Kelet-Magyarország, 1987. október (44. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-23 / 250. szám

1987. október 23 Kelet-Magyarország 3 Dísztagok nélkül Határozott, átgondolt és módszeres rendcsinálás kezdődött. a tarpai Esze Tatmás Népe Termelőszö­vetkezetben. Számba vet­ték, kik voltak azok, akik az év folyamán nem tet­tek eleget kötelességük­nek. Kitől szép szóval, ki­től keményebben vettek búcsút, mondván ágén 'he­lyesen: dísz tagokra nincsen szükség. Meglehetősen ko­moran vették számba azo­kat is, akik az almaszedés kezdetekor itávol maradtok a munkától, pedig eseten- ként ez a szám százra is rúgott. A szövetkezet ve­zetése úgy ítéli meg, hogy a mind nagyobb feladatok­ra asak úgy lehet felké­szülni, ha tudják, kire le­het számítani és kire nem, kik azok, akik a tulajdo­nosi érzést és felelősséget egyesítve végzik a rájuk rótt feladatokat. Mindez történik ott Bereg­iben, ahol a foglalkoztatás különben gond, ahol a né­pesség fogy. Az élet azon­ban azt Igazolja, érzelgős­ségnek nincsen helye ak­kor, amikor egy közösség boldogulásáról van szó, amikor csak és kizárólag a tettrekőszekre van szükség. Ami most Tar pán történik, lényegében nem egyedi do­log. Üzem, 'intézmény, szö­vetkezet veszi számba azo­kat, akikre számíthat. És búcsúzik azoktól, akik gya­rapítják a létszámot, van­nak, s mégsincsenek. Ke­mény dolog ez, de elkerül­hetetlen. Mindez szép — mondták a minap a nyíregyházi gu­migyárban a munkások, amikor ilyen témák kerül­tek szóba. Könnyű ezt mondani, de mi van akikor, ha a racionális és szigorú létszámgazdálkodásba az is beleesik, aki ma annak szükségességét hangoztat­ja? Vajon — mondták —, ha nemcsak ő, de én is be- leesek a szórásba, akkor is ilyen konzekvensen han­goztatom-* az ésszerűsé­get? A válasz ott a helyszínen megszületett, éppúgy, mint Torpan, ahol az aggódó hangok szintén hallhatóak voltak. Tulajdonképpen minden a dolgozó emberen múlik. Ha munkája, maga­tartása, képzettsége, fele­lősségvállalása, kötelesség­tudása jelen van, akkor vajmi kevés oka van aura, hogy tartson attól, hogy a rendcsinálás során bármi is fenyegesse. Mert az alapelv az: mindenkire szükség van, aki vállalja a magasabb követelménye­ket. Meg kell ereznünk, hogy nekünk itt, ebben a hazá­ban kínálkozik csak a bol­dogulás. Nekünk ez a föld ■a szülőföldünk. Emelt büszke fejünk, vagy piron­kodó sutulásunk minket minősít. Azokat, akik meg­tettük, amit kellett, vagy csupán vártuk nyitott ma­rokkal, hogy hulljon bele iaz égi áldás. Aki nem ér­ti meg, hogy kevés ma csupán jelen lenni ott, ahol a munka terem, hogy elég­telein ma csupán szólni ar­ról, hogy jobban kellene végre élni, annak azt is tu­domásul kell vennie, hogy nem veszi többé körül az álhuimanvi'tás hamis védő- bunka. Bőrünkön érezzük, s egyre inkább érezni fogjuk, hogy elismert tisztesség ‘annak jár, aki vállalja e nehéz magyarságot is, aki részt kér a nem látványos, mi több, kínlódó szocialis­ta építésből. Így hát meg­sajnálhatjuk az egyéni veszteseket, bár talán még eé mindig jobb, mintha njagunkat kellene egykor sajnálni. Makovecz Mindig bús vagyok, ami­kor egy nagyszerű tévémű­sor a késő esti időre toló­dik el. Ez az érzés töltött el szerdán este 10-kor, amikor rákapcsoltam a Ma­kovecz Imrét bemutató programra. Egy kiváló gondolkodó, egy nagyszerű építész, egy magyar intel­lektus lehetett mindannyi- ónk vendége, aki csodásán tiszta, egyértelmű, okos be­szédével sugározta magá­ból a haza szeretetát, a gyökerek szükségességét, az ember tiszteletét. Makovecz nem volt pa­te tikus. Csak meleg, em- bensaerető. Meg merte mondani, hogy nincsen okunk kishitűségre; hogy alaptalan kisebbségi komp­lexusunk. Hogy lehet a vi­lágot meghódító az a szel­lem és a nyomán született alkotás, melynek bölcsője a Kárpát-medence. Hogy ez a műsor csak önismeret lett volna? Morailiizálás ? Identitásunkról folyó esz­mecsere? Nem. Makovecz házad igazolták minden gondolatát, szavát. A mű­velődési házak, a fialuhá- zak, a kulturális közpon­tok, a lakóházak. És tegyük hozzá az is, amit nem mu­tatott a kamera: az áltála elképzelt és Nagykálló mellett felépített táncház. Űjra mondom: kár, hogy nem korábban vetítették a filmet, fiatalok okulására. A nem bizakodók felrázá­sára. A kétkedőknek. Bürget Lajos Gazdasági magújulás kopekban Nagy jövő előtt a zsákok A szűkös beruházási lehe­tőségek ellenére 80 millió fo­rintos gépi fejlesztést hajtot­tak végre a Kender-Juta nagyhalászi gyárában. Így a több mint 600 millió forint értéket előállító rétközi üzemben jelentősen korsze­rűsödött a géppark, meg­újult a technológia. Az országban egyedül Nagyhalászon készítenek lágyfalú konténereket. A vegyipari termékek tárolá­sára, szállítására, csomagolá­sára alkalmas „zsákok” nagy jövő előtt állnak a hazai és külföldi felhasználók köré­ben. (1) Lízingben dolgozik a Mul- tifilamens zsákvarró-cérna- gyártó gépsor. A gyár e ter­méke iránt is Nyugat-Euró- pában a legnagyobb a keres­let, mintegy 200 tonna nagy­ságrendben exportálnak. (2) A beruházás során olyan körkötő gépeket helyeztek üzembe, amellyel 125—185 centiméteres konténertömlő­ket készíthetnek. (3) A gyártás folyamán kelet­kezett technológiai hulladé­kot újra feldolgozzák. A szö­vetvégekből granulátumot készítenek, amely fröccsön­téssel új termék előállításá­ra alkalmás. A hulladékhasz­nosítás különleges értéke, hogy tőkés piacon, valutáért adják el. A tervek szerint eb­ben az évben több mint 400 tonnát értékesítenek granu­látumból. (4) Elek Emil Javuló szolgáltatás Kellemes őszi ajándé­kot kaptak Vámosoroszi la­kói. A Jánkmajtis és Vidéke ÁFÉSZ építőbrigádja 400 ezer forintos ráfordítással korszerű szociális helyiségek­kel és raktárral ellátott ve­gyesboltot . épített a régi fa­lusi boltocska helyén. Mi legyen a hulladékok­kal, a semmire (?) nem hasz­nálható, netán még a 'környe­zetre ártalmas mellékter­mékekkel? Ez a kérdés egyre gyakrabban felvetődik a civi­lizált világban, így hazánk­ban is. Minden részmegol­dást nagy figyelem kísér, hi­szen a sok kicsi sokra megy elmélete a környezetvéde­lemben is érvényes. A Balkányi Állami Gazda- --»elmúltban érde- -^tek- agóp­Alkotó Ifjúság Egyesülés Beoltják az iszapot rel újrahasznosítható lett még az olajos iszap is. Az új eljárás lényege, hogy az olajos iszapot szer­ves trágyával keverik el, kü­lönleges baktériumtenyé­szettel oltják ibe, s másfél- ■-maiD múltán a speciális imát következté- ^ségű, ta- -ínyag így kaipott kcwnposzt melio­rációs célokra. A szabadalom birtokosa, az Alkotó Ifjúság Egyesülés egyébként nem­csak az ásványi olaj, hanem a különféle növényi és állati eredetű zsírok lebontására- felhasználására is ajánlja el­járását. Különösebb beruhá­zást nem igényel a megvaló­sítása, így bárhol fehasznál­ható, üzemi alkalmazásának -en akadálya. Ezúttal vállalhatjuk, hogy Mcenységet fejtünk »dekel ez az eljá- úmébe ajánl- Ifjúság üzlet- ~ —•'cnek AT RENDEZÉS 4 z Általános Rézművek új igazgatójának az lett a feladata, hogy a vállalat szekerét kihúzza abból a gazdasági kátyúból, amelybe a régebben több­szörösen nyereséges cég az utóbbi évek rossz, elfuse­rált döntései alapján került. Az új főnök első intézke­dése az volt, hogy az előd­je irodájából kidobáltatta a régi bútorokat, újakat hozatott. A vállalat fagy­szabadságra küldött kőmű­vesei — táviratilag vissza­rendelve — őrült tempóban láttak munkához a januári hidegben: a régi iroda mellé pihenőszobát, tea­konyhát és tanácskozóter­met építettek. A helyisége­ket a személyügyi és okta­tási igazgatóságtól vették el, mivel a társaságot az igazgató főosztállyá fejlesz­tette vissza. A gyártás-előkészítő fő­osztály a könyvelőség he­lyére költözött. A könyve­lők egy hétig a folyosón és a lépcsőházban ácsorogtak. aztán átmenetileg az üze­mi konyha burgonya- és zöldség-előkészítő részlegé­ben kaptak helyet, mivel a konyha a megszüntetett rézüstgyártó részleg helyé­re került. Az átköltözés idején — mintegy két hó­napon át — az étkeztetés szünetelt. Egy hónap múltán a könyvelőség elfoglalta he­lyét az üzemi könyvtárban, mivel ezt a kulturális intéz­ményt leköltöztették az alagsori KISZ-klubba, mondván, nálunk a KISZ évek óta alig hallatt magá­ról. A gazdasági igazgató helyet cserélt a főmérnök­kel, a szociális osztály he­lyére a piackutatók költöz­tek, az éjjeliőrök a szak- szervezeti irodában kaptak helyet. A döntést azzal in­dokolták, hogy az iroda még nappal sincs száz szá­zalékosan kihasználva, mi­vel a titkár egyéves iskolán most fejeii be a nyolc osz­tályt. A költözködés márciusra elérte a tetőfokát. A lép- csőházat, a folyosókat, az udvart, az épületek közötti virágágyakat cipekedő em­berek lepték el. Életkortól és beosztástól függően min­denki vitt valamit: asztalt, széket, iratcsomót, kávéfő­zőt, titkárnőt, minisztériu­mi reviiort, miegymást. Az igazgató elnökletével a köl­tözködés gyorsítására ope­ratív intézőbizottság is ala­kult. Kétheti ülésezés után elkészült az intézkedési Környezet­védelem? Jogos felháborodást váltott ki a tiszavasvári lakosság körében az a pusztítás, melyet a TITASZ emberei műveltek a napokban. A helyzetet súlyosbítja, hogy az ALKALOIDA Vegyészeti Gyár sajátosságaiból adódó rossz le­vegő tisztításához minden egyes fára, zöldre szüksége van a vá­rosnak. Nem azt kérdőjelezték meg az emberek, hogy nem volt szükség a gallyak ritkítására, hiszen helyenként valóban el­érte a magasfeszültséget. A ki­vitelezés, sajnos, lehangoló lát­ványt nyújt. Azok, akik így el­bántak a fákkal, talán figyel­men kívül hagyták, hogy a fák védik egészségűnket, akár tudo­mást veszünk róluk, akár nem. Azok a lelkes, a közösségért is felelősséget érző emberek, akik jelezték a tudósítónak ezt a nem mindennapi tettet, ők tudták, átérezték az esemény jelentősé­gét. terv, amelyre aztán a gyár­ban működő politikai és társadalmi szervek is áldá­sukat adták. A rézsimító részleg ki­öregedett gépeit elvitték a' MÉH-be. Helyükre nyúlket- receket hoztak, mert állító­lag ősszel beindul a nyúl- tenyésztő ágazat, amely már a profilbővítés koncep­ciójába tartozik. A propa­ganda osztályt kiköltöztet­ték a gyárkapu előtt lévő trafikba, mivel a trafikos üzemi büfét nyitott az or­vosi rendelőben. Az üzem­orvos — teljesen új elkép­zelések alapján — áttele­pült a tmk-részlegbe, ahol ezt követően együtt látott munkához az egészségmeg­őrző és gyógyító bázis a korszerű megelőző műsza­ki karbantartással. J a, hogy mi van a ter­meléssel? Nem tu­dom. Az új igazgató­nak az a feladata, hogy a cég szekerét kihúzza a ká­tyúból. Ennek kapcsán még januárban közölte: a ter­mékváltás, valamint az új munkarend és munkatem­pó beindítása érdekében átrendezi a gyárat. Most itt tartunk. Az átrendezésnél. Még szép, hogy ilyen körül­mények között képtelenek vagyunk a termelésre is fi­gyelni. Tetszik érteni? (KGYM)

Next

/
Thumbnails
Contents