Kelet-Magyarország, 1987. augusztus (44. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-28 / 202. szám
1987. augusztus 28. Kelet'Magyaronzág 3 ÉRTÉKEN ^ ! •* "A « ^ » '■ . • / . . . ■ * • ■ . >:!■* íyi&Á'> __________________________________________________________________________________________ Találkozó Kínálni kell a vevőt H ogy mit ér egy bérházi lakás, az sokmindentől függ. Éppúgy, mint kertségben lévő társa értéke, azt is befolyásolja hely, méret, telekár, környezet és így tovább. Van is hullámzás, a kereslet és kínálat néha irreális helyzeteket teremt. Egy valamiről azonban sosem esik szó. Arról nevezetesen, hogy egy-egy lakás értékét .befolyásolja-e az a zaj vagy rossz levegő, mely környezetében található. Vegyünk néhány példát. A lakótelepi lakások közvetlen közelében, mondhatnám az ablakok alatt építették ki a parkolóhelyeket. Itt reggeltől estig elviselhetetlen a zaj, a bűz. Főleg az első három-négy 'emeleten kibírhatatlan a környezeti ártalom. De folytathatjuk a szeméttárolókkal, melyek rendszerint a földszinti lakások mellett épültek meg. Nyilván, ezekben a lakásokban merőben más a helyzet, mint mondjuk az épület másik oldalán, amely parkra néz. De . aligha vigasztaló azok élete, akik mondjuk egy étterem fölött laknak. Sorolhatnók a példákat, de ennyiből is érzékelhető, hogy nem gond nélküli a bérházi lakás értékhelyzete sem. Mert ezeket a körülményeket eddig soha és senki nem vette figyelembe. Nos, ha mindent az értékén akarunk kezelni, s ez jó, akkor időszerű lenne annak vizsgálata is, vajon menynyire jár rosszabbul az, aki mondjuk zajt és bűzt visel el, mint az, aki ehelyett virágillatot szagol, csendben. Ha az is számít egy bérháznál, hogy hányadik emeleten van a lakás, akkor aligha hagyható figyelmen kívül a komfort szintje, amihez a csend, a tiszta levegő is hozzátartozik. Tény, ez munkát, s nem is keveset jelent. De akkor, amikor mindenki számára egyre fontosabb, hogy az érték, melyet birtokol, milyen nagyságú, aligha lesz közömbös, hogy reális avagy gépiesen megállapított árú lakásban lakik. A rossz körülmény ugyanis nem a lakó bűne. A házakat így tervezték, így építették. Furcsa lenne, ha ezek következményét annak kell viselni, aki ebben vétlen. (bürget) Nyíregyháza központjában, a Kossuth téren van egy szakboltja a Szabolcs Cipőgyárnak. A jövedelmezőbb gazdálkodás érdekében ezt az üzletet kiadták szerződéses üzemeltetésbe. S a gyár mai vezetése elhűlt, amikor kiderült: a szerződés nem köti ki, hogy a gyár termékeit tartsák, az üzemeltető „szívessége”, hogy mégis árul_ Szabolcs cipőt. Pedig a bolt' valamikori nyitásakor éppen az volt a cél, hogy közvetlenül megismerjék a vásárlók kívánságait. A példa meglepő, de igaz, s rámutat, hogy a piacszervezés és -befolyásolás — közkedvelt idegen kifejezéssel a marketing munka — lebecsülése milyen hátrányos lehet. Saját bolthálózat — Pedig éppen a saját bolthálózat bővítésével szeretnénk jobban követni a hazai fogyasztók igényeit — indokol Zagyi Sándor igazgató. Erre a célra több millió forintot áldoz a vállalat. A két nyíregyházi és a kisvár- dai bolt mellett a közelmúltban nyitottak közös üzletet Fehérgyarmaton, s már folyik egy másik üzlet berendezése Budapesten, a Majakovszkij utcán, melyet az őszi Budapesti Nemzetközi Vásár idejére szeretnének megnyitni, hogy az ott bemutatott cipőket