Kelet-Magyarország, 1987. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-04 / 208. szám
1987. szeptember 4. Kelet-Magyar ország 3 Értékünk: a víx Interjú Koyáes Antal államtitkárral A vízgazdálkodás önálló népgazdasági ág. A vízügyi ágazat tevékenységének fontosságára jellemző, hogy az ország beruházásaiból hat-hét százalékos arányban részesül. Es ez nem is olyan nagy összeg, ha meggondoljuk, hogy vizeink gazdájának, az Országos Vízügyi Hivatalnak a víz és a társadalom kapcsolatának átfogó szabályozásáról kell gondoskodni. Tehát kutatnia, feltárnia, termelnie és elosztania kell a vizet, egyensúlyban kell hasznosítania az ország mai és holnapi vízszükségletének megfelelően. Védenie kell a víz minőségét, s szabályoznia a vizek lefolyását, hogy ne okozhasson károkat. Erről a sokrétű tevékenységről beszélgettünk Kovács Antal államtitkárral, az Országos Vízügyi Hivatal elnökével. — A társadalom ma elsősorban azt várja el, hogy vízigényét biztonságosan kielégítsük, s hogy jó gazda módjára hasznosítsuk vizeinket, miközben természeti és környezeti értékeinket is megőrizzük — mondta a bevezetőben az államtitkár. — A vízgazdálkodás hetedik ötéves tervében meghatározott feladatok sorrendje ehhez a társadalmi igényhez igazodik. Mivel az egészséges ivóvízről kell mindenekelőtt gondoskodnunk, beruházási eszközeink hetvenöt százalékát vízellátásra, csatornázásra, s szennyvíztisztításra fordítjuk. — A közműves vízellátás hazánkban még korántsem teljeskörű. Mennyire lehetséges a teljességet megközelíteni ebben a tervidőszakban, s ehhez milyen feladatokat kell megoldani? — Valóban alapvető feladatunk a települések közműves ivóvízellátásának fejlesztése, mégpedig elsősorban ott, ahol a megléivő vízkészlet közegészségügyi szempontból kifogásolható. A tervidőszak végére a közműves vízellátásban részesülő lakosság aránya elérheti a kilencvenegy százalékot. Ehhez új ivóvízbázisokat is fel kell tárnunk, s fokoznunk kell az ivóvíz-nyerőhelyek szennyezés elleni védelmét. Eközben persze védenünk kell meglévő vízkészleteink minőségét. Ez azt jelenti, hogy az ivóvízellátás fejlesztési ütemét meghaladó tempóban szükséges megoldani a szennyvízelvezetés és a szennyvíztisztítás feladatait. És a közüzemi szennyvíztisztító telepek kapacitását is nagyobb mértékben kell növelni, mint amennyivel több szennyvizet vezet el az ugyancsak fejlesztendő közcsatorna-hálózat. A szennyvízelvezetés és -tisztítás összhangját úgy teremtjük meg, hogy a jelentősebb fejlesztéseket elsősorban a kiemelt vízminőségvédelmi területeken gyorsítjuk. Az évtized végéig a különböző tisztítási fokozatokat megvalósító közüzemi szennyvíztisztítóművek kapacitásának mintegy negyven százalékkal keil növekedniük. Azaz naponta ötszáz—ezer köbméter szennyvízzel többet kell tisztítani, mint jelenleg. — Milyen szerepe van a víz- gazdálkodásban az épülő Dunai Vízlépcsőrendszernek? — A vízlépcsőrendszer közvetlen célja az energia- termelő kapacitás bővítése, a Duna Bizottság ajánlásának távlatilag is megfelelő hajóút építése, s az árvizek elleni biztonság további javítása. Az energetikai és vízügyi célok mellett fontos megemlíteni, hogy a- vízlépcsőrendszer megépítésével mintegy kétszáz kilométeres Duna- szakaszon az infrastrukturális fejlődés olyan feltételei jönnek létre, mint a rendezett vízpart, a szabályozott vízjárás, a szabályozott talajvízháztartás, s az úgynevezett határfelületen a területhasználat javítása, az üdülés és a vízispor lehetőségeinek bővítése. Emellett megépül a vízlépcsőn átívelő közúti híd. Ami az. árvízvédelem biztonságának növelését illeti, ez természetesen nemcsak az említett Duna-szaikaszna vonatkozik. újabb szakaszokon és más folyók mentén is kiépülnek az előírt méretű ár- vízvédelmi fővonalak. Nagy figyelmet fordítunk a belvizektől sújtott mezőgazdasági területek termelésnövelő meliorációs feladataira is. A vízlépcsőrendszerre visszatérve: az ott szerzett tapasztalatokat másutt is felhasználjuk. Például az új nagy- létesítmények tervezésénél környezeti hatástanulmányok készítésére, s a vízminőség- védelmi követelmények érvényesítésére. — A vízvédelemről és a vízkárelhárításról már esett szó. De hogyan tudunk takarékoskodni a vízzel? — A víztakarékosságnak egyre növekvő szerepe van, mert a kitermelés, a tisztítás, s az elvezetés költsége is emelkedik, s mert a vízkészletek korlátozottak. Ezért fontos, hogy az ipar fejlődése víztakarékos technológiák kifejlesztésével párosuljon: a használt vizek visszaforgatása, ismételt felhasználása ma már eléri az ipari vízhasználat hetvenöt százalékát. A víztakarékosság azonban a vízpotenoiál jobb kihasználását is jelenti, s ebben további lehetőségeink vannak. — Van-e a vízgazdálkodásnak háttéripara? — Hogyne lenne! A víz- gazdálkodás ipari háttere az úgynevezett vízépítőipar. Nagy termelékenységű gépeik, komplex építéstechnológiák, korszerű információrendszerek, irányítási berendezések tartoznak ide. Ma a viz- építőipar földmunkáinak kilencvenhat százalékát géppel végzik. A nagyértékű vízgazdálkodási művek karbantartását, állagmegóvását korszerű technológiák segítik. A műszaki fejlődést reprezentálja például a modern betontechnológia, a műanyagok széles körű alkalmazása, az előregyártott építőelemek, a hatékony szennyvíztisztítók és vízelőkészítő technológiák, berendezések, az acélszerkezetű víztornyok, a termelékeny építéstechnológiával létesített tárolók, a korszerű távközlési rendszerek, és a számítástechnika egyre bővülő alkalmazása. — Segíthet-e és mennyiben segít a vízgazdálkodásnak a tudomány? — Éppen a tudományos kutatás eredményei alapozták meg az elmúlt évek során a korszerű vízgazdálkodási tevékenységet. A jövőbeni fejlődésnek is feltétele, hogy a biológia, a biotechnika, az elektronizáció legújabb tudományos és technikai eredményeit minél gyorsabban tudjuk alkalmazni. K. M. A távlatokat most kell megalapozni Csodavárás helyett Kikerült a százak klubjából, iá legnagyobb magyar vállalatok sorából múlt évi termelése alapján az Alkaloida Vegyészeti Gyár. A gyógyszeriparon belül legkis- sebb cég termelése tavaly közelítette a három milliárd forintot, az idén ezt legalább féímilliárddal szeretnék megfejelni. Jól bevezetett gyártmányaik vannak, ennek ellenére a piac ingadozásai, az alapanyag-beszerzés nehézségei sokszor okoznak fejfájást azoknak is, akik hivatásuk szerint fájdalomcsillapítókat gyártanak. Hogy minden viszonylagos, azt azért a vállalat példájából levezethetjük. Ugyanis a megye legnagyobb iparvállalata a tőkés exportból továbbra is az iparági arányától jobban részesedik. A Tiszavasváriban kutatásra, fejlesztésre fordítható évi százmillió forint pedig minden bizonnyal igen erős listavezetővé teszi a vállalatot a térségen belül. Kutatások igény« — Csakhogy itt is événye- sül a viszonylagosság — teszi hozzá H. Kovács László műszaki igazgatóhelyettes. — A mi iparágunk rendkívül kutatásigényes, a vezető tőkés cégek ettől nagyobb arányban költenek kutatásra. Az Alkaloida azt tűzte ki célul, hogy elérjük a gyógyszeripari átlagot. Mondhatjuk úgy is, hogy nem voltunk az eddigi eredményekkel megelégedve, ezért építjük meg a kutatóközpontot, teremtjük meg az előrelépés feltételeit. Elég arra utalni, hogy a vállalati ötéves tervben elhatározott beruházások ötödét, mintegy 210 millió forintot a kutatóbázis létesítésére fordítanak. Szervezeti változtatás is történt: önállóan működik a kutatási és a műszaki fejlesztési főosztály. Több lett a komikus, vegyészmérnök, biológus, gyógyszerész (bár éppen az utóbbiakból most hiány van), akik kimondottan ezzel a területtel foglalkoznak. — A kutatás nagy kockázattal jár, tíz-tizenötéves munkát feltételez, de egy új termékkel nagy nyereséget ígér. Ezért igen gondosan kell megválasztani, milyen témára koncentrálunk — mondja dr. Galamb Vilmos kutatási főosztályvezető. — Azonban az is haszon, hogy itt nevelődnek ki azok a szakemberek, akik más területen a tudásukat kamatoztatni tudják. Szerintem a főosztály létrehozásával, a kutatás erősítésével kialakul egy olyan szürkeállomány, amely a vállalat potenciálját növeli. Nem egyszerű a rövid távú termelési és a hosszú távú kutatási szemléletet összeegyeztetni, hiszen a A kuUtó-fejlesztő bázis (elek) gyárnak időközben is meg kell élnie. Ehhez azzal próbálnak hozzájárulni, hogy rövidébb idő alatt eredményt elérő kutatásokkal is foglalkoznak. K+F A kutatás és fejlesztés (K j V) távlatokra szóló jelentőségét fel kellett ismerni a gyárban, hiszen ettől a jövő, a kibontakozás függhet. Ezért fogalmaztak így a megyei párt végrehajtó bizottsági ülésre a vállalati stratégiáról: „A vállalat párt- és társadalmi szervei — a gazdasági vezetéssel összhangban — a vállalat fejlődésének fontos feltételeként határozták meg a K+F tevékenység fejlesztését és az ezzel szorosan összefüggő személyi, tárgyi feltételek javítását, valamint az ehhez igazodó belső érdekeltségi rendszer kialakítását.” Kiderült, hogy Tiszavasvá- ri nincs a világ végén, lakást adnak, szociális feltételekben, fizetésben megelőznek számos vállalatot. Megteremtették a lehetőséget a külföldi előadásokon való részvételre, a tudományos eredmények ismertetésére, tudományos fokozatok megszerzésére. (Dr. Galamb Vilmos fiatal ember, a kémiai tudomány kandidátusa, veszprémi egyetemi docensi állását cserélte fel a gyári kutatásra.) — Ezek a feltételek ahhoz kellenek, hogy idejöjjenek a szakemberek — vélekedik. — Az igazán megtartó erő viszont az itt folyó munka színvonala lehet. Kitermelődtek azok a vezetők, akik tudásuk, tapasztalatuk alapján képesek • szervezni biológusok, vegyészek együttműködését, célra orientáltan egy feladat elvégzésére. A feltételekhez tartozik, hogy egy nagyon jó műszaki könyvtár áll rendelkezésre, bekapcsolódtak nemzetközi adatbankok információ-szolgáltatásába is. Emellett folyik a helyi eredmények számítógépes nyilvántartásba vétele. —, Elég nagy volt a mozgás a képzett szakembereknél — ismeri el H. Kovács László. — De ha megismerik az itteni lehetőségeket, ajkkor változásra számítunk. Ezért állunk kapcsolatban egyetemekkel, kutatóintézetekkel — olyan is lehet, hogy amíg megépül, teljesen a kutatóbázis, addig a mi állományunkban, de az ottani laboratóriumban dolgozik valaki. Reális esély A kutatók létszámát 1990- ig szeretnék megduplázni. Mégis arra figyelmeztetnek, hogy nem szabad csodaváró hangulatot teremteni, hiszen az ilyenfajta munkának sokára érik be a gyümölcse. — Azonban a kutatás és a műszaki fejlesztés reális esélyt ad, hogy idővel termék legyen belőle — vélekedik dr. Galamb Vilmos. —- Meglehet, hogy ennek a gyümölcsét már nem közvetlenül mi, de feltétlenül a vállalat, a kollektíva élvezi — teszi hozzá a műszaki igazgatóhelyettes. — Márpedig a kibontakozási folyamat az ilyen magatartási formát, gondolkodást követeli meg tőlünk. Lányi Botond ÁLARC I smerősöm panaszkodik : szemtől-szembe mindig mézesmázos munkatársa a háta mögött rossz hírét kelti. Hogy lehet valaki ilyen kétarcú? — kérdezi elkeseredve, inkább magától, mint tőlem. A választ egyikünk se tudja. — Ilyenek vagyunk — lépnék át sztoikus bölcsességgel lekét marcangoló fájdalmán, de leint, miszerint vannak, akik ilyenek. És a szörnyű, hogy ők sebek és horzsolás nélkül kerülnek ki mindenből, akár a földigiliszták. Dühét elűzendő másra terelem a szót, de tudom, igaza van. Valóban, mintha némelyeknek álarcokkal lenne teletömve jel- lem-iszákja, melyből csak ki kell venni az alkalomnak megfelelőt. Eme átváltozás képességének birtokosai pillanatok alatt hű másává válnak annak, aminek látszani akarnak. És megcsal bennünket a szemünk: a csupa-báj dörgölődzőt kedvesnek, az alattomosat gerincesnek, a csak magával törő- dőt önzetlennek, a tudálé- kosat okosnak látjuk. Valamit persze mindig észreveszünk — a maszk alól ki-kivillan a valódi arc —, csakhát nem hisszük el, amit látunk. Nem akarunk csalatkozni, mert jobb hamis dologban hinni, mint kiábrándulni a valóságban. Aztán eljön a nap, amikor mégis elkeli hinnünk, amit sejtünk. Nem erkölcsi érzékünktől kényszerítve, inkább a felismeréstől, hogy becsapottakból áldozatokká lettünk: a kedveskedő csak titkainkat akarta, s amint kiszedte belőlünk, továbbadta; az önzetlennek mutatkozó önnön érdekében ellenünk tett. Ilyenkor elkeseredünk, felháborodunk — ki-ki vérmérséklete szerint. És nem gondolunk rá, hogy ugyanúgy rekvizitei vagyunk a köztünk élő álarcosok üzelmeinek, mint tulajdon álarcáik. Kellünk nekik, akár árnyékhoz a fény. Nélkülünk, — azok nélkül, akik hiszünk a látszatnak — nem létezhetnének. Czine Gáspár Építőtáborok — pályázat A KISZ Központi Bizottság Építőtáborok Bizottsága pátyá- zatot hirdet jövő évi építőtábort plakátra, valamint olyan képeslapra, amely diákosan ábrázolja az építőtábort, illetőleg annak hangulatát. A pályázat beküldési határideje: 1987. szeptember 30. Ugyancsak pályázatot hirdet a bizottság az építőtábort élet megörökítésére. Erre olyan fotókat, verseket, novellákat várnak, amelyek a tábori munkáról és a szabad idő eltöltéséről szólnak A legjobb pályázatok beküldőit kategóriánként — fotó, vers, próza — jutalmazzák. A beküldési határidő szeptember lg. Mindkét pályázatot a KISZ KB JETB címére (1388. Budapest, Pf. 72.) kell eljuttatni. Nyir*nrM«l képeslap. Gyermekpark a Homok téren. (Prlo tyák József felvétele) K ölcsönkértem Kowalskitól tízezer zlotyt. A határidő lejárta előtt szomorúan kellett megállapítanom, hogy nem tudom visz- szafizetni. Harmincegyedikén az előre megbeszélt időben Kowalski telefonált. — Na mi van? — csak ennyit kérdezett, de rögtön tudtam, miről van szó. — Hát csak az — válaszoltam —, hogy kérem az adósság átütemzé- sét. WLODZIMIETZ SCISLOWSKI: Félreértés — Micsodát? — dadogta értetlenül. — Fejezd ki magad világosabban! — Szeretném, ha refinanszíroznád a kölcsönt — magyaráztam szolgálat- készen. — Ne marhás- kodj! — fakadt ki Kowalski. — Mikor adod vissza azt a tíz rongyot? — Refundációt javasolnék — du- rozsoltam tovább —, vagy ha akarod, konverziót. — Azt akarom bömbölte a kagylóba Kowalski —, hogy még ma add vissza a pénzem! a aj, milyen nehéz szót érteni olyan emberrel, aki nem ismeri a szakkifejezéseket! Adamecz Kálmán fordítása
