Kelet-Magyarország, 1987. október (44. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-28 / 254. szám
1987. október 28. Kelet-Magyarorsxág 3 öt vasúti sínpár, rajta száznál több .széles nyomtávú vagon. Két hatalmas, 433 méter hosszú rámpa és több kisebb. A rámpákon almával rakott ládahegyek között villamos, dízel- és gázüzemű targoncák sokasága szla- lomozik. Száznégy ilyen szállító-rakodó jármű van és észbontó a tempó, amit egyesek diktálnak. Bereczki Zoltán a tuzséri hűtőház és átrakó igazgatója megnyugtat. — Nem kell félni, értik a dolgukat. Nem ütköznek, ládák nem törnek, kipróbált ember itt minden targoncás. Hi volt az oka? Kora délelőtt van, október 'égé, meleg és napfényes az idő, almaszállításra, rakodásra ideális a körülmény. Amíg járjuk az átrakó poros útjait;'mérleget vonunk az eddigi munkáról. — Augusztusban a megszokottnál kevesebb almát, >594 tonnát kaptunk. Szeptember végéig 109 ezer tonna volt a kiszállítás, október ‘‘D-ig 169 ezer 322 tonna almát rakodtunk. Tavaly ilyenkor már 183 ezer tonnánál tartottunk. Mi volt .az oka az expor- alás lanyhább ütemének? A késői érés, a gyümölcs aprósága, de közrejátszhatott az árbizonytalanság is. Közgazdászok égyszer talán majd .iszámolják, elemzik az ex- • • >rtár-csökkentés kedvezőt- n hatását. Mi most más lányban érdeklődünk. Fő témánk a minőség. A szovjet átvevők az átrakónak szinte minden pontján jelen vannak. Mintát vesznek minden rakományból, mérlegelnek, aztán osztályoznak. Lidia Gyeikrján udvarias: — Jó — mondja. — Ez az alma jó, 70 százaléka első osztályú. — Na és a többi úgy általában ? — Én tavaly is itt voltam. Akkor jobb volt a minőség, úgy általában — nevet és körbemutat: — Tessék megnézni. Nézzük az almákat, a ládákat itt-ott, szót váltunk a szállítókkal, rakodókkal, ösz- szegezzük a tapasztalatokat. Ami minőségileg kifogásolható, az már a csomagolásnál kezdődik. Sőt a csomagolóanyagnál. — Sok az összetört, eldeformálódott láda. Nézze ezeket — mutatja Bereczki Zoltán —, összecsuklanak, mint a harmonika. Nincs bennük elég szeg. Szabvány szerint a három oldallécet három, kettő, három szeggel kellene rögzíteni. Az összesen kétszer 8 szög. És hány szög van a ládában ? Hat. Aztán a léc vastagsága, a tető gyengesége. Egy ládát 50 forint körüli összegért adunk el. Ilyen ládát? Ahol minden együtt van Ahány gazdaság, szállító, annyiféle láda, csomagolás. Van jó is, de a rossz kirí az elfogadhatók közül, arról nem is beszélve, hogy a ládák többségéről hiányzik a címke. — Messziről jönnek a gépkocsik, a szél leveri, leszaggatja a címkéket és legtöbbször a szállíttatok hanyagsága miatt. A gépjárműre rakott almát növényegészségügy miatt is fóliával vagy ponyvával kellene letakarni. Takarás nélkül a gépkocsi nem is léphet az átrakó területére. Mit tesznek gyakorta? A Az. hogy itt-ott perzselt a gyümölcs, talán nem is lenne nagy baj. de hogy az egyik alma dió nagyságú, a másik méreten felüli, az már szemrontó. A fajta is különböző. Nem tudom elképzelni, hogy aki ilyen almát csomagol és exportra küld, mire számit. Minősít a szovjet átvevő. — Ki mire számított? Itt a megyében a szüret kezdése előtt a szakemberek úgy becsülték, lesz 550 ezer tonna 'téli .alma. Ettől kevesebb termett. Számoltak azzal is. a tavalyitól most rosszabb lesz a minőség, de bíztak abban, hogy az exportnál ez nem érezteti hatását. Sajnos, az exportálma első osztályú aránya most kisebb a tavalyinál, de erről, mint a példák is bizonyítják, nem a gyümölcs tehet. Ami mindenképpen jobb az elmúlt évitől, az a kiszállítás szervezettsége. Nagy a nyüzsgés — Nincs vagongond. És ez nemcsak azért van, mert kevesebb az alma. Most konténerbe is 'több almát raktunk, mint egv éve, ez is enyhített a szokásos vagonhiá- nyon. Egyébként valóban kevés az alma. Rámpák, rakodóhelyek állnak üresen és ennek mi nem örülünk. Az almautak Tuzsérra futnak. Nagy ott a nyüzsgés, mem unalmasak a nappalok. Aki a rakodók, szállítók között eltölt néhány órák sokat lá t, tapasztal jót is. rosszat is. Szolgáljon mindez kinek-ki- nek okulására. Seres Ernő kapuban a gépkocsivezetők egymástól kérik kölcsön a ponyvát, hogy az előírásnak •megfeleljenek... Amíg a gépkocsik, gépkocsivezetők dolgát beszéljük, jártunkban-keltünikben felbontunk .néhány ládát. Perzselést, fuszikot. jégiütést, egyszóval minden értékcsök- kentő hibát találunk. Ami viszont kirívó: a szüretelők, csomagolok még annyi fáradságot sem vettek, hogy a gyümölcs egyöntetűségére vigyázzanak. — Ebben a ládában minden együtt van — mutatja tenyerében az almát a vendéglátónk. Ahány alma, annyi féle... Előre gondolkodni NAPJAINKBAN MIND TÖBB SZÓ ESIK a környezetvédelemről. Bizottságok, társadalmi szervezetek kutatják, mit lehet tenni a mindennapi életünket befolyásoló tényezők javításáért, egészségünk megóvásáért. Ugyanakkor mások meg legyintenek: már megint ez a téma? Pedig elég csak kinézni az ablakon, sétálni lakóhelyünkön, erdőkben, mezőkön, hogy észrevegyük, környezetünk szennyezett, szemetes. S akkor még nem is láttuk az ipari vállalatok termelése, mezőgazdasági termelőszövetkezetek működése során keletkezett és a természetbe kikerülő veszélyes hulladékot. Környezetünk épségének megóvásáról rendezett nemrégiben tanácskozást a Hazafias Népfront megyei környezetvédelmi bizottsága, ahol a környezetért aggódók Sza- bolcs-Szatmár megye levegő- tisztaságáról, a veszélyes hulladékok kezeléséről és a zajhatásról hallgattak előadásokat. Megyénk az ország többi tájegységéhez képest kevésbé iparosított, ez azonban nem jelenti azt, hogy nincsenek gondok és feladatok. Sok olyan üzem van nálunk is, amely szennyezi a levegőt, vagy ahol a gyártás során veszélyes hulladék keletkezik. A szennyeződés mértékét az ilyen vállalatoknál csak költséges felújításokkal lehet csökkenteni. Épp ezért nagy figyelmet kell fordítani az elkövetkezendő beruházásokra, a jövő építkezéseire. A résztvevők Papp Pétertől a Környezetvédelmi Intézet vezetőjétől megtudták, előírás most már, hogy a tervezőknek környezeti előtanulmányt, úgynevezett hatástanulmányt kell készíteniük, melyben azt vizsgálják, hogy a tervezett beruházás menynyire veszélyeztetné környezetét. S ennek megfelelően kell olyan műszereket, gépeket beszerelni, amelyek nem szennyezik a környezetet, s működésük zaja nem háborgatja a közelben lakókat. Bár ezek drágábbak, de még így is olcsóbb, mint az utólag elvégzett védelem, FOKOZOTT ELÖVIGYÄ- ZATOSSÄGOT igényel a veszélyes hulladékok elhelyezése. A megyében évente 100 ezer tonna keletkezik, amelynek csak kis részét próbálják meg hasznosítani, a többi a környezetbe kerül. A helyzet javításához alapvető változtatás, országos intézkedés szükséges. (A téma fontosságát mutatja az is, hogy október 26, és 30. között a veszélyes hulladékok kezelésének, megsemmisítésének megoldásairól rendeznek világkonferenciát Budapesten!) Az egyik megoldást az átmeneti tárolók építése jelenti. Záhony térségében már működik ilyen. A környezetvédelmi szakemberek szerint az átmeneti tárolók üzemeltetése rendkívül biztonságos. Környezetünk védelmével kapcsolatban gyakran felmerül a kérdés, hogy mi legyen a növényvédöszeres dobozokkal. A régi dobozok legbiztosabb megsemmisítése az elégetés. Az utóbbi időben kiadott növényvédőszerek esetében a dobozokat majd szercsoportonként kell ösz- szegyűjteni, mert a távlati elképzelések során ezeket újból fel lehet majd használni. Készülnek kiadni egy Növényvédelmi Kódexet, mely többek között azzal is foglalkozik majd, hogy milyen mosási eljárással lehet tisztítani a dobozokat. Kecskeméten már kísérlet folyik a dobozok tisztítására. Az új rendelkezések szerint az első osztályú veszélyes anyagok göngyölegét a gyártónak kötelessége lesz majd visszaváltani. Aradi Csaba, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal Észak-Alföldi Felügyelőség igazgatója a tanácskozás résztvevőinek elmondta, hogy a vizsgálatok szerint az emberiség egy időzített bombán ül. Nincs szükség atomháborúra, a föld lakói anélkül is el tudják magukat pusztítani, ha továbbra is nagy mértékben nő a szennyezettség. Sokkal rosz- szabb a helyzet, mint ahogy a lakosság gondolja. Nem mindegy Szabolcs-Szatmár megye lakóinak sem, hogy milyen környezetben élnek, s nevelik gyermekeiket. S mégis találkozunk olyan esetekkel, hogy a szeméttől, a törmeléktől, s más hulladéktól egyesek a természetben, elhagyatott helyeken, sőt tiltott területeken szabadulnak meg. Kirándulni mindenki szeret. Felüdülést jelent a zöldbe öltözött táj látványa, a madarak éneke, a patakok csobogása. Együtt örülünk a réteken labdázó gyerekekkel. A tóból kifogott hallal napokig dicsekszünk barátainknak. De meddig marad a táj, a természet ilyen? ILYENNEK KELL LENNIE most és száz év múlva is! Ennek érdekében azonban nagyobb felelősséget kell éreznie minden üzemnek, gyárnak, termelőszövetkezetnek, gyermeknek és felnőttnek, fiatalnak és idősnek. MINDNYÁJUNKNAK! Magyar László Telefon a szívről Klub — infarktus után Már több alkalommal hírül adtuk lapunkban, hogy a Jósa András megyei kórház és a nyíregyházi városmajori művelődési ház együttműködésével új szolgálat kezdte meg működését nemrég: fölhívható minden szerdán délután öttől hatig a Telefon a szívről", ahol orvos várja a tanácsot kérők kérdéseit (11-701). Mint ak eddig eltelt idő igazolta, nem kevesen éltek is a lehetőséggel (mely egyébként ma újra „élő”), s a legkülönfélébb témákban érdeklődtek a szolgálatnál. Elsősorban a szív- és érrendszeri megbetegedésekkel kapcsolatban kaphatnak felvilágosítást a kérdezők, de bármilyen más egészségügyi téma fölvethető, és készséggel válaszol a szakember az egészséges életmóddal, a táplálkozással összefüggő kérdésekre is. Ugyancsak új és sajátos kezdeményezése a kórháznak és a művelődési háznak az a klub, mely a múlt hónapban tartotta első összejövetelét. A „Szívklub” olyan tagokat tömörít, akik már átesetek egy szívinfarktuson! Orvos tart különféle témákról előadást, ad tanácsot a művelődési házban a klub- foglalkozásokon. A legközelebbi, azaz a mai, szerda délutáni összejövetelen például (17 órától) a dohányzás áll a beszélgetés középpontjában. A cél az, hogy a betegek egymással is tapasztalatokat cseréljenek, sőt: egészséges embereket is szívesen látnak! Természetesen nem azért, hogy „ijesztgessék" egymást, hanem, hogy azok, akik úgy érzik, életmódjuk, egészségi állapotuk sajnos, módot adhat a közelebbi vagy távo- * labbi jövőben egy infartusra vagy bármilyen szívbeteg-1 ségre, megelőzhessék ezt. Hiszen nem szabad elfeledni a régi jó mondást: más kárán is tanul az okos ember (tarnavölgyi) 4 kőris már lehullatta levelét, szürkül az akác is. A Túron kis vashíd ível át, az átlátszó vízben szélhajtó küszök cikkáznak. A csukák valahol másutt lesik a prédát, az itt csak lógónak nevezett ujjnyi halacskák zavartalanul lubickolhatnak az egyre hide- gedő folyóban. Folyóban ... ? Inkább patakocska már csak itt Kö- mörő és Nagyar között a Túr. jó köha- jításnyira innen szakad két ágra. Az egyik megy Nagyar- nak. a Petőfi-fa alatt kanyarog szelíden, míg a másik, hosz- szabb ága megy tovább Nábrádnak, Pa- nyolának, hogy Olcs- vaapátinál simuljon a Tiszának. Az imént még kényelmes, járható úton mehetett a vándor, de átballagván a hídon egyre szű- kebb lesz a két ke- réknyomnyi ösvény. Autó nem is igen jár mostanában már erre. ugyancsak forgalmas nagyúri útra téved. Mert mit láthat? A gyakorlatlan szem persze jóformán semmit. Csak fákat, bokrokat. Azt legfeljebb motorral, még inkább lovas fogattal érdemes útrakelni. Nálunk, Szabolcsban. Szatmárban nehéz is lenne mással bejárni a tájék útta- lan útjait, de hát gyalogszerrel is lehet menni... S ha már útra kelt, nyissa ki jól a szemét. Különösen, ha a valamikor már aligha veszi észre, hogy a kökényt megcsípte a dér, elszáradt a sárga bakszakái. A mezei iringó is elvesztette acéloskék színét, s hamarosan útrakél: a szél görgeti majd maga előtt, mint az ördög szekerét. A tájékozatlan idegen azt sem látja, hogy a birsalma lehullott már a fáról, s nincs aki kasitába gyűjtse. Pedig aligha volt még gyümölcs \ Szatmárban, melynek nagyobb becsülete lett volna. Még a magvát is felhasználták: megfőzték, öszszetörték, csodaír volt ; az égett sebre. A fehér falú tanya is legfeljebb annyit mond e vad, zabolá- zatlan vidékre té- vedtnek, hogy falait lassan kikezdi az idő. Régi lakóira már aligha gondol. Pedig itt is generációk éltek, szerettek, szenvedtek, s reméltek. Vajon mi lett az ő sorsuk? Hova sodorta őket a hideg, tiszai szél? Mely most, október végén is keményen cibálja a bokrokat, komor, súlyos felhőket hajtva az égen... Balogh Géza
