Kelet-Magyarország, 1987. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-12 / 215. szám

1987. szeptember 12. O C S A L/C E> - CTTH© N---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­­Olyan, mint a káposzta... Őszi—tóli divat Per Spook: arcképhímzés díszíti a nagy­estélyi ruhát. Guy Laroche: a hétnyolcados gloknikabát kekiszínű sűrű kötésű angol szövetből, s elől lekerekített csípőre tekert szoknya. Az együttes alatt piros selyemkrepp blúzt vi­sel a manöken. A rövid ruha a főszereplő a párizsi divat nagyszalonok őszi—téli kollekcióiban. A di­vatképek szemléltetik legjobban a téli szoknyahosszúságot. Az együttes a leggyakoribb: kosztüm felöltővel, szoknyával, blúzzal, vagy szoknyás kosztümmel. Kevesebb a pantalló, több a rövid nadrágszoknya. A szövetek vagy na­gyon tömörek vagy légy, puha gyapjúk: posztók. Tweedek, kaviárszemcsés szövetek, gyapjúgabardinok, dzsörzék, meleg bársonyok, lágy chantilly csipkék. A kollekcióban felsorakoznak a minden esztendőben megújulni képes kis fekete ruhaváltozatok. Sok az alján húzott, fodros és rakottfodros ruhák, különleges szatén masnikkal, rózsákkal dí­szítve. Hódít a buggyos szoknya „mini” fazonban, amely olyan, mint egy káposzta, (így is nevezik.) Meghódítja a nőket a tiszta és az egyszerű formájú aranylamé és aranyszatén kis- és nagyestélyi ruha. A domináló ékszerek, bizsuk, sálak, szőrme és rój t díszítések kife­jezetten közkedveltek. A szomorkás színek mellett a Szahara színei is helyet kapnak a téli divatban. Nina Ricci: Szürke, piros, kék, ciklámen és zöld színösszeállításban skótkockás szö­vetegyüttes: a most divatos bő vonalú ka­bát alatt bolerós kosztüm és zöld, bordé, kék és fekete keresztcsíkos selyemkrepp blúz látható. Paco Rabanne: Rövid spencer — szürke, bordó és fekete — pénzmintás anyagkü­lönlegességekből, csinos és divatos fekete szoknyanadrágot terveztek hozzá. Dior: Blúzkosztüm teniszszürke alapon fe­kete csíkos gyapjúszövetből. Paeo Rabanne: hosszú felsőrésszel készült koktélkosztüm és rakott fodros szoknya bársony, pöttyös és bordázott selyemből. Kovács Mari Nem könnyű életkor Kamaszok és szüleik Már nem gyerek, de még nem felnőtt... A serdülő nehezen ta­lálja helyét a világban, s szülei nehezen találják meg vele a kö­zös szót. Régebbi nevelési mód­szereik már elégtelennek bizo­nyulnak, s az újakat, a serdülő gyermekükre szabottakat még nem találták meg, vagy ha igen, még bátortalanul alkalmazzák. „Nem" és „enyém'’' Gyereknek, szülőnek egyaránt nehéz időszak. Korábban milyen egyszerű volt minden! A kisba­ba, aki beleszületett és belenőtt a családba, testileg, lelkileg, szellemileg teljesen függött szü­leitőd, s mivel minden szükségle­tét ők elégítették ki, minden kí­vánságát teljesítették, természe­tesen mindenhatónak, tökéletes­nek vélte őket. A gyermek éve­ken át biztonságban élt szülei oltalma alatt, s noha megvívott néhány rövid, ám annál fonto­sabb csatát önállóvá válása érde­kében — például, amikor először kéredzkedett le édesanyja kar­jaiból, először mondta ki, hogy ,,nem” és „enyém”, vagy először szegült ellen a felnőttek kívánsá­gainak — végső soron teljes alá­rendeltségben élt szüleivel. Am most elérkezett az idő, a valódi önállóság és függetlenség, a fel­nőtté válás időszaka. A gyermek és a szülők viszonya átalakul, az alá-fölérendeltségi viszonyból .mindinkább kibontakozik az egy­más mellé rendeltségen, a kölcsö­nösségen alapuld viszony. Ter­mészetesen