Kelet-Magyarország, 1987. augusztus (44. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-08 / 186. szám

1987. augusztus 8. Kelet-Magyarország 3 NAPONTA 165 TONNA BÚZÁT ÖKÖLNEK a gabonaforgalmi és malomipari vállalat nyíregyházi malomüzemében. Ké­pünkön: Dobos Gyuláné a daratisztító gép munkáját ellenőrzi. (Farkas Zoltán felvétele) Tiszta érdekviszonyokat Hi a garancia? A kapcsolat, vagy a kiváló minőség? Hangsúlyozza a gazdasági-társadalmi ki­bontakozás programja: véget kell vetni az egymásra mutogatásnak, a gondok, a hibák, az eredménytelenségek továbbpasszolásának a termelő és a felvásárló között, amelynek kárvallottja a fogyasztó. Valóságos érdek- és piaci viszonyokat kell teremteni. A program egyik helyen a következőképpen fogalmaz: „Jelentősen fejleszteni kell a vállalatok kö­zötti együttműködést, erősíteni a kooperációs és szerződéses fegyelmet, biztosítani kell, hogy a vállalatok megállapodásaikat követ­kezetesen betartsák.” — Csak nem mindegy, ho­gyan! — válaszolja az imén- tiekre Demeter László, a pi- ricsei Egyesült Erő Tsz elnö­ke, majd így folytatja: — ed­dig sokszor nem a kifogásta­lan minőségű áru volt a ga­rancia, hanem az, kinek mi­lyen volt a kapcsolata! Lé­nyeges, hogy a jövőben a szubjektivizmust száműzzük és valóságos értékviszonyokat teremtsünk a gazdasági élet minden területén. Egymásra mutogatunk? Kokas Sándor, a Szabolcs- Szatmár megyei Gabonafor­galmi és Malomipari Vállalat nyírbátori körzetének üzem­vezetője: — öt évre szóló keretszer­ződéseink vannak a termelő- szövetkezetekkel. Ezek 1990- ig érvényesek. A szabályozó­kat évenként változtatták. S mi ezekhez igazítottuk, fino­mítottuk a szerződéseket, hol kedvezően érintve a gyenge adottságú tsz-eket, s több do­tációt juttatva, hol meg „sújtva” őket. Az állandó sza­bályozóváltozás rövid távon jó volt, de hosszabb távon megbénította az előrelátást. Haklik István, a Mátészal­kai Sütőipari Vállalat nyír­bátori kenyérgyárának veze­tője így fűzi tovább a gondo­latot: — Vegyes érzelmekkel tu­dok szólni a jelenlegi hely­zetről, a piaci viszonyokról. Sokat tudnék beszélni arról, hogyan „tiltottak” ki bennün­ket egyes területekről, ami­kor megjelentünk a piacon a durumbúzából készült kenye­rünkkel, s már kora reggel ott volt a város ABC-üzletei- nek polcain a friss rozsci­pónk, a durupi házikenye-i rünk, és a többi. Ez nem ver­senyhelyzet! Van-e egymásra- mutogatás? Van, mert mi igazán elismerten jó kenye­ret, péksüteményt készítünk, a lakosság mégis panaszko-' dik. Még azt sem mondanánk, hogy jogtalanul. Nem akarom a malomipart megsérteni, mert jó a viszonyunk, kap­csolatunk, de való igaz: ők csak olyan lisztet őrölnek, amilyen búzát a tsz-ek ter­melnek. Ne legyen szélmalomharc Tsz, gabonaipar, kenyér­gyár között sokkal bonyolul­tabb a termelési kapcsolat. az érdekviszony, s az egy­másra mutogatás ága-boga, hogy ezeket egyetlen írás ke­retében csak megközelitőleg is tisztázni lehetne. Egyetlen értékmérő azonban kétségte­len: minden szubjektív meg­ítélést, kapcsolatot ki kell zárni a gabonák minősítésé­ből. Különben a jövőben is szélmalomharcot folytatunk a minőség megóvása érdekében az egymásramutogatás ellen. Demeter László: — Jó kapcsolatunk van a gabonaiparral. Nem is sze­retném, ha azért romlana meg, mert most szólok. Idén 160 hektáron termeltünk bú­zát. Az aszály miatt sok volt az aszott szem, és csak 30 má­zsás átlagot értünk el. A rozs­ra nem panaszkodom, 