalma inkább nő­ni fog, mintsem hogy végleg megszűnne. Luxus is lenne kidobni egy-egy drágább, ki­nőtt vagy megunt holmit, ha más is használ­hatja. De hogy hol lesz a helye a következő években? Egyelőre marad az ócskapiac a Hatzel tér környékén — sőt a közműépí­tési munkálatok befejeztével az iparcikk­piac is visszaköltözik ide. Ám egy távlati elképzelés szerint mindkettő a Tokaji út mel­letti vásártérre költözik majd. Hogy mikor, arról még nem született döntés. De a piaco- zók bizonyára annak örülnének a legjob­ban, ha az ócskapiac könnyen megközelíthe­tő helyén, a Hatzel tér környékén maradna minél hosszabb ideig. Bodnár István Jövedelmező üzletág Konferenciázó vendég A kempingeket, folyópartokat benépesítő turista kedves vendég. Jön, szórakozik, eszik, fogyaszt, s lényegében úgy exportá­lunk, hogy a bel- és külföldi a gyomrában viszi magával a húst, gyümölcsöt, krumplit. Van, aki csak a templomok iránt érdeklő­dik, a másik a természetet nézi, a harmadik egyszerűen csak lazít. Hazánkban azonban az utóbbi években egyre nagyobb számmal jelennek meg azok, akik dolgozni jönnek, egy-egy tudományos tanácskozás keretében töltenek itt néhány napot. Nyíregyházán is, jó pár éve már, gyarapszik azok száma, akik egy-egy konferencia kapcsán válnak vendé-, geinkké. Igaz, ez a közösség jószerével ha­zai. Az, hiszen a nemzetközi konferencia- turizmusnak olyan feltételei vannak, me­lyeknek megfelelni még nem tudunk. Mert ahhoz kell megfelelő konferenciaterem, for­dító- és tolmácsberendezés, sok-sok szink­rontolmács, és ami szintén fontos: sok, igé­nyes, nemzetközi szintű szálloda. Miután ezek egyelőre nem állnak rendelkezésre, marad a hazai konferenciaturizmus, amit hiba lenne lebecsülni. A megyeszékhelyen a múlt esztendőben köszönthettük a közgazdász vándorgyűlést, hétszáz vendéggel. De itt tanácskozott az ELANCO, osztrák—magyar társáság, mely­nek árubemutatója is volt. A Szervezési és Vezetéstudományi Társaság 250 vendéget jelentett. Nyíregyházán rendezték a mérés- technikai és automatizálási konferenciát, 200 részvevővel. A nyomdaipar és a közúti igazgatóság országos tanácskozásán 350 más­honnan érkezett vendég volt. Az erdőgazda­sági értekezleten százan, az orvoskongresz- szuson háromszázötvenen vettek részt. Itt tanácskoztak a szövetkezeti áruházak igaz­gatói, szám szerint százan, a GTE országos rendezvényén 180-an, a gyapjúipari vetélke­dőn 160-an, az országos papíripari találko­zón 250-en vettek részt. Mint látható: a leg­különbözőbb szakmák, foglalkozások, ér­deklődési körűek választották Nyíregyházát, ami mindenképpen városunk rangját növeli, jó hírét viszi. Az idei esztendő sem alakult sokkal má- sabban. Az ELANCO láthatóan ránk kapott, 87-ben 250 fővel tanácskoztak itt. De a Shell- tanácskozás és termékbemutató is 250 ven­déget hozott. (Csak sajnálni lehet, hogy Nyíregyháza ismét elpuskázott egy jó lehe­tőséget, s nem harcolt ki egy Shell-kutat, nem úgy, mint Rakamaz!) Az országos víz­ügyi konferenciára száznyolcvanán érkez­tek. A TESZÖV országos kongresszusán 350 látogatót köszönthettünk. Énekkari találko­zó is volt, mégpedig 250 fővel, az érem­gyűjtők ötvenen jöttek, a gépipari tudomá­nyos egyesület gyűlésére 160 fő érkezett Nyíregyházára. A papírgyári kupán 100 fő vett részt, az országos liépművészeti talál­kozónak 400 más vidékről érkezett vendége volt, a napokban befejeződött labordiag­nosztikai országos értekezleten 380 orvos járt itt, az orvoskongresszuson 200 fő ven­déget regisztráltak. Az idén még tanácsko­zás és konferencia vendégei lesznek az or­szágos videoszemle részvevői. Az évi 2700—2800 tanácskozó vendég mel­lett szólhatnánk azokról, akik különböző más szervek vendégeiként egy napot tölte­nek csak itt, szintén konferenciáznak, de tartósabban nem maradnak. A tendencia te­hát világos: a megyeszékhely iránti érdek­lődés nőtt. Nem vitás, a konferenciaturizmus kereté­ben érkezőknek komoly elvárásaik vannak a vendéglátással szemben, föltétlenül igény­lik a kulturált szórakozási, kikapcsolódási lehetőségeket is. így aztán nem egyszerűen szállodai vagy vendéglátói kérdés, hogy elé­gedettek-e vagy sem. Magyarul: ha azt akarjuk, hogy a turizmus e faja tovább nö­vekedjék, akkor a szervezési, kiszolgálási láncba be kell kapcsolódnia a közművelődé­si intézményeknek, a kereskedelemnek, hi­szen az ide érkező vásárlóerőt csak akkor tudjuk megfelelően hasznosítani, ha minden téren fogadóképesek vagyunk. Figyelmeztető ez a jövőre, hiszen a városban a szállókon kívül egyetlen elfogadható vendéglátóhely nincsen, a közművelődés szervezői nem vesz­nek tudomást arról, hogy a néhány száz vendég egy része egy-egy jó rendezvény po­tenciális részvevője lehet, mi több, a szín­házi közönséget is gyarapíthatja. Á szerve­zők és a vendégeket fogadó város különbö­ző szerveinek lényegesen jobb együttműkö­dése tételezendő fel a jövőben. A tanácskozásra érkezők számára az ed­digieknél több olyan ajánlatot is kellene tenni, ami a város, a megye megismerését szolgálja.. Ne feleidjük, olyan vendégekről van szó, akik tudásuk, foglalkozásuk, isme­reteik révén tekintélyesek, s tapasztalatai­kat el is mondják. Nem mindegy tehát, hogy milyen hírünket viszik, milyen képet alakí­tanak ki Szabolcs-Szatmárról, miként véle­kednek Nyíregyházáról. Így aztán szükséges lenne, hogy a megyéről készült videofil­mek, filmek a vendéglátók rendelkezésére álljanak, hogy ezzel az érdeklődést felkelt­sék, illetve a megyét bemutassák. Mert nem vitás: a konferenciaturizmus üzlet elsősor­ban, de mint minden turizmus olyan agita- tív lehetőség is, mely befolyásolja, s kell is hogy alakítsa a vendéglátókról meglévő, vagy meg nem lévő képet. Itt kell említeni azokat, akik vadászni jönnek a megyébe. Többségük Nyíregyházán kap szállást, bár már Nyírlugos, Mátyus, Vásárosnamény, Fehérgyarmat is konku­rensként jelentkezik. Az új, most alakuló utazási iroda, mely a szállodával együtt a vadászokra specializálja majd magát, lehe­tőséget teremthet arra, hogy az idelátogatók a vadon kívül mással is ismerkedjenek. Je­lentős réteg ez, s igen komoly pénzügyi le­hetőség is rejlik az üzletág fejlesztésében. Tény, hogy a vadászni érkező külföldit el­sősorban a zsákmány érdekli, de az már raj­tunk múlik, hogy szabad idejére mit kíná­lunk, akár üzleti, akár más meggondolások alapján. De vissza a tanácskozókhoz. Nyíregyhá­zán a konferenciákra érkezők számára je­lenleg a Hotel Szabolcs tanácskozóterme, az MTESZ, a Korona nagyterme, a művelődési központ és a tanárképző előadója kínálja a helyszíneket. Várható, hogy a megépülő gyógyszállóban lesz olyan terem, mely nem­zetközi tanácskozásokra is alkalmas lesz, és technikailag is kielégíti majd az igényeket. Miután szállás lényegében a város szállodái­ban képzelhető el, a megnövekvő forgalom szükségessé tenné a normális infrastruktúra kialakítását. Így a parkolás gondját kellene megoldani, a szálloda előtti lehetetlen köz­lekedési helyzet is felülvizsgálatra szorulna, biztosítani kellene a rugalmas közlekedést az egész megyében, például mikrobusszal, azoknak, akik délután vagy este kirándulni akarnak, folyamatossá kellene tenni az ide­genforgalmi propagandaanyagokkal történő ellátást. Mindenképpen indokolt lenne a vá­rosban legalább egy-két kulturált vendéglőt is kialakítani. Egyre elengedhetetlenebbé válik a szállodákból a gyors és megbízható telefonálás, telexezés megszerzvezése, és sür­gető Nyíregyháza bekapcsolása a nemzetkö­zi crossbar kapcsolatba is. A mai, igényes vendég, főleg a gazdasági életben dolgozó számára ez munkaeszköz, nem luxus. Miután a konferenciaturizmus nálunk jó pár éve fellendülőben van, föltétlenül szük­séges lenne az, ami még hiányzik. Ennek a szervezése. Jelenleg (s ezt a cikk elején lé­vő példák is igazolják), elsősorban itteni gazdálkodó és kulturális szervek meghívá­sának tesznek eleget vendégeink. Ennél a lehetőségek nagyobbak. Ha feltételeink ja­vulnak, lehetőség nyílik arra, hogy nyis­sunk, az országban előterjesszük kedvező feltételeinket, csábítsunk, fogadjunk olyano­kat, akik az itteni jó lehetőségek hatására választanak minket. Érdemes erre készülni, hiszen az idegenforgalmi üzletág (iparág?) relatíve kis beruházásai gyorsan térülnek. B. L. Egy a nagyrendezvények közül: Beck Tamás beszél a műszakiak-közgazdászok előtt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents