Kelet-Magyarország, 1987. augusztus (44. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-12 / 189. szám

MA AK-M Vásáros­naményban <1%. (2. oldal) l)^<jg földbe, vízbe (3. oldal) Magyar—szovjet vasúti tárgyalások Uogvároo Konténeres irányvonalok, almával Az őszi szállítási csúccsal kapcsolatos feladatokat te­kintik át augusztus 11—12- én Ungváron a Közlekedési Minisztérium, a külkereske­delmi szervek, valamint a vasút magyar és szovjet kép­viselői — kaptuk a tájékoz­tatást Sipos Istvántól, a MÁV Záhonyi Üzemigazgatóságá­nak igazgatóhelyettesétől. A kétnapos tanácskozás részt­vevői központi témaként vi­tatják meg az alma zökikenő- mentesebb, ütemesebb kiszál­lításinak lehetőségeit. Olyan új megoldások alkalmazását — például konténeres irány­vonatok indítását —, ame­lyekkel a csúcsidőszak va­gonhiányát enyhíteni lehet. Befejeződött az a nemzet­közi biokémiai konferencia, amelyet amerikai, japán, kí­nai, angol, német, francia, belga és magyar tudósok szá­mára rendeztek Nyíregyhá­zán. A múlt hét pénteken kezdődött konferenciát A környezeti tényezők hatása a a mezőgazdasági növények fruktóz—2, 6—biíoszfát és szénhidrát produkciójára címmel rendezték. Szomba­ton és hétfőn mintegy 30 tu­dományos előadás hangzott el. A Művelődési Minisztéri­um, a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Bioké­miai Egyesület és a tiszavas- vári Alkaloida, amerikai részről pedig a National Sci­ence Foundation, az USA Me­zőgazdasági Minisztériuma, valamint a Dau Chemical Company védnökségével szer­vezett konferencia — a tu­dósok egyöntetű véleménye alapján — hozzájárul a vi­lág élelmezési gondjainak csökkentéséhez. Adjon az állam... S zinte naponta érkezik olyan levél a szer­kesztőségbe, amely­nek végső mondanivalója: „adjon az állam.” Adjon az állam pénzt, támogatást, avagy hatalmi szóval ren­deljen el bizonyos tevé­kenységeknek erkölcsi és anyagi elismerést. Az állam mint hatalom — írta egyik kedves olvasónk — megte­heti, hogy anyagiakkal jobban támogassa a kisáru- termelést. Olyan levél is ér­kezett, amelynek írója az áruértékesítésből származó vélt veszteségét az állami kasszától kéri számon. Elgondolkodva a levelek tartalmán — anélkül, hogy a levélírók jóhiszeműségét megkérdőjeleznénk — ön­kéntelenül is adódik egy kérdés: nem túlozzuk mi el néha az állam szerepét? Főként a lehetőségét. Vegyük példának a kis- árutermelést. Ennek zöld útja van minden vonalon. Az állampolgár azt termel, amit akar, ha kedve tartja jószágokat tart, ha a ker­tészkedést véli jobbnak zöldséget, vagy gyümölcsöt termeszt. Az állam ezt a te­vékenységet adókedvez­ménnyel, állattartás esetén pénzben is kifejezhető jut­tatással támogatja. Többet ettől ma nemigen tehet. Nem vállalhatja magára például a termelés kocká­zatát. A termelés — legyen az nagyüzemi vagy kisgazda­sági — olyan vállalkozás, amely mindenkor és min­denképpen kockázatos. A tervezett vagy remélt nye­reséget az időjárás, a keres­let és a kínálat nagysága és még sok minden befolyá­solhatja. Bármi-bői lehet baj és ennek ellentéteként ha­szon is. Az esetlegességek között csak egyetlen bizo­nyosság van, az, hogy az ál­lam senkire semmilyen vál­lalkozást nem kényszerít. Igaz vannak olyan állami intézkedések (szabályozók), amelyek hatással lehetnek a vállalkozói, más szóval a termelői kedvre, de ezek az intézkedések nem személy­re szólóak és nem kötelező­ek. Az állam még senkit sem kért fel káposzta, pap­rika vagy télialma termesz­tésre. A leírtakkal most nem a kisárutermelés, az egyéni kezdeményezés és cselekvés hasznát és szükségét tagad­juk, de még azt sem állít­juk, hogy az államnak nincs szerepe ezekben a dolgokban/ A hangos gon­dolkodás lejegyzésének csak egyetlen célja volt, tu­datosítani, hogy az állam mi vagyunk. Az állam basz- száját mi rakjuk tele és szükségleteink szerint el is költjük a nemzeti pénztár­ba befolyó forintokat. lyen alapon az állam nem lehet a rossz­akarónk, de azt sem teheti, hogy kinek-kinek kényére, kedvére támoga­tást, kárpótlást, mitöbb elégtételt adjon. A nemzeti jövedelem felosztását, el­osztását, főként ha abban hiány is mutatkozik, alapo­san meg kell most gondol­ni. Seres Ernő Az egészség megőrzése mindenkinek személyes érdeke A szakszervezeti mozgalomra háruló feladatok a társadalmi programból Az egészségmegőrzés társa­dalmi programjából a szák­szervezeti mozgalomra háru­ló feladat ok art vitatta meg tegnapi ülésén az Egészség- ügyi Dolgozók Szakszerveze­tének megyei bizottsága. Dr. Havasi Sándor, -a bizottság elnöke vitaindítójában ki­emelte: a Minisztertanács 1987. június 4-én bocsátotta társadalmi vitára ezt a ter­vezetet és az eltelt néhány hónap alatt a tanácsok, a Ha­zafias Népfront testületed már összegezték a program főbb tennivalóit. A szakszervezeti mozgalom, az apparátus és a társadalmi aktivisták révén a magyar nemzet legszéle­sebb rétegeihez juthat el ez a program. A tájékoztatóban elhang­zott: a 24. órában hirdették meg ezt a programot. Sajnos, a gazdasági körülmények, a csökkenő életszínvonal elvon­ja a lakosság figyelmét az egészségről, de talán éppen most van a legnagyobb szük­ség rá, hogy ki-ki felismerje a nagyszabású program fon­tosságát. Az egészségügyi kul­túrát közérthetőbben kell közvetíteni, s lényeges dolog, hogy az egészségügyben dol­gozók is többet törődjenek egészségükkel. Az egészségnevelés nem egészségügyi feladat — fo­galmazták meg többen is. Már az iskoláskorban szük­séges kialakítani az igényt a gyerekekben a mozgás, a he­lyes táplálkozás iránt, az él­vezeti cikkek káros hatásáról szerteágazó ismeretekkel kell felvértezni a jövő nemzedé­két. S mindenekelőtt szüksé­ges a felismerés, hogy az egészség megóvása egyéni érdeke is valamennyi állam­polgárnak. A program ered­ményessége nagymértékben függ a megelőzés hatékony­ságától. A hozzászólók közt többen is kifejtették: ha anyagi ér­deke fűződne az egyes em­bernek, hogy saját egészsége felett őrködjön, bizonyára hamarabb tudnának pozitív változásokat elérni. Ehhez viszont a jelenlegi társa­dalombiztosítási rendszer át­alakítására lenne szükség. Az ifjúságot, mint az el­következő nemzedékek szo­kásainak alakítóját kellene mielőbb megnyerni a prog­ramnak — húzta alá az egyik hozzászóló. Nélkülözhetetlen a pedagógusok ismereteinek bővítése, akár a tananyag bővítése lelki, testi egészsé­günk titkairól. Nagy feladat hárul a programból iaz alap­ellátásért felelős körzeti or­vosokra. t. k. FINISBEN A TANKÖNYVGYÄRTÄS. Harmincmillió pél­dányban 640 féle tankönyvet gyártatott a Tankönyvkiadó Vállalat az 1987—88-as tanévre az általános és középisko­lák részére. Felvételünk a Zrínyi Nyomda csepeli gyár­egységében készült, ahol most 39 féle tankönyv utolsó példányait készítik. (MTI fotó: Varga László felvétele) Rekonstrukció a nyírnadoi „sortésgyárbon" j Számítógépes tápgyártás Harminchét éve működik a „húsgyár” Nyírmadán. Éven­te csaknem 25 ezer sertést hizlalnak immár közel négy évtizede Szabolcs-Szatmár, részben a főváros ellátására és exportra. 1985. január elsejétől a Szabolcsi Húsipari Vál­lalat Sertéstenyésztő és Hizlaló Leányvállalataként tevé­kenykedik. Hozzá tartozik a csengeri tenyésztelep és a fel­sősimái hizlalda is. A leányvállalat évente öt­ezer tonna sertéshúst állít elő, s mintegy 1200 előhasi tenyészkoca kistermelőknek való juttatásával jelentős szerepet vállal abban, hogy jövőt alapozó, minőségileg kiváló sertésellátás legyen Szabolcsban. Nyírmadán 2 ezer vagon tápot is gyárta­nak. De ez a leányvállalat látja el az ország valameny- nyi húsipari vállalata meg­bízásából szerződés alapján a Szovjetunióba irányuló élösertés és élőszarvasmar­ha-export vizsgálatát is. Ta­valy több mint 13 ezer va­gon élőállat vizsgálatát vé­gezték el. A Szabolcsi Húsipari Vál­lalat Sertéstenyésztő és Hiz­laló Leányvállalata is termel exportra. A múlt évben 22 ezer sertést szállítottak el­sősorban a Szovjetunióba, kisebb részben Romániába. Tavaly 96 millióval növelték az árbevételüket 1985-höz viszonyítva. A közel négy évtizede üzemelő „húsgyár” épületei, berendezései érthetően je­lentősen elhasználódtak, tel­jes rekonstrukcióra szorul­nak. Az anyavállalat jelen­tős támogatásával, több mint 62 millió forintból 1987 má­sodik felében, pontosabban NYÍREGYHÁZI KÉPESLAP. Kossuth utcai lakóházak. (Pristyák József felvétele) augusztusban megkezdődik a rekonstrukciója a nyírmadai hizlaldának. Teljesen meg­újul a keverőüzem és áttér­nek a számítógépes tápgyár­tásra. Ez azt jelenti, hogy teljesen automatikusan vég­zik majd a takarmány-alap­anyagok adagolását-keveré- sét és a tápok tartályokba juttatását. Felszerelnek az üzemben zsákoló és granuláló beren­dezést is. Ez jelentősen meg­gyorsítja majd a kistermelők kiszolgálását, mert előre cso­magolva kapják meg a szük­séges tápokat. Ezzel párhuza­mosan egy meleghús pépes üzemet is létesítenek takar­mánykonyhával együtt, ahol a vágóhídról ide kerülő mel­léktermékeket dolgozzák fel takarmányozás céljára. A hat, egyenként ezer fé­rőhelyes sertésszállás is teljes rekonstrukció alá kerül Megteremtődik általa annak a lehetősége, hogy- az időjá­rásoktól függetlenül fogad­hatják a sertéseket, s így az elhullás veszélye jelentősen lecsökken. Teljesen felújítják a vízhálózatot, a szennyvíz- rendszert és a vágóhidat is. Csengerben a malacnevelc épületekben a fűtést és a szellőzőrendszert korszerűsí­tik és bevezetik a gázt. A teljes rekonstrukció megva­lósításához 24 millió támo­gatást nyújt az állam. Befe­jezése 1988. december végérí várható. Megvalósulásává Nyírmadán az ország máso­dik legnagyobb „húsgyárá­ban” az állattartás és a ta­karmányozás feltételei je­lentősen javulni fognak, s így évente mintegy 10—15 mii liós eredményjavulásra szá­mítanak. (f. k.) XLIV. évfolyam, 189. szám ÁRA: 1,80 FORINT 1987. augusztus 12., szerda

Next

/
Thumbnails
Contents