Kelet-Magyarország, 1987. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-07 / 210. szám

2 1987. szeptember 7. Piaci pillanatkép Nyíregyházán: bőséges a kínálat, (jávor) A rántotta A Nyírtourist gépkocsive­zetői nyáron egy csoporttal Spanyolországban jártak. Az autóbusszal egy városban le­parkoltak, majd a kirándu­lók szétszéledtek. A két gép­kocsivezető rettenetesen éhes volt. De semmi gond, mert van zsírunk is, tojásunk is, gázsütőnk is — gondolták. Tehát hozzáláttak a rántot- tasütéshez. Néhány perc múlva a kör­nyéken emberek és állatok szájában összefutott a nyál az ínycsiklandó illattól. Nem sokkal később viszont a ré­mülettől a két gépkocsiveze­tőnek* szinte a torkán akadt a falat. Ugyanis a parkoló egy állatkert mellett volt, és a tojásrántottát né­hány oroszlán nagyon meg­kívánhatta — iszonyatos hangerővel bömböltek, ostro­molták a ketrecük rácsát. A két sofőr a félelmében egyre gyorsabban ette a rán­tottét, attól tartva: ha az oroszlánok kiszabadulnak, nemcsak az étvágygerjesztő illatú rántotta látja kárát. A tojásról azóta is az oroszlán jut eszükbe . . . (cselényi) Bojtorjánék A négyszögletű kerek erdő címmel jelent meg az üzlet­ben a Bojtorján együttes le­meze gyerekeknek, amely a felnőtteknek is kellemes, hangulatos perceket szerez­het. A Weöres Sándor, Lázár Ervin, Tamkó Sirató Gábor, Fodor Ákos verseire Pomádi Zoltán és Vörös Andor szer­zett dalokat. A válogatásban megtalálható Bródy János jól ismert Mici-mackó feldolgo­zása is. FICKÓ ÉLETET MENTETT Támadott a vadkan Ha nincs az a fehér pumi, „aki” röpke fél esztendeje lehet hű új gazdájához, va­lószínűleg nem beszélgethe­tünk Milák Albertiéi. A ju­hász ugyanis Fickó kutyájá­nak köszönheti az életét... Történt ugyanis, hogy a Nyírmadai Állami Gazdaság laposhadi üzemében a bri­gádvezetők állatszámlálást tartottak. Milák Albertnek a nyáját is megnézték és hét juh bibádzott: a juhász kénytelen volt az elkóborolt juhokat megkeresni. így tör­ténhetett, hogy a közeli er­dőket, réteket vizsgálva hir­telen egy vadkannal került szembe . .. — Rögtön észrevettem, hogy valamikor megsebesül­hetett az állat, mert szinte nem volt orra — meséli a vásárosnaményi kórház se­bészetén Milák Albert. — Hiába küldtem Fickót, egész egyszerűen félt a nagy testű állattól. Mi tagadás, én is futottam előle. Átugrottam egy széles pocsolyát — ma sem tudnék tán annyit „át­vinni” nyugodt körülmények közt —, de csak nem nőtt a távolság az üldöző állat és énköztem. Végső kétségbe­esésemben szembefordultam vele, és a kampóval oda­csaptam. De hát, a juhászbot mit se számít a felbőszült vadkannak, annál heveseb­ben rontott rám. Előbb a lá­bam kapta el, azt még ki- védtem valahogy, majd a bal kezem hasította fel. Föld­re estem, alig láttam a fáj­dalomtól. Ekkor már Fickó is rá támadt, és megharapta a dühödt vadkant, mire az elinalt. A csatának vége lett, ekkor kezdhettem el ma­gammal foglalkozni ... Bár Fickó, a hűséges pu­mi felbecsülhetetlen szolgála­tot tett a gazdájának, mi­előbb orvoshoz kellett jutni. Milák Albert legalább fél kilométert sánti.kált, amíg vérző tagokkal rátalált egyik juhásztársára. Bancsi István lekapta az atlétáját, azzal kötötte el sebtiben a vér­zést. Nyakukba vették a ha­tárt, míg Marócsa-tanyán ta­lálkoztak össze a brigádve­zetővel. A juhász ekkor tud­ta meg, hogy az elkóborolt birkák megkerültek. A bri­gádvezető motorra ültette a sérültet: irány a területileg illetékes barabási körzeti or­vos! Am a különös sérülés miatt mielőbb a vásárosna­ményi kórház sebészetére szállították a beteget. Pár nap telt el a szeren­csés kimenetelű baleset óta. Dr. Szabó István, a vásá­rosnaményi kórház igazgató főorvosa elmondta: szeren­cséje volt a juhásznak, hogy a veszélyes vadkannal szem­ben mindössze könnyű sérü­léssel került ki az egyenlőt­len küzdelemből. Életben maradását viszont elsősorban Fickónak köszönheti . . . Tóth Kornélia ígérik: nem lesi gond a távfűtéssel A lyuk az épület alatt vaa Ha netán két héten belül már fűteni kellene, a megyei távhőszotgáIható vállalat ak­kor se jönne zavarba. (Ter­mészetesen senki nem szeret­né, ha az ígéret beváltására is sor kerülne — maradjon inkább még egy kicsit az „idős hölgyek nyara".. .) Fodor József műszaki igazga­tóhelyettes arról tájékoztatta lapunkat, hogy a legtöbb helyen már csupán utólagos, kisebb munkákat végeznek, olyanokat, amiket akár fűtés közben is be tudnak fejezni. Igaz, nem mindenütt ez a 'helyzet. Mátészalkán vezetékcserét végeznek a Csőszer szakem­berei a Szokolai utcán, a fű­tésvezetékeket cserélik ki, de a melegvízszolgáltatás most is zavartalan. Nyíregyházán a Mező utcán észleltek a kar­bantartás ideje alatt vezeték- szakadást, a cserére ott is sor került, már csak az utólagos munkák, a tereprendezés van hátra — addig továbbra is el lesz zárva egy sáv a forga­lomtól. A Szamuely lakótele­pen, az Árpád utcán mintegy kétszáz méter vezetéket kell kicserélni. Egyelőre a feltárás fo­lyik, csak aztán cserélik ki a csöveket. Hogy minél kevesebb kiesés legyen a szolgáltatásban, az eredetit ideiglenes vezetékkel ívimma A kép bártfai A Kelet-Magyarország augusztus 15-i számában a 11. oldalon a „Szepességi ké­pek" között két helyen is szerepel egy gyönyörű, fel­újított polgári ház, az alá­írás szerint Eperjesről. Már akkor feltűnt nekem, hogy én ezt (vagy ehhez hasonlót) Bártfán láttam. Várnom kel­lett az ott készített színes diám előhívására. A diafel­vétel engem igazol: a fres­kókkal díszített ház nem Eperjesen, hanem Bártfán díszíti a szepességi város fő­terét, hiszen a felvételeim alig egy hónappal az újság­beli képek megjelenése előtt, július 14-én készültek. M. Takács Ferenc (A szerk. megjegyzése: olva­sónknak igaza van — a téve­désért elnézést kérünk.) Mestermiraió Emlékszem, gyerekko­romban édesanyámmal együtt vittük el a bádogos­hoz a kilyukadt piros lába­sunkat és a tejeskannánkat megfoltoztatni. Nem kellett messze mennünk, csak a Holló utca sarkára, ott volt a műhely, amelyen ketten osztoztak: a bádo­gos és a kucsmásoló. A házunkkal szemben ci­pészműhely állt, a város egyik legjobb cipésze dol­gozott benne. Nemcsak ja­vításokat vállalt, hanem a legújabb módi szerinti ci­pőket is elkészítette, akar divatlap alapján is. És gyógycipőket: egyszer előt­tem próbált fel egy nyomo­rék asszony egy pár ma­gasszárú, lyukacsos, fűzős cipőt. Akkor még nem tud­tam, mit jelent ez, és so­káig arról ábrándoztam, hogy egyszer, ha megnövök, csináltatok magamnak egy ugyanilyen vajpuha bőrből készült lábbelit. „Eitz a Biankához lény kell...” Emlékszem, hol lakott a fehérneműkészítő, a seprű­kötő és a monogrammozó. Mert volt, aki abból élt, hogy a mások ágyneműjé­be, stafírungjába monog­rammot varrt. Még megvan az a párnahuzatunk, amely­be a nagymamám — a gar­nitúra többi darabjával együtt — belehímeztette az édesanyám nevének kezdő­betűit A sok mosás, fehérí­tés sem tette tönkre a se­lyemfonallal, cikornyásra kivarrott betűket. * Hol vannak ma már ezek a mesteremberek? Ha él­nének, sem biztos, hogy fenn tudnák magukat tar­tani a mesterségükből. Ugyan ki pazarolná arra az idejét, hogy megfoltoztas- sa a kilyukadt edényt, hogy monogrammot varrasson a silány minőségű, gyári ágy­neműbe, hogy fehérneműt csináltasson, ahelyett, hogy bemenne az áruházba, és megvenné? Bár orthopéd cipészre most is szükség lenne, de hát kihalófélben van ez a szakma is... Jól járt az a mester, aki tudá­sa. legjavát átmenthette fi- ába-lányába: mint az órás, akinek a fiával közös mű­helye van. Mindez arról jutott eszembe, hogy a város egyetlen bőrszabója készül letenni az ollót. Nem jó­szántából, hanem mert nincs más megoldás. Pedig szükség lenne a munkájára, még Tokajból is jönnek hozzá a kuncsaftok, mert nem sokan értenek a kilyu­kadt irhabundák orvoslásá­hoz, a bőrkabátok, szok­nyák és nadrágok kifogás­talan alakításához. De sajnos a „kell” nagy úr. Jókora területen már csak ez az egyetlen épület áll, amelyben a műhely van — a többi házat körü­lötte lebontották. Nem is baj, mert szegényes szín­foltjai voltak ezek Nyíregy­házának, hanem ott a hiba, hogy nem tudnak a szabó­ság helyett cserehelyiséget biztosítani. „Ajánlottak egy garázst valamelyik lakóte­lepen, de hát messze van, és különben is, ehhez a munkához fény kell, sok fény.” Már csak másfél éve hi­ányzik az ötven éves ipa­rostagsághoz. Szívesen ki­húzná valahogy, hiszen szá­mára a munka nem teher, hanem hasznos időtöltés, gyorsan elrepül vele a dél­előtt. Talán megpróbál ott­hon dolgozni, de az sok ké­nyelmetlenséggel jár. Aki évek óta nála varrat-alakít- tat, és mostanában betér hozzá, annak kézzel, gö- csörtös betűkkel írt cédulát nyom a markába, melyen a lakáscím áll. „Ha hirtelen ki kell innen költöznöm, tudják, hogy hová jöjjenek a megjavított bőrkabátok­ért.” Bartha Andrea helyettesítik. így legfeljebb égy fél napol maradnak me­leg víz nélkül a környék la­kói. A munkát mindenkép­pen be akarják fejezni a fű­tési idény kezdetére, de ak­kor sincs gond, ha hamarabb érkezik a hideg, hiszen az ideiglenes vezetékkel a fűtés is megoldható át­menetileg. A Szabolcs Szálló bekötő- vezetékén is észlellek, mé­lyen a földben egy szivárgást. a feltételezett lyukat azonban nehéz megtalálni, mivel fö­lötte épület emelkedik. Olyan megoldást kell találni, hogy más, könnyebben elérhető nyomvonalon közelítsék meg az említett épüietet. Az Észa­ki körúton befejezéshez kö­zeledik a munka: hegesztik a csővezetékeket, de a szakasz nagy részében már a nyomáspróbán is túljutottak, s megkezdő­dött a szigetelés. A terület helyreállítása — alvállaLkozóként — a közte­rületfenntartó vállalatra vár. Mindent egybevetve, a je­lek szerint nyugodtan tekint­hetnek a tél elébe a közpon­ti fűtéses lakások Lakcá Nyír­egyházán, Nyírbátorban, Zá­honyban, Kisvárdán és Máté­szalkán is. A távhőszolgáltatő vál­lalat elvégezte a karban­tartás döntő részét, s remélhetőleg valóban nem csak szlogen marad, hogy fel­készültek a télre. (pd) A tárgyalóteremből A iáihoz szorította áldozatát Több gondatlan bűncse­lekmény kapcsán nyújtott be a közelmúltban vádiratot a Nyíregyházi Városi Ügyész­ség. A Büntető Törvény- könyv szerint gondatlanul követi el a bűncselekményt az, „aki előre látja magatar­tásának lehetséges következ­ményeit. de könnyelműen bízik azok elmaradásában; úgyszintén az is, aki e kö­vetkezmények lehetőségét azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja.” A gondatlan bűncselekmé­nyeket legtöbb esetben a vé­letlenszerűség jellemzi'. Halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés az egyik ilyen esetben a vád. A vádlottak természetesen nem bűnözők, ám a beosztásuk, munkakö­rük jellegéből eredően el­várható körültekintő maga­tartás alapvető szabályai el­len vétettek. Hiszen nekik kell elsősorban munkaterü­letük veszélyhelyzeteit is­merni, gondoskodni a bal­esetek megelőzéséről. Az egyik megvádolt személy a tiszadobi Táncsics termelő- szövetkezet főállattenyész­tője, a másik a hízómarha­telep vezetője. Feladatuk kö­zé tartozott volna a munka- védelmi szabályzat betartta- tása, mégpedig az, hogy a balesetveszély elkerülése érdekében ne mehessen egy ember egyedül az állatok kö­zé munkát végezni. A tsz szarvasmarha-tele­pén meghibásodott tavaly ősszel az itatórendszer. Ahelyett, hogy ezt megjavít­tatták volna, a két vezető elrendelte, hogy az állatokat éjszakánként itassák meg az éjjeliőrök. Ehhez azonban be kellett menni az állatok kö­zé és a csapot ott kellett megnyitni, s megvárni, amíg a nagyméretű vályú fel nem töltődik. A két éjjeliőrnek a munkavédelmi szabályzat szerint ezt együtt kellett vol­na elvégeznie, de ők úgy gondolták, elég, ha csak egyikük megy be az állatok közé. Ez okozta a vesztüket. Ez év április 17-ről 18-ra virradó éjszaka a csap meg­nyitása közben az egyik őrt egy megvadult bika megtá­madta. s olyan erősen szo­rította a falhoz, hogy borda- és szegycsonttörést szenve­dett. Erre az esetre már fel kellett volna figyelni a ve­zetőknek. ennek ellenére ők mégsem intézkedtek. Másnap éjszaka végzetes tragédia következett be. A másik éj­jeliőrt is megtámadta a bi­ka, s a bordatöréseken és szegycsonttörésen kívül a belső szervei olyan súlyosan megsérültek, hogy a kórház­ba szállítás után rövid időn belől életét vesztette. Ki a vétkes a két éjjeliőr balesetéért? A válasz erre egyértelműen az, hogy a két ágazati vezető. Az ügyészség ellenük emelt vádat halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlant veszé­lyeztetés vétsége miatt. Dr. Toronicza Gyula városi vezető ügyész A L M A S z E Z 0 N (Jávor László felvétel«) Kelet-Magyarom ág

Next

/
Thumbnails
Contents