Kelet-Magyarország, 1987. október (44. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-15 / 243. szám

1987. október 15. Kelet-Magyarország 3 Vasasszakszervezet ÍJ utakon az érdekvédelen „Szabadidőt is adiank, ne csak színházkérletet” A beszélgetés résztvevői (jobbról balra): Heppné Bárány Katalin, Mitró Miklós, Jakab Er­zsébet és lapunk munkatársa. A SZAKSZERVEZETI MOZGALOM új utakat ke­res az érdekvédelmi feladat ellátásában, mivel az elmúlt években megváltozott gazda­sági körülmények között dol­gozik. Az iparági szakszer­vezetek ma már nem csak ágazatban, hanem területben is gondolkodnak. Ezért hatá­rozta el a vasasszakszerve­zet, hogy kihelyezett titkár­sági ülésen tárgyalja „A Sza- bolcs-Szatmár megyében működő vasasvállalatok (gyáregységek) helyzete, fog­lalkozási elképzelései” c. na­pirendet. A megyében működő va­sasüzemekben közel 14 ezer dolgozót foglalkoztatunk, ez a megye területén az állami iparban foglalkoztatottak mintegy egyharmada. Az üzemek műszaki színvonal a közepes szintűnek felel meg. Ilyen itermelőberendezés mellett jelentős exportfel­adatot teljesítenek megyénk vasasdolgozói. 'Ma már je­lentős műszeriparral, hír­adástechnikai iparral és szerszámgépgyártással ren­delkezünk. Dolgozóink elsajátították a magasabb műszaki kultúrát, és van olyan üzemünk, ahol az elmúlt fiz évben öt eset­ben cserélték ki a cégtáblát. Ennek ellenére a munkás­kollektíva bizonyította alkal­masságát az iparszerű ex­portképes termelésre, sőt, egyes gyáregységek megha­tározó arányban járulnak hozzá a vállalati eredmény­hez. 1986-ban a BEAG nyíregy­házi 'és uisvárdai gyáregysé­ge 61,2 százalékos, a Magyar Acélárugyár tiszaszalkai gyáregysége 49,6 százalékos arányiban járult a vállalati bruttó termeléshez. Említés­re méltó, hogy a többi telep­hely 22—32 százalékos rész­arányban teljesítette válla­lati feladatát. A BÉR ÉS A JÖVEDELEM HELYZETE az 1986-os té­nyek alapján kedvezőtlenebb az országos vasasátlagnál, de ha a vállalati átlagkere­setet összehasonlítjuk a gyár­egységekével, megállapítha­tó, hogy ezek 10—20 száza­lékkal alacsonyabbak. Nagy a különbség a telephelyek és a vállalati bérek-keresetek között. Az arányok csökkentésére 1987. évre tervezett bérfej­lesztéseknél több vállalat az átlagnál nagyobb átlagbér­növekedést tervezett a me­gye gyáregységeiben (BEAG, HAFE, ISG, Magyar Acél­árugyár). A bér-jövedelem legalacsonyabb a GELKA- ,nál 4309, a METRIPOND- nál pedig 4642 forint. Az összehasonlítás tanulságos: a fizikai és szellemi munka­körben dolgozóknál megál­lapítható, hogy — néhány kivételtől eltekintve — a szellemi dolgozók bér-kere­seti aránya a fizikaiakénál kedvezőtlenebbül alakult... A szociálpoLitikai ellátoj.- ság a Szabolcs-Szatmárban működő vasipari gazdálkodó szervezeteknél az átlagosnál alacsonyabb szintű. Ennek meghatározó oka, hogy a megyében működő vasas­üzemek a közelmúltig nagy- vállalati vagy tröszti irányí­tásban működtek, és ez kiha­tott a szociális ellátás forrá­saira. Az egyéb juttatásokat igénybe vevők száma és ará­nya nem minden ellátásban éri el a vasipari dolgozók át­lagát. Az üzemi étkeztetésben kedvező a helyzet, mert ala­csonyabb nyersanyagnor­mából következően az átlag­nál kisebb a dolgozók téríté­si díja. Ami a szociálpoliti­kához tartozó üdülést illeti, a résztvevők számát egyes helyeken alacsonynak ítél­jük, s ennek oka, hogy az üdülők nagy távolságra van­nak a megyétől, és a foglal­koztatottak többségének pe­dig mezőgazdasági elfoglalt­ságai (jövedelem-kiegészítés céljából) vannak. Az egy családra jutó gyer­mekek száma az országos át­lagot meghaladó, az ala­csony összegű nyugdíjasok széles rétege jelentősen meg­terheli a szociális célokat szolgáló anyagi eszközöket. A társadalombiztosítási te- vékenységben gondot ókóz az a sajátos probléma, hogy a nagy számú és rövid szol­gálati időből eredően az át­lagosnál kisebb nyugdíjjal rendelkezők részére a kivé­teles nyugdíjellátáshoz, nyug­díjemeléshez szükséges alapot indokolatlanul kevésnek ítél­jük meg. titkárságunk Ál­láspontja SZERINT a szabolcsi vasasdolgozók hát­rányosabb ellátását semmi nem indokolja4 A különbsé­gek megszüntetését ezért na­gyon fontosnak tartja, és szor­galmazza annak csökkenté­sét. Szükséges, hogy az ipari irányítás fordítson kiemelt figyelmet megyénkre. A fog­lalkoztatási problémák meg­oldásához az eddigieknél na­gyobb anyagi erőforrásokra lesz szükség, amihez re­méljük, a központi szervek, a tanácsok támogatását is megkapjuk. Titkárságunk helyesen kezdeményezi, hogy az Ipari Minisztérium és a MÉM kidolgozott program alapján alakítsa ki a konk­rét feladatokat; a munkaerő­kereslet és -kínálat össz­hangjának mielőbbi megte­remtését; megfelelő regioná­lis átképző központok létre­hozását, melyek bázisai lehet­nek a meglévő ipari szak­munkásképző intézetek. Eb­ben fokozottabban szeret­nénk építeni a szabolcsi vál­lalatok részvételére is. Ügy gondoljuk, hogy je­lentős támogatást jelentene, ha az 1988. január 1-től élet­be lépő Foglalkoztatáspoliti­kai Alap további felosztásá­nál kiemelten vennék figye­lembe a Szabolcs-Szatmár me­gyében tervezett foglalkoz­tatási intézkedések támogatá­sát. De szerintünk hasznosí­tani kellene azokat a létesít­ményeket is, amelyek a kü­lönböző tsz-ek tulajdonában vannak, ám jelenleg haszná­laton kívül állnak. AZ UTÓBBI ÉVEKBEN va­sasszakszervezetünk testüle­té túllépett azokon az érdek- védelmi hagyományokon, ami eddig az üzemeinken belül valósult meg. Támogatásával, kezdeményezésével a jelenleg vasasszakmában dolgozók — idősebbek és fiatalok — ered­ményes munkáját ismeri el. Megyénk egyik jelentős kulturális eseménysorozata kezdődött el a napokban, és tart jó másfél hónapig: a' munkahelyi művelődési he­tek. Rendezője a nyíregyházi Váci Mihály művelődési ház, résztvevője most már 4# üzem. Három munkahely prog­ramjainak szervezőivel ké­szítettünk kerekasztal-beszél- getést: Jakab Erzsébet a má­tészalkai Zöldért könyvelője és KISZ-titkára, Mitró Mik­lós a Tiszai Kőolajipari Vál­lalat nyírbogdányi gyáregy­ségének személyzeti vezető­je, Heppné Bárány Katalin a HAFE 2. sz. gyárának okta­tási előadója. Ne kampány legyen B. E.: Vannak, akik úgy vélik, ez a program csak ar­ra jó, hogy pesti hírességek nagy összegeket összeszedje­nek előadásaikért. Önök ki­ket, milyen programokat kér­tek? J. E.: Pécsi Ildikót és He­gedűs D. Gézát. M. M.: Mi Baló Györgyöt kértük a magyar—szovjet kapcsolatokról szóló előadás­sal, Mester Ákost, akit vagy 25 helyre hívtak, és el kell fogadnunk, hogy Nyírbo.g- dány kis hely, ő tehát nem jön, és lesz egy vándorkiállí­tásunk a Kárpátontúli nép­művészetről — MSZBT tag­csoport működik nálunk. H-né B. K.: Két helyi elő­adót hívtunk Gyuricsku Kál­mánt és Szemján Tibort két előadásra, gazdaságpolitiká­ból. B. E.: Nem tipikusan kul­turális program a HAFE-é. H-né B. K.: Mi megmutat­tuk a művelődési ház műsor- kínáló listáját a munkások­nak, ők választottak. És a gazdaságpolitikai ismeretek is gazdagítják a műveltséget. B. E.: Szeretnék a népmű­velők elkerülni, hogy kam­pány legyen e programból, másfél hónap alatt mindent kipipálni, és utána meg előt­te semmi hasonló nincs. Mi a tapasztalatuk erről? J. E.: Nálunk egész évben napirenden van a kulturális élet, járunk a Móricz Zsig- mond Színház előadásaira, vagy elmegyünk, ha Szálká­ra jönnek művészek, látogat­juk a kiállításokat, a múze­umot, főleg a fiatalság. M. M.: Ügy érzem, nálunk vagy két éve már nem kam­pány, hanem folyamatosan foglalkozunk a munkahelyi művelődéssel. Művelődési bi­zottságunknak munkaterve van, annak alapján szervez­zük a programokat, jól mű­ködik a vegyész klubkönyv­tár, de említhetem a nyug­díjas-klubot is. 320- fős üze­münk 60 színházbérletet vá­sárolt, rendszeresen járunk, tavaly találkozót tartottunk áz üzemben Léner Péterrel, és van saját öntevékeny iro­dalmi csoportunk. H-né B. K.: Mi minden volt nálunk is korábban, könyv- barátklub, fotóklub, tánc­csoport, de annak az időnek vége. Ma 12 órát dolgoznak az emberek, a másodállás, a 'gmk muszáj és nem hiszem, hogy ráérnek akár olvasni is. Én se érek rá, munka. 2 gye­rek, kiskert, most meg isko­lába is járok. Azt szokták mondani az emberek, ha a színházi előadást ajánlom: szabad időt is adjunk, ne csak színházbérletet. Amíg ez tart, addig nálunk ez a kampányszerűség marad. Hosszabb távon B. E.: Én nagyon félek, ha ez így halad tovább, és a munkások egyre nagyobb tö­mege nem olvas, nem műve­lődik, arról lesz majd „is­mert" a világban a magyar munkásság, hogy műveletlen, amint a japánról, vagy a né­metről azt mondják: precíz. Kell-e ettől tartanunk? M. M.: A gazdaság rovásá­ra, a munka színvonalában mindenképpen jelentkezni fog hosszú távon a művelő­dés elmulasztásának hatása. Meg fog látszani, hogy azt a munkát egy kultúrember vé­gezte-e el, vagy odacsapta és befejezetlenül, piszkosan ott­hagyta. Ezért nem intézhetik el a népművelők, vagy az üzemi programok szervezői azzal, hogy kitesznek egy plakátot. Személyesen kell szólni, mert az emberek igen fáradtak, és a kultúra vala­hol igen hátul kullog a dol­gok fontossági sorrendjét te­kintve. H-né B. K.: Én meg úgy látom, hogy aki eddig este 6-tól olvasott, az azért ki fogja szorítani az időt, hogy legalább este 10-től olvasson, mert akiben ez az igény ben­ne van, abból nem lehet ki- puszítani. J. E.: Szerintem mindig fontos lesz a műveltség — meglehet, most zaklatottab- ban élnek az emberek ... B. E.: De ezt az eszmét éb- rentartani az emberekben egyre nehezebben megy a népművelőknek. Mégis úgy látszik, mindenütt akadnak megszállottak, akik a fáklya fényét felmutatják. Önök is ezt teszik, holott nem ez a főállásuk. Miért? J. E.: Kaptunk egy lehető­séget: két órával később in­dul a busz munka után, ha kulturális programot szerve­zünk. És szerintem minden­kiben van igény erre, csak jelenleg túlnövi ezt az anya­gi javak hajhászása. H-né B. K.: Igaz, kell egy kis rábeszélés, de vannak olyanok, akiket segíteni, irá­nyítani lehet a művelődés fe­lé. És ha ezért tehetek vala­mit . '.. M. M.: Kell lenni megszál­lottaknak, csak megfelelő módon keli azt felhasználni a közösség céljaira. Legyenek is megszállottak, akik vala­mennyire segítik azokat, akik ilyen szempontból a periféri­ára kerültek. Akkor talán ha­marább kilábalunk... Helybe vinni B. E.: Korábban a munka­helyi vezetők közül sokan azt hangoztatták: a gyárban dolgozni kell. ez nem iskola, nem kultúrház. Ma hogyan állunk ezzel? J. E.: Támogatni szokták a kezdeményezéseinket... M. M.: Ez ma már nem el­döntendő kérdés egyetlen munkahelyi vezetőnek sem, hiszen a közművelődési tör­vény minden munkahelyi gazdasági szakmai vezető ré­szére előírja ezt, mint fel­adatot, azzal, hogy a kultu­ráltságnak a termelés minő­ségében realizálódni kell. Összefoglalva: A munkahe­lyi művelődés megyénkben ma azt jelenti, hogy 40 üzemhez viheti helybe a mű­velődési ház a kulturális programokat. Ezek népszerű­ek, ugyanazért a művelődési házba nem mennének el a munkások. Az idén különö­sen ügyelnek a programok színvonalára, nem fordulhat ■elő, hogy egy-egy tévés sze­mélyiség 2—3 nap alatt „megszedje” magát, egy-egy előadó egy nap maximum két helyen szerepelhet. Remélhe­tőleg a kampányból mielőtt folyamatosság alakul ki, és a jövőben sikerül többet törőd­nünk szellemi kondíciónkkal.* Baraksó Erzsébet Pavilon C söndben, szinte ész­revétlenül — de im­már készen áll. Meglapul a sárokban, nem szembetűnő első pillan­tásra — mégis, ha oda­fordul a járókelő tekin­tete, ott is marad. Áll a nyíregyházi Kossuth té­ren (vagy már nem is egé­szen ott) a Csemege Áru­ház mellett egy új pavi­lon. Hogy mit fognak ben­ne árusítani, azt nem tu­dom, most nem is ez a lé­nyeg. Inkább az: nagyon szép! Vörösréz a tetőborítása, sötétbarna fa a többi ré­sze — igen tetszetősre si­került. Néhány hónapja komoly vitákat keltett a terv, amit a város tanácsának vég­rehajtó bizottsága is meg­beszélt: új pavilonokat építenek a megyeszékhe­lyen, melyeket azonban nem engednek „szabad prédára" se .pbban, hogy mit áruljanak bennük, se pedig küllemükben. Szánt szándékkal nem érdeklőd­tem utána, hogy része-e ez az új pavilon a terv­nek, avagy attól függet­lenül épült — mert csak az átlagember vélemé­nyét kívánom tolmácsol­ni. Ez a kis épület szép, hangulatos, nem hivalko­dó és nem kirívó. Ilyenekre van szükség ahhoz, hogy föl se merül­hessen a vád: „bódék" csúfítják az utcákat, tere­ket ... (t.) Gégény István a vasasszakszervezet megyei szervezője BŐVÍTETTE ÜZEMHÁZÁT a Nyírbátori Ruhaipa­ri Szövetkezet. Az új szárnyat 10,5 millió forintért építették. Ebben kap helyet a tanműhely és egy új varrodai szalag. (Elek Eemil felvétele) O lvasom: érdemes fennen hirdetni a férfiaknak, hogy nemzőképtele­nek, mert művi úton azzá tették őket. E célra már jelvények is készülnek, amit a gomblyukába tűzhet a férfiú, jelezvén: tő­le nem kell félnie egyetlen hölgynek sem, nem lesznek kel­lemetlen utóhatásai együttlétüknek... Kérem, ez nagy do­log. A kommuniká­ció új formája kezd előretörni a jelvé­nyekkel — egy szót se kell szólni, csak rá­néz az emberre a má­sik, és máris tudja, mihez tartsa magát. Itt van példának okáért az, hogy ha- zas-e valaki, vagy sem. Igaz, e célra ki­találták már a jegy­gyűrűt, de olcsóbb és praktikusabb a jel­vény. Ha valaki bol­dog házasságban él, s nem kíván semmi­féle külső kapcsola­tot, az „Ádám és Éva a paradicsomban" rajzolatú jelvénykét. A borravalós szak­mák művelői fino­man tudathatják a borítékot ábrázoló jelvényükkel, hogy ok nem postások. Az adóhivatali dolgozó­kat is rögvest töl le­túzhct ki. Ha zűrök vannak a házasságá­ban, akkor más az ábra: fehér mezőben egy macska és egy kutya. Ha valaki fontos beosztásban van, és erről tudatni kívánja a nagyvilágot (ó, mennyien vannak!), akkor jelvényén egy biciklipedál latható, mert tudvalevő, hogy ezt csak lefelé lehet taposni. hét ismerni a minia­tűr szölöprést formá­zó jelvényükről. 1 De lehet még ezt fokozni. Egész kollek­ciót alakíthatna ki bárki jelvényekből, s mindennap azt tűz­ne ki, amelyik épp ak­tuális. Például, ha előző esete összeve­szett a feleségével, kitűzi a barna hátterű sárga sodrófát; ha nem kapott prémiu­mot, és emiatt dühös. viselné a vörös ala­pon fekete fityiszt. Természetesen ha­zudni is lehetne e jel­vényekkel. Akit pél­dául cserbenhagyott ereje éjjel az ágyban, nyilván nem tűzi fel azt, melyen szürke alapon bágyadt őszi szél fúj, hanem azt, amelyen csatába in­dul egy harci mén. T jT égül egy javas- lat: akár elis~ w merő jelvény­ként is használható lenne némelyik. Azok a gazdasági vezetők, akik sikerrel csődbe viszik cégüket, át­vehetnek és kitűz­hetnék a jelvényt, mely fekete alapon sötét alagutat ábrá­zol. (tgy)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents