Kelet-Magyarország, 1987. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-23 / 224. szám
1987. szeptember 23. Kriet-M»u»romág 3 M«tsze esett az alma az érától (1.) Mi fán terem az ellentmondás? Megért már ez a megye néhány meglepetést a közelmúlt esztendőkben az almájával kapcsolatban. Hogy azok voltak-e nagyobb horderejűek vagy a mostani, az egy kicsit hosszabb idő távlatában dől majd el. Egyben azonban mindenképpen új volt a nyár végi árcsökkentési bejelentés. Mégpedig abban. hogy néhány bennfentestől eltekintve mindenkit úgy ért, mint a derűit égből a villám- csapás. A TÚLTERMELÉSI VÄLSÄG jelei néhány évvel ezelőtt már a gazdag virágzáskor, terméskötéskor megmutatkoztak, és az sem volt senki előtt titok, hogy egyszerre fordul termőre jó néhány száz hehtár fiatalos. A düh és az idegeskedés akkor időben széthúzódott és volt ideje levonulni, mint egy hosszú áradásnak. Most azonban, lassan egy hónappal a szezon kezdete után sem tért még magához mindenki. A pontosság kedvéért érdemes felidézni az augusztus második felében történteket. A szedés egy kissé korábban kezdődött, vagyis húszadika előtt. Az alkotmánynap utáni első hétköznapon az első vagonok is elindultak nagy exportpartnerünk címére. Ár azonban még nem volt. Szerkesztőségünket mind többen hívták fel kistermelők és nagyüzemek egyaránt. így szokott ez lenni a totóeredményekkel is, „a szerkesztőségben biztosan tudják” alapon. Pedig nem tudtuk. Hiába hívtuk a frissen meg- alakult 'Almaegyesülést, aztán a kereskedelmi szervezeteiket, nem tudtak adatokkal szolgálni. Azután meg senki nem akart hinni a fülének: hetven fillérrel kevesebbet kapunk kilómként a szovjet ex portáimé ért mint tavaly. Mire azonban hivatalos közlés lett a vége, már „csak” ötven fillérről volt szó. A kereskedelmet régen érte ennyi kritika — enyhén szólva — mint ezekben a napokban. Pedig Budapesten az illetékesek — Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, Pénzügyminisztérium, Exportalma társaság, Alma- egyesülés — késhegyig menő harcot folytattak a milliókat jelentő fillérekért. AHOGY KÉSŐN JÖTT AZ ÜZENET az árról, úgy késeinek minősíthető az előzményekről szóló híradás közreadása is. A közvélemény tájékoztatása szempontjából ez súlyos hiba. A rubel árfolyamváltozása ugyanis hó- napohkál előbb bekövetkezett. Abban bízni, hogy éppen az alma esetében ennek nem szereznek érvényt, hiú ábránd volt. Az egyforintos rubel-leértékelés, valamint az alma árán levő támogatás egy részének megvonása kétszáztízmillió forintot jelent mínuszban azok számára, akik a Szovjetunióiba szándékoznak eladni. A mentőakciók két irányból indultak meg. De erről beszéljen Iklódi László, a vajai II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet, valamint az Almaegyesülés elnöke. — Negyven százalékos ártámogatás lett volna a tőkés léaima árán, ebből húsz százalék maradt és a különbségből jött össze annyi, hogy hetven fillérről ötvenre mérséklődött az árcsökkentés, A másik út, amin utólag juttathatunk majd vissza pénzt, hogy megmarad egy bizonyos összeg a kiáebb és gyengébb minőségű termés okán is. Ennek az összegnek az elosztásával kapcsolatban felmerült aggályunk a következő volt: vajon nem fogják-e elvtelen szempontok befolyásolni a döntéseket: ki menynyit kapjon? A válasz: „szigorúan a ténylegesen kiszállított mennyiség lesz az alapja gazdaságonként a részesedésnek”. NYILVÁNVALÓ VOLT a szedést megelőző utolsó termésbecslések után, hogy legalább negyedével kevesebb terem majd a vártnál, a minőség pedig meg sem közelíti az átlagosat. Megyénk érintett vezetői és szakemberei ki is számolták, hogy a tavalyi árakon éppen elkelne a tavalyitól kisebb termés. Vagy az érv jött későn, vagy nem értették meg teljesen azok, akiknek meg kellett volna érteni. a lényeg az, hogy a kevesebb termésért nem arányosan kevesebbet kaphatunk ezenmód, hanem még attól is kevesebbet. Azt hinné az ember, hogy az alma árát a kereslet—kínálati viszonyok és pozíciók határozzák meg. Közbevetve annyit, hogy ha így lenne, akkor ettől fájdalmasabb meglepetések is érhetnének bennünket, tudnunk kell: az alma az államközi szerződésben egy kontingens a sok közül. Mint ilyen, erre a költségvetésben egy bizonyos ösz- szeg szerepel, ezt lehet érte kifizetni. Amikor Iklódi László erről Is beszélt, volt néhány megjegyzése a költségvetés tételeiről. Egyet idézünk: „a mezőgazdaság és ipar árai nem óhaj, és rózsafűzés kérdései”. Az almatermelő polgárnak pedig fel- idéződhet ezzel kapcsolatban: ha a költségvetésből jut néhány tízmillió egy elképzelt, középület rosszul kijelölt helyének rendbetételére, arra nem, hogy a termelő alapok közül az almások sorsa ne legyen bizonytalanabb? KI ÉRTI EZT? Ha a tendencia folytatódik, márpedig éppen mostanában határoztuk el nagyon keményen, hogy egy irányba megyünk, akkor jövőre akár kevesebb forintot is kaphatunk a rubelért mint most. a csökkentés után. Ha pedig még az idei sokk után is megmaradna a termelői kedv és sok jó almát szüretelnénk, kisebb összeg jutna rá a költségvetésből ... Következik: jövedelem. Esik Sándor Elmenöben a KOMPUTER—M ügyfélszolgálati irodát nyitott a SZÜV Nyíregyházán, a Rákóczi utcán. Többek között számítástechnikai cikkeket: számítógépeket, lemezeket, papírokat, festékeket forgalmaznak. Az irodában tanácsadással segítik az érdeklődőket, számítógép-bemutatókat szerveznek, kisebb feladatok elvégzésére számítógépeket lehet igénybe venni. Képűnk az új ügyfélszolgálati irodában készült. (Elek Emil felvétele) Á bíróságon nincs tanú A szomszédok életét keserítik „A bérlő és a vele együtt lakó személyek a lakást, a lakásberendezéseket, a közös használatra szolgáló helyiségeket és területet, továbbá az épület központi berendezéseit rendeltetésszerűen, gondosan, a szocialista együttélés követelményeinek megfelelően jogosultak használni.” A jogszabály így rendelkezik, s aligha szállhatunk vitába vele, hiszen olyan követelményt fogalmaz meg, ami nemcsak a tanácsi bérlakásban élők számára ajánlatos. Minden elv, szabály azonban csak annyit ér, amennyi megvalósul belőle. Vagy ha legalább a norma megsértőivel szemben megfelelő eszközök állnak a rendelkezésre. Á vállalat nem hatóság A Nyíregyházi Ingatlankezelő és Szolgáltató Vállalatnak több ezer bérlője van, akikre az írás elején idézett passzus is vonatkozik. Döntő többségük valóban eszerint él, akadnak azonban jócskán renitensek is, akik megkeserítik a szomszédok életét. — Szerencsére viszonylag kevés ilyen esetünk van — mondja dr. Papp Mária jogi előadó. — Inkább a nem fizető bérlőkkel akad sok gondunk. — A vállalatot esetleg kevésbé érinti anyagilag ez a valóban kevés eset, de egy harminc lakásos házban elég, ha csak egy ilyen ember él, az összes többinek bosszúságot okoz — fűzi hozzá Tasi András, a házkezelési osztály vezetője. Beszélgetőtársaim,, gazdag tapasztalatokkal bírnak eb£tzélrázta \ fákról sárga levél hull a földre. Avarba süpped a láb. Üres fészkek ásítanak, távolra ment a vándormadár. Kunkori a szőlő levele, c fürttől a tőké: fosztja a gazda. Páradt a légy. a szúnyog se az igazi, lekókadt a napraforgó tányérja is. Csalódva legel a jószág a réten, jó ízekre már ritkán talál. Ür lett a köd, reggel leplet terít a tájra, és a Nap melegét este legyőzi a hűs. Az ember is morcos, húz ingre Itabátot, csak arcát tartja meleget remélve az ég felé fel. Már hosszabb az este. az éj, ellipszispályán elmegy a Naptól a Föld, és nem kell sok idő, hogy óránk mutatója utolérje a rendes időt. Szép- szomorú évszak az ősz, színekkel tobzódva mond búcsút a nyárnak, és utolsó festett művének képe után jön majd a hófehér tél. De még egyszer ilyenkor, valami szent indulattal faljuk a szépet, s az ember a termésen kívül mást is betakarít. Aranyszínt, kései meleget, tobzódó színt, örök reményt. Eljött az ősz, immár hivatalos a hír, csillag állása bizonyítja igazát. Tartalékolt kincseinkkel könnyebb kivárni, míg pályánk újra a Nap felé ér, hogy hosz- szabb napok meleg fényénél majd újra örüljünk, ha jön a tavasz. (b) ben a témában, már névről ismerik „klienseiket”. Égy most zajló ügy iratait teszik elém: „Másfél-két évvel ezelőtt kelt beadványunkban felsorolt problémák merültek fel újra. .. . garázda maga- tartása azóta fokozódott. A lépcsőház több lakójába belekötött, és trágár szavakkal életveszélyesen megfenyegette. Kénytelenek voltunk a rendőrség beavatkozását kérni. Kérésünk az, hogy az érintelt, kellemetlen, a lakók nyugalmát zavaró 'körülnf&- nyeket megszüntetni szíveskedjenek!” — Fellépünk, amennyire tőlünk telik, megtesszük azt, amit tehetünk, de a vállalat nem hatóság, a lehetőségeink korlátozottak. Sokszor szidnak is emiatt bennünket... — magyarázza a jogi előadó. Megalapozottan Hogy mit tehet a vállalat? Ebben az ügyben például már ott a házkezelési osztály véleménye: a panaszt kivizsgálták, megállapították, hogy megalapozott, s ezt több bérlő is megerősíti. (Egyébként a beadványt is többen írták alá.) Az évi 25—30 hasonló eset közül csak kevés kerül a végső stádiumba, a bíróság elé. Az IKSZV először is felszólítja bérlőjét, változtasson a magatartásán. A legtöbbször már ez is elegendő, s a bepanaszolt — legalábbis hosszabb-rövidebb ideig — betartja a legfontosabb közösségi normákat. Már a felszólítás is visszatartó erejű lehet, de kezdeményezhetnek szabálysértési eljárást is a bérlővel szemben. Minden évben akad aztán két-három keresetük is a bíróságon, amire azért van szükség, hogy ott érvényessé nyilvánítsák a felmondást. Ha már jogerős a határozat, akkor is akadhatnak gondok, hiszen önként ritkán költöznek ki a lakásból — holott, betű szerint, elhelyezéséről a volt bérlő maga köteles gondoskodni. Nem véletlenül hangsúlyoztuk fentebb, hogy betű szerint, hiszen az utcára nálunk senkit sem tesznek ki, a kényszerkiköltöztetés is egy másik, alacsony komfort- fokozatú szükséglakásba történik. (Hogy onnan hová lehet költöztetni az ilyen bérlőt, egyáltalán mit lehet tenni vele, az egy másik írás témája lehet...) A végrehajtás, a kiköltöztetés lehetőségéig is el kell jutni: — Sajnos, a bíróság előtt gyakran nagyon nehéz dolgunk van, hiszen rajtunk a bizonyítási teher. Egy-egy panaszt még csak-csak aláírnak a szomszédok, amikor azonban szemtől szembe is el kellene mondani ezeket a dolgokat, akkor már ritkábban partnereink, hiszen nemegyszer megfenyegeti őket az illető. Ilyenkor aztán nem csak, hogy elveszítjük a pert, de még a költségeket is a vállalatnak kell állnia. Ha már idáig fajulnak a dolgok, akkor bizony valóban kevés hatékony eszköze van a vállalatnak. Akárcsak olyankor, amikor valaki nagyon elhanyagolja bérlakását, nem gondoskodik a karbantartásáról. Az IKSZ-jog- szabály is kötelezi erre pár éve — rendszeresen, háromévente ellenőrzi a -lakásokat, s ha kell, felhívja a bérlő figyelmét kötelességére. Többen ilyenkor OTP-kölcsönnel felújítják a lakást, akad akiknek (például kisnyugdíjas házaspárnak) méltányosságból haladékot adnak. Ha viszont normál anyagi körülmények között élőkről van szó, akár a kiköltöztetésig is eljuthatnak. Jogcím nélkül A vállalat ezután — hogy másnak kiadhassa a lakást — elvégzi a helyreállítást, aztán megpróbálkozik a negyven-ötvenezer forintos költség behajtásával... Az a pénz sem nagyon gazdagítja az ingatlankezelő — közvetve pedig az összes többi bérlő — számláját, amit a felmondás után fizetnek a volt bérlők. Amíg ugyanis nincsen számukra szükséglakás, addig maradnak az eredetiben — rosszhiszemű, jogcím nélküli lakóként, felemelt bérleti díjért, amit aztán vagy fizetnek, vagy nem. Szaladhat a vállalat a pénze után... Jónéhány példa elhangzott még beszélgetésünk során; a városnak szinte minden részéről akadnak hasonló esetek. Ezek felsorolása helyett inkább azon érdemes elgondolkodni. nem lehetne-e valamivel hatékonyabb eszköz- rendszert kialakítani a közösségi normák megsértőivel szemben. Mert ahogyan nehezednek az életkörülmények, a becsületes többséget annál inkább irritálja — joggal —, ha azt látja, másképp, „egyszerűbben” is lehet boldogulni. Papp Dénes Kipipáló* helyett NEM IS OLYAN RÉGEN az együk községi tanács elnöke így fakadt ki: — Ellenőriznek minket, nem is kevésszer, néha napokig. Ez nem is baj. De mindig csak azt nézik, hogy egy-egy ügyet menynyi idő alatt intéztünk el, tartjuk-e a határidőket. Azt, hogy valamit hogyan oldunk meg, azt még nem kutatta senki. Ez a korábbi beszélgetés most jutott az eszembe, amikor a legutóbbi Országgyűlésen olyan gyakorta felvetődött az ellenőrzés szükségessége. A jó ellenőrzésé, tehetném hozzá, nem az olyané, amely kistrigulázza a végzett kötelmet, de lényegében nem ér semmit. Kétségtelen, könnyebb formalitásokba burkolni a munkát, semmint alaposan elemezni, s valóban a minőséget nézni az el- lenőrzöttnél. Sok példát lehet hozni más területről is. Mert formális az az ellenőrzés, mely egy hatályos rendelet ellenére se nézi meg, miért füstöl egy autó. NEM SOKAT ÉR az a kereskedelmi kontroll sem, mely nem vizsgálja, egy-egy bolt vezetője alkalmas-e arra, hogy. pozíciójában maradjon. Nem kimondottan hatékony az ia politikai ellenőrzés sem, amely egy-egy határozat formai végrehajtását nézi, s közben elfeledkezik arról, hogy annak hatását is vizsgálja. Van tehát, ezeken kívül is, jó néhány terület, ahol elkelne az alapos, segítő, feltáró, ha kell, intézkedő és elmarasztaló vizsgálat. Kemény idők kemény szabályai köszöntenek ránk. Vállaljuk, hiszen tudjuk: a kátyúból csak így jutunk ki. De éppen a szigorodás követeli meg, hogy a kipipálás helyett jöjjön a minőséget, a hatást, az eredményességet vizsgáló ellenőrzés. Ez tudomány. A bürokrata erre képtelen, neki csak szám, dátum, paragrafus létezik. A TARTALOM MAS. Ennek eldöntéséhez okos emberek, felkészült ellenőrzők kellenek, akik nemcsak az akta borítóját, de a béltartalmát is képesek minősíteni. (bürget)