már meg is vásárolhassák az érdeklődők. Egy másik boltot pedig Debrecenben, a Csapó utcán fognak nyitni rövidesen. — A saját bolt a vállalat kirakata kell, hogy legyen — fogalmazzák meg a gyárban. — S ott kell lenni a külföldi kiállításokon is, hogy tájékozódjunk, megismerjék a vállalatot — folytatja az igazgató. Minderre azért is szükség van, mert az utóbbi egy évben szinte teljesen kicserélődtek a modellek, új fazonú, kényelmes, tetszetős lábbelikkel jelent meg a piacon a Szabolcs Cipőgyár. Mindenki vevő — Az az alapelvem, hogy akár az ördöggel is cimboráim kell, megfelelő keretek között, csakhogy minél sikeresebb legyen az eladás — fogalmazza meg a közelmúltban kinevezett kereskedelmi igazgató-helyettes, Gonda Barna. — Mindenki vevő számunkra, még az a kiskereskedő is, aki csak ötven párat vesz. Persze a külföldi üzleteknél ettől többre van szükség. A düsseldorfi, párizsi kiállításokon való részvétel, Finnországban, Turkuban a bemutatkozás azt szolgálta, hogy a külkereskedelmi vállalattal közösen felkeltsék az érdeklődést, vállalkozzanak a próbarendelésre, s ha jó minőségben, határidőben szállítanak — márpedig a vállalati célok között ez elsőrendű szempont — akkor remény lehet a nagyobb üzletre is. A külföldiekkel persze tárgyalni is kell. A szovjet exportnál ez nem gond, mert az igazgató Moszkvában végzett az egyetemen. A német nyelv lenne a másik, hiszen többnyire az NSZK-ba, Ausztriába nyílik lehetőség, ezért támogatják házon belül a nyelvtanulást, illetve egyes beosztásokban előírják a nyelvtudás megszerzését. Hasonló gond található a megye másik vállalatánál, a nyírbátori Auróra Cipőgyárban. Itt szintén német cégekkel kerültek kapcsolatba, sokat segít, hogy az igazgató, Wágner Flórián kitűnően beszéli a nyelvet. Olasi modellőrök — Tudatos képzés eredményeként is szeretnénk ezt a vonalat erősíteni — említi az igazgató. — Ezért van ösztöndíjasunk a kereskedelmi főiskolán, az egyik marketinges dolgozónk angol és orosz nyelvtudással rendelkezik. Van két német asszonyka is a vállalatnál, ők is besegítenek a tolmácsolásban. A piackutatás valójában minden vezetőnek feladata az Aurórában, hiszen nemrégen kapták vissza a teljes önállóságot, előtte legfeljebb a korábbi kapcsolatok ápolásával ismerhették a vevők igényeit. A piaci munka része, hogy itt is több külkereskedelmi vállalattal állnak kapcsolatban. A Tannimpex két éven át olasz modellőrt foglalkoztatott, hogy a legfrissebb divattal lépést tartsanak. Más vállalatok a modelljeikkel jelentkeznek, közösen alakítják ki a kollekciót. — Az egyik vevő húszezer pár férficipöt kért, vállaltuk á gyártását, hiszen mi cipőgyár vagyunk, még ha elsősorban női és lányka cipőket gyártunk is — indokolja az igazgató. A külföldi vevők szeretik megtekinteni azt a gyárat is, ahonnan rendelnek. Kíváncsiak a gépekre, a munkások szakértelmére. így voltak a közelmúltban osztrákok Nyírbátorban. A tét nagy: a mintázás, az ártárgyalás után 200 ezer párás rendelésről lenne szó. Anyagbeszerzéstől eladásig — A marketing tevékenység nálunk azt jelenti, hogy tartsuk a kapcsolatot a vevőkkel, vegyünk részt kiállításokon, a ihindenkori cipődivat szerint dolgozzunk — összegzi Wágner Flórián. S persze erősítik az ezzel foglalkozó gárdát is. Az önállóság ugyanis megköveteli,- hogy az anyagbeszerzéstől az eladásig nagyobb súlyt fektessenek a kereskedelemre. Lányi Botond S zaporodtak a ráncok. A ritkább hajakban több az ősz szál, de a kedély a régi. Aki harsogott húsz évvel ezelőtt, mint Tarcali Zsigmond, rekedtes baritonján, ma sem kíméli hangszálait. A most kevesebb gyümölcsöt termő almafáiról úgy beszél, hogy a tizedik szomszéd is hallhatja. De nem hallja senki, hiszen mindenki társalog. Nagy a hangzavar. A pincének rossz az akusztikája. A beton, a csupa csempe még a suttogást is kiáltássá erősíti. Azért a szomszéd a szomszédját megérti. A bajok, az örömök nyitott fülekre, megértésre találnak. Milyen jó így együtt lenni. Egyszer egy évben találkozni. Aki többnyire egyedül van ott kint a tanyán, mint a nagycserkeszi Kosuth Tsz egykori elnöke, igazi meghatottsággal köszöni a napot. Ezt az egyet, ami feledtet, ami emlékeztet, ami nem rendhagyó, inkább rendkívüli. Nagykállóban a Nyírség Termelőszövetkezetben augusztus 25-én nyugdíjas tsz- elnökök találkoztak. A Nyírség, a Szatmár és Bereg, a Rétköz és Tisza-könyök térségéből összefutottak a szálak. Erdőháti szülött becsülte meg: „így együtt vagyunk vagy hétezer évesek.” De külön-külön is súlyosak az évek. Borivó Károly Tisza- lökről, aki volt minden — cseléd, tsz-elnök és ország- gyűlési képviselő —, azt mondja, most beteg. Gyomorvérzésen jutott túl. Az a rengeteg idegesség, amit fiatalon, férfikorban és később is lenyelt, most jelentkezett. Végignézve a szövetkezeti mozgalom egykori elején, látnivaló, kin így, kin pedig másként munkált az idő. Van, aki botíol jár, más sötét szemüveget visel, megint más háromszor veselkedik neki, hogy megjárjon egy tízfokos lépcsőt. Viszont jó hallani, amit Hosszú László, a tsz-szövetség titkára mond, tavaly is fejlődött, gyarapodott a mozgalom. A tsz-ek a megyében esztendeje 17 milliárd forint értékű árut termeltek. Csík László, a vendéglátó szövetkezet elnöke viszont arról szól, hogy fele-fele arányban részesül a bevételből az alaptevékenység és az ipari termelés. A megye legnagyobb tsz-e, A vendéglátókon kívül még hét városból, Nyíregyházáról, Mátészalkáról, Szegedről, Gyuláról, Debrecenből, Miskolcról és Szolnokról érkeznek versenyzők a nyírbátori virágkötészeti versenyre, amit a Báthori Múzeumban rendeznek ma délután. A nyertesek értékes díjakat 7800 hektáron gazdálkodik, az elmúlt három évben nagyot fejlődött. Az egyesülést követően törlesztették a korábban felhalmozódott adósságok nagy részét, fejlesztették az ágazatokat. Sajnos az aszály, a kedvezőtlen időjárás most sok gondot okozott. A vendégül látott nyugdíjas tsz-elnökök jártak a lé- üzemben, amelynek gépeit most szerelték, megtekintették a paplanüzemet, az áprilisban megépült sertés vágóhidat. A zsúfolt programba még az is belefért, hogy a tehenészeti telepen az istállók árnyékában — erősen tűzött az augusztusi nap — a rekonstrukcióról, a tejtermelésről essék szó. Egy tehéntől 5600 liter tej, az már valami. Visszatérve az ebédhez, a pincehelyhez, Fórizs Miklós még mindig azon meditált, milyen jól keresnek itt-ott az emberek. „Azt sem tudom, hogy hasonlítson ehhez az én egykori elnöki fizetésem. Kaptam negyven munkaegységet, amiből egy 17 forintot ért és akkor még a nyakamba sóztak két másik téeszf is. Csináld, ha tudod és bírod!” Az ebéd finom volt, kiadós. Mozga János, a fényes- litkeiek egykori tsz-elnöke, akit akkor senki se szólított elnöknek, csak igazgató elvtársnak, úrnak, vagy bácsinak, hiszen igazgató-tanítóból lett elnök, megkérdezte, vajon az ételt ki főzte? Nem volt közelben olyan, aki válaszoljon, de nem is volt alapvetően fontos ez a kérdés.'4 Sokkal inkább téma lett, hogy mi újság ma a hazai tájakon. Volt ismerős Kisvárdáról, akivel erről jól el tudtak beszélgetni. M int égő gyertyából a viasz, elfogyott a nap. Már haza kellett menni. Barátok, ismerősök nehezen búcsúztak. Hosszú egy év, messze az újabb alkalom a rákérdezésre, kogy vagy? Krumpli, alma, tengeri lesz-e most elég? Na és a dohány? A dohánynyal mi lett ebben az aszályban? Mindent megkérdeztek, mindent megbeszéltek jó gazda módjára, véleményt mondtak, eszmét cseréltek Es nem kérték, hanem kívánták egymásnak: „jövőre is gyere". Seres Ernő kapnak, az első helyezett jutalma kétszemélyes szakmai külföldi út. A helyezettek részt vehetnek a jövő évi országos versenyen is. A versenyzők iparművész által tervezett pirogránit alapra készítik a kompozíciókat, amelyeket a nyírbátori zenei napok augusztus 29-i záróhangversenyén kisorsolnak. KORSZERŰ FELÜLETKIKÉSZlTÉSSEL is foglalkoznak a tiszaszalkai Acélárugyár foszfátozó részlegében. Hetente több mint ezer alkatrészt kezelnek ezzel az eljárással. Képünkön: Antal László légkalapács-alkatrészeket foszfátoz a Nyíregyházi Vasipari Szövetkezet részére. (Farkas Zoltán felvétele) J ános bácsi és a felesége elhatározták, hogy az egyik hétvégén meglátogatják a közeli városban élő rokonságot. János bácsi az előkészületeket is megtette az utazásho? E Isompolygott a kocsmába cigarettavásárlás ürügyével, zsebében egy lapos üveggel. Megvette a cigarettát, megöntette a laposüveget, s már indult volna haza, amikor néhány cimbora is betévedt a gondűzőbe és csakhamar víg poharazásba kezdtek. János bácsi derűsen érkezett haza. Felesége kárpálódásából annyit jegyzett meg, hogy igyekeznie kell a mosakodással, a borotválkozással. Kisajátítva a fürdőszobát, nagy locs- polással befejezte a mosakodást, majd szertartásosan a borotválkozáshoz fogott. Közben előkeJános bácsi ismét a fürdőszobába ment, s arcszesszel alaposan bekenve arcát arra gondolt, hogy mi lenne, ha ö most kivételesen sprével is megszórrült zsebéből az üveg is. Amikor a borotválkozással (és a pálinkával) végzett, úgy nézett ki az arca, mintha egy kosár kismacska karmolászta volna össze. Élete párja nagy megrökönyödéssel fogadta. — Eredj, állítsd el a vérzést! — adta ki az ytasítást. — Igyekezz! ná magát. „Legalább nem érzik meg rajtam a pálinkát" — gondolta. S már vette is a keze ügyébe került, nyomófejes flakont. Felesége már türelmetlenül várta az inggel, nyakkendővel, zakóval. Egyszerre a felesége felkapta a fejét, s gyanúsan szimatol- gatni kezdett, majd vészjóslóan megkérdezte: — Milyen szagod van neked, apjók? — Hát izé ... Spré, — nyögte ki János bácsi. — S melyikkel szórtad be magad? — kérdezte, de feletet sein várva a fürdőszobába sietett, majd visszatérve felmutatott két sprés flakont. — Melyikkel szórtad be magad? — kérdezte. Ugye ezzel ? — mmtattm föl az egyiket. — Azzal vallotta be az öreg. — Óh, seregeknek istene! — fohászkodott az asszony. Te sj erencsétlen! Tudóul mivel szórtad be magad? Chemo- tox légyirtóval. Budaházi István Virág kötészeti verseny Nyírbátorban Gyártásközi minőségvizsgálat a nyíregyházi Szabolcs Cipőgyárban. (f. z.)
