Kelet-Magyarország, 1987. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-28 / 228. szám

1987. szeptember 28. Kelet-Magyarország 3 Az olyasé kérdésére Egyik nyugdíjas olvasónk kérdéseire válaszolok legelő­ször. Ugyanis telefonon kifogá­solta, hogy már többször for­dult rovatunkhoz, eredményte­lenül, pedig kérdései hasonló korú munkatársait is érinti. Négyórás munkát végez, ami után kevesli a 12 nap szabad­ságot. Mint megtudtam, ez a ma­ximum, ami adható. A kol­lektív szerződés alapiján eb­ben a négy órában nincs ben­ne a félórás ebédidő. A dol­gozók szabadságát a vállalat­tal való egyeztetés után le­het kivenni. Az alapszabad­ságot, nyugdíjasoknál az 5 napot egyben, a többit kü- lön-külön. Arról, hogy nyug­díjasunk csak tavasszal ‘és ősszel tudja kivenni szabad­ságát, mert nyolcórás mun­kaidőben dolgozó kollégái mennek nyáron pihenőre, csak azt tudom javasolni, hogy egyezzenek meg úgy, hogy együk flél sem szenved­jen hátrányt. Meleg víz, villany, autóbusz­megálló. Ezek, vagyis ezeknek a hiánya szerepelt Szegedi Sán- dorné (Nyíregyháza, Toldi út 69.), Páll Mihály (Borbánya, Szászkúti tanya), az örökös­földi lakók és az új egészség- ügyi szakközépiskola dolgozói­nak kérdéseiben. A Szamuely-lakótelepen körülbelül három hete este fél héttől fél tízig nincs me­leg víz. Épp csúcsidőben, amikor főzés, fürdetés, mo­sás szerepel a családok prog­ramjában. A Szabolcsim szak­emberei elmondták: a hő­központból az energia ki­ment a lakótelepre... Remé­lem, mire soraimat olvassák, mér'nein ad tűzhelyen kell melegíteni á vizet. Borbányán két hónapja, örökösföldön, a Szalag és Sarló utca környékén a hét elején aludtak ki a közvilágítási lám­pák. Mindkét helyen a korán munkába járók, illetve az isko­lások sötétben botorkálnak. Mindkét helyszínen már javítják az elromlott vezeté­ket a Tiszántúli Áramszol­gáltató Vállalat munkatár­sai. Egyelőre a porban gázolnak a nyíregyházi új egészségügyi szakközépiskola tanárai és ta­nulói. Bár a buszmegállókon kifüggesztett menetrendeken a Volán jelzi ezt a megállót, a valóságban jóval feljebb van a Család utcán. Az intézmény dolgozóinak és tanulóinak ja­vaslata, hogy ne szüntessék meg a Család utcán á már meglévő két megállót, hanem melléjük a szakközépiskola előtt, ahol egyébként hely is van, alakítsanak ki még egyet. A Volánnál elmondták, hogy a városi tanács közle­kedési osztálya jelöli ki a megállókat, tehát nem raj­tok múlik, hogy a buszok megállnak-e vagy sem a szakiközépiskola előtt. A ta­nácson pontosabb választ kaptunk. A lakótelep kőköz­pontjánál levő megálló egye­lőre ideiglenes. Akkor kerül közelebb a szakközépiskolá­hoz, ha elkészítik a Család utca felújítását. A tervek ké­szen vannak, egyelőre há­rom dolog hiányzik hozzá: pénz, pénz és pénz. Addig is, hogy a tanárok, tanulók ne az úttesten járjanak, járdát fog­nak építeni a megállóhoz. És most következnek a sport­kérdések. Teléfonálónk hiá­nyolja, hogy nem közöltük az augusztus 6-án lejátszott me­gyei másodosztályú ifjúsági fo­cimérkőzések eredményét. Két hónappal utána nehéz visszakeresni, hogy mi hagy­Máthé Csaba, a sportrovat munkatársa válaszol tuk-e ki, vagy egyáltalán meg se kaptuk az eredmé­nyeket. Ezzel egy hiedelmet is el szeretnék oszlatni, mely szerint nekünk kötelességünk valamennyi alsóbb osztályú mérkőzés eredményét beten­ni a lapba. Mi ezt szívesen vállaljuk, örülünk, ha ka­punk tudósításokat, híreket. Hangsúlyozom: HA ka­punk ... Még mindig bosszankodnak a salakmotor szerelmesei, hogy a két legjobb nyíregyházi vas- papucsost, Petrikovicsot és Ba- loghot kihagyták a válogatott keretből, amely Miskolcon állt rajthoz világbajnoki csapatver­senyen. Mi is csak annyit tudunk, hogy az új szakvezetés egye­lőre másoknak szavazott bi­zalmat, de a gyengén sike­rült magyar szereplés után bízunk abban, hogy a két nyírségi versenyző Adorján­nal és a debreceniekkel ki­egészülve nagyszerű csapa­tot fog alkotni. Utólag érté­kelve a viadalt, talán jobb is, hogy kimaradtak a csa­patból, mert így esetleg meg­úsztak egy-'két óriási bukásit, amely a többieknek jócskán kijutott. Névtelen telefonokkal nem szeretek foglalkozni, hogy most mégis azt teszem, a kér­dések érdekességének kö­szönhető. Nyírbátorból egy aggódó at­létaszurkoló kérdezte: Todorán Erzsébet tényleg átigazol az NVVSSC-hez? ö szeretné, ha továbbra is a város egyesületé­nek színeiben sportolna, de ugyanakkor elismerte, hogy a válogatottságig is eljutott ver­senyző számára beszűkültek a lehetőségek. A Nyírbátori BSC-nél el­mondták, hogy nehezen tud­ják megteremteni az anyagi feltételeket Todorán verse­nyeztetéséhez és utaztatásá­hoz, de mindenképpen sze­retnék biztosítani. Őket át­igazolási kérelemmel senki nem kereste meg, bár tud­ják. hogy az NYVSSC-n kí­vül más klub is szeretné meg­nyerni a tehetséges atlétát. Orendi Mihály, az NYVSSC atlétáinak vezető edzője a következőket mondta: — Évek óta szeretnénk átigazol­ni Todoránt. Az általános is­kola befejezése után tárgyal­tunk a szülőkkel és edzőjé­vel. Gyenes Józseffel. Akkor a kislány ragaszkodott meg­szokott környezetéhez. Azóta is hívjuk, eredménytelenül. Idén harmadikos a nyírbáto­ri szakmunkásképzőben, ahol cipőfelsőrész-készítő szakmát tanul. Az átigazolási időszak pedig szeptember 25-én kez­dődött és október 10-ig tart. Olyan javaslattal kerestük meg Erzsikét, hogy igazoljon át. de míg tanulmányait be nem fejezi, addig Nyírbátor­ban edzzen és lakjon. Utáná a továbbfejlődése érdekében a megyeszékhelyen folytassa, pályafutását. Mi az előre megbeszélt kéréseket teljesí­tenénk. A másik telefonáló szerint az NYVSSC labdarúgócsapata ed­zőjének, Tóth Jánosnak az ed­zői széke igencsak labilis. Ügy hallotta, hogy már készítik a szakvezetőnek a helyet egykori munkahelyén, a 14-es iskolá­ban. Hogy ebből mi igaz, erről Pók István, a klub ügyveze­tő elnöke mondott bővebbet: — Tóth János szerződése 1988. június 30-ig érvényes. Rá­adásul nincs edzőválság a csapatnál és nem is lesz, In­kább játékosválság van egye­sek fejében. Ha ezek a játé­kosok, akik magukat „ászok­nak” tartják, morálisan nem változnak, kénytelenek le­szünk tőlük megválni' és nem az edzőtől... Az egységcsomagológép, amely zsugorfóliával vonja be a terméket — a szállítást köny- nyíti. A Nyírség Konzervipari Vállalat nyíregyházi gyárában működik a zsugorfólia csomagológép. (Elek Emil felvétele) Vállalat a vállalatban n gazda szeaie és a jószág Hajlamos az ember arra, hogy a közmondásokat túlzó­nak minősítse. Némelyik azonban hihetetlensége ellenére is szó szerint igaz. Gazda szeme hizlalja a jószágot — tartja a régi igazság. Ugyan, legyinthetnénk. Egy sok tízezer dara­bot felnevelő telepen vajon mit segíthet folyton nézegetni a tengernyi állatot? Az Allatforgalmi és Húsipari Vállalat nyírmadai leányvállalatánál egészen a közelmúltig semmi sem késztette az ott dolgozókat a megkülönböztetett figye­lemre. — Ezen a telepen minden­ki órabérre dolgozott, ami meg is látszott e termelés színvonalán — mondja Ba- ráth László igazgató. — Rá­adásul alacsony volt a bér­színvonal is, úgyhogy semmi sem ösztönözte a gondozókat, a takarmánykeverőket, de még a vezetőket sem arra, hogy törekedjenek az ol­csóbb, de magasabb színvo­nalú hizlalásra. Fokozatosan ismertették A jobb munka érdekében a iteányváílalat vezető kollek­tívája új belső érdekeltségi rendszert dolgozott ki. A rendkívül magasra állított mérce előbb a munkahelyi kisközösségek, valamint a pártszervezet előtt került is­mertetésre. Jobban is tették hogy a fokozatosságot vá­lasztották taktikául,. mert joggal számíthattak nagyiará­nyú idegenkedésre. Rövid idő alatt átállni a teljesítménybérezésre, ráadá­sul minden munkahelyen, nem kis dolog. Az önelszá­molás is újdonság volt, ami a gazdasági egységek dolgait tisztázta: nem lehetett már ezután elmismásolni a bi­zonytalan eredetű költsége­ket. Önálló költség és ered­ményterv ... VálLatat a vál­lalatban. A dolgozóik pedig rövid idő múltán egészen másként kezdtek viszonyulni a mun­kahelyhez mint korábban. Ólanként kiscsoportok ala­kultak, mégpedig teljesen önkéntes alapon. És akadtak, akik kívül rekedtek az ilyen együtteseken. A késések egy­szeriben elfelejtődtek, sőt! A gyanakodóbb típusú em­berek jóval korábban bejár­nak, nehogy egy éjjel másutt elhullott malac a saját ka­rámba kerüljön „valaho­gyan”.. A bér ugyanis a ter­melési mutatók alakulásától függ. Az elhullás, a magas takarmányfelhasználás és a pazarlás valamilyen más for­mája zuhanásszerűen csök­kenti a fizetésit. így aztán nem véletlen, hogy a rend­szer két esztendővel ezelőtti bevezetése és sikeres alkal­mazása óta két kilóval csök­kent az egy kiló súlygyara­podásra felhasznált abrak mennyisége. Kétrészes fizetés Hiába azonban minden fá­radozás, ha az abrak minő­sége csapnivaló. Márpedig régebben szinte minden vizs­gálatra elküldött minta azt jelezte, hogy a képviselt té­tel nem éri el a szabvány­minőséget. A keverőüzemben Biró János a zsákok töltöge- tését hagyja félbe egy pilla­natra, hogy beszámoljon az itt bevezetett szisztémáról. — A fizetésünk két rész­ből áll össze. Az alap nem sok, de a megmozgatott má­zsa, és a táp minősége után jó sok prémiumot kapha­tunk, Minden hónapban el­küldjük az elkészített abnaik- tételek mintáját minősíteni. Ha egy minta rossz, az öt­száz forint levonást jelent, ha kettőnél több nem éri el a szabványminőséget, el­úszott az összes minőségi prémium. Ez a prémium egy hónap­ban elérheti a háromezer fo­rintot is, és talán így jön ki a havi hétezer forint körüli Ikereset a régi négy-négy és féllel szemben. A keverőben szintén önmaguktól alakul­nak meg a kiscsoportok és változik az összetételük ese­tenként. Azt is ők maguk beszélik meg, hogy ki álljon a keverék beállítását szabá­lyozó szerkezet mellé. Mind- annyiuk keresete függ egy emberétől így. A madai sertéstelepről jó néhány ember másfelé pá­lyázott, amióta a lelkiisme­retességet díjazzák. Afci'k maradtak, azok megértették, 'megszokták az új rendet. A fegyelmet is. Akin reggel megérzik a pálinka szaga, az veheti a munkakönyvét. Aki háromszor elkésik, annak egy igazolatlan napja kelet­kezik. Ezek a szankciók azonban lassanként szükség­telenné válnak. Még nem értek a végére Kátai István párttitkár a vezetők döntését az elejétől kezdve támogatta. — Nehéz dolog volt mellé állni, mert nem értették meg sokan eleinte pontosan, hogy miiről van szó. Van azonban dolgozóink között egy mag, amelyben jelentős helyet foglal el a húsz párttag, akik úgy érezték: nem lehet to­vább halogatni az előbbre lépést. Különben még most sem vagyonik a végén. Az­zal, hogy megteremtettük az emberek érdekeltségét és fel­fokoztuk a munkakedvüket, megteremtettük az alapot a továbblépésre. A tenyésztői munka javítására, a tartási és takarmányozási feltételek jobbá tételére. A nyírmadai hizlalda las­san negyven esztendeje áll, ami rányomja bélyegét hasz­nálhatóságára is. A vállaltat másik két hizlaldája. Csen- gerben és Felsősimán össze­sen sincs ennyi idős. A re­konstrukció halaszthatatlan, de. csak akkor kecsegtet eredménnyel, ha a benne dolgozók gazda módjára te­szik feladatukat. így hízik jobban szemük előtt a jószág. . Esik Sándor mmaja soreny- Ww ként válik el homlo­ka fölött. Amint meglendíti, egyet­len vastag csó­vaként csapódik. Feje nyakával együtt büszkén mozdul. Türel­metlen, tipródik ültében. Észreve­szi, hogy figyelem. Ügy tesz, mint­ha csak egy futó pillantás lett vol­na, de homlokán átsuhan valami amiből látom: ide-, gesíti fürkésző te­kintetem. Pedig nem látja mit csi­nálok. Jegyzetfü­zetem az ölemben, ceruzám úgy fut a papíron, hogy nem tudhatja, írok, esetleg rajzo­lok? Ha , rajzo­lok ... Vajon őt? Csak nem öt? Na­gyon vigyáz, ne­hogy ismét ide piü lantson. örült ütemben jegyzem tel. • ' • 1 ' | ■ Arca profilból látszik most. Orr- cimpája gyorsan szűkül és tágul, kivillan a foga, hallhatóan piheg. Hatalmas szempil­lái vannak, szeme azonban nem nagy. Van benne, és az egész lényében valami, ami nemes paripára emlékez­tet. Milyen szép is egy telivér kan­ca ... De gyönyö­rű, ahogy lépés­ben, nyugodtan el­indul. Bőre sima, csak az erek ka­nyarognak rajta talányosán, mint eme nő barnára sült karján. Vajon szentség­törés-e egy napon említeni, összeha­sonlítani ... Jaj, de gyalázatos gon­dolat. Szép-szép ez is, az is, no de mégis ... Ám le­gyünk tárgyilago­sak! Szeme és sö­rénye ... Ej mit is beszélek, a haja. Ugyanúgy kelti a gyönyört, cirógat­ja a szépérzéket. Mi az, ami mégis „északfok, idegen- ség?’’ Aha! Ez a tartás. Milyen az arckifejezésé en­nek a nőnek? Va­lahogy semmi asz- szonyi nincs ben­ne. Nem vonz, nem kelt buja gondola­tokat, nem for­ralja a férfiúi vért. Megvan: ez a nő soha nem moso­lyog. Szép és szo­morú. Mint egy ló. (és)--------------------­------------------> SZERKESZTŐI oooooooo Nyugdíjas A címben szereplő szó ma több, mint kétmillió ember személyi igazolvá­nyában szerepel, és még több iratban, aktában, ha­sonló papíron. Legyen aka­démikus vagy vájár, ta­nár, állattenyésztő, újság­író vagy igazgató — ha elérte a nyugdíjkorhatárt, és úgy döntött (ő maga netán alkalmazója, főnö­ke stb.), hogy nyugalomba vonul, akkor ez a bejegy­zés vette át az addigi szót a „foglalkozás” rovatban. Távolról sem valamifé­le egyenlősdi szülte ezt a „mindenkit egy kalap alá veszünk” módszert — in­kább valamilyen kényel­messég. Netán a negyven évvel ezelőtti idők marad­ványaként az a szemlélet: csak nem fogjuk ugyan­úgy írni, mint az ántivi- lágban — még hogy „nyugalmazott tanár, nyu­galmazott számszakértő” meg efféle úri huncutsá­gok. Nem, maradjon any- nyi: nyugdíjas. Persze, ez a fenti évődő hang nem egészen reális — igen is sok-sok embernek jelentett és jelent ma is lelki-tudati gondot, hogy egycsapásra életmódot is változtat, s mellette még ott a mindent elfedő jel­ző: nyugdíjas. Ismerek nem egy embert, aki vala­miféle megbélyegzésként fogja fel ezt a szót: „beso­roltak egy tömegbe ... NYUGDÍJAS vagyok — így, csupa nagy betűvel, melyek minden mást elta­karnak.” Az aktív dolgozók szá­mára talán nem is köny- nyen érthető az a lelki tusa — de hát az aktív dolgozók még csak leen­dő nyugdíjasok ... Mégis: nem egyszer olvashattuk már különféle helyeken a panaszt, melyet a gondot megértő „még nem nyug­díjas” szerzők vetettek pa­pírra. S a panasz lénye­ge ennyi: miért nem hasz­nálható a „nyugdíjas mér­nök, tanár, könyvelő stb. kifejezés hivatalosan is? Hiszen azzal, hogy valaki a nyugdíját kapja, még nem lett kevesebb, ugyan­úgy mérnök, tanár stb. maradt legfeljebb már nem gyakorolja hivatá­sát. Épp ezért bizonyára sokan tudták meg öröm­mel a minapi tájékozta­tóból: a kormány úgy dön­tött, hogy a nyugdíjasok fokozottabb erkölcsi meg­becsülése érdekében biz­tosítani kell, hogy visel­hessék szakmai képzettsé­gük, munkájuk alapján el­ért beosztásuk címét... tehát a személyi igazol­ványba ez kerüljön be­írásra: nyugdíjas tanár, nyugdíjas kohász...” Talán vannak, akik bo­gaiéi! apróságnak vélik, puszta formalitásnak. Két dolgot fűznék mindehhez. Az egyik: lesz nyugdíjas, akinek ez többet ér, mint egy nyugdíjemelés. A má­sik: mindenki lehet még nyugdíjas. Tarnavölgyi György V---------------------->

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents