Kelet-Magyarország, 1987. augusztus (44. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-13 / 190. szám
1987. augusztus 13. Kelet-Magyarország 3 Pályázat a felzárkózásért NŐI SZANDÁLOKAT gyártanak az AURÚRA. Cipőgyár csengeri gyárában. Az első félévben 220 ezer pár került szovjet exportra. Az év második felében szintén ennyit gyártanak, ezenkívül NSZK-bérmunkát is vállaltak. Kocsi Edit gyártás közben ellenőrzi a terméket. (Jávor László felvétele) Napjaink témája az adóreform S zabolcs-Szatmár megyében az utóbbi 15 év érzékelhető fejlődése ellenére ma is vannak olyan térségek, illetve települések, amelyek nem tudnak bekapcsolódni a társadalmi-gazdasági fejlődésbe) sőt relatív elmaradásuk tovább nőtt. Ehhez a vidékhez elsősorban a megye határmenti területei — a szatmári, a beregi és a dél-nyírségi — tartoznak, összesen 125 település, 150 ezer lakos. E vidékek természeti és közgazdasági adottságai igen kedvezőtlenek. A termőterület aranykorona-értéke az országos átlagnál 40 százalékkal alacsonyabb, hiányos a termelői és lakossági infrastruktúra, különösen a távközlés, az energiaellátás, a közműhálózat, a közlekedés. Az aktív keresők több mint a fele a mezőgazdaságban dolgozik. Az ipari munkahelyek hiányában komoly gond a pályakezdő fiatalok elhelyezkedése, jelentős a munkaképes korú, nem foglalkoztatott felnőtt lakosok száma is. A térségben a termelőszövetkezetek egyharmada veszteséges. Ennek oka a mostoha természeti és közgazdasági viszonyok mellett a magas tagsűrűség, s az eltartásra szorulók száma. A VII. ötéves tervben a foglalkoztatási gondok megoldására hét és fél ezer munkahelyre lenne szükség e településeken. A helyi jövedelemszerzési lehetőségek hiánya és a kedvezőtlen életkörülmények miatt a térség elnéptelenedése felgyorsult: 15 év alatt 25 ezer ember vándorolt el. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az itt maradt aktív keresők közül jelenleg is 24 ezren ingáznak megyén kívülre. A fentieket figyelembe véve a VII. ötéves tanácsi tervek készítésénél kiemelt célul tűztük ki a gondok mérséklését. Három fontos feladatot fogalmaztunk meg: a hatékony foglalkoztatásra alkalmas munkahelyek létesítését, a termelőüzemek helyzetének stabilizálását és jövedelemtermelő képességük javítását, illetve az infrastruktúra jobb kiépítését. Ezek természetesen nem lehetnek csupán egy középtávú terv céljai, s a rendelkezésre álló tanácsi eszközök sem elégségesek. A megvalósítás üteme jelentős mértékben attól függ, mennyire sikerül a központi támogatást, a helyi erőforrásokat, a gazdálkodó szervek fejlesztési szándékait és lehetőségeit összehangolni, ezeket az országos főhatóságok külön pénzalapjaihoz kapcsolni. A fejlesztési igények és lehetőségek megismerésében és összegzésében jó szolgálatot tett az a pályázat, amelyet a megyei tanács végrehajtó bizottsága a hatékony foglalkoztatást biztosító termelő beruházások megvalósítására hirdetett meg. A megfogalmazott követelmények a hosszú távú foglalkoztatást, a megyei átlagnál magasabb keresetszínvonalat, s a korszerű technológia és technika alkalmazását célozták meg. A pályázati felhívást országosan ismertettük, azt néhány nagyvállalathoz külön is eljuttattuk. Egy év elteltével elmondhatjuk: kezdeményezésünk eredményes volt: a pályázat olyannyira felkeltette a gazdálkodó szervezetek érdeklődését, hogy több mint 400 fejlesztési elképzelés készült. A benyújtott támogatási igény négy-ötszöröse volt a lehetőségeknek. Igaz, a pályázók egy része saját erővel nem rendelkezett, csak a támogatási összeg megszerzésére törekedett. A pályázatok összességében visszaigazolták a szigorodó piaci viszonyokat, a szerkezetváltás nem kielégítő ütemét, a vállalatok és szövetkezetek pénzeszközeinek hiányát. Nem egy or(Megjelent a Népszabadság 1987. augusztus 12-1, szerdai számában.) szágos nagyvállalat így próbált megszabadulni korszerűtlen termelőberendezéseitől és termékeitől. A pályázatok elbírálása ismételten alkalmat adott a személyes véleménycserékre, a> fejlesztési elképzelések alapos áttekintésére. A konkrét fejlesztések kialakításában segítséget jelentett, hogy a felzárkóztatásra kijelölt térségeket mikrokörzetekre bontottuk. Kis térségenként elemeztük az állapotokat, rangsoroltuk a feladatokat. Külön figyelmet fordítottunk a helyi politikai, társadalmi és tanácsi szervekkel való konzultációkra. A megvalósításra javasolt pályázati elképzelések képezték a közép- és hosszú távú felzárkóztatási program gerincét, amelyet a megyei tanács idén márciusban hagyott jóvá. Huszonnyolc foglalkoztatást bővítő termelő beruházási pályázathoz nyújtott támogatást a végrehajtó bizottság; így e térségekben 2,5 milliárdos fejlesztést, csaknem 4 ezer új munkahelyet lehet hosszabb távon megvalósítani. A megye rendelkezésére bocsátott terület- fejlesztési alapból átlagosan 25 százalékos támogatást adott a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Sajnos a termelő beruházások közül kevés volt az ipari munkahely teremtését szorgalmazó hatékony vállalkozás. Éppen ezért tartjuk jelentősnek a Dunacoop GT és a MOM közös fejlesztéseként megvalósuló szabályozástechnikai gyár telepítését Mátészalkán, a Finommechanikai Vállalat telephelyének létrehozását Fehérgyarmaton, a kisvárdai Vulkán öntödei Vállalatnál az elektromos főzőlap gyártását, a Medicor röntgengyár vásáros- naményi telepének fejlesztését. Ezek az ipari beruházások munkahelyet teremtenek, egyben jó a piaci hátterük, s biztonságosan, hosszú ideig kedvezően javítják a megye szerkezetét. A jóváhagyott termelő beruházások másik nagy csoportja a mezőgazdasági termékek feldolgozásának bővítését szolgálja. Azonkívül, hogy a foglalkoztatást bővítik, a megye szempontjából meghatározó, biztonságos értékesítési piacot is jelentenek. Az élelmiszeripari feldolgozó tevékenység bővítésénél a társulási formákat részesítettük előnyben. A társulások létrehozásában jelentős segítséget adtak az elbírálásban részt vevő szakemberek. Tanácsaikkal, javaslataikkal a gazdaságok érdekeit és eszközeit megfelelően összehangolták. így valósul meg például a szabolcs- bákai Búzakalász Termelő- szövetkezet gesztorságában és tizenegy szövetkezet, valamint a Nyírség Konzervipari Vállalat társulásában a természetes színezőanyag gyártása. Az általuk előállított termékek tőkés piacon is jól értékesíthetők, egyben jelentős importot is kiváltanak. Társulásban épül konzervüzem Csegöldön, húsüzem Nyírlugoson, tejüzem Bereg- darócon, tésztaüzem Nyírbátorban. A mezőgazdasági termékek feldolgozottsága nagyüzemeink, valamint háztáji és kisgazdaságaink jövedelmi pozícióit is kedvezően változtatják. A pályázatok harmadik nagy csoportja a termelői infrastruktúra kiépítésére irányult. E témában hét fejlesztést fogadtunk el, 845 milliós összberuházás megvalósulásával, amelyből a területfejlesztési alapból nyújtott támogatás átlagosan húszszázalékos. Ezek közül is kiemelkedő jelentőségű a távközlési hálózat fejlesztése. Ennek révén a kilencvenes évek elején településeink jelentős része bekapcsolódik az automata távhívó hálózatba. A fejlesztési költségek 40 százalékát helyi tanácsok pénzeszközeiből és a terület- fejlesztési alapból fedezzük. Kisebb, de a térség helyzetét kedvezően befolyásoló fejlesztések valósulnak meg az úthálózat, a vezetékesgáz-el- látás, a villamosenergia-, valamint a kereskedelmi hálózat feltételeinek javításában. A lakossági infrastruktúra fejlesztése a térség településeinek fejlődését nagymértékben meghatározó tényező, ezért az alapvetően a helyi tanácsok feladata. A tanácsok fejlesztési eszközei 1986 és 1990 között a korábbi középtávú tervhez képest megtöbbszöröződtek; a városok után éppen e térségek kistelepülései részesülnek — egy. főre vetítve — a legnagyobb