Kelet-Magyarország, 1987. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-10 / 213. szám
1987. szeptember 10. Kelet-Magyaromig 3 HETVENMILLIÖS BERUHÁZÁS. Litografáló — lakkozó — és többszinnyomó gépsort helyeztek üzembe a Nyírség Konzervipari Vállalat vajai gyárában. Ezt a beruházást — amely nemzetközi összehasonlításban is korszerű NSZK-import — a korábban bevezetett fémcsomagolóanyag-gyártás tette szükségessé. A teljesen automatikus a berendezésen műszakonként öten dolgoznak és óránként 6500 tábla lemezt lakkoznak, amelyekből a konzerves dobozokat gyártják. Képeink az egyes munkafolyamatok közben mutatják be az ott dolgozókat: Hudák Józsefet, Sipos Juditot, Sós Károlyt. (Jávor László felvételei) Munkavédelmi őrök Akadékoskodó emberek? Közönségszervezők — a színházról Nélkülük nincs előadás — A legnagyobb élmény? A nyitódarab: a Csongor és Tünde. Illetve újabban az, hogy van a faluban egy hetven- főnyi nyugdíjas társaság, akik nem hagynak békén, állandóan mennének a színházba __(D. M.) Nekem az első gyermekelőadások egyike — a kicsik állva tapsoltak. Utoljára egyetemista koromban volt ilyen színházi élményem... (8. A. I.) — Egy előadás zárását nem tadom elfelejteni: a mi iskolánk töltötte meg a nézőteret és ünnepeltek ragyogó arccal, csillogó szemekkel.,. (S. B.-né) HA AZT MONDOM: MUNKAVÉDELEM — akkor a legtöbb embernek olyasmi jut eszébe, mint a kőtelező sisak vagy fülvédő, a gépen lévő biztonsági berendezés, avagy mondjuk a munkavédelmis szigorú tekintete, amikor ellenőrzésre indul. Jóval kevesebben vannak — sajnos! —, akiknek az jut eszébe: „A múltkor én magam figyelmeztettem Jóskát, hogy állítsa már le azt a gépet, ha egyszer bele akar nyúlni... Avagy: „Milyen jó, hogy rám szólt Laci bácsi, amikor nem töröltem föl az olajfoltot időben. Elcsúszhattam volna rajta, és kész a baj ...” Pár hónappal ezelőtt írtam egy jegyzetet, melyben olyasmi állt: milyen jó is volna, ha nem lenne szükség munkavédelmi ellenőrzésekre, hanem mindenki a maga ellenőre lenne — magyarán: megfelelően ügyelne magára és munkatársaira is. Itt egyelőre még nem tartunk — éppen ezért szükség van a munkavédelmi felügyeletre, ellenőrzésre, odafigyelésre, az előírások megtartásának megkövetelésére. Az SZMT murtkavédelmi bizottsága ez év első felében ellenőrzést tartott a megye félszáznál több gazdálkodó egységénél — azt vizsgálták, hogy milyen szerepet játszanak manapság a munkahelyeken az úgynevezett munkavédelmi őrök. Akii nem ismerné ezt a kifejezést, annak röviden: a hivatalból munka- védelemmel foglalkozókon kívül létrejött a társadalmi aktívaként tevékenykedő „munkavédelmisek” hálózata is, ám ez ma erősen leszállóágban leledzik. A VIZSGÁLT munkahelyek NÉMELYIKÉN egyáltalán nincs munkavédelmi' őrmozgalom, másutt. éppen hogy csak létezik — ám akadnak jó példák is. A Taurus nyíregyházi gyára, a tuzséri ÉRDÉRT, a záhonyi MÄV-átrakókörzet vagy éppen a HAFE, a FEFAG, a Tl- TÁSZ. Ezeknél a cégeknél fontosnak tartják a munka- védelmi őrök munkáját, alkalomszerűen vagy rendszeresen meg is jutalmazzák a legjobban dolgozókat, és ami a leglényegesebb: odafigyelnek arra, amit mondanak ezek a bizonyos őrök. Mi is a feladatuk? És vajon miért tartják a legtöbb helyen meglehetősen hálátlannak ezt