nem olyan egyszerű­en és simán, mint ahogyan ezt •leírjuk, hanem összeütközéseken, szemrehányásokon, lázadásokon és retorziókon keresztül. Hogyan fest ez a szülők olda­láról? Eddigi nevelési elveik és módszereik nem hatásosak töb­bé. Ennek ellenére, különösen kezdetben, görcsösen ragaszkod­nak az eddig jól bevált módsze­rekhez, és itt vétik el a lépést. Nem véve tudomást kamaszodó gyermekük élettani sajátosságai­ról,. olyasmiért is büntetik, ami­ért már nem kéne, s elvárásai­kat sem igazítják a serdülők sajátos világához. Sokszor ot­rombán megsértik a serdülő tit­kait, „kisbabás” kérésekkel ho­zakodnak elő, gúnyt űznek a kamasz természetes hiúságából, számon kérik tőle, miért vissza­vonultad, mint annak előtte, s a felgyorsult testi fejlődés miatt amúgy is sutább, nyakigláb, ügyetlen gyereket örökösen kri­tizálják. Tőle viszont minden té­ren kritika nélküli, feltétlen en­gedelmességet kívánnak, holott éppen ez az életkor a kritikai ér­zék fejlődésének a virágkora. Ha a gyermek ellenáll, a szülők nyomása erősödik. Feltétlen en­gedelmességet követelnek tőle, az övékhez idomuló nézeteket és érett ítéleteket várnak el tőle. Pedig a serdülő feladata: felnő­ni végre. Most ismerkedik a világgal, most kell megértenie a körülötte zajló eseményeket és emberi viszonyokat, mégis untig csak azt hallja; ezt te nem ért­heted. Ez az önálló véleményal­kotásnak, a saját szemléletmód kialakításának, az egyéni gondol­kodásmód megteremtésének az ideje. S mit hall? „Ne szólj be­le!” Tekintély lerázás De mi az oka annak, hogy a szülők, akik korábban türelmet­lenül várták, hogy kisgyermekük felnőjön, váratlanul ilyen erős ellenállást tanúsítanak serdülő gyermekük önállósági törekvér seivel szemben? Egyfelől termé­szetesen érzelmi okai vannak, hi­szen — nem minden ok nélkül — úgy érzik, hogy elveszítik gyer­meküket. Másfelől való igaz, hogy a serdülőt rendkívül nehéz elvi­selni. önállósági törekvései meg­valósításához ugyanis gyakran csak olyan eszközök állnak ren­delkezésére, amelyek bizony nem ■túlságosan szeretetreméltók, sőt olykor kifejezetten dühítők, bosz- 6zantók, nem egyszer érthetet­lenek. Nem könnyű elviselni pi­maszságát, lázongását, a családi hagyományokat és szokásokat félresöprő viselkedését. Nem vi­gasz, ha tudjuk, hogy mindössze a szülői tekintély korlátlan be­folyását igyekszik magáról leráz­ni, a szüleitől „örökölt” gondo­latokat, a család eddigi érték­rendjét és szokásait próbálja új­raértékelni, és saját magára szabni. Trónfosztottá válni ne­héz, különösen egy szülőnek. S most vizsgáljuk meg a dol­got a kamasz oldaláról. A serdü­lés időszakát úgy is nevezik: a „ki vagyok én?” időszaka. A ser­dülő megméri önmagát, és a környezetében levő embereket. Miután kialakítja azt a képet, amelyhez hasonlítani szeretne, egybeveti az önmagáról alkotott képet az ideális képpel. Az ered* mény többnyire lehangoló. Fel­találó akar lenni, űrhajós, ne­ves filmsztár, s ehelyett mit ta­pasztal? Teste kedvezőtlen át­alakulásokon megy át, szellemi­leg még éretlen, képtelen úrrá lenni érzelmei zűrzavarán, és még a mindennapok apró fel­adataival sem mindig képes megbirkózni. Az önmagára figye­lő kamasz igen érzékenyen rea­gál minden kritikára, hiszen a legcsekélyebb elmarasztalás is tovább mélyíti a szakadékot én­képe és ideálképe között. Ezért csattan fel oly durván, ha taná­csot adnak neki, vagy kifogá­solják viselkedését, netán meg­jelenését. Gyakran félrehúzódik a sebeit nyalogatni. A szülők úgy segíthetnek kínjain, ha nem mindig csak a hibáit számolgat­ják, és nemcsak azt veszik ész­re. amiben sikertelen. Ha nem a sutasága felett élcelődnek, ha­nem arra figyelnek, történt-e valami, amiért megdicsérhetik. Ha nem teszik nevetség tárgyá­vá nagyratörő álmait, hanem együtt álmodoznak vele, bátorít­ják, buzdítják. Ha segítenek ne­ki kikászálódni az érzelmi zűr­zavarból és elfogadják őt fur­csaságaival, kamaszkori testi-lel­ki pattanásaival. Az örökösen elmarasztalt gye­rek önbizalma csorbát szenved, kisebbségi érzések gyötrik, s még inkább elvadul. Gyakran csak azért, hogy ellensúlyozza kisebbségi érzéseit, vagánykodik, durva, arrogáns, modortalan vi­selkedésével igyekszik bizonyíta­ni ország-világ előtt, hogy nem annyira nyámnyila, esendő és hasznavehetetlen figura, mint amilyennek tartják — és mint érzi magát. Ha a serdülő kapcsolata a szü­leivel harmonikusan alakul, vagyis kapcsolatuk a kölcsönös szereteten és megbecsülésen ala­pul, a gyermek számára serdülő­korában is a szülő marad a leg­jelentősebb példakép, akitől át­veheti az erkölcsi és társadalmi normákat, az értékeket és visel­kedésmódokat. Am a büntető, a gyermek személyiségét tekintet­be nem vevő, őt megalázó és el­nyomó szülőt lelkében megtagad­ja: olyan eszményképeket vá­laszt, akik merőben különböznek az elutasító szülőtől. Hasonló eredményre vezet, ha a szülők őszin tétlen légkört teremtettek a családban. Felnőttszámba venni A szülőknek tehát iparkodni­uk kell, hogy segítsék serdülő gyermekük önállósági törekvése­it, s támogassák, hogy megtalál­ja helyét a világban. Nem állít­juk, hogy a szülőnek gyermeke „haverjává” kell válnia, mint ahogyan ezt sokan vallják és gyakorolják abban a hiszemben, hogy ez az újszerű kapcsolat megteremti közöttük a bizalmat. A szülő maradjon szülő, ám sze­repét át kell fogalmaznia: te­remtsen gyermekével egy köl­csönösségen alapuló kapcsolatot. A bizalom légkörét legegyszerűb­ben úgy teremtheti meg, ha ko­molyan veszi a serdülő számta­lan gondját, ha alkalmat nyújt számára, hogy kifejthesse a vé­leményét, feltárhassa érzelmeit, bebizonyíthassa tudását, beszá­molhasson sikereiről, kudarcai­ról és aggodalmairól. Nem szük­séges felnőttszámba venni a gye­reket, mert hiszen még nem az, de tudatában kell lenni annak, hogy a felnőtté válás nehéz útját járja — ezt viszont vegyük ko­molyan. Fogyókúrázók is fogyaszthatják! Ételek búzakorpával Sok jogos kifogás éri a ma­gyar konyhát azért, mert túlsá­gosan zsírosán, fűszeresen fő­zünk. Ez csak az egyik baj. Nagy gondot okoz, hogy étele­ink alig-alig tartalmaznak ros­tokat. A rostszegény táplálkozás súlyos emésztési zavaróikat — például bélrenyheséget, vastag­bélhurutot — is okozhat. Nem véletlenül bíztatnak minél több nyers gyümölcs, zöldség fogyasz­tására az orvosok. Az utóbbi években több olyan élelmiszer is megjelent a boltokban, melyek szintén az egészséges, rostdús táplálkozást szolgálják. Bizonyosan sok vásárló talál­kozott már a gabonái,par újdon­ságával, az étkezési búzakorpá­val. Naponta 3—4 evőkanál bú­zakorpa elfogyasztásával annyi rost jut a szervezetbe, amennyi­re szüksége van. Mivel rendkí­vül gazdag emészthetetlen dié­tás rostokban, ezért segít a szék­rekedésben szenvedőknek. Duz­zad óképessége miatt teitségér- zést kelt, ezért fogyókúrázók is fogyaszthatják. Megelőzi az érel­meszesedést, mivel megköti az epe- és zsírsavakat. Bár számos háziasszony hallott már e ter­mék élettani fontosságáról, még­is kevesen vásárolják a korpát. Idegenkednek tőle, mert nem tudják jól elkészíteni. Legegyszerűbb joghurtba, ke­firbe, tejfölbe, levesekbe, főze­lékekbe keverve fogyasztani. A korpát — egy kis leleményesség­gel — beépíthetjük úgy is az ét­rendbe, hogy a családtagok ész­re sem veszik. Ehhez dr. Czégé Zoltánnétól, a megyei kórház egészségnevelőjétől kértünk öt­leteket. KORPÁVAL, gombával TÖLTÖTT CSIRKECOMBOK Hozzávalók: 4 csirkecomb, 2 zsemle, 4 tojás, 25 dkg gomba, 1 csipet bazsalikom, 1 kávéskanál majoránna, 1 nagy hagyma, 1 csipet szurokfű, 4 púpozott evő­kanál búziaikorpa, 1 késhegynyi kurkuma vagy pirospaprika, 2 dl tej, ízlés szerint só, olaj vagy margarin. Elkészítése: A combok bőre alá óici sót és majoránnát szó­runk. A hagyma felét megdi tisz­teljük, hozzáadjuk a gombát és a petrezselymet és tovább dinsz- teljük. Végül kurkumát vagy pirospaprikát szórunk rá. Ebbe forgatjuk a kinyomkodott zsem­léket, a kockára vágott főtt to­jásokat, a korpát. A masszát összedolgozzuk a fűszerekkel. Ez után belekeverjük a hagyma másik, nyers felét és a még megmaradt 2 nyers tojást. Az anyagokat alaposan összekever­jük. Ezt a masszát szorosan a bőr alá töltjük és fóliába helyez­ve, margarinnal megkenve ro­pogósra sütjük. Burgonyapüré vagy rizs, zöldségköret, saláta vagy kompót adható mellé. NYÍREGYHÁZI szeletek Hozzávalók: 8 szelet karaj vagy comb, 5 dl olaj, 2 db sza­bolcsi jonatán alma, 5 evőka­nál zsemlemorzsa, 3 evőkanál korpa, 5 evőkanál liszt, 3 tojás.' Elkészítése: A hússzeleteket vékonyra kiverjük, az egyik fe­lére rátesszük az ujjnyi vastag­ra szelt almát, erre ráhajtjuk a hús másik felét. Hústűvel meg- tüzzük, hogy ne essen szét és bepanírozzuk. Előbb lisztbe, majd tojásba, végül korpás zsemlemorzsába forgatjuk a sze­leteket, s forró olajban kisütjük. Burgonyapüré és befőtt illik hozzá. Hasznos tanácsok Gyümölcsfák ültetése A jó talaj-előkészítést gödör- ásással biztosítjuk a gyümölcs­fák számára. Tapasztalt kerté­szek szerint az ültetőgödrök nagysága legalább 120x120x60 cm legyen! A gödörásáshoz ültetőlé­cet kell használni. Az ültetőléc egy olyan speciális eszköz, mely legalább 2 m hosszúságú, 10 cm széles, és a két végén, valamint a közepén félkör alakú bemetszé­sek vannak. Az ültetőlécet a gödör ásásánál úgy célszerű használni, hogy a léc középső bemetszését a fa helyét jelölő karóhoz illeszt­jük, majd a két végét segédka­róval biztosítjuk. A gödör ásásakor külön ku­pacba rakjuk a feltalajt (ez ke­rül komposzttal vagy szerves trágyával összekeverve a fa ül­tetésekor a gödör aljára) és kü­lön kupacoljuk az altalajt, mert ez lesz majd az új felszíni ré­teg alapanyaga. Munkánk alapelve az legyen, hogy az oltványok gyökérzetéből csak a sérült részeket vágjuk le. A pajorok elleni védekezésként ajánlatos a fák gyökereit 0,2 szá­zalékos Ditrifon 50 WP rovar­ölő szert tartalmazó agyagos pépbe mártani! Az oltványt mindig olyan mély­re ültessük, mint amilyen mé­lyen a faiskolában volt! A gyö­kerek közeit porhanyó feltalaj­jal úgy töltsük ki, hogy a gyö­kerek között hézag ne maradjon. A fát fel-le mozgatva megrázo- gatjuk, majd a fa tövét körben megtapossuk. Annak érdekében, hogy a fák gyökereit az esetleges téli fa­gyoktól megóvjuk, a fák tövét felcsirkézzük (felkupacoljuk). IM HÉTVÉGI MELLÉKLET

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents