Kelet-Magyarország, 1987. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-24 / 225. szám

1987. szeptember 24. 3 Kelet-Mafyaronzig Hosszé «soft az alma az árától (2.) Elmben a jövedelem AZ ALMATERMELÖK MEGLEHETŐSEN SOKFÉLE színű táborát egyik pillanat­ról a másikra eggyé szervez­te az árról szóló döntés. Első reflexként az árat közvetítő és alkalmazó kereskedelem került össztűz alá. Nem mintha nem lenne mit fel­hozni ellene, alaposabb meg­gondolás után arra a követ­keztetésre lehet jutni, hogy az ár kialakításában leg­alábbis egy részük nem vét­kes. Hogy melyikük tehetett volna többet érdekeinkért, arra még visszatérünk. Soro­zatunk mai részében kis- és nagyüzemek gondjain keresz­tül próbáljuk nyomonkövetni az elmenőben lévő jövedel­met. Miután lapunk első olda­lán közzétettük a részletes árlistát, nem maradtak^el a levelek, amelyek az érintett kistermelőktől érkeztek. Nyírkátáról kaptuk az alább idézett sorokat, név nélkül ugyan, de érezhetően valós gondokkal. „A boltban kapható permetszereken raj­ta van mennyi az ára. Eszi, nem eszi nem kap mást, és csak annyiért... Egy hold metszése 5000 forint, nem számítva a gallykaparást. A permetezéshez csak a víz be­lekerül 80 fillérbe literen­ként. A napszám 350 forint... Kérdem én: ezekután miért ment lejjebb ötven fillérrel? Kezdek gondolkodni azon, hogy kihúzgálom a fákat. De tavasszal meg jön a tanács területbejárásra, és ha látja hogy nem művelem a kertet, megbüntet. Nesze neked al­matermelő, kellett neked fát ültetni...” Dr. Luczay Menyhért írja Nyíregyházáról, a Toldi ut­ca 91-ből: — Húsz éve a rokonsággal együtt körtét telepítettünk, de a kistermelők részére nem árusítottak olyan mérget, amellyel a körte-levélbolhá- tól megvédhettük volna. A kereskedelem sem foglalko­zott komolyan sem a felvá­sárlással sem az értékesítés­sel. Ezután, ahogy anyagi helyzetünk megengedte, ki­vágtuk a körtét és ültettünk a helyébe almát. Amikor már van Chinetrin és Decis, ami megölné a bolhát, nincs kör­te. Termőre fordult az alma, megemelkedtek a ráfordítá­saink, lement az ára. Azt sem tudom megérteni, hogy ugyanazon áruért miért kap többet a tsz mint a kister­melő ... MIKÉNT ÉRTE A TERME­LŐSZÖVETKEZETI SZEK­TORT a nem várt változás? A csengeri Lenin Termelő- szövetkezetben kerestük a választ, elsősorban azért, míá-t az egyik legnagyobb al­másgazdaságról van szó, és nem is akárhogyan, termelik ezt a gyümölcsöt. Végh János főmérnök higgadtabban ad­ja elő gondjaikat, mint azt várni lehetett volna. — Ez az ötven fillér tulaj­donképpen egy forint. Ta­valy rugalmasabb volt az át­vétel, ma egyenesen merev. Ez valójában megduplázza az árcsökkenést. Nem enged­mény az, amit várunk-vár- nánk, hanem az osztályok kö­zötti átmenet más értelme­zését. De hát ha az átvevő valamire rámondja, hogy zöld. az biztosan nem piros. Nekünk ez az egy forint négymilliót jelent veszteség­ben. A tsz még csak kibír­ná, de hozzáteszem, hogy a 4000 tonna export fele a ház­tájiból jön össze, tehát két­millió a tag közvetlen hátrá­nya. Lengyel György elnök sze­rint „lovas nemzet vagyunk, tehát hol az egyik, hol a má­sik oldalára esünk a paripá­nak”. így van ez a mostani helyzetben is. A csengeriek szerint 30—35 tonna hektáronkénti alma­termés fölött még így is jó jövedelem fogható az almán, nem szabad tehát pánikba es­ni. Közbevetésnek kézenfek­vő volt: „könnyen beszél egy 35 millió nyereséget elköny­velt gazdaság”. Erre aztán szűnt valamelyest a higgadt­ság. Az elnök visszaemléke­zett a tíz évvel ezelőtti idők­re, amikor százmilliós nagy­ságú adósságot kellett visz- szafizetni néhány esztendő alatt, és onnan elérkezni a mostani jómódhoz. A főmér­nök pedig kerek perec meg­mondta, hogy annak van fél­nivalója, akinek megette a fűzik az almáját. Hozzátette, hogy megvan a véleménye az olyan főkertészről, aki keve­sebbet permetezett, mert a főkönyvelő azt mondta neki, hogy nincs rá pénz. Kit sújt az aszály? Kicsit elkanyaro­dott beszélgetésünk, de ezt az egyet még idézem szavaik közül: „Akiknek a földjén a gyom is segít párologtatni a maradék nedvességet”. Vé­gül pedig: ki fog először bal­tát? „Akinek olyan gyenge a gyümölcsöse, hogy nem ter­mi meg, amit belefektettek." Csengerben még nem vág­ják ki a fákat. A kistermelő fokozatosan cserélte a kör­tét almára, de az almának sem fog kegyelmezni, ha nem hoz pénzt. Mindkét helyen azt fogják először latolgatni, hogy melyik fajtával kezd­jék. A STARRING TÍPUSÚ ALMÁNAK, legalábbis az egészen jó minőségűnek, tisz­tességesen emelkedett az ára. Vajon ösztönzi-e a jo­natán lankáinak kiirtását? Iklódi László szerint sehol a világon nem terem az a har­monikus illategyüttes, és az a savösszetétel, ami a mi kis mikroklímánkon. Ez nyilván ugyanaz háztájiban és nagy­üzemben egyaránt. Vala­mennyi léüzem tudja, hogy sűrítményünket az egész vi­lágon a másutt termett fel­javítására használják. A jö­vedelem megcsappanása a nagyüzemekben még nem je­lenthet egyet a jonatán ha­lálra ítélésével, tudják ezt mindenütt. Még a háztájiban is, ahol négy forint, sőt öt forint is jön az ipari minő­ségért. Egyelőre annyi biz­tos: telepíteni nem indokolt. Következik: Verseny nél­kül. Ésik Sándor 4 z idei nyáron is elju­tottam lápi szülőfa­lumba, Nagyecsedre. Ilyenkor nem mulasztom el meglátogatni a jó András só­gort, akivel közel negyven éve szóváltás nem akadt. An­nál inkább olyasmi, amivel hökkenti, meghümmögteti az embert. Nem halványul ar­cának egészséges pirossága, nem ritkul mindig optimista, ízes beszéde, egyenes tartásá­ban sem hajlította a hetven­öt esztendő. Irigyelni való ember. A viszontlátás örömé­ben sok mindenről szó esik a hófehér térítővel takart asz­tal mellett, a szölölugastól árnyékolt csinos teraszon. Amikor már ritkulni kezdett a beszédtéma, a sógor ezúttal sem mulasztotta el szokott javaslatát: nézzek széjjel az udvarban. Hogy még most sem adja alább, van némi látnivaló. Mert jó a nyugdíj, de nem kevésbé, hogy az ud­varból is jut hozzá valami. Míg csak mozgatni tudják a sógorasszonnyal kezüket, lá­bukat. A háromrészes udvarból a Szovjet exportra készítenek festőberendezéseket a HAFE nyíregyházi gyárában. Képün­kön: Molnár Ferenc és Broda András szállításhoz készítik elő a porszórófülkékhez tarto­zó szitagépeket. (Farkas Zoltán felvétele) A logjobbakra van szükség Változó szerkezetek Az Országgyűlés legutóbbi ülésszakán talán a leg­nagyobb hangsúlyt az kapta, hogy helyre kell állítani a tudás rangját. Kifejeződött ez akkor is, ha a gazda­ság programjáról esett szó, akkor is, ha a jövőben teen­dő lépéseket elemezte miniszterelnök, képviselő, szak- miniszter. Mert eldőlt: csak a legma­gasabb igényű tudás, isme­ret, felkészültség lehet a ga­ranciája annak, hogy stabi­lizációs törekvéseink megva­lósuljanak, s a világ tudomá­nyos-műszaki szintje és a mienk közötti, még mindig nyíló szakadék ne bővüljön, s olyan fellendülés következ­zék be, mely feledtetni ké­pes mostani gondjainkat. Hás mináség Nem véletlen, hogy ennek kapcsán esett szó arról, hogy termelési, szervezési struktú­ráknak kell alapvetően vál­tozni, de ezzel egyidőben á szemlélet gyökeres más mi­nősége is kívánatos. Márpe­dig a szerkezet változása összefügg ázzál, hogy a fog­lalkoztatási struktúrának Is másnak kell lenni, mint ma. Mert . denlegi arányok mindent ígérnék, ésak sikert nem. Gondoljuk el: a fejlett szintű országokban a mező- gazdaság a munkaképes la­kosságnak csupán három szá­zalékát foglalkoztatja, az iparban is csak 18—20 száza­lék dolgozik, viszont ötven­nél is több százalékra nő a szolgáltatásban foglalkozta­középsőben alig lehet lépked­ni a rengeteg baromfitól. Pe­dig előttük a tápétek, a víz. Ám ha ember vetődik közé­jük, mindjárt láb alá keve­rednek. Az ólban sertések röffen- tek. amikor észrevették a gazda közeledtét. Két gyö­nyörű állat. Egyik minden­képp súlyosabb kétszáz kiló­nál. „A véknyabb kicsit el­maradt, pedig testvérek. A fejlettebbet rövidesen elad­juk. a másik marad nekünk. Vágásig az is sokat hízik még, bőven elég lesz jövő újig" — közli a sógor. A hátsó udvarban vete- mény. Óriási növésű, mélyen zöld a kukorica, mint a buja erdő; megfogná a beletévedt bikát. Bőven megad tíz má­zsa szemet. S elöl a bejárat­tottak aránya. A maradék az igazgatás apparátusait al­kotja. Diplomák értéke Amikor szolgáltatásról esik szó, akkor senki ne gondol­kodjék egyszerűen néhány kisiparosban. Mert ebbe a kategóriába tartozik az or- vos éppúgy, mint az idegen- vezető, a pedagógus, az egész közlekedési apparátus, a ke­reskedelmi szféra és a bank- rendszer is. Vagyis életünk minden területét érintő je­lenléte, s ha jól belenézünk: remélhetően a nem mostani, igen alacsony szinten. Sokkal több jól képzett ember kell, jóval több értelmiségi, aki képes az újhoz igazodóan az élet minőségének javítására. Szabolcs-Szatmár megyé­ben jelenleg 18 ezer értelmi­ségit mutatnak a statiszti­kák. Tegyük hozzá, ez csa­lóka szám, hiszen sok olyan ember dolgozik értelmiségi munkakörben, aki erre al­kalmatlan. Megnézhető a ké­pesítések, diplomák értéke és minősége is. De maradjunk a 18 ezernél, ami alig vala­mivel több, mint a lakosság nál zöldségfélék. Minden, ami a házi konyhához kell. András a kukoricából né­hány észrevett fattyúhajtást tört le, csak úgy kézzel. S hozta fel a középső udvarba. A baromfiak mindjárt kö- rülsereglették. de azoknak nem adta. Vitte be a nagy. tágas csűrbe. S ekkor valami bégetésféle hallatszott. Nem lehetett báránynak vélni, mert inkább attól különböző mekegés volt. „Mi van a csűrben, sógor?" — kérdez­tem értetlenül. Mire ő mo­solygott. „Nézd meg!" Kecske, persze az egyik deszkával elkerített helyen. Mellette kisbárány. A sza­kállas mekegő jóízűen falta a friss kukoricaszárat, míg a bárányka csak csipegetett be­nyaiban is, kevés számsze­rűen is. Nem kétséges, hogy a következő években itt nagy áttörésre lesz szükség, ha lé­pést kívánunk tartani a ha­zai, s egyben a nemzetközi követelményekkel. Mert ki hiszi, hogy a képesítés nél­küli képes lesz minőségi ok­tatásra és nevelésre? Ki gon­dolja. hogy a nyolc általá­nost végzett főkönyvelő ké­pes lesz gazdasági elemzés­re? Lehetséges-e, hogy a kontraszelekció révén kivá­lasztódott középvezető képes lesz egy nagy stratégia szél­iemében a taktikai feladatok megoldására? Á feladathoz kiválasztani Szembe kell tehát nézni azzal, hogy a szolgáltató és a termelő szférába egyaránt a legjobbakat sikerüljön be­vonni. Hozni kell, ha nin­csen olyan szellemű, tudású embereket, akik kreatívak. Ki kell cserélni azokat, akik egyszerűen képtelenek egy magasabb szintű tudás köve­telte feladat megoldására. Mert nem a feladatot kell a megvalósítók szintjére le­szállítani. A megemelt fel­adathoz kell kiválasztani a legjobbakat. Változzék hát a szerkezet így is, alakuljanak az arányok. Nem a statiszti­ka, hanem a siker érdeké­ben! 'löle — nem szokta még a szilárd étkeket. A sógor ekkor kinyitotta a ketrec ajtaját, s bement a felemás állatokhoz. Megmar­kolta a kecske két szarvát, mire a kisbárány tőgye alá dugta a fejét. Mohón szo­pott. S miközben szarvánál tartva állt a kecske, a sógor mondta: „Már a harmadik anyátlan kisbárányt neveli ez a kecsketehén. Az ács szakember unokám vette, ő hozta, hogy tartsam, ebben is pénz van. Négyezer forint körül van egy ilyen kecske. A választott ■ bárányért is megadnak kettő és felet, hár­mat. Én ráérek őket abaj- gatni" — tette még hozzá nevetve. mjéözben észrevettem a ML csűrben a több ton­nányi lucerna, széna takarmányt. Az értékes szén­halmot, a glédába rakott ke­ményfa tüzelőt. A mustra vá­ró szőlődarálót, prést és bo­roshordókat. Útja lehet oda a télnek. Asztalos Bálint Országos kísérlet a 107-esbon Tanítás új módszerrel Napjainkban gyakran kerüli szóba a megújulás. Az élet valamennyi terü­letén használják ezt a fo­galmat, hiszen a haté­konyság, az eredményes­ség érdekében szükséges a változtatás, az újabb és újabb módszerek kipró­bálása és alkalmazása. Ez a folyamat nem kerülhet­te el oktatásunkat sem. Irodalomtanárok konfe­renciáját rendezték meg Pakson, melyen megyénk­ből Takács Zoltánná, a 107. számú Ipari Szak­munkásképző Intézet ma­gyar szakos tanára vett részt, öt kérdeztem a konferencia tapasztalatai­ról. — Az 1984 85-ös tanév­ben országos kísérlet kez­dődött „Az alkalmazott embertan mint az iroda­lomoktatás egyik lehető­sége a szakmunkásképző intézetekben” címmel, melyben 14 iskola pedagó­gusa vett részt — mondta a bevezetőben. — Az idén fejezték be tanulmányai­kat azok az osztályok, amelyekkel kezdődött az új módszer kipróbálása. Pakson a kísérletet végző nevelők találkoztak, hogy megbeszéljék a 3 év ta­pasztalatait, eredményeit és további feladatait. Há­rom évvel ezelőtt engem is felkértek, hogy Sza­bolcs-Szatmár megyében én végezzem a kísérletet. — Mennyiben tér el a hagyományos tanítástól a kísérlet? — Tulajdonképpen nincs a hagyományos értelem­ben vett tanterv. Tanme­netet azonban én is készí­tettem mind a három év­re, melynek alapja az úgynevezett problématár. Év elején mindig felmér­tem a tanulók érdeklődé­sét, az őket foglalkoztató kérdéseket, gondokat, me­lyekről később is szívesen beszélgetnének. Például: szerelem, barátság, család, béke. igazság, becsület. Ezekhez a témákhoz iro­dalmat állítottam össze. — Hogyan történt az irodalmi művek feldolgo­zása? — Az egész óra beszél­getés volt a felvetett kér­désekről. emberi magatar­tásokról, értékekről. A szabadabb légkör érdeké­ben átrendeztük a tanter­met. a tanulók körben ül­tek, így jobb kapcsolatot sikerült kiépítenem. Az irodalmat távolról közelí­tettük meg. A beszélgeté­sek során lassan, észre­vétlen az irodalmi alkotá­sokkal is kapcsolatba ke­rültek a tanulók, hiszen az őket érdeklő kérdésekre, problémákra sok költő és író próbált meg választ adni. — Milyen feladatok várnak még a kísérletei végző pedagógusokra? — Az elkövetkező idő­szakban a tapasztalatain­kat kell összegeznünk, s ezek alapján egy módszer­tani kézikönyv összeállí­tása a célunk. Ezenkívül szeretnénk még egy tanu­lói kislexikont és egy szö­veggyűjteményt is szer­keszteni. — A tapasztalatok alap­ján hogyan értékelte a kí­sérletet az Országos Pe­dagógiai Intézet? — A kísérletet jónak, életképesnek találták. Azonban az OPI vélemé- nye az, hogy ez a szemé­lyiségközpontú irodalom - tanítás nem kötelező, ha­nem csak lehetőség a ta­nári szabadság révén. Magyar László három százaléka. Kevés ará­Burgct Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents