Kelet-Magyarország, 1987. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-17 / 219. szám
4 Kelet-Magyarország 1987. szeptember 17, (Folytatás a 3. oldalról) tíva szeme előtt dolgoznak. Nincs szükség tehát semmiféle misztifikációra a káderügyek intézése körül. Véget kell vetni annak is, hogy ha valaki az egyik vezető poszton csődöt mondott, akkor egy másikra teszik, s ha ott is csődöt mond, tovább kerül. A pártvezetés nevében mondhatom, hogy nagyra értékeljük és tiszteljük a kulturális tevékenységet. A szocialista fejlődéshez hozzá tartozik kultúránk gyarapodása és fejlődése minden területen. Fontos feladata, hogy segítse a közösség iránti felelősségérzet kialakulását, erősödését, a közerkölcs formálódását. Annál is inkább, mert e tekintetben aggasztó jelek tapasztalhatók a társadalomban. Kitől várhatjuk, ha nem elsősorban a kultúra munkásaitól, hogy a haza, a család, a szülő, a gyermek, az emberi normák •tiszteletére intsenek? Kérem, ■hogy a kultúra művelői segítsenek ebben. Való igaz, manapság a legtöbbet a gazdaság dolgaival foglalkozunk. Hogy miért? Világosan meg kell érteni: ■mindennek ez az alapja! Bármely tennivalót veszünk sorra, azonnal felmerül megvalósításának az anyagi fedezete. Amikor tehát gazdasági kérdéseket tárgyalunk, és azok jobb megoldására törekszünk, akkor ezt a közoktatás, a tudományos fejlődés, a kultúra érdekében is tesz- szük. ( A gazdasági és politikai intézményrendszer összefüggéseinek elemzésébe most nem akarok belebocsátkozni, azt azonban meg akarom említeni: meg vagyok győződve arról, hogy a gazdasági irányítás korszerűsítése, a struktúraváltás hatással van — s kell, hogy legyen — a társadalom politikai szervezetére is. A változást igényelik is — ebben nincs vita. Nálunk egypárt rendszer van — történelmileg így alakult. De nem lehet nem észrevenni: lassan ugyan, de valami változott, önállóbbak lettek a különböző állami, társadalmi, gazdasági szervek, szervezetek. Lehet, hogy a szükségletekhez mérve még nem eléggé önállóak, de ilyen irányba léptünk, s lépünk a jövőben is. A Központi Bizottság — a politikai struktúrával ösz- szefüggésben napirendre tűzi a párt vezető szerepének megvizsgálását. Pártunk politikájának vannak állandó, és változó elemei. Ezek kapcsán emlékeztetnék arra, hogy közvetlenül a II. világháború befejezését követő időszakban vagy három évig folyt a harc, milyen útra lépjen az ország. Kétfrontos harcot folytatunk Ez eldőlt, Magyarországon népi hatalom született, Magyarország a szocialista fejlődés útjára lépett. Ez politikánk két állandó eleme, ami másodszor abban a történelmi krízisben erősödött meg, amikor ugyancsak erről volt szó: Magyarországon fennmaradjon a népi hatalom, s népünk a szocializmus útján menjen tovább. Politikánk állandó eleme, ■hogy kétfrontos harcot folytatunk. Bizonyos értelemben még ma is meg kell küzde- nünk szektás, dogmatikus nézetekkel, amelyek mostanában leginkább a változás igényével szembeni vonakodásban jelennek meg. A másik irányzat, a revizionizmus, a jobboldaliság is jelen van a közéletünkben. Harcolni fogunk mindkettő ellen, úgy ahogyan eddig is tettük, építve bevált szövetségi politikánkra, a társadalom osztályainak szövetségére, a politikai erők összefogására. A szövetségi politika eredménye az is, hogy a magyar állam és egyház viszonya rendezett. Ideológiájához természetesen mindenki ragaszkodik, az állam is, az egyház is végzi a maga dolgát, de mégis ki lehet alakítani a találkozási pontokat. Ezt fejezi ki az a tény is, hogy Budapesten teret neveztek el Lékai bíborosról, aki hazafi volt, mint ahogy azoknak tekintjük az egyházak, felekezetek más felelős vezetőit is. A társadalom egységét erősíteni akarjuk. Ezt célozza a szocialista demokrácia fejlesztése, az egész reformpolitika. Ez is forradalmi törekvés, mert a forradalom — győzelme után — reformok útján fejlődik tovább. Ennek semmi köze sincs a reformizmushoz. Mi úgy akarjuk megválaszolni az új kérdéseket és úgy akarunk változtatni a gyakorlaton, hogy rendszerünk, politikánk állandó elemei változatlanul fennmaradnak. Tisztelt Országgyűlés! Hazánk nemzetközi téren is aktívan dolgozik, ápolja kapcsolatait a szocialista országokkal, a világ haladó erőivel. Én is csatlakozom Grósz elvtárs megállapításához: nem könnyű, de világtörténelmi jelentőségű az a megújulási folyamat, amely most végbe megy a szocialista világban. Különböző okok miatt ez nem egyformán zajlik a Szovjetunióban, a többi európai szocialista országban, Kínában, de mindenütt napirenden tartják. Ennek örülünk. Volt egy időszak, amikor a reformok nyomán olyan hírbe keveredtünk, hogy kapitalista módszereket alkalmazunk. Most már nem vagyunk egyedül a szükség- szerű újításokban. Magyarország is része az átfogó megújulási folyamatnak, amely nemcsak a szocialista rendszer, hanem az egész emberiség szempontjából igen jelentős. A Szovjetuniónak, a Varsói Szerződés tagállamainak, más szocialista országoknak a külpolitikai programja: harc az atomfegyvermentes világért. A kapitalista országok egy részében még mindig az atomelrettentés szükségességéről beszélnek, ezzel szemben a szocializmus országaiban arra törekednek, hogy az emberiség a tomfegy vérmentes világban éljen. Népünk politikailag érettebbé vált A nemzetközi helyzet — a szocialista országok fellépésének eredményeként — az utóbbi időben enyhült, reális közelségbe került a megegyezés a közepes és rövid hatósugarú rakéták felszámolásáról. A Szovjetunió az úgynevezett kettős nullamegoldást javasolta Európában és a világ más részeiben. Mi is emellett vagyunk. Tisztelt Országgyűlés! Kijelentem, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt minden erejével támogatni fogja a kormányt 1990 végéig szóló munkaprogramjának és a kormányelnök nyilatkozatában elhangzott törekvéseknek a megvalósításában. A párt számít arra, hogy a társadalmi és tömegszervezetek — a szakszervezetek, az ifjúsági szövetség, a népfrontmozgalom — is segíteni fogják ezt a folyamatot. S mindenekelőtt építünk népünk megértésére, cselekvő támogatására. A kibontakozás lehetővé teszi, hogy tovább haladhassunk a szocialista fejlődés, népünk szebb és jobb jövőjének útján. Én bízom a jövőben. Pártunk, népi rendszerünk felelős kormányai már voltak ennél nehezehb helyzetekben, megoldottak nehezebb feladatokat is. Ezzel nem akarom csökkenteni mostani teendőink súlyát, de azt igenis mondom, hogy most több és nagyobb az erőnk, mint a korábbi nehéz helyzetekben volt. Nagyobb az erőnk azért is, mert népünk sokat tanult a történelmi tapasztalatokból, s politikailag érettebbé vált. Értékeli eddig elért, alapvető vívmányainkat, és ennek tudatában lát hozzá a mostani feladatok megoldásához — fejezte be nagy tapssal fogadott beszédét Kádár János. Vita a munkaprogram-tervezetről A Minisztertanács elnökének expozéját követően megkezdődött a kormány munkaprogram-tervezetének vitája. Gajdócsi István (Bács-Kis- kun m., 13. vk.), a Bács-Kis- kun Megyei Tanács elnöke a ,munkaprogramban megfogalmazott célok megvalósításának garanciái közül a szocialista demokrácia gyakorlatának kiterjesztését és az értelmes szervezettséget emelte ki. A szocialista demokrácia ugyanis elérhető közelségbe hozza a kormány törekvéseit és serkenti az állampolgárok tettrekészségé.t azáltal, hogy megteremti az őszinteség és a bizalom légkörét, Ami az értelmes szervezettséget illeti, fontos hogy p retorikai bravúrok helyett kizárólag az egyes ágazatok, területek teljesítménye váljék a közvélemény formálójává. Kürti László (Borsod-Aba- új-Zemplén m., 2.' vk.) a Tiszán iftneni Református Egyházkerület püspöke kiemelte, hogy az előterjesztett kormány-munkaprogram végső kicsengésében ember- központú, szándéka világos: biztosítani népünk számára a feltételeket a haladáshoz, a boldogabb, a tartalmasabb emberi élethez. A képviselő javasolta, hogy a kormány egy év múlva vizsgálja meg a fogyasztói árszínvonal emelkedésének hatását a nyugdíjasok életkörülményeire. Fodor László (Borsod-Aba- új-Zemplén m., 19. vk.), a Népszava főszerkesztője rámutatott: ahhoz, hogy a program valóban iránytűként működhessen és ne váljon puszta jókívánságok halmazává, három követelménynek kell megfelnie: legyen reális, tartsa fenn a gazdasági működőképességét és növelje hatékonyságát, legyen a tömegek számára politikailag elfogadható. E három követelménnyel kapcsolatos nézeteit részletesebben is kifejtette. Czoma László (Zala m. 5. vk) a ketszhelyi Helikon Kastélymúzeum igazgatója hangsúlyozta: a parlamenti ülést megelőző viták során két ponton keletkezett feszültség: a bizalom és a garancia pólusán. A kormány bizalmat kért, a törvényhozók garanciákat. Mindkét igény jogos. A program — a képviselők megítélése szerint — kimunkáltsága mellett is szándékprogram, azt ugyanis most még nem lehet tudni, hogy milyen mélyre rágta magát a nyilvánvaló gazdasági és a lappangó társadalmi válság. A helyzetfelismerés és a szándék azonban tiszta és világos. Méhes Lajos (Budapest 44 vk.), a SZOT nyugalmazott főtitkára elmondta: fontos, hogy a jelenleginél tisztább, áttekinthetőbb politikai, gazdasági, kormányzati viszonyok alakuljanak ki. így lehet a kezóhajnak megfelelően az irányítás minden szintjén jobban megkövetelni a rendet, a fegyelmet, a szervezettséget és a névre szóló felelősséget. Szabó Imre (Hajdú-Bihar m., 11. vk.), a Hajdú-Bihar Megyei Tanács elnöke arról szólt, hogy a becsületesen dolgozó emberek, tudomásul veszik, hogy áldozatokat kell ia jövőben hozniuk, ha látják, hogy ennek a jövő megalapozása érdekében van értelme, őszinteséget, teljes nyíltságot, igazságos megoldásokat, következetességet várnak a kormányzattól, halaszthatatlanul szükségesnek tartják a „kiskapuk” teljes bezárását, az intézményesített ügyeskedés megakadályozását. Pásztohy András (Somogy m. 4. vk.), a szentgáloskéri Béke Tsz elnöke megfontolásra ajánlotta: hosszabb távon a mezőgazdasági termékek felvásárlási árát úgy állapítsák meg, hogy a rcssz- szabb minőségű földekkel rendelkező gazdaságok is képesek legyenek az önfinanszírozó gazdálkodásra, a bővített újratermelésre. Fekete János (Békés m. 11. vk.), a Magyar Nemzeti Bank első elnökhelyettese egyebek között hangsúlyozta: hazánk tőkeszegény ország lévén mindenképpen rászorul arra, hogy hiteleket vegyen igénybe, de azokat jó fejlesztési célokra kell felhasználni. Apró Antal (Csongrád m., 1. vk.), az Országgyűlés nyugalmazott elnöke, az MSZBT elnöke felszólalásában javasolta, hogy a kormány vizsgálja felül az Országos Tervhivatal tevékenységére vonatkozó törvényeket, rendeleteket, és az intézmény elnökét mint miniszterelnök-helyettest kötelezné arra, hogy évenként egyszer, a zárszámadás idején — rendszerint júniusban —, az Országgyűlésen számoljon be a munka- program végrehajtásáról. Tóth János (Budapest 37. vk.), a Műszaki- és Természettudományi Egyesületek Szövetségének főtitkára a kormány-munkaprogram leglényegesebb elemének azt tartotta, hogy felismeri a korszakváltással kapcsolatos tennivalókat, és következetesen cselekedni is kíván. Helyesen ítéli meg a műszaki fejlesztés és a reálértelmiség szerepét, éppen ezért számíthat alkotó részvételére a végrehajtás során. A képviselő hangsúlyozta: a tennivalók sorában az elsők között kell visszaállítani a tudás becsületét. Kapolyi László ipari miniszter felszólalásában hangsúlyozta: az ipar felelőssége a kormányprogram végrehajtásában a súlyából adódik. Hazánk gazdasági szerkezetében — hasonlóan a többi szocialista országhoz — az ipar képviseli a legnagyobb részarányt, a megtermelt nemzeti jövedelem mintegy harmadát, a bruttó termelés 60 százalékát, a tiszta jövedelem felét adja. Idén az év első 8 hónapjában az ipari termelés a tervezettnél nagyobb ütemben, 2,8 százalékkal emelkedett. Növekszik a konvertibilis kivitel, mérsékeltebb javulás következett be a szocialista exportban. Az ipar által felhasznált konvertibilis import gyakorlatilag szinten maradt, a rubelelszámolású behozatal pedig a bázishoz képest csökkent. Az ipar jövedelemtermelése, mintegy 4 milliárd forinttal javult a múlt esztendő első félévéhez képest. A jövőben központilag támogatják a gyorsuló műszaki fejlődés egymást kölcsönösen erősítő területeit, elsősorban az atomenergetikát, a mikroelektronikát, a robottechnikát, a távközlést, az informatikát,, a biotechnikát, a méréstechnikát, és az automatizálást. Kapolyi László rámutatott: az ipari beruházásokon belül növelni szükséges a feldolgozóipar részesedését, mégpedig elsődlegesen az alacsony anyag- és energia- igényes technológiákét. A jövőben elsőbbséget kapnak a korszerűséget javító, viszonylag kis ráfordítást igénylő beruházások, kiemelten fejlesztik a számítógéppel segített tervezést, gyártást és irányítást, az összes behozatalon belül növelik a konvertibilis viszonylaté fejlett technika és technológia importját. Az adóreform eredményeként a költségvetési bevételek nagy része ezentúl a forgalmi szférából származik majd, egyidejűleg mérsékelni lehet a vállalati erőforrásokra vonatkozó adókat, ugyanakkor megnőnek a mu nkaerő-fogl alikozta tással kapcsolatos terhek. A stabilizációs program sikere a vállalatoknál dől el. Az emberi ítényező megnö- vdkedett szerepéről szólva ■kiemelte: értékének, jelentőségének megfelelő helyre kell állítani a műszaki tervező, és általában a szellemi alkotó munkát. Nyers Rezső (Bács-Kiskun m. 1. vk.), az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos tanácsadója hangsúlyozta: be kell látnunk, hogy 'a kormányzat nincs könnyű helyzetben, a gondok sokaságával kell megküldeni. Hogy eredménynyel járjon a munkaprogram megvalósítása, alapvetően szükség van a társadalmi párbeszéd lehetőségének fokozott kihasználása, ennek révén pedig a politikai bizalom növelésére. Ezért javasolta a következőket: Korszerűsítsük és tegyük politikai véleményegyeztetésre alkalmasabbá az állami költségvetés előkészítését és országgyűlési tárgyalását. Kívánatos a tárcaigényeket is ellenőrizni és véleményezni, a kritikus témákban pedig a pénzügyi és a szakszempontokat egymással összevetni. Az Országgyűlés vegyen részt a jelentős külföldi kötelezettségvállalás itthoni megtárgyalásában és komoly pénzügyi kihatás esetén az előzetes döntésben. Á kormány évenként hozza nyilvánosságra az ország fizetési mérlegét és adósságállományát. Növelni kell a Magyar Nemzeti Bank szerepét és súlyát a gazdasági kormányzásban, az Országgyűlés pedig fokozottabban vonja be a bankot a kormányzás ellenőrzésébe. Juratovics Aladár (Csongrád m., 7. vk.), a Nagy alföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat szegedi üzemének vezetője szorgalmazta a hazai szén-, ásvány-, szénhidrogén-bányászat lehetőségeinek kiaknázását, s állást foglalt amellett, hogy a hazai energiaforrások tervezésénél az eddigieknél fokozottabb figyelmet fordítsanak a termálenergia hasznosítására. Kasó József (Baranya m. 13. vk.), a Szigetvári Állami Gazdaság igazgatója hangsúlyozta, hogy a gazdasági kibontakozás érdekében szélesíteni kell a gazdasági mozgásteret — megteremtve ennek szervezeti, irányítási, ösztönzési feltételeit is. Nem szabad azonban lehetőséget adni az ügyeskedőknek, az önző érdekeket képviselőknek, hogy indokolatlanul emeljék az árakat — mondotta. Ezzel az Országgyűlés őszi ülésszakának első napja — amelyen felváltva elnökölt Sarlós István, Péter János és Cservenika Ferencné — befejeződött. Csütörtökön reggel a kormány beterjesztett munkaprogramjának vitájával folytatódik az ülésszak. PARLAMENTI JEGYZET Valami ... — H a egyszer majd valaki átlapozza a magyar országgyűlések történetét, az 1987. évi őszi ülésszak sok mindenben más lesz, eltér a többitől. Már időtartamában is felszabadulásunk, pontosabban 1948 óta nem tartott két napnál tovább egyetlen ülésszak sem. Most pedig talán három nap sem lesz elegendő a vélemények kifejtéséhez. De eltért fontosságában is. Fontosak voltak persze az előző ülésszakok is, hiszen ahol törvényt alkotnak, ott milliók mindennapjait érintő és befolyásoló dolgokban döntenek. A mostani azonban a szó igazi értelmében sorsdöntő. Most az a kérdés: vajon képesek leszünk-e kilábalni nehéz gazdasági helyzetünkből úgy, hogy közben ne vérez- zünk el. Jelzi a másságot, hogy ha máskor akadt néhány igazoltan távollévő képviselő, most megteltek a széksorok, s a vendégek, a meghívottak számára fenntartott páholyokban sem maradt üresen egyetlen hely sem. És mások voltak az ar- ^ ___________________________ cok, más volt a honiatyák hangulata is. Más a várakozás miatt, amely a kormányfő programbeszédét előzte meg, mert hiába volt alkalmuk megismerni és megvitatni a kormány stabilizációs munkaprogramját, annak pontosítása még az utolsó percben is tartott. Más ez az ülésszak ■az elszántság miatt. Mert ha voltak is kételyek, viták a megvalósítás feltételeit megteremtő eszközök miatt, azt senki nem vitatta el, hogy elérkezett az utolsó pillanat, amikor még lépni lehet, lépni kell. Ki-ki saját munkahelyéről hozta a munkánkat eddig gátló hibákról a példáikat, de hozta a jó hírt is, mert az emberek dolgozni akarnak, csak cél kell, és olyan program, amelyben bízni lehet, amely garancia arra, hogy ha most néhány évig összébb kell húzni a nadrágszíjat, belátható időn belül ismét meglazíthatjuk. Amikor ezeket a sorokat írom, már meghallgattuk a kormányfő beszédét, elhangzott a párt főtitkárának felszólalása is, de ehhez a napirendhez még harminchármán — összesen 41 volt — szólnak. Köztük a program szerint Bíró Miklós és Novák Lajos, megyénk képviselői is. Hogy konkrétan miről beszéltek az eddig felszólalók? Mindenről, ami gondjainkat szülte, s mindenről, ami hozzásegít a változásokhoz. Arról: milliókba, miLliárdokha került az országnak évente, hogy külföldre-belföldre késve érkeztek a gyárakból a szállítmányok, hogy temérdek kárt akozott a rossz minőségű munka, sok milliót kellett elvenni a jól dolgozó kollektíváktól, hogy kiegyenlítsék a rosszul dolgozók számláit. . Jövőre új feltételek között kell gazdálkodni, s a vállalatok, szövetkezeteik előre tudják: talponmaradásuk egyetlen garanciája a jobb, az eredményesebb munka. Tennünk kell mindezt olyan időszakban, amikor keresetünk nem nő majd olyan mértékben, ahogyan azt megszoiktuk, amikor az árak jóval nagyobb arányban emelkednek a korábbiaknál. Tennünk kell ugyanakkor abban a reményben is, hogy mindez csak rövid ideig tart, mert jobban szervezett munkánk gyümölcse a kibontakozás lesz. Helyzetünket — ahogy ezt a miniszterelnök megfogalmazta — egyetlen határozattal nem lehet megváltoztatni. Ám ha a programot nemcsak a képviselők fogadják el, ha a végrehajtás közös ügy lesz, akkor nem marad el a remélt megújulás. Balogh József ____________________________>