970 hektárról átlag 21—22 má­zsát várunk, míg 150 hektá­ron a zab 2,3 tonnával fizet. Nem panaszkodom az átvétel miatt, de tapasztalom: való­jában a fogyasztón mérhető le, hogy tiszták-e, elvszerű- ek-e a kapcsolatok, hogy a minőség az-e, amiről mindig beszélünk? Sok termelőszövetkezet nincs felkészülve műszeresen sem arra, hogy ellenőrizze: a takarmányminőségű búzát ném keverik-e össze az étke­zési célra vásárolttal? Á szerződéses fegyelem — Nagyon lényeges lenne, hogy az áru minősítése kísér­je végig az árut a fogyasztóig. Tiszta érdekviszonyokat kell teremteni. Az a Véleményem, hogy amíg szubjektív megíté­lés alapján döntenek egy áru minőségéről, addig egymásra­mutogatás is lesz, s ez olyan mint a 22-es csapdája. Laza a szerződéses fegyelem is. Ha árubőség van valamiből, ak­kor a kereskedelem felrúgja a szerződést, s olyan irreális minőségi követelményeket tá­maszt, hogy bele lehet gebed- ni. Ha viszont kevés az áru a piacon, akkor a minimális minőségtől is eltekint. Szigo­rú szerződéses fegyelem és hosszú távú szabályozó rend­szer nélkül nincs biztonságos termelés és értékesítés sem. Amíg ezt meg nem teremt­jük, addig mutogatunk egy­másra. Kokas Sándor így folytat­ja: — Egyelőre csak a búzánál van műszeres minősítés. Bel- tartalmi érték szerint vásáro­lunk, amely a nyers sikértar­talmat mutatja. Azért a bú­záért, amelynek a sikértar­talma meghaladja a 34—45 százalékot, minőségi felárat fizetünk. Eddig 1512 vagon búzát vettünk. A kalászhe­gyek az aszály miatt jelentő­sen megszorultak, így jelen­tős a csökkent értékű búza, de eddig mind az 1512 vagon­nyit étkezési búzában vettük át. (Nem tudom, hogy objek­tíve elérte-e valamennyi ezt a minősítést!?) Érthető, hogy minden tsz ehhez ragaszko­dik, ugyanis csak ez esetben kapják a fuvarköltség-térí­tést (!) és a sikérfelárat. Ha takarmányként veszik át a búzát, mindezektől elesnek! Kétségtelen, hogy az étke­zési búzát ilyen minőségi ér­tékben kell tovább is adniok a sütőiparnak. — Rákényszerít bennünket a piac, és a gazdasági-társa­dalmi program is sugallja: a tömegtermelésről a minőségi búza termelése irányában kell nyitnunk. Vállalatunk­nak olyan elképzelése van, hogy szerződés alapján ter­meltetünk a jövőben minősé­gi búzát. Rozsból pedig vegy­szermentes termelés a célunk. Természetes, ezeket maga­sabb áron vásárolnánk fel. Van érdeklődés irántuk a vi­lágpiacon. Ügy ítélem meg, hogy a vállalat vezetése igyekszik újítani, kockáztatni és vállalkozni is, hogy a nö­vekvő követelményekkel lé­pést tudjunk tartani. Jobb búzát termői jünlc! De kinek „passzolja” to­vább a gondot a sütőipar? A termékek szubjektív megíté­lése hogyan jelentkezik a fo­gyasztói piacon? — Csak vegyes érzelmek­kel tudok szólni a lisztről — summáz Haklik István. — Naponta 150 mázsa lisztet ka­pok, melyből 160 mázsa ke­nyér és 60—70 ezer péksüte­mény készül. — Most gyen­gébb a liszt minősége, mint tavaly. Ezt a sütőipari kutató- intézet minősítése is megerő­síti. Bár a lisztek beltartal- mi értéke elfogadható, gazda­ságossági szempontból nem. Egy mázsa 2 kilós kenyeret 74 kiló liszt helyett 75,5 kiló­ból tudunk csak kihozni. Ez naponta 160 mázsánál 240 kiló veszteség. És számol­junk: ez havonta 25—30 má­zsa! Sajnos van panasz ala­kosság részéről, is. Bár mi nem panaszkodhatunk, mert a nyírbátori kenyeret dicsé­rik. Nekem az a véleményem, hagyjunk fel a tömegterme­léssel, kiváló búzát kell ter­melnünk. Ha meg ilyen, ne várjunk el minőséget. (Csak­hogy a fogyasztó éppen a fel­emelt árak okán is elvárja, hogy jó kenyeret és jó pék­süteményt kapjon!) A tanulság. Valóságos* ér­dekviszonyokat, valóságos piacot kell teremteni. Min­den szubjektivizmustól men­tes partneri kapcsolatokat, amely a gazdasági kibontako­zás irányában hat. S akkor megszűnhet az egymásramu­togatás és a felelősség to­vábbhárítása. Farkas Kálmán Menekülés előre AZ ALMARÖL, A VAR­HATÓ TERMÉSRŐL, a nem éppen vigasztaló árkilá­tásokról beszélgetek Tarpán a termelőszövetkezet kerté­szeti ágazatvezetőjével, Szé­kely Istvánnal. Gondolkodó ■ember, aki az elemzések közben kimondja a bűvös igazságot: tulajdonképpen az a lényeg, mennyiért ter­melünk, minden más csak ez után következik. És so­rolja, mennyire mentek fel az árak, a vegyszeré, az al­katrészé, hány és hány té­nyező befolyásolja az árat. önkéntelenül teszem fel a kérdést: az elemző gazda­sági szakemberein kívül va­jon értik-e ezt azok az em­berek is, akik a kertészet­ben dolgoznak? Nem taga­dom, alig számítottam egy­értelmű helyeslésre, ezért is lepett meg Székely István válasza: „De mennyire! Hi­szen gazdák ők!" Valóban, azok, akik a tsz-ben dolgoznak, otthon is gazdálkodnak. Kinek ki­sebb, másnak nagyobb al­mása van, tart állatot, ker­tészkedik. Vagyis a saját szférájában is érzi azt, mit jelent úgy bánni (takar­mánnyal, vegyszerrel, gép­pel, hogy az előnyösen has­son a haszonra. Ma már ha­mar csődbe megy az, aki nagyvonalúan gazdálkodik, herdál, aki nem számol, nem teszi mérlegre azt, hogy amit termel, az mennyibe kerül. Kulcskérdés ez, s ugyancsak kívánatos len­ne, hogy a mezőgazdaságon kívül is általános gyakor­lattá váljék a számolás, a mérlegelés, a gondosság. Senki nem kételkedik ab­ban, hogy a következő évek­ben fog még mindannyión- kat érni kellemetlen meg­lepetés. Az árak növekedé­se bizonyos, az infláció üte­me egyelőre aligha csök­ken, a bérek csak kiváló teljesítmények esetén vál­toznak jelentősen felfelé. Számoló emberekké kell, hogy váljunk a saját ottho­nunkban, háztartásunkban, s ha ehhez a ponthoz elju­tunk, talán jobban megért­jük azt, miért számol, okos­kodik, intézkedik a legna­gyobb gazdaság, az állam. Egyszerűen vége annak az illúziókkal teli kornak, amikor úgy gondolkodhat­tunk: minden kiforogja ma­gát, miért épp én törjem a fejem? Mindebből nem azt a kö­vetkeztetést vonom le, hogy minden felelősség, minden megoldás az egyénre, az egy szem emberre hárul. Kétségtelen, kötelességeket •kell vállalnia a kormány­zatnak, a politikai vezetés­nek is. De vajon létezhet-e egyetlen elképzelés is, mely az ember nélkül valósul meg? Nincsen olyan kor­mány, nincsen olyan politi­kai intézményrendszer, nem létezik egyetlen párt sem, mely egymaga, az emberek megértése és cselekvése nélkül eredményt tudna fel­mutatni akkor, amikor gaz­dálkodásról esik szó. HADD UTALJAK VISZ­SZA a tarpai almára. Va­jon mit ér a vezetőség ha­tározata? Vajon elég-e, ha Székely István küzd azért, hogy olcsóbban termelje­nek? De folytathatnám az­zal: mit ér Grósz Károly, vagy Meggyest Péter erőfe­szítése, ha nem értik meg milliók, hogy most miről van szó? Tulajdonképpen semmit. És azt is meg me­rem kockáztatni: az elkép­zelések adminisztratív vég­rehajtatása se kecsegtetne eredménnyel. Hogy is mond­ta Székely István a tarpai parasztról: „Hiszen gazdák ők!” Aligha lenne erkölcsös, ha átengednénk magunkat annak az elképzelésnek, hogy mi csupán vezetettek vagyunk, s azt tesszük, amit mondanak. Kik? Ök? Miért ők? Miért nem mi? Amikor bizonyos hibákkal kapcsolatban, nem minden ok nélkül, felelősöket kere­sünk, vajon felvetjük-e ma­gunkban saját felelősségün­ket, jelenért, jövőért? Tépelődik manapság az ember. Az is, aki számlák­kal a kezében áll tétován előszobájában, mérlegelve, mire és mennyi futja. Té- pelödik az, aki keresi, mer­re lehetséges a menekülés előre. Mert a lényeg itt van. Nem valami elől, hanem valami felé kell kitömi. Két­ségtelen, ez minőségi vál­tozást követel a fejekben. A gondolkodásban. De a cse­lekvésben is. HA ÜGY TETSZIK, együtt kell azon törni a fe­jünket, mibe kerül egy kiló alma előállítása. De rajtunk múlik az is, lesz-e piac, lesz-e siker, s a közösen ter­melt nyereség valódi vagy álsikert takar-e. (bürget) Határidő előtt Újra van meleg víz A távhővel ellátott nyír­egyházi lakások egy részében már péntek este volt meleg víz, ugyanis a Szabolcshő Vállalat már tegnap 14 óra­kor megkezdte a rendszer fel­fűtését. A Szabolcshő Válla­lat fokozott ügyeletet tart, ezért kérik, ha valaki vala­hol a melegvíz-szolgáltatással kapcsolatos rendellenességet tapasztal, jelentse a 15-244- es telefonszámon. A jól szer­vezett munka eredménye, hogy a kitűzött határidő előtt másfél nappal befejeződött a nagy karbantartás első ré­j||em tudtam türtőztet­Ifwf ni magam, és fölke­restem az egyik pa­tinás intézményt. Benyitot­tam a legelső szobába, és így szóltam: — Szeretném megmonda­ni a véleményemet! — Pozitív vagy negatív értelemben? — kérdeztek. — Negatív a javából! — feleltem állhatatosan. — Mi itt csak pozitív vé­leményekkel foglalkozunk. Menjen át a szomszéd szo­bába, ott bárki elmondhat­ja a negatív véleményét! Bementem hát a másik szobába. — Szeretném kifejteni a negatív véleményemet! — Éljen! — és megtap­soltak. — Na és miről szán­dékozik véleményt monda­Dobrin Dobrev: Vélemény ni? Munkahelyi vezetőről vagy jelenségről? — Vezetőről! — vágtam ki huszárosán. — Mi itt csak jelensége­ket érintő negatív vélemé­nyeket hallgatunk meg. A főnökökről a szomszéd szo­bában lehet nyilatkozni. Benyitottam a harmadik szobába is. — Szeretnék negatív vé­leményt mondani egy mun­kahelyi vezetőről! — Bravó, ilyen emberek­re van szükségünk! — lel­kendeztek. — Még csak azt árulja el, a saját főnökéről van szó vagy a munkahelyi vezetőkről általában? — A sajátomról! — vála­szoltam bátran. — Mi nem foglalkozunk konkrét személyekkel. Men­jen át a szomszéd szobába! Ott mindenki elmondhatja a negatív véleményét a fő­nökéről. Oda is bementem. — Szeretnék negatív vé­leményt mondani a ... — és ekkor a torkomra forrott a szó. A saját főnököm állt előttem. Ügy látszik, mialatt szo- báról-szobára tévelyegtem — előléptették. Építészek tovább­képzése A hagyományőrző építé­szet, a lakókörnyezet kultu­ráltsága, a településkép vé­delme, az utóbbi években mindinkább társadalmi igénnyé vált. A megyei ta­nács és az MTESZ megyei szervezete egy olyan tanfo­lyam szervezését kezdte meg, ahol a szakemberek tá­jékoztatást kapnak a mai építészettel kapcsolatos szak­mai és társadalmi elvárások­ról. Jeles előadók elméleti és gyakorlati oktatás keretében ismertetik a résztvevőkkel a legfontosabb tennivalókat. Bővebb felvilágosítást az MTESZ titkárságán kaphat­nak az érdeklődők Nyíregy­házán a Lenin tér 10 szám alatt. A kibontakozás programjáról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents