Kelet-Magyarország, 1987. augusztus (44. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-10 / 187. szám

4 Kelet-Magyarország 1987. augusztus 10. Akire mindig felnéznek j Nincs rá egyenruha Köztiszteletben áll, felnéznek rá kollégái, még a főnökei is. Pedig éppen csak. hogy pálya­kezdő vasutas, s novemberben lesz 19 éves. Alig lépte át a nagykorúság határát, de egy icipici híján máris 2 méter ma­gasra nőtt. Erős, egészséges, ki­egyensúlyozott. Huzamosabb ideje csak három dolog okoz neki jelentős gondot: a sok-sok vasúti iroda ajtókereteit ala­csonyra szabták, a gyári szabók pedig nem készítettek részére egyenruhát, s mivel nincs egyen­ruhája, magas termetét figyel­men kívül hagyva alacsonyabb beosztásba helyezték, így keve­sebb a fizetése. A neve Szabó Imre, szolgálati helye Nyíregy­házán van. A magasra nőtt fiatalember baktalórántházi otthonából sza­badjeggyel jár be Nyíregyházá­ra, ahol is forgalmi naplózó. Vagyis adminisztrál, rögzíti a vonatok mozgását és a rendel­kező forgalmista utasításait. Vo- natmenesztő-térfelvigyázó sze­retne lenni, részt venne a tola­tásban, indítaná, szakszóval élve menesztené a tehervon atokat. Énhez azonban vörös sapkára és egyenruhára lenne szüksége. Sapkát találtak rá, de egyenru­hát nem. Egy debreceni ipari szövetkezet szabóságán már két­szer volt próbálni, s a debrece­niek ígérete szerint augusztus­ban végre magára öltheti a mé­retre szabott egyenruháját. Fő­nökei pedig azt ígérték, hogy ősztől új beosztást, s vele több fizetést kap. Lám, a magas ter­met néha anyagi hátránnyal jár. Szabó Imre jövőre megy ka­tonának, addig talán még nö­vekszik egy-két centit. Ott bizo­nyára hamar találnak rá egyen­ruhát, s az is lehet, hogy egy sporttiszt felfigyel rá és jól megtanítja kosárlabdázni . . . (nábrádi) Engedély a polgármestertől — Mit kapott a cérnáért? Az utolsó kézikocsis Esperes űr ikont fest Gaál Gyula ny. görög katolikus es­peres reggel még csendes misét mond, s aztán siet haza Nyíregyháza, Rigó utca 26. szám alatti picinyke otthonába, s előveszi kedves ba­rátja. Marinkás Mi­hály által készített, az országban sem kapható szerszámo­kat, s nagy áhítattal, műgonddal készül hozzá, hogy a ke­mény, de a famet­szők által legjobb­nak ítélt körtefába apró, alig látható vékony vonalakat faragjon nagy-nagy türelemmel késével, vésőjével, míg össze nem áll a megálmo­dott figura. Olyan alak, alko­tás, amely esetleg az amatőr művészek kiállításán elisme­résre, díjra is pá­lyázhat. X A köztiszteletbenx álló es­peres két éve adta a ,,fe­jét’’ a fametszés nagyon nehéz, de igen szép mesterségére. Csu­pán hobbiból, melynek azonban olyan előzménye van, hogy Nyírkárászban maga restaurálta a műemlék jellegű templom fo­ol tárképét. Valójában a debreceni piarista diákkorba nyúlik vissza képző­művészet iránti elkötelezettsége. Ott a görög, borghesi ökölvívó című rajzával első díjat és 10 pengőt nyert. S most nyugdí­jasként régi álmának él, hiszen amikor meghirdette a Váci Mi­hály Megyei és Városi Művelő­dési Központ az amatőrök kiál­lítását, részt vett ezen fametsze­teivel Gaál Gyula is. És díjat nyert. Metszetéről készült fotó­kat láthatták a Kelet-Magyaror­szág olvasói is. S az arra hiva­tottak inspirálására Gaál Gyula esperes úr részt vett munkáival az idei XIII. Országos Amatőr és Iparművészeti Kiállításon Kecs­keméten is. Felfigyeltek itt is munkáira. Nyolc fametszetével az induló több száz, 5 ezernél több mun­kája között a 45 egyéni díjasok között a két szabolcsi egyike Giaál Gyula. Újabban ikonok festésével kí­sérletezik. Most készült el fenyő­fára készült három ikonja. Szé­pek gondosan vésett fametsze­tei, ex librisei. Készt vett a Ti* szavasváriban rendezett táboro­záson is, hogy fejlődjön, képez­ze magát, s bizonyítsa: nyugdí­jazás után még 69 évesen is friss lehet az ember, ha megtalálja örömét a munkában, az alko­tásban. (farkas) ö az élő múlt. Chrenkó Mi­hály kézifuvarozó reggelente hó­ban, fagyban, esőben kánikulá­ban kézi kocsijával a teherautók mögött megjelenik Nyíregyházán a Bizományi Áruház előtt. E foglalkozásnak minden bizony­nyal ő az utolsó képviselője, öt­venkilenc éves. A fuvarozói en­gedélyét 1945-ben Fazekas János polgármester adta ki. Misa bácsi alacsony, zömök, szemüveges, nyugodt, rekedtes hangú, bölcs szavú. Sokat ciga­rettázik. Kossuthot szív. Arca, karja napbarnított. Beteges, de ha a szekrényeket, heverőket bírja cipelni, csak kell legyen benne erő. Sokat látott, hallott, tapasztalt. Nyíregyhaza lebontott, átalakított épületeire, tereire jól emlékszik, hiszen sokat tanyá­zott előttük, számtalanszor járta be őket. Egy Tanácsköztársaság téri pádon beszélgetünk. — Az első kézikocsit egyhó­napi tehénpásztorkodásból vet­tem — emlékezik Chrenkó Mi­hály. — Eddig négyet nyúztam el. 1945-ben 13 kézikocsis volt Nyíregyházán. (A faáru bolt felé mutat.) A Racskó-kocsma előtt álltunk sorba, a Gyurecskó- kocsmánál pedig a konflisok várták a kuncsaftokat. Annak idején a konyháknak, óvodáknak a kézi fuvarozók szállították a lisztet, meg amit kellett. A fuvarért gyakran tű­vel, meg cérnával fizettek nekik. — A piacon egy gombolyag cérnáért, vagy egy varrótűért 10 tojást kaptam — meséli Miska bácsi. — Egy liter petrónak ugyanannyi volt az ára. — Lovat sohasem akart ven­ni? — kérdezem. — Nem volt anyagi lehetőség. Szegény családból származók. Amikor bejött a forint, innen a tértől a vasútállomásig 6 forint volt a fuvardíj. A háború alatt pedig ételszállítással segítettem a bujdosókat, ami kockázatos volt. Miska bácsinak jelenleg 3007 forint a nyugdíja. Most kevés fuvar jut neki. Azokat a teher­autósok nem vállalják, mert az árut nem kell messzire vinni. Félnek, emiatt egy „zsíros vidé­ki” menettől eshetnek el. Mis­ka bácsit viszont a megbízók gyakran becsapják. A bútort már csak ide kell vinni, jaj, már csak ott kell lefordulni, útmuta­tások még több kilométernyi iz- zadságos cipekedést jelentenek. — Már nem bírok, a szívem, a lábam „kivan” — mondja Chran- kó Mihály. — Ha éppen nem vagyok úton, ameddig a BÁV nyitva van, itt vagyok. Valami­kor naponta 5—6 fuvart is meg­csináltam. Szerettek, mert ná­lam a becsület, becsület. Sokan a lakáskulcsot is rámbízták, csak intézkedjek ... Ha valahol a heverőt elmozdítva találok egy forintot, azt is odaadom a tulaj­nak. / — Manapság többen szégyell­nek velem szállíttatni. Inkább fi­zetnek a teherautósnak. Azért mindennap eljövök. Megszok­tam, belémrögződött. — Hogy bírja a terhet, szalon­nát eszik? — Jó nekem a parizer is. Reg­gel eszek, meg este. Egyébként a legidősebb fiammal lakom együtt. (cselényi) A LÁTVÁNY IS HÍVOGAT. Jugoszlávia idegenforgalma közis­merten sok jó ötlettel vonzza — a természeti szépségeken kívül is — a turistákat. Mint képünk tanúsítja: a naturistákat is. A cél: 60 gyerek Nem halhatok meg, amíg legalább 60 gyermekem nem lesz — ebben áll egy ma 44 éves Abu Dhab-i férfiú élet­célja. Szalim Mubarak eddig tizenegyszer házasodott és 32 gyermeke van. Egyszerre azonban mindig csak négy felesége van: tiszteletben tartja az iszlám rendelkezé­seit, hiszen foglalkozása — müezzin. KOSSUTH RÁDIÓ 4.30— 7,59: Reggeli zenés mű­sor. — 8,20: Nyugdíjasok mű­sora. — 9,00: A hét zeneműve. — 9,30: A hét költője: Vas Ist­ván (Ism.) — 9,40: Ki kopog? — 9,57: Hanglemez MK. — 10,05: Nyitnikék. — 10,35: Zenekari muzsika. — 11,34: Magyar Höl­gyek levelei — 7. rész. — 12,15: Riport a fehérgyarmati evőesz­közüzemből. — 12,45: Kísérlete­ző emberek. — 13,00: Klasszi­kusok délidőben. — 14,10: Né­meth Andor: József Attila (Ism.) — 14,25: Verbunkosok, katonadalok. — 14,55: Édes anyanyelvűnk. (Ism.) — 15,00: Az olvasás gyönyörűsége. 83. (Ism.) — 15,30: Kóruspódium. — 16,05: Régi magyar világ­utazók nyomában. — 17,00: Gazdasági magazin. — 17,30: Ferencsik János 41/31. rész. — 18,0/: Népzene Ecuadorból. — 18,15: Mese. — 18,25: Könyvüj- donságok. — 18,30: Esti Maga­zin. — 19,15: A belpolitikai ro­vat műsora. — 21,59: Tíz perc külpolitika. — 22,30: Rádiónapi sétálókoncert. — 0,15—4,20: Ze­nés műsor hajnalig. PETŐFI RÁDIÓ 4.30— 7,59: Reggeli zenés mű­sor. — 8,05: Népdalok, néptán­cok. — 9,05—12,00: Napközben. Zenés délelőtt. — 12,10: Ope­rett-dalok. — 12,25: Kis magyar néprajz. — 12,30: Népi zene. — 13,00: Slágermúzeum. — 14,00: Kettőtől — ötig... — 17,08: Könnyűzene. — 17.30: ötödik sebesség. — 18,30: Tip-top pa­rádé. — 19,05: Népdalok, nép­táncok. — 19,30: Sportvilág. — 20,05: Rockújság IV. 13. szám. — 21,05: Nóták. 21,35: Hétfő este mindenkinek. — 23,20: Könnyűzene. — 0,15—4,20: Ze­nés műsor hajnalig. BARTÓK RÁDIÓ 6,05: Muzsikáló reggel. — 8,10: Kamarazene. — 9,06: Dzsesszfelvételek. — 9,33: Szá­zadunk zenéjéből. — 10,35: Rockpódium. — 11,05: Erkel operáiból. — 11,37: Vonósnégye­sek. — 12,31: Fúvószenekari hangverseny. — 13,05: Híres magyar könyvtárak. — 13,35: Zengjen a muzsika. (Ism.) — 14,05: Zenekari muzsika. — 15,00: Operaáriák. — 15,25: Asconai Ünnepi Játékok VII/4. rész. — 17,14: A Rádió Dalszín­háza. — 18,30: A hét zenemü­ve. (Ism.) — 19,05: Zenekari muzsika. — 20.30: Chopin zon­goraművei. XV14. rész. — 21,30: Wagner: A walkür. I. felvonás. — 22,40: Magyar köl­tők estje. NYÍREGYHÁZI RADIO 6.20—6,30 és 7,20—7,30: Hírek, tudósítások Észak-Tiszántúlról. (A reggeli adás szerkesztője: Veszprémi Erzsébet.) — 17,30: Hírek — Pprogramajánlat — Sportösszefoglaló. — Fészekra­kás ’87. (Korpás Éva). — 18,00: Észak-tiszántúli krónika. — Lapszemle. — 18,28—18.30: Mű­sorelőzetes. (A délutáni adás szerkesztője: Bálint István.) NYÍREGYHÁZI VÁROSI TELEVÍZIÓ Adás: 20,00 órától Mese — Zöldsarok — Telek­vízió — Kulturális program- ajánlat — Egy kis címertan — Korányi ládája — Boltkeringő — Mi lesz veled, Egyház utca? — Új helyen a taxiállomás — Garázs vagy játszótér? — ön­ismereti tábor — Nosztalgiaara­tás Tiszavasváriban — Sport (úszó vidékbajnokság) — fogat­hajtó országos bajnokság Má- riapócson — NYVSSC—Veszp­rém NB Il-es labdarúgó-mér­kőzés). SZOVJET TV 14,00: Hírek. — 14,10: Az orosz beszéd. — 14,40: Látogatás Le­nin dolgozószobájában. — 15,10: Hírek. — 15,15: Dokumentum­filmek. — 15,55: Rimszkij-Kor- szakov: Seherezade. — 16,45: Világhíradó. — 17,00: Gyorsítás és átalakítás. — 17,30: Hírek. — 17,35: Csehov: Ványa bácsi (színmű). Közben: 19,00: Hír­adó. — 19,40: Az átalakítás. — 21,10: Világhíradó. — 21,25: Do­kumentumfilm. — 22,00: A ma­gányos üzletember (film). — 23,30: Hírek. — 23,35: R. Pljatt, a Szovjetunió kiváló művésze. Érvok és oUanérvok Lesz-e magyar autógyártás? Hosszú ideje lehet, leg­alábbis pletykaszinten, hal­lani arról, hogy valamilyen formában Magyarország is bekapcsolódna a személygép­kocsigyártásba. Hírek kerin­genek összeszerelő üzem lé­tesítéséről csaJcúgy, mint részegységek és alkatrészek gyártásáról, mind szocialista, mind tőkés partnerekkel. Jú­niusban viszont már illeté­kesek is megszólaltak: az Országgyűlés kereskedelmi bizottsága előtt Sós Gyula ipari miniszterhelyettes adott tájékoztatást, amit a képvi­selőcsoport megvitatott. A bizottsági ülésen nyert in­formációk szerint ma mintegy •másfél millió autó fut a magyar utakon, átlagéletkoruk igen ma­gas: kilenc év. Ez a kocsiáLlo- mány jellemzően nagy fogyasz­tású, magas szervízigényű, kör­nyezetszennyező. A Merkúrnál kereken háromszázezren állnak sorba új autóért. Egy OMFB-ta- nulmány szerint az ezredforduló­ra 2,'l—2,5 millió kocsira lenne szükség, beleszámítva azt is, hogy addig a jelenlegi gépko­csiparkot teljes egészében ki kellene selejtezni. A szocialista országokból importálható meny- nyiség előreláthatóan ennek az igénynek csak körülbelül a két­harmadát fedezi. TlZMILLIÁRDOKAT IGÉNYELNE Egyfelől itehát a hiányhelyzet miatt merül fel ú)ra és újra a hazai gyártás gondolata. Másfe­lől azonban azt is számításba kell venni, hogy az autógyártás meghonosítása az ipari szerke­zetváltást is szolgálhatná, hiszen együtt járna a robotizáciő, az automatizáció, az automata ter­melésirányítás alkalmazásával. Csakhogy az ellenérvek sem kevésbé súlyosak. Mindenekelőtt anyagi természetűek: a beruhá­zás értéke több tízmilliárd fo­rint nagyságrendű, amihez a számításba vehető vállalatok legfeljebb néhány százmillió fo­rinttal lennének képesek hozzá­járulni, és az általuk felvehető bankhitellel együtt sem rendel­keznének elég pénzzel. Tehát az amúgy is erősen deficites költ­ségvetésnek kellene az összeg javát előteremtenie. Meggondolandó továbbá az is, hogy korszerűbb típusok gyár­tása magasabb fogyasztói árak­kal járna. A szocialista országok autógyártói is magasabb áron fogják értékesíteni a kisebb fo­gyasztású autókat, ha majd — terveik szerint — gyártanak^ ilyeneket. Egy nyugati licenc alapján gyártott kocsi viszont azoknál is lényegesen drágább lenne. Kérdés, mennyien tudná- ak ilyen drága autókat megvá­sárolni? A kérdésre nincs vá­lasz; nem tudni, hogyan alakul a lakosság fizetőképes kereslete az elkövetkező években, évtize­dekben. Amennyiben valamelyik tőkés céggel lépnénk kooperációra, úgy a beruházás jelentős kon­vertibilis importot követelne: Ebben az esetben a gyártásnak nemcsak jövedelmezőnek kellene lennie, hanem egyidejűleg kon­vertibilis exportot is eredmé­nyeznie kellene. Az eddigi vizs­gáltatok, számítások szerint vi­SZLOVÁK TV 1. műsor: 16,30: Sportmaga­zin. — 17,00: Katonák műsora. — 17,50: Találkozás Vladimir Minac íróval. — 18,20: Esti me­se. — 18,30—19,10: Vitaműsor. — 19,30: Híradó. — 20,00: A hullá­mon (tévéfilm). —21,15: Aktuá­lis kérdések. — 21,30: Charlotte nyaklánca (feliratos szovjet té­véfilm 1. rész). — 22,50: Grand Prix (tenisz, felvételről). 2. műsor: 18,10: A hét esemé­nyei magyar nyelven. — 18.40: Nemzetközi kerékpáros verseny felvételről. — 19,00: Tévétorna. — 19,10: Esti mese. — 19,30: Tv­híradó. — 20,00: Dokumentum- műsor. — 20,30: Sportvisszhan­gok. — 21,30: Híradó. — 22,00: Világhíradó. — 22,15: Doku­mentumfilm Szlovákia vízierő­műveiről. ROMAN TV 20,00: Tv-híradó. — 20,20: Tu­dományos-technikai figyelő. — 20,35: A népzene kincseiből. — 20,55: Riportfilm. — 21,10: Fesz- tiváli kitüntetettek. — 21,50: Tv-híradó. MOZIMŰSOR Nyíregyháza Krúdy: ASTE- RIX ÉS KLEOPATRA. MOZI­KLIP. Nyíregyháza Béke de.: PIE- DONE AFRIKABAN. Du.: PIE- DONE AFRIKÁBAN/ WA- LEVSKA GRÓFNŐ. Nyíregyháza Móricz: CSÓK, ANYU! UFO ARIZONÁBAN. Sóstói KISZ-iskola szabadté­ri mozi: NINCS KETTŐ NÉGY NÉLKÜL. szont vagy csak az egyik, vagy csak a másik követelménynek lehetne eleget tenni. Amennyi­ben a termék exportképes, úgy — legalábbis kezdetben — nem képződne többletjövedelem, el­lenkezőleg: a gyártás valószínű­leg állami támogatást igényelne. Ha viszont nem exportálnánk, akkor az importra alapuló be­ruházás tovább rontaná az or­szág külföldi fizetési mérlegét. Egyébként egyes vélemények szerint a hazai gyártás megte­remtése nem jelenti okvetlenül azt, hogy megszűnik a gépko­csihiány. E vélemény képviselői az autógyártó szocialista orszá­gokkal példálódznak, amelyek­ben szintén kielégítetlen a belső piac. Ezer lakosra az NDK-ban 200, Csehszlovákiában 190, Len­gyelországban 100, a Szovjet­unióban 40 autó jut; Magyaror­szágon ez az arány 150. A hi­ányhelyzet megszüntetése nem annyira a belföldi gyártáson múlik, mint inkább azon, hogy általában van-e az országnak elegendő, bármely piacon jól ér­tékesíthető, bármilyen terméke. Mert ha van, akkor annak elle­nében korlátlanul lehet autót (is) importálni. KIKKEL TÁRSULHATNÁNK? Ebből a meggyőző érvelésből viszont az következik, hogy a döntésnek — legyen-e hazai gyártás, vagy sem, — nem a hiányból kell kiindulnia, ha­nem abból, hogy bekapcsolódá­sunk a gépkocsigyártásba egy­általán lehet-e sikeres, kellően jövedelmező, az ipar szerkeze­tét jó irányba korszerűsíthető. Vagyis — majdnem függetlenül a hazai fogyasztói igényektől — azt kell mérlegelni, milvcn ha­tással lenne a gyártás a termelé­si struktúrára és a külkereske­delmi mérlegre. Ez viszont nagyrészt attól függ, hogy milyen konstrukció­ban. mely autógyártó cégekkel, milyen feltételek mellett venné­nek részt valamiféle kooperá­cióban. Mindezek ismeretében érthető, hogy a tárgyalások szá­mos külföldi vállalattal folynak; részben a hazai potenciális ter­melők, részben a főhatóságok puhatolóznak a lehetőségekről szinte a világ minden táján, a Szovjetunióban csakúgy, mint Japánban. Van például olyan terv, amely szerint a szovjet ZAZ 1102-es tí­pusú autót gyártanánk közösen a szovjet és-a bolgár partnerrel. A három partner — mint Sós Gyula ipari miniszterhelyettes a Figyelő munkatársának elmond­ta — felosztaná egymás között a főegységek gyártását, így a fő­egységek mindhárom országban évi 150 000-es sorozatban állíta­nák elő, ami gazdaságosabb ter­melést tenne lehetővé. Emellett szó van hazai össze­szerelőüzem létesítéséről is. „En­nek akkor van realitása, ha lé­tesítésével párhuzamosan. de nem később, olyan alkatrész- és részegységgyártó hazai kapaci­tás épül ki, amely képes lesz a gépkocsiérték több mint 30 szá­zalékának hazai gyártására” — mondotta az ipari miniszterhe­lyettes. Folytak és folynak tárgyalások a japán Suzuki céggel is. Már- csak azért is, mert ha a ZAZ licencet vennénk meg, úgy a be­ruházás költségei egyedül ben­nünket terhelnének, a Suzukival viszont vegyesvállalatot létesít­hetnénk egy összeszerelőüzem megépítésére és működtetésére. DILEMMÁK SEREGE Bár a vegyesvállalati forma azt jelentené, hogy lényegesen keve­sebb hazai tőkét igényelne a be­ruházás. de ez egyúttal azzal is járna, hogy az összeszerelt gép­kocsik egv részét a külföldi partner értékesítené; azzal fizet­nénk vissza a beruházáshoz nyúi- tott hitelt, illetve az lenne a partner részesedése a közös ter­melésből. Ebben az esetben tehát viszonylag kevesebb késztermék­kel rendelkeznénk. Az ilyen konstrukcióhoz azonban a hazai részegységgyártás feltételeit is meg kellene teremteni. Ellenkező esetben ugyanis az alkatrészeket tőkés importból kellene besze­rezni, és ez alighanem több de­vizát igényelne, mint amennyit a gépkocsik exportjából szerez­hetnénk. Tehát a következő kérdés: be­levághatunk-e az összeszerelő­üzem felépítésébe, vagy előbb inkább a részegységgyártásban és a háttériparban kellene vala­mire jutni? Elképzelhető, hogy csehszlovák és lengyel partne­rekkel részegységgyártó báziso­kat építsünk ki, s ezeken rész­ben szocialista megrendelésre termeljünk, részben — esetleg később — tőkés exportra is gyártsunk. Mint látható, a dilemmák sere­gében kellene dönteni, méghozzá igen körültekintően, figyelembe véve a külső és a belső piacot, a gazdaságosságot, a jövedelemter­melő képességet, az ipari struk­túra korszerűsítésének követel­ményét, szembeállítva az import szükségességét az export lehető­ségeivel, s mindehhez megvizs­gálni a partnervállalatok külön­féle ajánlatait. Nem lehet tehát csodálkozni azon, ha egy ilyen döntés meghozatala igencsak hosszú időt vesz igénybe. (ff. zs.) 1987. augusztus 10., hétfő Tm HALLGASSUNK CT NÉZZÜNK MEG *

Next

/
Thumbnails
Contents