Kelet-Magyarország, 1987. október (44. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-21 / 248. szám

1987. október 21. Kelet-Magyarország 3 N agy zavarban lehet­tek a mátészalkai Szatmár Bútorgyár művelődési bizottságának tagjai, amikor arról érte­sültek, hogy a Megyei Köz- művelődési Bizottság mos­tani őszi ülésének egyik na­pirendedéként azt kívánja tárgyalni, milyen eredmé­nyeket értek el a munka­helyi művelődésben. Hiszen manapság a művelődés az értékek sorrendjében egyre inkább hátra szorul, mit te­hetnének tehát a műveltség fontosságáért egy termelő­üzemben ? Amint az ülésen megtár­gyalt beszámolóból és a vi­tából kiderült, igen nagy szerepet vállalhatnak a munkahelyek vezetői a munkahelyi közművelődés különböző formáinak meg- nonosításáért, a művelődési lehetőségek népszerűsíté­séért. És éppen napjaink- oan, amikor az átlagember menekül minden olyan el- Eoglaltságtól, amiből konk­rét anyagi haszna nem származik. Vegyük a bútor­gyár példáját: a jelenlegi 150 milliós beruházás vé­geztével évi 900 milliós ter­melési értéket állítanak ;lő, új, korszerű, számítás- ;echnikai rendszerrel mű- rödő automata gépek beál­lásával. Kik fognak ezen lolgozni? Mennyi időre szól az egyszer, valamikor megszerzett szakmunkás- iizonyítvány? És leállhat- tak-e a tanulásban, mű­velődésben a technikusok, a mérnökök? Kun István gyárigazgató >eszámolója arról győzte meg a bizottság tagjait, íogy a gyár vezetősége gén nagy jelentőséget tu- ajdonít dolgozói képzésé­lek, továbbképzésének, lyen technikai fejlesztések nellett képzettebb munká­nkat igényel a bútoripar, s felsorolni is lehetetlen ízt a közel 20 iskolát és öbb mint 20 féle tanfolya- not, ahol a bútorosok ta- lulnak. Faipari szakos osz- ály indult a mátészalkai [épész szakközépiskolában, honnan lehetőség nyílik elsőfokú tanulmányok olytatására. Jó kapcsolat lakúit ki a soproni egye- emmel, ahol szabolcsiak ;lubja működik. Kevesebb eredményt :önyvelhetnek el a közmű- elődés más területein, mert z emberek elfoglaltságra ivatkozva távol maradtak z igényesebb kulturális rendezvényektől, és újab­ban már nem is látszott érdemesnek időt pocsékolni a szervezésre. Mégis, sike­resek voltak a különféle is­meretterjesztő programok, főként a kirándulással egy­bekötött tanulmányutak más bútorgyárakban, illet­ve a helyi egészségügyi is­meretterjesztő előadások az életmód témakörében. Nőtt az érdeklődés a szakszerve­zeti letéti könyvtár iránt, de semmiképpen nem le­hetnek elégedettek azzal, hogy a 900 dolgozóból 83 iratkozott be olvasónak. Né­hány üzemi tárlatot ren­deztek, amit a dolgozók nagy érdeklődéssel fogad­tak. Több színházbérletet is tudna vásárolni a gyár, ha a dolgozók azt jobban igé­nyelnék. A szocialista bri­gádmozgalomban vissza­esett a közművelődés sze­repe, és az idei kulturális vállalások sem adnak re­ményt, á bizakodásra. Sokan panaszkodnak ma­napság a népművelők, az üzemek vezetői közül egy­aránt: egyre kevesebb pénz jut a kultúrára. Ezzel kap­csolatban a Szatmár Bú­torgyár kulturális kiadásai elég furcsa képet mutatnak, eléggé ingadozó az éves fel- használás, 76 ezer és 211 ezer forint között. Tavaly 89 ezret költöttek művelő­désre — erre az esztendő­re 150 ezret terveztek. Ügy látszik, van tehát lehetőség a színesebb, tartalmasabb munkahelyi művelődés megteremtésére. Ennek több módszerét ajánlotta a Megyei Közművelődési Bizottság a gyár vezetősé­ge figyelmébe. D e mindenekelőtt azt, hogy fordítsanak na­gyobb figyelmet az üzemi művelődési bizottság összetételére — ne csak azok legyenek a bizottság­ban, akiknek hivatalból amúgy is kötelességük a to­vábbképzések, kulturális programok szervezése. Ha teljesebbé válik az üzemi demokrácia a művelődés­ben is, és a munkások kép­viselői is részt vesznek az üzemi művelődési bizottság munkájában, talán az ed­diginél többen tartják majd szem előtt, hogy a művelő­dés, a műveltség fontossá­gáról a nehéz napokban sem mondhatunk le — sa­ját érdekünkben. BE. örültek, bosszankodtak Negatív rekord a Tiszán c Az elmúlt hónap, a szep- ember, száraz és langyos olt. A vízügyi igazgatóság avi összesítése szerint a legyében az átlaghőmérsék- et 16,8 Celsius-fok volt, ami gy fokkal több, mint a sok- vi átlag. A csapadék ebben hónapban is igen kevés olt, bár ennek azok, akik Imát szedtek, örültek, míg vetést végzők bosszankod­ik miatta. A Nyírségben a okévi 46-tal szemben csu- án 24 milliméter hullott, 'első-Szabolcsban 47 helyett 3, a Keletnyíren 39-cel szem­en 24 millimétert mértek, ■z Ecsedi-láp környékén is sak 28 milliméter hullott, ííg a sokévi átlag a 44-et is léri. Beregben a 29 millimé- ;res átlag alakult ki, s ez 16 íilliméterrel kevesebb az tlagnál. A Tisza—Szamos- öz vidékén is kevés, csupán 5 milliméter eső esett. Sú- 'osítóttá a helyzetet, hogy oltak vihar sújtotta vidékek Az idei év negatív rekord­ját érte el a Tisza Tisza- becsnél. A mínusz 200 iga­zán kis medertelítettséget je­lent, fele a sokévi átlagnak. Záhonynál is alacsony volt a folyó, jóllehet valamivel ma­gasabb volt, mint a korábbi években. A Szamos —50 kö­rül mozgott, a Túr Garbóié­nál a —100-at alig érte el, viszont a Kraszna Ágerdőnéí +100 centi volt. Vizeink minősége is válto­zónak volt mondható a ki­lencedik hónapban. A Tisza, mint rendesen, Vásárosnamé- nyig első osztályú volt, in­nen kissé szennyezetten folyt tovább, amiben szerepe volt a II. osztályú minőségben ér­kezett Szamosnak. Rendkí­vül szennyezett volt viszont a Kraszna, újra elromlott az Ér-patak vize, ami sürgetően veti fel a főfolyás minősé­gének gyors javítását. Kis- várdától sajnos a Belfő is III. osztályú minőségű vizet vitt a Tiszába. Rendkívüli szennyezésről hír nem érke­zett. Ez év szeptemberében kezdték meg a Nyíregyházi Sütőipari Vállalat tisza- vasvári sütőüzemének tervszerű felújí­tását, aminek során teljes festésre, a külső épületrész tatarozására, a nyílás­zárók cseréjére és az FNK-kemencék javítására és felújítására került sor. A különböző munkálatok elvégzése köz­ben nem állt le a termelés, folyamatos műszakban 4 -tonna kenyeret és 16 ezer különféle süteményt készítettek a he­lyi és a környező települések üzletei, közületei részére. A 800 ezer forint költségű felújítást a napokban fejezik be. Képünkön Rankotai Imre és Csi- csák István az egyik olajtüzelésű sü­tőkemencét javítja, ... Pogácsás Antal- né az 1,5 kg-os házi jellegű kenyeret veszi ki a kemencéből. (császár) Készenlétben az áramszolgáltatónál Ha kialszik a villany Szinte nincs olyan hét, hogy ne kapnánk levelet ol­vasóinktól amelyben az áramszolgáltatással kapcso­latos észrevételeiket közli-k. Természetesnek veszik, hogy egy percig se legyen áram- kimaradás. Ehhez viszont emberek összehangolt, éjjel­nappal készenlétben, eltöltött munkájára van szükség. Kora este volt már, ami­kor Hrenkó Józsefet, a TI- TÁSZ nyíregyházi üzemigaz­gatóság üzemirányító köz­pontjának vezetőjét kértük, foglalja össze röviden mit jelent az „üzemirányítás”? Helyismerettől javítanak — Mint egy őrhely figyel­jük a megye energiaszolgál­tatásának biztonságát. Hoz­zánk tartozik a nyíregyházi, kiisvárdai, ibrányi, tiszalöki, mándoki, nagy káliói és a baktalórántházi kirendeltség. Ezeken a kirendeltségeken készenléti rendszerben azon­nal rendelkezésre állnak munkatársaink és igyekez­nek a legrövidebb időn belül elvégezni a szükséges javítá­sokat. — Hogy osztják meg a feladatot? — A miénk elsősorban a központi irányítás. Hiba esetón fontossági sorrendben kapcsoljuk vissza a berende­zéseket. A lakossági fogyasz­tóknak a kirendeltségekhez keil bejelenteni a hibát. Ez­zel lényegesen meggyorsul annak javítása. Amíg beszélgetünk, meg­érkezett Spáncz József, az esti ügyeletes. Elfoglalta he­lyét, tájékozódott, rövid töprengés után így szólt: „Elharapott7 vezeték — Nyugodt ügyelet elé né­zünk. Ilyen szélcsendes őszi este nem történik semmi. Amikor viszont zivatar van, hárman is kevesen lennénk iitt, olyan sok bejelentés ér­kezik. Hrenkó József rábólint az előbbi gondolatmenetre, majd hozzáteszi: — A területünkön átvonu­ló viharok, hóviharok pél­dául kidöntik a fákat és nem ritka eset, hogy azok rázu­hannak a vezetékekre. Az­tán előfordul az is, hogy a szélvihar összelengeti a veze­tékeket, vagy villámcsapás­nál a szigetelők megsérülnek. Ilyenkor pedig végig kell menni a vonalon, meg kell keresni a meghibásodás he­lyét. Vannak ugyan a vona­lon úgynevezett elosztóál­lomások, amelyek segítik a hiba feltárását, de még így is időbe telik, amíg azonosí­tani tudjuk a pontos helyet. Nagyon jól jön ilyenkor egy telefon, amelyben valaki ér­tesít bennünket, hogy látott elszakadt vezetéket, megron­gálódott földkábelt. Szerencsére van időnk be­szélgetni, hiszen a szokásos szolgálati telefonokon kívül más hívás nem érkezik. így aztán arra kérem az esti ügyeletest, mondjon egy-két, nemrégiben előforduló üzem­zavart vagy olyan esetet, amely felhívja figyelmünket az emberi felelőtlenségre. — Ilyen eset volt, amikor nemrégiben a mentőállomás­nál a SZAVICSAV marko­lója belemart a 10 kV-os ká­belba. Szerencsére komo­lyabb sérülés nem történt és jr ol volt még akkor az ff előre elkészített asz­falt? Alig jutottunk túl a makadámút korsza­kán, maga az új anyag, a bitumen is csodaszámba ment akkoriban — emléke­zik, így a nyugdíj felé kö­zeledve, az útépítős szaki. Hirtelen huncutul megcsil­lan szeme az üveg alatt. El­mesél egy történetet... A Nagy Magyar Olajláz is legfeljebb csak hőemel­kedés volt akkoriban, a melléktermék, a darabos bitumen a testvéri Albániá­ból utazott sok-sok kilomé­tert, hogy tapodhasson raj­ta a magyar. Ahogy megje­lentek az útépítők a falu szélén, nyomban szájtáti kölykök hada vette körül őket. Gallyat szedni indult a jóember a fasorba, de ő se állta meg, hogy meg ne szemlélje, mire készülnek a munkások. Tisztes távol­ságot tartott — nem púja mán! — csak néhány pil­lantással mérte fel a tere­pet. Azért az szemet szúrt 20 perc alatt helyreállt az áramszolgáltatás. De előfor­dult olyan is, hogy más vál­lalat ahelyett, hogy bejelen­tette volna nekünk, egysze­rűen visszatemette a gödröt, és mint aki jól végezte dol­gát, odébbállít. Csendes éjszaka — A legtöbb esetben a fogyasztó nem szerez tudo­mást arról, mi okozta az áramkimaradást — folytatja Hrenkó József. — Általában az áramszolgáltatót hibáztat­ják az áramszünetért. Pedig nekünk elsődleges felada­tunk, hogy a villamos ener­giát zavartalanul szolgáltas­suk. Elismerés illeti azokat, akik egy üzemzavar esetén esőben, hóban úttalan utakon azon fáradoznak, hogy mi­előbb újra kigyúljon a fény, legyen áram. Ez az este nyugodtam telt. Mindenki nézhette a televízi­ót, hallgathatta a lemezját­szót, olvasgathatott. Nem volt áramkimaradás, éjszaka is termelhettek az üzemek. Ez pedig nemcsak a fogyasz­tóknak, de a TITÁSZ-nak is öröm. Száraz Attila EGETMVÁLÓ neki, hogy mennyi szenet hoztak magukkal. Biztos fű­iének majd a kalyibában. Hideg az éjszaka, dér csíp­te már a kökényt. Neki is azért kell a fa, mert a vis­kón átfúj a szél, nemigen üt ki hátukon az éjjeli iz­zadtság. Gondolt egy merészet: mit bajlódjon a gallyal? Sűrvedés után visszalopó- zott, s óvatos, gyors moz­dulatokkal telekapkodta ko­sarát a fekete szénnel. Mi­re hazaért, alig pislákolt a tűz a spórban. A gyerekek egymáshoz vackolódva me­lengették egymást a föl­dön. Megpiszkálta a para­zsat, lökött rá egy kis fát, s jól megpakolta a csillogó, fekete szénnel. Új erőre kaptak a lángok. Föléjük tartotta elgémberedett ke­zét, s ahogy testét átjárta a melegség, asszonya mellé fészkelte magát. Elcsende­Hal volt... Örökzöld téma már az Ér­patak vizének tisztasága. Év­tizedek óta nap mint nap beszélünk róla, s alig történt valami változás. Az idén úgy látszott, némi javulás állt be. Halak tűntek fel a patakban hosszú idő után, a nyári napfényben gyakran csillogott ezüstösen pikkelyes testük. Ez már je­lentett valamit. Ha „fo- lyónk” még nem is veteked­het hegyi patakok tiszta vi­zével, a kis halak jelenléte már mutatta, hogy a víz kezd újra alkalmassá válni a halak számára. Azonban egy hete elpusz­tult apró halak tömegét vi­szi a víz. Némelyik még ver­gődik, megpróbál ellenállni a sebes sodrásnak, de végül ereje fogytával megadja ma­gát. Vajon honnan sodorja őket a víz? Mitől kaphatták azt a szennyeződést, amelyet már szervezetük nem bírt ki? Kinek a felelőtlensége okozta az élővilág pusztulá­sát? Kérdések, melyekre le­het, hogy soha nem tudjuk meg a választ. Jó lenne pe­dig, ha határozott intézkedé­sek történnének a patak és a természet érdekében, s nem kellene aggódva figyel­nünk mindig a víz minősé­gét. Félek, hogy az apukák gyermeküknek nemsokára majd így kezdik a mesét: Hal volt, hal nem volt... (Magyar) sedett a kunyhó, csak a családfő refrénszerű hor- kantásai, a tűz pattogása zavarta meg a szuszogó har­móniát. Hajnalban az asszony ébredt meg elsőnek. For­dult volna a másik oldalá­ra, de visszafogta valami. Mi van, csirizbe feküdtem? — mormogott. Csiriz bi­zony, még ám fekete! Ék­telen ribilliót csapott, fel­pattant az ember pillája is rögtön. Ríttak a gyerekek, szentségeitek a szülők. Any- nyira leragadt minden pok­róc, minden rongy a föld­re, hogy már delelőre ké­szülődött a nap, mire úgy- ahogy kivakarták magukat a kulimázból. O débb, az út mentén meg a munkások csodálkoztak: hát ez meg kinek kellett? Ugyan mire tudja használni a zsi- vány az ellopott albán bi­tument??! Papp Dénes Menekülés a lírcléstöl?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents