Kelet-Magyarország, 1987. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-22 / 223. szám

1987. szeptember 22, Kelet-Magyvonzig 3 lobban kihasználni a korszerű eszközöket Megy ej árason mongol vendégeinkkel A megye mezőgazdasági üzemeinek munkájával, a szak­képzéssel ismerkedett tegnap az a négytagú mongol párt­küldöttség, amely hivatalos látogatáson hazánkban tartóz­kodik. A delegáció vezetője JR. Cagánhu. a Mongol Népi For­radalmi Párt Központi Bizottságának mezőgazdasági osz­tályvezetője. A programon részt vett D. Szaldan, a Mongol Népköztársaság budapesti nagykövete és felesége is. A vendégek, akik Máté­szalkára Gyuricsku Kálmán­nak, a megyei pártbizottság titkárának társaságában ér­keztek, előbb a városi párt- bizottságon Forgács András első titkár tájékoztatóját hall­gatták meg a terület gazdál­kodásáról. A program a Ba­ross László Mezőgazdasági Szakközépiskola és Szak­munkásképző Intézet meglá­togatásával folytatódott. Itt Ligeti Béla igazgató ismer­tette a különböző szintű kép­zési lehetőségeket. A 11 osz­tály jövőre egy újabbal bő­vül, ugyanis megindult az ötéves, állattenyésztő és állat­egészségügyi technikuskép­zés is. Az alkalmazkodás feltételei Mérken a Kossuth Terme­lőszövetkezetben Alföldi Já­nos elnök mutatta be a négy­ezer hektáron gazdálkodó szö­vetkezetét, amely 1960 óta mindig nyereségesen dolgo­zik. Az alaptevékenység 60 százalékát az állattenyésztés adja. A vendégek élénken ér­deklődtek a tervezésről, ar­ról az alkalmazkodási folya­matról, ahogy a gazdasági szabályozók révén igazodik a ■termelés szerkezete a népgaz­dasági követelményekhez. Mészáros Gábor, a nagyecse- di Rákóczi Termelőszövetke­zet elnöke ugyancsak az al­kalmazkodás feltételeiről be­szélt, amelynek egyik módja, hogy közösen hoznak létre feldolgozó üzemeket. A már­ki. vállaji és nagyecsedi ter­melőszövetkezetek húsfeldol­gozó üzemét is megtekintet­ték a vendégek, valamint a mérki juhtartás legfrissebb eredményeivel ismerkedtek. Ebben a gazdaságban fel­használják az olcsó és ener­giatakarékos tartás lehetősé­geit, miközben mind a gyap­jút, mind a tejét és húsát hasznosítják a juhoknak. A program késő délután a nyír- meggyesi Petőfi Termelőszö­vetkezetben fejeződött be, ahol Vadon Gusztáv elnök többek között a helyi kon- zervgyártás előnyeit ecsetel­te. A nyírmeggyesi progra­mon részt vett Diczkó László, a megyei pártbizottság titká­ra is. Intenzív fejlesztés R. Cagánhu a mezőgazda- sági szakközépiskolában el­mondta. hogy azért érdekli őket az új típusú képzés, mert náluk is törekvés van arra, hogy a középfokú vég­zettséget a szakmai képzés­sel ötvözzék. Az oktatási rendszer reformjánál szeret­nék hasznosítani a magyar- országi tapasztalatokat is. A látogatás céljáról -la­punknak a következőket nyi­latkozta a mongol párt Köz­ponti Bizottságának osztály- vezetője: — A Mongol Népi Forra­dalmi Párt XIX. kongresszu­sa tavaly programot dolgo­zott ki a népgazdaság fej­lesztéséről és intenzifikálá- sáról. Ennek egyik fő ténye­zője az anyagi-technikai bá­zis erősítése, a termelés ellá­tása korszerű gépekkel. Ezt a Szovjetunió és más szocia­lista országok, köztük Ma­gyarország segítségével meg­valósították. Most az a cél, hogy a meglévő korszerű esz­közök kapacitását kihasznál­ják. Ez a vezetés részéről szervezés kérdése, a gazda­ságirányítás új formáinak el­terjesztése szükséges hozzá, míg a vezetetteknél a meg­felelő anyagi érdekeltség megteremtése adja az ösz­tönzőerőt. , — Három hónappal ez­előtt a Központi Bizottság plénumán a gazdasági me­chanizmus és a tervezés mód­szereinek tökéletesítéséről "határoztak. Pártunk azt tart­ója, hogy tanulságos a test­vérpártok tapasztalatait is megismerni, ezért tartom fontosnak, hogy a magyar népgazdaság egészében ösz- szegyűlt irányítási, szervezé­si ismereteket tanulmányoz­zuk. Barátság, vendégszeretet — Milyen benyomásokat szereztek rövid szabolcs- szatmári útjuk során? — örülünk, hogy egy me­zőgazdasági jellegű terület­tel ismerkedhettünk, mert itt hasonló adottságokkal lehet számolni, mint nálunk. Kel­lemesen érintett az a barát­ság és vendégszeretet, ahogy fogadtak bennünket. A mon­gol—magyar barátság meg­nyilvánulását látjuk abban is, hogy a megye vezetői kö­zül többen jártak orszá­gunkban, s most módunk nyílik viszonozni ezt a láto­gatást. Lányi Botond A mongol vendégek a mérki húsüzemben tanulmányozzák a termékgyártást. (Cs) Megkezdték a jégtörők felkészítését a tiszaiöki hajójavító üzemben. Az Észak-magyaror­szági Vízügyi Igazgatóság Jégtörő X-es hajójában főmotorcserét, a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság Jégtörő III-as hajóján kisebb javításokat végeznek. (Elek Emil fel­vétele) . * Nem lesz mindenkiből feltaláló, de... Vendég jött a családhoz és megkérdezte az ötödi­kes nagyfiút: mi leszel, ha nagy leszel? A gyerek egy­ből rávágta, buszsofőr. Jó bizonyítványa, nyelvtagoza­ton eddig elért kitűnő eredménye ismeretében a rokon­ság elcsodálkozott, ám a gyerek kivágta magát, no, leg­feljebb újságíró lesz ... Majd a tévéből jól ismert hű­ségpénzről beszélt, amely a tizenegyedik éves gyermek szemében igazán kecsegtetőnek tűnt. Ha eat mondja a jó tanuló, vajon hol van Á tudás rangja? Erről a témáról beszélget­nünk Poroszka Ottóné szám­viteli osztályvezetőivel. Varga István gépészmérnökkel és Tisza István igazgatóval a nyíregyházi VAGÉP Válla­latnál. Ök még mindhárman „megszenvedtek" a diplomá­jukért, akik nem azt nézték érettségi után, melyik ál­lásért fizetnek majd többet, hanem érdeklődésük hajtot­ta őket a műszaki, illetve' a számviteli pálya felé. — Az utóbbi negyven év 'alatt mindig voltak korsza­kok, amelyekben valamelyik mesterséget helyeztük előtér­be — fejtegeti az igazgató. — Én még jól emlékszem apám mondására, aki arra bizta­tott: tanulj fiam, hogy köny- nyebben keresd a kenyere­det! Aztán olyan, ma már hi­básnak minősített politikai megközelítés zavarta a na­gyobb tudás iránti igényt, mely szerint a fizikai mun­ka hasznosabb, mint a szel­lemi. Ez bizonyára még min­dig abból a gyanúból táplál­kozik, amely az értelmiséget a felszabadulás után körül­vette. Ök a régi rend bás­tyáinak számítottak a mun- kásemtoer szemében. De már ez a munkás nevelte fel a ma értelmiségét, amely sze­retné végre megkapni azt a társadalmi megbecsülést, ami őket megilleti. Mikronok világában — Egyébként is tendencia ma a szellemi munka felér­tékelődése — folytatta Var­ga István, aki levelezőn sze­rezte meg gazdasági mérnöki kiegészítő diplomáját. — Rég­óta mondják fomtos állami és közéleti fórumokon, hogy a gazdaság megújításához, a terméks zerk ezet-vá ltáshoz jól képzett, a megújulásra képes szakemberekre van szükség. Gondolja el, nálunk századimilliméter