a megbízatást? Az a dolga a rövidebb- hoszabb időre megbízott dolgozónak: látó szemmel nézzen körül a munkahelyén, az üzemében, ha hiányosságot, bajt lát, netán később balesetet okozó hanyagságot — nyomban figyelmeztesse vezetőit, munkatársait. Ez bizony tényleg nem mindig hálás megbízatás. Sok-sok ütközésre ad alkalmat a főnökkel, aki esetleg arra a következtetésre is juthat: ez az ember csak akadékoskodik, keresztbe tesz a naplóbejegyzéseivel — holott a munka sürget, a határidő csúszik, nem lehet minden apróságra odafigyelni. MONDJA EZT ANNAK ELLENÉRE, hogy éppen az úgynevezett apróságok okozzák később a nagyobb bajt, néha a tragédiát a munkahelyen. És mondja, mondja — a jóindulattal, értőn szóló dolgozó pedig egy idő után legyint az egészre, s legközelebb nem vállalja el a. megbízatást. Érdekes, ám távolról se meglepő megállapítása a vizsgálatnak: a gazdasági vezetők jó része egyáltalán nem gazdasági munkaként, a termelést segítő tevékenységként néz a munkavédelmi őrök „buzgólkodására” — amolyan szükséges rossznak, a szó lekicsinylő értelmében vett társadalmi munkának tartják; némi túlzással: egy szinten értékelik az üzemi bélyeggyűjtőkörrel. A szakszervezeti vizsgálat egyértelműen kimondja: a munkavédelmi őrmozgalom tevékenysége hanyatló képet mutat. Következtetésük ebből viszont nem az, hogy hagyjuk az egészet, ne is foglalkozzunk vele — ellenkezőleg: szükség van rá, „föl kell támasztani”. De módosításokkal! E változtatások között szerepel többek közt új elnevezés : munkavédelmi ügyelet. Persze, egy új cégér mit se változtat a tartalmon. Ennél sokkal lényegesebb javaslat: rendszeres tájékoztatással, képzéssel segíteni a munka- védelmi őrök (vagy javasolt új néven: aktívák) munkáját. Persze, nem olyan rég elavult oktatófilmmel, mint amely ma forgalomban van, mert ez inkább riaszt, mint vonz... Egyszerűbbé kell tenni a ma valóban bürokratikus papírmunkát, a szak- szervezeti vezetőknek gondosabban figyelemmel kell kísérniük ezt a tevékenységet. A gazdasági vezetésnek pedig érdemes komolyabban venni! NEM HISZEM, HOGY SOK KOMMENTÁRT IGÉNYEL mindez: ahol egymásra is vigyáznak a dolgozók, ott nyilvánvalóan nagyobb a rend, a fegyelem, a szervezettség, mint ahol nem. Márpedig ezeket az utóbbi kifejezéseket mostanság egyre gyakrabban halljuk — mint előbbrelépésünk alapvető feltételeit. Egyáltalán nem túlzás kijelenteni: a baleset- mentes, gondosabb munka is része ama bizonyos kibontakozásnak ... T. GY. A Móricz Zsigmond Színház közönségszervezői közül mutatkoztak be hárman olvasóinknak: dr. Sveda Bélá- né (S. B.-né) a nyíregyházi 107-es szakmunkásképző intézet és szakközépiskola könyvtárosa, Soltészné Aranyos Ibolya (S. A. I.), a ti- szavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár népművelője és Dankó Mihály (D. M.), a nyírteleki művelődési és ifjúsági ház vezetője. Igény az értékre A színház Lenin téri szervezőirodájában beszélgettünk, ahol ezekben a napok ban egyébként is gyakori vendégek: most kezdődik a bérletárusítás. Jó alkalom ez a találkozó tapasztalatcserére, atmikaris először azt tisztázzák, kinek a közönsége miért jár színházba? Az Alkaloida 2400 dolgozójából egy-egy évadban 700—800-an járnak színházba — és nem elsősorban a mérnökök, egyetemet végzettek, hanem a „középosztály”. S. A. I. megfigyelései szerint azért, mert valamilyen élményre, értékre van igényük, szükségük. (Hadd tegye hozzá a krónikás: azért is, mert S. A. I. profi propagandista és szervező — a szabadidős igényekről lyuk- kártya-nyilvántartást készített —, minden egyes embert számon tart, értesít pár nappal az előadás előtt, amire a bérlete szól, a buszúihoz utaslistát készít. D. M. szerint akadnak sznobok is, de a többség azzal megy; szeretne valami szépet. Nyírtelekről hat és félezer lakos közül általában ezren fordulnak meg egy évben a színházban — a gyerekeket is beszámítva. S. B.-né szerint azért a személyes varázsért, ami a színészt a nézővel ösz- szekapcsolja. A 107-es 1700 tanulójából 200-an járnak rendszeresen színházba. (A jegyeket, bérleteket mindhárom helyen saját zsebből vásárolják.) Nagy kérdés: mire vevő a közönség? Kiszolgáltatott-e a néző, hiszen semmi beleszólása abba; mit tűznek műsorra, sőt, a meghirdetett bérletben is lehet év közben változás. Ügy látszik, hozzászoktak az „amit kapunk, azt vesszük” gyakorlatához, és a műsorterv összeállítói így csak utólagos véleményt kaphatnak kétfajta visszaigazolással: vagy ostromolják a pénztárakat, vagy távolmaradásával „tüntet" a közönség. Hármuk több esztendős tapasztalatait egybevetve jelentik ki: nem igaz, hogy csak a könnyűre és a szórakoztatóra vevő a közönség. (A múlt szezonból Az atyai ház, vagy a Lélekharang a példa erre.) A legnagyobb ostrom változatlanul a mesejátékok miatt van — nincs annyi gyermekelőadás, amin ne volna telt ház. Igazán nem értik, miért „mostohagyerekek” a gyerekek a színházi műsortervben holott gyermekkortól lehetne fölnevelni a jövő színház- szerető közönségét. A stúdió felfogása Ha kívánságlistát állíthatnánk össze, első helyre azt írnák: sokkal több előadást — gyerekeknek! Második helyen a stúdióelőadások túlzottan is „modern” eszközei ellen tiltakoznának. A kialakult gyakorlat szerint újabban a stúdióelőadások nagy része nem felemelő, nem nyújt élményt, hanem a pusztulást idézi, színház- és életellenes, ami a jóérzésű embereket irritálja. Harmadiknak azt kérnék: mutasson be színházunk gyakrabban, vagy rendszeresen olyan magyar klasszikusokat, amelyek a törzsirodalomhoz tartoznak. Kitapsolták Érdekes S. A. I. megjegyzése a közönség szerepéről, amikor arról van szó: ez a színház kapta titkos szavazással az elmúlt évad legjobb társulata címet: — Ügy érezzük, egy kicsit mi is közrejátszottunk: mi tapsoltuk ki ezt a címet. Sok-sok közönségszervező kudarcai-örömei is hozzátartoznak a színház életéhez. Nélkülük nem biztos, hogy lenne előadás. Vajon ők hárman mit szeretnének látni? S. A. I. — A nyíregyházi Bánk bánt. S. B.-né: — Krúdytól valamit. D. M.: — Minél több színművet sza- bolcs-szatmári szerzőktől. Baraksó Erzsébet Rakodási verseny Az őszi csúcsforgalomra való tekintettel ismételten meghirdetik a rakodási versenyt a MÁV-val kapcsolatban lévő fuvaroztatók között szeptember végétől. A mezőgazdasági termények érése kissé megkésett az idén, mindez érezteti hatását a szállításokban. Egyelőre kisebb az igény, mint amennyi vasúti kocsi rendelkezésre áll. A MÁV Debreceni Igazgatósága a napokban fejezte be a cukorgyári értekezletek sorát. Megyénk cukorrépatermelői a Szerencsi Cukorgyárral állnak kapcsolatban. Az előzetes tervek szerint a hónap közepén indul meg a répaszállítás. A termésbecslések szerint az idén mintegy 22 százalékkal nagyobb mennyiség fuvarozását kell megoldani. A termés nagyobbik fele, 140 ezer tonna vasúton jut el a cukorgyárba. Ehhez már folyik azoknak a fordavonatoknak az összeállítása, amelyek csak a répaszállításban vesznek részt, a kijelölt rakodóállomásokról gépi rakodással küldi a szerelvényeket Szerencsre. A rakterületek bejárása megtörtént, a kisebb javításokat elvégezték. Dombrád körzetéből kisvas- útón is szállítanak mintegy 14—15 ezer tonna cukorrépát. Ennek az átrakására Nyíregyházán felkészültek. 4 z aszfalton aprócska barna ékszer, egy vadgesztenye. Talán az első, amely az idén a földre poty- tyant. Az öt oltalmazó, de már fölöslegessé vált zöld burok egyik fele levált róla, a másikból, mint afféle sapkából, kíváncsian kukucskál a világra. Ismerős jelenet: egy szöszke kisgyerek lehajol az útjába pottyant kincsért, a kedves játékszerért. A gyermek talán első és legbensőségesebb barátja á gesz*- tenyefa, a pompázatos díszfa. Többnyire ott áll a gyermekkor udvarán, terebélyes koronája már születésünk óta vigyáz mézédes álmainkra, mint egy fáradhatatlan dajka, megóv a széltől, az esőtől és a naptól. A fa tanít meg beszéd nélkül is a létezés titkaira, azon a kimondhatatlan és néma nyelven, amely minden lehetséges beszéd közül a legerősebb, ahogy a költő, Pilinszky írja róla. A fák tanítanak a legfontosabbra, az élet utánozhatatlan csodájára, a természet titokzatos beszédére. A vadgesztenye legszebb díszfáink nyérnyi levelek mellől csakhamar előbújnak a gyertyák is, s olyan lesz a virágzó gesztenyefa, mint egy karácsonyfa. A vadgesztenyefa a nyárelő karácsonyfája. A természet örök körforgásának fényes ünneegyike. Ezért nemcsak a párás völgyekben, szurdokokban otthonos, hanem sok köztéren és udvaron is megtalálható. Minden évszakban szép. Télen csupaszra vetkőzött, meredeken égre szökel- lő, visszahajló, majd ismét felívelő ágain csodálatos jégcsapok csüngenek. Tavasz- szal, április táján a napok alatt kipattanó hatalmas ■ rügyei a tavasz robosztus, látványos díszei. A napok alatt feslő tevén tűndérkedik für-, tös gyertyáival. Közelről is szép a gesz- tenyevirág, krémfe- hér tövén festett, piros foltocskák. Mégis, talán őszszel a legszebb a fa. Zöld ruhája rozsda- nyakéket kap, és mint afféle kandi szemek, innen is, onnan is kikukucskálnak a röppenésre vágyó barna gesztenyék. „Hullása körül a kiskertben / a a lomb közt alvó csend megpihen” — írja a gesztenyefát megéneklő költők egyike, Lesznai Anna. A csönd, az öröm, a számadás évszaka az ősz. A vadgesztenyéből sok mindent lehet készíteni. Persze a gyerekek fantáziájától függ, hogy bárányka, kerti szék vagy éppen öregapó lesz belőle. A játék- készítés már önmajában is remek és hasznos mulatság. A vadgesztenyéből lesz a legérdekesebb játék, hiszen az értéke pénzzel nem mérhető, mert a gyermek maga készítette. 4 gesztenyefa pedig még néhány hétig „Terítve fekszik szőkén, szerte széjjel tévedt sugár sárgítja színeit” — írta Ap- rily Lajos. Majd fáradtan hosszú álomra hajtja a fejét, s várja az új tavaszt Bodnár Istvái