fejlesztési pénzeszközökből. A 125 településen összesen 1,1 milliárdos fejlesztési keret áll a helyi tanácsok rendelkezésére. Ha jól mozgósítják a lakosság anyagi eszközeit, akkor a települések alapvető gondjai — tanteremhiány, vezetékesvíz-ellátás, a lakáshiány — megoldódnak, vagy jelentősen mérséklődnek. Jól szolgálják e térségek fejlődését a vonzáskörzet-központokban megvalósuló, nagyobb létesítmények, mint például az új szakmunkásképző Vá- sárosnaményban, Nyírbátorban, Fehérgyarmaton, a ve- zetékesgáz-hálózat Kisvárdán, Mátészalkán, Nyírbátorban és Csengerben s a kórházi rekonstrukció Mátészalkán. A halmozottan hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatására jóváhagyott közép- és hosz- szú távú programról gyakran megkérdezik: ez mennyiben jelent tényleges felzárkózást? Abban biztosak vagyunk, hogy a program készítésekor kifejtett munka meghozza eredményét, hiszen megvalósítható célokat tűztünk magunk elé. Ha elképzeléseink megvalósulnak, a térségben már a VII. ötéves tervben négy-ötmilliárdos fejlesztés várható. Ez nagyságrendjét tekintve tiszteletre méltó, még akkor is, ha nem oldja meg — s nem is oldhatja meg — több évtizedes elmaradásunkat. Egy középtávú tervtől az remélhető, hogy csak mérsékli, illetve több területen megállítja az elmaradás folyamatát,' igaz, néhány területen a felzárkózás is megkezdődhet. A hosszú távú felzárkózási folyamat ezzel megalapozható. A mostani öt év csupán e folyamat kezdetét jelenti. László András, a Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács általános elnökhelyettese Mert hogy a következő években is lesznek ilyenek, azt előre jelzi, hogy ma is vannak. Bevallott és eltitkolt jövedelmek „Ide figyelj, öreg! Mondok egy példát. Én elindulok délután a Bosnyákra. Este, éjszaka megveszem, amit akarok, hajnalban hazaérek és kiállók a piacra árulni. Persze, hogy megkérem az árát. Kopott a kocsi, fogyott a benzin és fogyott az erő is. Mit gondolsz, meddig lehet ezt csinálni? Olyan fáradt vagyok délre, hogy öt-hat kávé után is alig állok a lábamon. Akkor legalább egy kis manit gyűjtsék, hogy ha belefáradok, eltangózhassak valamilyen állami cégnél. Meg is enném a sapkámat, ha nem hoznék össze havonta egy ötvenest. De ne irigyeld ezt, ezért dolgozni kell. Vannak ismerőseim, akiknek sokkal könnyebben jön a pénz ..." Igaz ez? — teszem fel a kérdést az adószakembernek, s csak győzzem, jegyezni, már jön is a válasz. — Minden bizonnyal igaz, csak rendkívül nehéz tetten érni. Itt vannak mindjárt a személy- és teherfuvarozók. A taxisok — papíron — átlagosan havi 3—5 ezer forint között keresnek. A teherfuvarozók még ettől is kevesebbet. Közben pedig tudjuk, hogy nem egy közülük lényegesen magasabb keresetű állást hagyott ott, váltotta ki az engedélyét. Vajon csinálná, ha nem érné meg? Eszembe jut a legutóbbi taxizásom története. Ismerős vezetőhöz ültem be, s nyomban felemlegette a legutóbbi taxiárakkal foglalkozó írásomat. A drága, vagy nem drága vita hamar véget ért, mert nem tudtunk zöld ágra vergődni, s közben jó példákat tudtam meg a gyors pénzforgatásra. Rendszámot, kocsimárkát említve mesélt arról a taxisról, akinek több kocsija fut az utakon, természetesen nem saját nevén, hanem azokén, akiket sofőrnek alkalmaz. Vajon bevallja ő is a jövedelmét? — A nyíregyházi zöldséggyümölcs kereskedők közül 20-nak, 30-nak 3—4 ezer forint között mozog az átlagosan egy hónapra jutó jövedelme — mondta tovább a példákat az adószakember —, de hasonló a helyzet a virágkereskedőknél is. Természetesen csak szerintük. És ezzel nincs vége a sornak. Feltűnően sok a ráfizetéses, vagy csak havi 2—3 ezer forint jövedelmet hozó vendéglő, bisztró, eszpresszó és fagylaltkészítő és -árusító üzlet. Olyan is van, hogy egy család (férj, feleség, szülő) három — egyenként is több milliós forgalmat lebonyolító — vendéglátó egységet üzemeltet úgy, hogy hármuknak sem volt jövedelme sem most, sem az elmúlt években. — Gyakori az is, hogy a tulajdonos, a vállalkozó az alkalmazottjától is kevesebbet keres, vagy alig keres többet, és ebből tartja el 3—4 tagú családját, üzemelteti egy vagy két gépjárművét, építi vagy tartja fent lakását, üdülőjét stb. Hasonlóan alacsony jövedelmet vallott be néhány olyan orvos és fogorvos is, akikről köztudott, hogy állandóan zsúfolt a rendelője. Ma becsléssel állapítják meg a jövedelmet. Erre kényszeríti az adóhatóságot, hogy sokan azt gondolják: a hivatal és a társadalom is elhiszi, hogy a magánvállalkozók havi jövedelme lényegesen alacsonyabb, mint a szocialista szektorban dolgozóké. A bevallások döntő része azt mutatja, hogy a magánvállalkozók jövedelme az országos átlagbérnek csak 40—60 százaléka. Emelkedett a számuk azoknak, akik a „ráfizetésből" élnek. A jövedelemeltitkolásra való törekvést mutatják az illetékhivatal által tartott adóvizsgálatok és egyéb ellenőrzések is. — Az elmúlt évben például az adóvizsgálatok 45 százaléka adóhiányt mutatott ki, míg az egyéb ellenőrzések 59 százaléka zárult valamilyen szankció (szabálysértési bírság, felemelt adó stb.) alkalmazásával. Komolytalanul veszik Azt, hogy egyesek milyen komolytalanul veszik az adóbevallást, bizonyítja a javításra visszaadott bevallások nagy száma és aránya is, de az is, hogy a személyes bevallást adók közül több, néhány keresztkérdés után — minden bizonylat és pénztárkönyv nélkül — átírta a bevallását, úgy hogy 60—80, sőt 100 ezer forinttal több jövedelmet hozott ki. Voltak persze olyanok is, akik a jó szándékú tájékoztatás ellenére kitartottak kétes bevallásuk mellett. CSAVDAR SZIMOV Fütyülj rá! A vállalatnál nem akarnak megoldani egy problémát. — Hogyan is lehetne megoldani egy ilyen ostobaságot! — mondom idegesen. — Ugyan, fütyülj rá! — nyugtat meg kollégám, Ivanov. Ha nem tudnád, ez az ostobaság a vezér- igazgató unoka- testvérének az ötlete. Nem lehet kivédeni. Megyek a gyógyszertárba, szükségem lenne egy bizonyos gyógyszerre, de nincs. — Az orvos felírta, és maguknak nincs. Most mit csináljak? — A receptből ítélve magának az idegeivel van baja — mondja a gyógyszerész. — Hallgasson rám! Ne idegeskédjen! Fütyüljön rá! Megtudom, hogy a feleségem a szabadidejét egy jól megtermett fickóval tölti. — Fütyülj rá! — vigasztal a barátom. — Minden nő ilyen! Petrov kolléga már a harmadik lakást kapja a vállalati lakótömbben — ezúttal az unokájának ... — Micsoda igazságtalanság! — mondom. Vannak családok, akik pincében élnek, ez pedig egyedül van. és egy háromszobás lakást kap ... — Ne törődj vele — veregeti a váltamat Luka- nov. — Igyál egy pohár hideg vizet és fütyülj rá! Az utcán lépegetek. Ahogy figyelem az embereket, megdöbbenek: eddig ezt még nem vettem észre! Te jó isten, mennyi ember megy itt körülöttem az utcán, és mind fütyül rá! Mennyit hói? Ma tehát ez a helyzet. Hogy milyen lesz az új adórendszer, nem tudjuk, csak sejtjük, mert kirajzolták már elénk a körvonalait. Ám egyes részeit sok bírálat érte, s lehet, hogy azon változtatnak, finomítanak még. De azért azt joggal remélhetjük, hogy igazságosabb lesz, mint a mostani, s ha esetleg többet is vesz el valamennyiünktől, mégis csak azok fizetnek többet, akiknek van miből. Erre enged következtetni, hogy ha valaki nem tud majd elszámolni azzal, honnan szerezte nagy jövedelmét, az nyilvánvalóan fizetni fog ezért. Balogh József Ki tikét itt ráfizetéskil? Ahogy közeleg az év vége, egyre többször beszédtéma az adóreform. Nem csoda, hiszen — ahogy hírlik — mindenki zsebét érinteni fogja, így aztán az átlagosnál nagyobb jövedelműek a nagyobb terhektől félnek, az átlagosnál kisebb keresetűek pedig azon morfondíroznak: miért tőlük vesz el az állam, miért nem azokkal fizettet még többet, akikhez számolatlanul dől a pénz, akik láthatatlan jövedelmekre tesznek szert.