pontosság­gal kell dolgozni a munkás­nak a számítógép által vezé­relt szerszámgépeken. De ma már a mikronok világá­ban is el kell tudni igazod­niuk az embereknek. Ha nincs egy olyan alapintelli­gencia, amit már az iskolá­ból hoztak magukkal a szak­munkások, nincs mire építe­ni az egyes szakmákat. — Ezeket pedig szinteti­zálni kell, hisz nem létezhet elszigetelten egyik munkafo­lyamat a másiktól — hallot­tuk Tisza Istvántól. — A konstruktőrnek ma vizsgál­nia kell a költségeket, mert ha egy méregdrága masinát tervez, nem keresi a kutya se. Mi büszkék vagyunk most arra, hogy a vákuum­szivattyú gyártásánál a part­nermegrendelő, a debreceni orvosi műszergyár igényétől jobb műszert készítettünk! Ezeket a Medicor sebészeti műszerekbe építi be, kikü­szöbölve ezzel nyugati im­portot. Mi ez, ha nem szak­mai büszkeség?! KERESKEDNI PEDIG TUDNI KELL. Korunk meg­cáfolhatatlan törvénye ez. S aki erre nem képes, nos, az előbb-utóbb bedobja a törül­közőt. Szolgáljon most három kis mindennapi történet el- gondolkodtatásul ennek iga­zolására. SZÍNHELY SÓSTÓFÜR­DŐ. Lángossütö pavilon. Az éhes vendég lángost szeret­ne. Ha lehet, sajtosat, tejfö­löset. Mert hogy azt jobban szereti, és egyébként is min­denütt ezt árulják. A lángos- sütő asszonyság azonban a kezét tárja: — Nem lehet azt aranyoskám, nem maszek ez, hanem állami pavilon. Csak olyan lángost sütünk, ami­lyet a vezetőség parancsol. A kellemes nyárias őszi időben a strandon öt-hatszázan le­hetnek. A büfé előtt talán nem véletlenül — csak ket­ten állunk. MÉG AUGUSZTUS 20-A ELŐTT TÖRTÉNT. A kül­Poroszka Ottóné. — Ma már a középiskolások ponto­san tudják, melyik pályán mennyit kereshetnek. Eléggé elszomorító, ha csak eszerint néznek körül, mert akkor eleve nem választanak egy anyagilag kevésbé elismert értelmiségi pályát. Például a beosztott műszakiak keve­set keresnek. A VAGÉP-től két év alatt ötén mentek el a műszaki osztályról a pénz miatt. Szerintem szakmai si­kerélményt csak az az ember érhet el, aki szenvedélyesen érdeklődik szakmája hazai és nemzetközi újdonságai iránt. Ha pedig csak a megszerez­hető forintokat számolgatja, soha nem jut el addig, hogy ráérezzen a hivatás szépsé­gére. Ismerje el a társadalom is... — Szálljunk le a földre, hiszen nem lesz mindenkiből Nobel-díjas feltaláló. Előbb az egyén becsülje a nehezen megszerezhető tudást, de a társadalom is ismerje el anyagiakkal az értelmiséget. A szakma, o tudás rangját csak így érezhetjük — fejez­te be Varga István. Tóth Kornélia földiek által is kedvelt ide­genforgalmi helyen messzi északról hazánkba látogatott diákok képeslapokat vásárol­nak. Választékban nincs is hiány, hanem a bélyeg! A pavilon hetyke hölgye min­den képeslaphoz csak kétfo­rintos bélyeget ad, márpedig köztudomású, hogy külföldre ez nem elég. A diákok hiába mutogatnak, hogy nekik ké­peslaponként 8 forintos bé­lyegre volna szükségük, a válasz elutasító. A diákokat kísérő tolmács is hiába kér­lel, győzköd, a válasz követ­kezetes: nem. A makacs eladónő érve, másnap is nyitva kell tarta­nia, ha ma elfogy a bélyeg, holnap majd nem fog tudni adni. — Hát nálunk aztán nin­csenek ilyen bolond boltosok — nevet az egyik finn kis­lány. — Még ilyet! Nálunk a kereskedők arra törekszenek, hogy minél hamarabb elad­janak mindent. Adó és teljesítmény A személyi jövedelem- adóról szóló törvény- tervezet vitái során vissza-visszatért az aggály: nem vezet-e majd a sáros progresszivitás a teljesítmé­nyek visszafogására? Hogy milyen mértékű adó veszi el a kedvet a többlet- munkától, arról mindeneset­re már nem volt szó. De hát meglehetősen nyilvánvaló, hogy ha a többletmunkáért járó ezer vagy kétezer forint fele az adóhivatalt illeti, ak­kor már nincs nagy kedve hozzá az embernek. Csak­hogy mi van azzal, akinek feltétlenül szüksége van még erre az ezer vagy kétezer fo­rintra is? Aligha marad más választása, mint hogy dupla annyi munkát végezzen el ér­te. Ha pedig nemigen volt rá szüksége, talán eddig sem tülekedett túlságosan a kü­lönmunkáért. Hiszen annyi kellemes dolgot lehet művel­ni a szabad időben! A választás lehetősége kü­lönben nem is mindig áll fenn. Nem utasíthatja visz- sza az ügyeletet az orvos vagy a gyógyszerész, mond­ván, hogy az ügyeleti díj fe­lét adóba kell befizetnie, a másik feléért meg eszébe sincs lemondani az esti té­vénézésről. De furcsán néz­nének a túlórát hasonló ér­veléssel visszautasító tanár­ra vagy városi buszsofőrre is. „Szerencse”, hogy orvo­sok, tanárok, gyógyszerészek, gépkocsivezetők egyelőre nemigen vannak kitéve an­nak a veszélynek széles e ha­zában, hogy ügyeleti vagy túlóradíjaikkal a 48 százalé­kos adósávba lépnének. De tapasztalataim szerint az „álláshalmozók” többségét sem a mohó pénzszerzési vágy sarkallja többletmun­kára. Az esetek jókora há­nyadában a mellékállásból, eseti megbízásokból szárma­zó bevétel nélkülözhetetlen kiadásaik fedezéséhez. E ki­adások között rendszerint te­temes hányaddal szerepel a kölcsöntörlesztés. Ha meg nem, akkor a többletmunka jövedelme nélkül az emberi élet végső határáig tolódna ki lakásszerzési esélyük. Ez a csoport teljesítmény­visszafogásra nemigen gon­dolhat. Inkább többlettelje­sítményre kényszerül az el­ért szint megtartásához. A kérdés csupán az, lesz-e er­re még ideje és energiája, ki­vált ha már eddig is 60—70 óra volt a heti munkaideje? Bizonyára akadnak termé­szetesen olyanok is, akik a túl nagynak tartott adóteher miatt nem vállalkoznak bizo­nyos eddig elvégzett mun­kákra. Ám úgy sejtem, ez a csoport társadalmi szinten kevesebb gondot fog okozni az adóreform bevezetése után, mint az előbbi. PERSZE VAN, AKI AD A HÍRNÉVRE IS. A filléres kis portékát, az újfajta csokis Zizit a kedvelt Tisza-parti üdülőhelyen árusító maszek kiskereskedő a következő ak­kurátus szöveg kíséretében nyújtja át: — Kedves uram! Amit ön most tőlem vásá­rol, kísérleti gyártmány, új édesség. A gyártó kisiparos partneremnek megígértem, hogy közvetítem neki kedves vásárlóink minősítő vélemé­nyét. Ezért arra kérem, hogy egyelőre csak egyet szíves­kedjen elvinni, aztán ha el­fogyasztotta, szíveskedjen megosztani velem a vélemé­nyét erről a termékről. S ha megtenné, igen hálás lennék magam is, a gyártó is. Amennyiben ízlik, csak ak­kor vegyen többet belőle. A Zizi, ha nem is nevez­hető rossznak, a delikát édes­ségektől távol áll — ez volt a kísérletbe bevont vásárló megállapítása. Mindenesetre az üzlet és a tisztes ipar be­csületére kényesen vigyázó kiskereskedő rokonszenvet ébresztett, ha nem is az édes­ség, de a kis üzlet iránt min­denképp. (bodnár) Ápró-cseprőlc Kenyér és siker A műszakiakról — szépítés nélkül — a VAGÉP-nél

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents