Kelet-Magyarország, 1987. október (44. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-24 / 251. szám

1987. október 24. 0

önkényes az elnevezés, talán berzenkedik is miatta dr. Kelemen Miklós, de mindenképpen az ötletember kifejezés illik rá. Elég néhány perces beszélgetés vele, hogy máris feltöltődjön az ember új elképzelésekkel, halljon olyan megoldásokról, melyek egyszerűnek tűnnek (akár másinak is eszébe juthatott volna), azonban a kidolgozás, az ötlet végiggondolása itt. a vásárosnaményi faforgácslapgyárban valósult meg.

— Most is legalább húsz téma van. amivel foglalkozunk — említi. — Ennyi kell ahhoz, hogy két-három amúgy istenigazából bejöjjön belőle.

A szabolcsveresmarti születésű, de magát tulajdonképpen mándokinak valló gépész- mérnök hatgyermekes szegény családból indult. Majd húsz éve. a kezdettől itt van a gyárban, ahol végigjárta a különböző beosztások lépcsőfokait, amíg 1974-ben igazgató lett. Az irányítói beosztás mégsem tette hivatalnokká, ízig-vérig mérnökember maradt, aki akkor érzi jól magát, ha új megoldásokon törheti a fejét, ha mindig sikerül valamit tökéletesíteni a gyártáson.

— Ha magamat nézem, soha semmi látványos dolgot nem tettem — hárítja el az elismerést. — Igényes voltam magammal és a munkatársaimmal szemben, mindig nyitott szemmel jártam. Egy példát: jártunk Olaszországban, ahol mutatták a tűzálló forgácslapot. Itthon addig gondolkodtunk, kísérleteztünk különböző adalékanyagokkal, amíg rájöttünk, hogyan kell gyártani. Azt hiszem, a szocialista országok között az elsők voltunk, akik ilyen termékkel jöttek elő.

Pedig a vásárosnaményi forgácslapgyár piaci helyzetét tekintve nem is lett volna szükséges a nagy fejtörés. Ugyanis az ő termékükből hazánk importra szorul, a bútoripari felhasználás egymaga olyan nagyságú, hogy a következő években sem lesznek eladási gondök.

— Csakhogy mi azt is láttuk, hogy másutt az építőiparban használják a lemezek közel felét. Erre kell nekünk is vállalkozni! — ellenkezik.

Vagyis sohasem a jelent, hanem már a jövőt is nézi. S a jövőben az is szerepel, hogy — különösen egy műszaki embernél — a ma megszerzett tudás holnap a technika megújulása miatt már csak fél tudás lesz, holnapután pedig új dolgokat kell tanulni. Az idő kihívását pedig vállalta dr. Kelemen Miklós. Bizonyítéka, hogy az 1963-ban megszerzett diplomája után gazdasági szakmérnöki oklevelet is szerzett, majd 1983-ban a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetemen a ,,Többszintes és egyszintes préselési eljárás

az ötletember

hatása a forgácslapok minőségi mutatóira'’ címmel a legnagyobb elismerést jelző summa cum laude minősítéssel védte meg doktori disszertációját.

Mondhatjuk úgy is, hogy a legmagasabb elméleti tudást szerezte meg a forgácslapot gyártó gyakorlati szakemberek között. Ehhez pedig kellett a nyitottság, az új iránti állandó érdeklődés.

— Figyeltetjük a faiipar találjnányait — folytatja. — A forgácslapgyártasban nincs olyan újdonság a világon, amiről ne lenne tudomásunk. Élő kapcsolatunk van az egyetemmel, közösen kísérletezünk, ezáltal a leglényegesebb információkat, tudományos eredményeket megkapjuk. Ráadásul hasznát látom a gazdasági végzettségnek is, mert a műszaki eljárásokat a gazdaság kontrollja kell, hogy kövesse. Nem megyünk bele mindenfajta kísérletbe, tudni kell elvetni dolgokat.

Az újat akaró embernek pedig küzdeni is tudni kell, felvenni a harcot a közönnyel, a meg nem értéssel.

— Azok maradtak meg mellettem, akik gondolkodtak — ismeri el. — Mert nem a bizonyítvány számít, hanem a tudás. Sajnos, volt olyan mérnök, aki végül fizikai munkásként hagyta el a gyár kapuját, eny- nyire tellett a tudásából nálunk.

Elismeri magáról, hogy „nehéz" ember. Szeret vitatkozni, azokat kedveli, akik partnerek ebben. Azonban nagyon sokáig kitart a maga álláspontja mellett, csak nyomós érvekkel lehet meggyőzni bármiről.

— Az egészben a közös gondolkodás a lényeges — jegyzi meg. — Száz, meg száz oldalról megvizsgálni egy megoldásra váró problémát, s csak azután meghozni a döntést. Ehhez pedig nem egy ember kell, hanem egy kis csapat. Nem Vagyunk sokan, de olyan jól összeforrott gárda, amely — úgy érzem — minden technikai problémát meg tud oldani. Ehhez kell egy ember, aki ösz- szefogja a munkát, néha bizony' lelkesít, mert előfordul, hogy valami nem sikerül rögtön és azután következik a pesszimizmus. Ilyenkor kell leülnünk mégegyszer, átgondolni mindent.

Egy műszaki embernek a munkáját az is minősíti, mennyi új ötlettel állt elő. milyen megoldásokat alkalmazott a termelésben. Ha dr. Kelemen Miklóst ötletembernek neveztük, akikor a Kiváló újító kitüntetés kétszer is elnyert arany fokozata bizonyítja a hivatalos elismerést. Ehhez a kitüntetéshez csak tettekkel lehet jutni. Az elnyerés feltétele, hogy legalább egymillió forint értékű megtakarítást kell elérni az újítás révén. A másik erkölcsi elismerést 1984-ben kapta: Űj- helyi-emlékéremmel tüntették ki. amelyei azoknak adományoznak, akik a msző- és erdőgazdálkodás valamelyik szakágában a műszaki és gazdasági fejlődésben kiemelkedő eredményt érnek el.

Mondani sem kell, hogy most sincs idő úgy beszélgetni, hogy valamilyen okból ne keresnék az igazgatót. Telefonhoz hívják, iratot vesz elő a táskájából. Ahogy pakol, egy német nyelvkönyv tűnik elő.

— Csak kell vele rendszeresebben foglalkoznom, valamivel többet beszélni németül, nem egyedül a tolmácsra hagyatkozni.

Az ok: a vásárosnaményi forgáeslapgyár- ban égy éven belül cégtáblát változtatnak. A mostani gazda, az ÉRDÉRT a Skála-Coop- pal társulva egy svájci székhelyű nemzetközi forgáeslapgyártó céggel fogott össze, Vásárosnaményba egy új berendezést telepítenek, s ezzel működni kezd az ország legnagyobb vegyesvállalata, Kronospan néven.

— A vegyes vállalat itteni alapítása annak a műszaki munkának az elismerése is, amely nálunk folyik — mondja az igazgató.

Joggal teheti, hiszen a tőkés cég tulajdonosa több telephelyet megvizsgált Magyar- országon. Amikor az. itteni gyártást tekintette meg, amikor azt látta, hogy ugyanolyan rend, fegyelem, tisztaság található, mint az ő gyáraiban, akkor döntött. A minőséggel szintén elégedett lehetett, mert világszínvonalú terméket állítanak elő a bizony már eléggé elhasználódott gépsorokon

• Lányi Botond

Mezey István: „Házak” (grafika)

Hol jó, hol nem jó

A hazai mezőnyben kevés rendező kezdte a pályáját ígéretesebb módon, mint Gazdag Gyula. Az indulás dofeuimentarista művei

(Hosszú futásodra mindig számíthatunk, A válogatás) és az első játékfilm (Sípoló macskakő) a folytatást illetően komoly reményekre jogosította fel a nézőket. A rendkívüli érzékenység a ■társadalmi gondok iránt és a 'képekben fogalmazás könnyedsége azt a hitet táplálhatta, hogy a további alkotások között felbukkan az igazi csúcsteljesítmény, a fenntartások nélkül dicsérhető film is. A várakozás azonban továbbra is várakozás marad, mert a legfrissebb darab, a most mozikba került Hol volt, hol nem volt nyilvánvaló értékei mellett is hiányérzetet ébreszt, szuggesztív részletmozzanatai ellenére is felemás hatást vált ki.

Hia rajtam állna, a mai ellentmondásos forgalmazási helyzetben elrendeltem volna, hogy a moziplakáton a cím alá írják oda: Vigyázat! Mese felnőtteknek! Nincs ugyan semmi félrevezető a címben, s a mesevilág elemei olyan magától értetődő módon épülnek egybe a való élet helyzeteivel, olyan leheletfinomak az átmenetek •a két szféra között, hogy már-már megtévesztöek, de válójában mindaz a filmben, amely a képzelet játékának tekinthető, csak ellenpontja annak a mindennapi életünket tükröző helyzetnek, amelynek az elviselése Lassan már csak akkor lehetséges, ha gondolatilag irracionálisnak éljük meg.

A film gondolatiságának kibontásához tökéletes .kiindulási pontot szolgáltat a magyar jog egy meglehetősen furcsa passzusa. Ha a gyerek hároméves koráig nem derül ki, hogy ki az apa, az anyakönyv megfelelő rovatába képzelt személy adatait kell bejegyezni. (Mielőtt bárki is messzemenő következtetéseket vonna

le ebből a magyar jogra nézve, jelzem, hogy például Japánban hasonló módon szabályozzák ezt a helyzetet.) Egy jogász nyilván kapásból megindokolná, miért keill ennek így történnie, de ezt felesleges firtatnunk, hiszen Gazdag Gyulát természetesen nem az foglalkoztatja, hogy ez a jogszabály kellően humánus-e vagy nem, hanem mindaz, ami ebből egyenesen és áttételesen is következik. Az, hogy épülhetne 'az életünk hazugságra. Az, hogy megteremtődhetnek-e egymást gazdagító kapcsolatok, ha közben félrevezetjük egymást. Meg az is, hogy mennyire szükségszerű a hazugságokra épülő kapcsolatok nyomán az egyén magára maradása. Sokkal többről van itt szó, mint egyszerű jogesetről: kapcsolataink lazulásáról, s arról, hogy miként hullik szét az egyén körül minden, amelynek valójában megtartó erőként kellene funkcionálni.

A Hol volt, hol nem volt főhőse egy tizenkét éves kisfiú, aki az édesanyja halála után útnak indul, hogy megkeresse az apját, akit még sohasem látott, s a kereséshez mindössze egy név és egy lakcím a támpontja. Nem 'tudhatja, hogy reménytelen vállalkozásba fogott, hiszen az adatok nem valóságosak. E cselekményszál fonódik össze később további kettővel: a * gyámügyi előadóéval (Fnantisék Husak cseh színész alakítja) s a szintén magányos lányéval (Csákányi Eszter játssza ezt a figurát), hogy a befejezésben üldözőik elől ők hárman elrepüljenek a turulmadáron.

Érdekes módon Gazdag Gyula nyilatkozatai sokkal meggyőzőbbek, mint a filmje. „A történetben az a fajta eleve elrendelés érvényesül, ami A varázsfuvola meséjét is működteti. Különböző emberek, akik nem is ismerik

egymást, a maguk pályáját úgy futják be, úgy mozdulnak öl, hogy egymás felé visz az útjuk” — mondja a rendező. Csakhogy a szerkezetnek működnie kell A va- rá zsfuvola-analógiák nélkül is. A rendező figyelmen kívül hagyja azonban, hogy az a fajta filmnyelv, amit 5 művel, a kevés dialógusra épülő és inkább .képi ötletekkel és összefüggésekkel operáló közilésmód, megnehezíti a néző dolgát, s bár itt a film második felében némileg egyszerűbben, de mégis ugyanarra a rugóra jár a szerkezet, minit egy korábbi filmjében, a Bástya- sétány 74-iben, ahol a forma rátelepedett a gondolatokra.

Mindezen azért érdemes sajnálkozni, mert a film a kisfiú útnak indulásáig tökéletes. Gazdag úgy intőnél, hogy magával ragadja a nézőt, de a keresés egy pontján hangnemet vált, s onnan már nehéz lépést tartani vele. A befejezés tartalmilag telitalálat: a következetesen vállalt mesai megoldásokkal harmonizál, a műfajnak a kedvező végre' vonatkozó szabályát is 'tiszteletben tartja, ugyanakkor megőrzi a korábbi többszólamúságot, mert valójában menekülés ez, de nem megoldás, legfeljebb meseii értelemben. Ügy tűnik azonban, hogy technikailag nem kellően kimunkált ez a jelenet.

Ha magyar film feketefehérben készül, azonnal felmerül a kérdés: vajon a pénzhiány következtében történt így, vagy esztétikai megfontolások alapján. Be kell valljam, a Hol volt, hol nem volt esetében nem tudom a választ. Abban viszont biztos vagyok, hogy kevés film kínálná ennyire tálcán a lehetőségét a színes anyag és a fekete-fehér kombinációjának, mint Gazdag Gyula legújabb munkája.

Hamar Péter

Az idősebb nemzedék gimnáziumi tanulmányaiból egy s más talán felködlik idősebb C. Plinius Secundusról, de a fiatalabb nemzedék számára biztosan ismeretlen a nagy római természettudós, természetleíró. I. sz. 23-ban született Comoban, előkelő, vagyonos családból. Harminc éves korában közéleti pályára lépett,' majd mint lovas katona Germániában szolgált, így alkalma volt bejárni a Duna mellékét is. Lehetősége volt, a helyi lakosság életét, szokásait és főleg környezetét megfigyelni és megismerni. Később újra Rómában töltött be hivatali pályát, majd Hispániába és Afrikába került. Vespasianus császár egy állami hajóraj parancsnokává tette, közben Syria kormányzója is volt.

Hivatali munkája mellett legszívesebben a tudományokkal foglalkozott. Rengeteget olvasott, olvasmányait kijegyzetelte. Minden szabad idejét e szenvedélyének szentelte. Ilyen módszerrel írta meg sok kötetnyi művét, amelynek nagy része ell> termeszei históriája

Válogatás Plinius műveiből

veszett. A tudomány nagy szerencséjére fennmaradt viszont nagy természetrajzi munkájának, A természet históriájának mind a 37 könyve. Ebben az első hat a kozmosz és a Föld ismertetése, az emberről és találmányairól szól a hetedik, majd az állatok követkéznek a 8 —11. könyvben. Előbb a négyiábúakat, majd a vízi állatokat, a madarakat, végül a rovarokat írja le, ez utóbbi könyv végén az embert és az állatvilágot összehasonlító alak-, illetve bonctant foglalja össze. A növénytani rész 9 könyvből áll (12—21 könyv), ehhez csatlakoznak a gyógynövényeket ismertető (22—27) könyvek, illetve az emberből és állatokból készíthető gyógyszereket foglalja össze (28—32 könyv). Végül az ásványi anyagokról ír (33—37 könyv). E hatalmas anyagot mintegy kétezer. jobbára római és görög szerző munkásságából gyűjtötte össze, kiegészítve saját tapasztalataival.

Halála méltó volt a tudós életéhez. Értesülvén a Vezúv kitöréséről (i. sz. 79), a hegység közelébe ment, hogy saját szemével győződjék meg a történtekről, s közben állandóan jegyzeteket készített. Feltehetően a kitörést követő mérges gázok ölték

meg. ma úgy mondanánk: tudományos kötelessége teljesítése közben. Jegyzetei alap ján írta meg a Vezúv kitörés históriáját unokaöccse, ifjabb Plinius leveleiben.

Plinius természettudományos műveit rendszeresen használták a magyar tudósok, de érdekes, hogy magyar nyelven sohasem jelentek meg, noha többször, többen is nekiláttak a fordítás munkájának, ám a vállalkozások nem sikerültek, a fordított fészek elvesztek.

Sajnos, e kiadás is csak válogatás a növénytani könyvekből, ezt követi majd hasonló az állattaniakból. Igen nagy kár, hogy nem teljes, szószerinti fordítás jelent meg, de érthető'a kiadó érve: az ő profilja, feladata csak ennyire terjedt.

Ízlés dolga, de a recenzor nem ért egyet a választott betűtípussal: IX. századi Ka- roling minuszkula (verzál jellegű). Bizony nehezen olvasható, és egy régi írás magától is régi, nem szükséges ezt régies betűtípussal bizonyítani.

A kötet végén Plinius-élet- rajz olvasható (Kádár Zoltán munkája). A latin szöveg fordítását Tóth Sándor, a válogatást Zánkai Géza végezte. (Natura, 1987.)

mm HÉTVÉGI MELLÉKLET