Kelet-Magyarország, 1987. október (44. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-02 / 232. szám
1987. október 2. Kelet-Magyarország 3 „Valita”, azaz: lakás Többet, jobbat... Nélkülük nincs színház A művezetőnek látszólag könnyű dolga van. Ismeri a gépeket, tudja, mire képesek az emberek, ennek alapján szervezi a munkát. — A vállalat gazdasági munkaközösségében viszont későn ébredtünk fel — ismeri el. — Először húzódoztak az emberék, biztosabbnak látták a háztáji, a mezőgazdasági munkát. Az igazi megélhetés Most viszont olyanok is vannak, akik szinte felszámolták az otthoni kisgazdaságot, mert az igazi megélhetést a gyárból várják. — Kockáztatnunk .kellett, többet vállalni a tervezettnél — mondja erre Szedlár Sándor, a gyáregység igazgatója. — Ezért a vállalati tanács (amelynek közel felét a tiszaszalkai munkások és vezetők adják) megemelte a tervezett termelésit 40 millió forinttal, a nyereséget tízmillióval. Ez tette lehetővé, hogy bérben is többet adjunk, várhatóan 9,5 százalékkal emelkednek idén a keresetek. A megnövekedett feladatok, a közel négyszáz milliós termelés azt is jelentette, hogy emelni kellett a teljesítményeket. Amit nem tudtak szervezéssel, gépesítéssel megoldani, ott többletmunkát vállaltak, ezért jöttek Utolsó simítások a késztermékeken. juk van gépi forgácsoló, lakatos és hegesztő szakmában. S azt hinné az ember, hogy ezen a vidéken, ahol foglalkoztatási gondok vannak, bőven akad jelentkező •a fiatalok között. Meglehet, hogy valamilyen szervezési probléma volt, de hegesztőnek nem jelentkeztek annyian, mint ahány tanulót a gyáregység is foglalkoztatott volna. A munkásokon nem múlhat — Nem véletlen, hogy any- nyira örülök az elért béremelésnek, hogy szeptember elsejétől is lehetett egy forintos órabéremelést adni — mondja az igazgató. — Ugyanis az átlagbérünk az iparági fizetésekhez képest alacsony, ezen kell változtatná. Ennek alapján készítették el a helyi cselekvési programot is, amiről a párttag Ga- lajda Ferenc így beszél: — Nálunk az a lényeg, hogy ne legyen baj a munkához való hozzáállással. A munkásakon nem múlhat a jó célok teljesítése. Mindehhez persze nagyobb minőségi követelményeket is támasztanak házon belül. Ám az eddigi eredmények azt mutatják, hogy ezeket teljesíteni tudják, így jövőre még magasabb feladatokat tudnak meghatározni. Lányi Botond Ezer lakókocsi A vahta jelentése őrhely, őrbódé, de az orosz zsargon alapján a következő fordítást is használják: szoba. A legmegfelelőbb mindenképpen az, hogy lakás. A szerződésben, amelyet a jamburgi egyezmény keretében a Nyíregyházi Mezőgép Vállalat az elmúlt héten kötött a Mogür- tön keresztül az Avtoexport- tal, lakókomplexum szerepel. Ebből szállít a nyírségi vállalat 184-et 1988. június 30-ig. A lakókomplexum, amelyet a szibériai kőolajipari fúrásokhoz fognak használni, 12 Tajga—II. lakókocsiból áll. Amióta egyre mostohább viszonyok között dolgoznak a kőolaj-kitermelő brigádok, a szovjet partner növekvő mértékben szeretné biztosítani számukra a szociális létesítményeket. Ezért egy lakókomplexumhoz hat hálóhelyiség, egy-egy konyha, raktár, fürdő, szárító, kultúr- és fúrómesteri kocsi tartozik. A konyha a raktárral, a fürdő a szárítóval össze lesz kapcsolva. A 2208 lakókocsiból az idén 960 átadását tervezi a Me- , zőgép közel 12 millió rubel értékben. A lakókomplexumok gyártásában a vállalat fehérgyarmati, baktalóránt- házi és mátészalkai gyáregysége vesz részt. Rajtuk kívül a vállalat továbbra is támaszkodik kooperációs partnereire, akik a lakókocsik belső kialakításában segítenek. (máthé) Vásár után OKISZ-plakettek Sikeres bemutatkozásukért, az őszi BNV-n bemutatott termékeikért OKISZ- plakettel tüntették ki a Nagy- kállói Kallux, a Nyíregyházi Elekterfém és a Nyíregyházi Bútoripari Szövetkezetei. OKISZ-oklevéllel ismerték el a Nyírség Ruházati Szövetkezet, a Nagykállói Textilruházati Szövetkezet, a Gávavencsellői Viktória Cipőipari Szövetkezet és a Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezet termékeit. Záhony: Tanuló vasulasok Hatféle forgalmi és kereskedelmi alapvizsga előkészítő tanfolyamot indítanak október első napjaiban a MÁV Záhonyi Üzemigazgatóságnál. A különböző munkakörök ellátására feljogosító vizsgákat 3—4' hónapos időtartamú, munka mellett rendezett felkészítő kurzusok után szerezhetik meg a dolgozók. Flórian Hatala Elhatározás 4 mikor a főnök szobája elé értem, az ajtónál egy pillanatra megálltam. Óvatosan benyúltam a zsebembe és megtapogadtam a kis borítékot. A felmondásom volt benne. Ez bátorságot adott. A főnököt munka közben találtam. Az íróasztalánál ült és keresztrejtvényt fejtett. — Azért jöttem, hogy megmondjam, mit gondo- ' lók magáról — kezdtem minden teketória nélkül. — Tíz ... — morogta a főnök a bajusza alatt. — Elég volt a színlelésből. Elég. elég! Nem fogom többet magamba fojtani, amit gondolok. Ki kell mondanom! — Húsz ... — Én nem vagyok olyan, mint a többiek, csak, hogy tudja. Maga engem nem vásárol meg. Engem nem! — ötven? — nézett fel a főnök a keresztrejtvényről. — Késő . .. — Száz! — Megmondom! Megmondom, akkor is. ha balták potyognak az égből. — A főnök el- komorodott. — Kétszáz! — mondta a foga között szűrve a szót. — És nemcsak magam miatt. A többiek miatt is teszem, felnyitom a szemüket. Hadd tudják meg ők is. A felhők a főnök arcán mintegy varázsütésre szétosz-, lottak. Helyüket mosoly váltotta fel. Megértő, együttérző mosoly. Szemle a gátakon A Felső-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság területén megkezdődött az árvízvédelmi, belvízvédelmi, vízhasznosítási és vízrajzi létesítmények őszi felülvizsgálata. A szemléken az igazgatóság vezetőin kívül részt vesznek a megyei tanács, a növényvédelmi és agrokémiai állomás és a vízgazdálkodási társulatok képviselői is. A szemlék során a bizottságok a védőművek — árvíz- védelmi töltések, belvízlevezető főcsatornák, szivaty- tyútelepek, zsilipek, vízmércék állapotát, a biztonsági előírásoknak megfelelő üzem- képesség vizsgálatát végzik el. A szemle célja a terület ár- és belvízvédelmi kárelhárításra való felkészültségének ellenőrzése. ADIDAS EXPORTRA. A Senior Váci Kötöttárugyár ka- zári gyáregységében az idén a nyugat-német ADIDAS-cég részére készítenek különféle színű és fazonú szabadidőruhákat. Az év első felében százkilencvenkétezer garnitúra sportruhát exportáltak. Képünkön minőségi ellenőrzés. Lízingben építettek Mindez komoly előkészületeket jelent, mert a Magyar Acélárugyár (mint arról lapunkban korábban beszámoltunk) ebben a gyáregységben éri el a nyereséget, a budapesti törzsgyárban különféle nehézségek miatt alig-alig jutnak ki a veszteségből. Ilyen körülmények között pedig a gyáregységnek is kevés jut fejlesztésre. Ezért inkább lír zingben építettek fel egy 500 négyzetméteres sátorraktárt, s vettek bérbe új gépeket. A munkásoknak nem kell külön mondani, hogy a gyár eredménye rajtuk múlik. Ahogy a művezető, Galajda Ferenc mondja: — Idekötődtünk, innen akarunk megélni. Látjuk, mit vállalt a vezetés, ha kell hétvégén is nyomjuk, hogy 'teljesítsünk. Meg kell jegyezni, hogy őt, a tapasztalt szakembert tartják az egyik legjobb marósnak, aki ha odaáll a gép mellé, akkor bárkit lepipál. Ám nem magát ajánlja, hanem sorolja a neveket, akikre mindig számítani lehet. Többek között Szolnoki Zoltánt, Kozma Bélát és Tóth Lajost említi, akit a fiatalok elé példaként lehet állítani. — Változatos a munka, ahogy a megrendeléseket hozzák, i úgy dolgozunk — említi Tóth Lajos az esztergagép mellett. — Most éppen légkalapács-hengereket készítek, sürget az idő, későn kaptuk meg, annál hamarabb jönnek érte. A gyáregységben a dolgozók kétharmada szakmunkás, most is 80—90 tanulólétre a gazdasági munkaközösségek, amelyek az idén a teljesítmények negyedét adják. A gépiparban, különösen az acélszerkezeti gyártásban kihasználatlan kapacitások vannak az országban. Ezért megnyugtató, hogy Tisza- szalkám már jövőre is kétharmad részben rendeléssel fedezik a kapacitást. Az Ikarus csuklós buszok hátsó részének alvázát gyártják, hűtőipari termékeket készítenek, NDK exportra is dolgoznak. — A termékszerkezetet úgy alakítjuk, hogy az igényesebb , részegységgyártás felé tolódjon el — folytatja az igazgató. — Nekünk van forgácsolási múltunk, ezért felfejlesztettük az üzemet. Most már újra összeállt a szakember-gárdánk — jegyzi meg elégedetten Galajda Ferenc Tiszaszal- kán, a Magyar Acélárugyár forgácsoló üzemében. Kockázat nélkül nem megy Tiszaszalkán a Magyar Acélt megedzik Kétszer három kívánság ÜZEMI KÖZÖNSÉGSZERVEZŐKET mutattunk be lapunkban nemrégiben. Írásunkban természetesen nem foglalkozhattunk valamennyi kérdéssel, amely a színház és közönsége kapcsolatait tárgyalva fölvetődik, viszont úgy gondoljuk, hogy ezekre érdemes időnként újra és újra visszatérni. Érzékeny műszer a közönség, reakcióira figyelni kell, hiszen nélkülük nincs színház. A közönség egyik legfőbb óhajával nyilván a színházi szakemberek is egyetértenek — amelyet az üzemi közönségszervezők az első kívánságként fogalmaztak meg — legyen sokkal több gyermekelőadás. Érdeke a színházi vezetésnek is, hogy már gyermekkorban megszerettesse a színházi előadásokat, hiszen így tudja fölnevelni a jövendő színházértő közönséget. Reméljük, lesz alkalom a jövőben, hogy színházunk a legifjabb közönségét egy kicsit jobban „kényeztesse.” Jogos az a kívánság is, hogy tűzzenek gyakrabban műsorra a magyar klasszikus irodalom törzsdarabjaiból. Amilyen nagy örömmel fogadta a közönség színházunk nyitásakor a Csongor és Tündét, majd utána az Úri murit, ugyanolyan örömmel vennék, ha ennek rendszeres folytatása volna, és a Móricz Zsigmond Színház színpadán rendre megelevenednének a magyar irodalom klasszikusai. Különösképpen jól szolgálná ezzel a színház a középiskolai korosztály érzelmi nevelését, — ha úgy tetszik: példakép bemutatásával. Valósággal követelő közönségigény mutatkozik ilyen jellegű előadásokra. Ugyanakkor a közönség- szervezők tolmácsolása szerint a közönség nagy része elutasítja azokat a stúdióelőadásokat, amelyek borzolják az idegeket, an- tihumánusak. Érdemes lenne tovább gondolni ezt a színház műsortervezőinek, közönségszervezőknek együttesen— és ankéto.kon, beszélgetéseken kölcsönösen megismerni egymás véleményét, érveit. ÉVEK ÓTA VISSZATÉRŐ ÓHAJA a közönségnek: tartsanak hosszabb ideig műsoron sikerdarabokat és ha nagy érdeklődés, mutatkozik, akkor vigyék át a következő évadra. Egy-egy darab esetében ez bevált. Most örömmel nyugtázhatják a színházbarátok, hogy az 1987—88-as évadban négyet játszanak folyamatosan az előzőkben bemutatott nagysikerű darabok közül. Kevésbé gyorsnak látszik teljesülni egy másik kívánság: a közönség gyakrabban szeretne találkozni a művészekkel a színház falain kívül is, üzemi művész —közönségtalálkozókon, illetve önálló előadói esteken, kamaraelőadások alkalmával. Nehéz ilyen programokból többet szervezni, hiszen főként azokat foglalkoztatja a legerőteljesebben a színház — egyszerűbben: azok nem tudnak elfoglaltság miatt „lejönni” a színpadról — akiket a közönség találkozóra hív. Színház- és közönség-kapcsolatok egyik legneuralgikusabb pontja: az ifjúsági előadások hangulata. Itt Nyíregyházán még az is megtörtént, hogy egy önfeledt pillanatban a diákok rágyújtottak az erkélyen. Táncot járnak a színész idegei, szinte' rettegnek egyik-másik bérlettől a szervezők, mert bármi előfordulhat. Továbbra is megoldatlan a diákok előkészítése, kévés az, hogy az iskolarádióban a nevelő bemondja: ekkor és ekkor következik a bérletünk. Nem hagyható ki nyilván a gyermek viselkedésének formálásából a szülői ház szerepe, mégis, talán, a középiskolák és a színház is jobban „elébe mehetne” a fiataloknak. ALAPOSABB ELŐZETES MŰSORISMERTETÉST adhatnának — akár közösen is a szervezők és a tanárok. Vagy felhívhatnák a fiatalok figyelmét olyan érdekes részletekre, amelyek a diákok képzeletét vezeti a cselekmény követésében. Esetleg megelőző művész— diák találkozón ízelítőt adnának a tanulóknak a színpadi jellem megformálásából stb. De a tények egyelőre ellentmondanak. Egy példa: egyik legnagyobb tantestületű középiskolánkból mindössze 12 tanár jár színházba. Nem itt kezdődik vajon az ifjúsági előadások problémája? Folytathatnánk még a sort, mi minden foglalkoztatja a közönséget. A legfontosabb talán az, hogy a színház és a közönség kapcsolata eleven legyen, működjön az oda- és a visszajelzés mechanizmusa. ENNEK A KAPCSOLATNAK fontos láncszemei a színházi szervezőiroda dolgozói és az üzemi közönségszervezők. Megérdemlik, hogy alkalmanként az ő szerény, háttérben zajló munkájukra is felfigyeljünk, mint o közönség „követeiére". Baraksó Erzsébet
