Kelet-Magyarország, 1987. augusztus (44. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-03 / 181. szám

1937. augusztus 3. Kelet-Magyarország 3 Az olyasó kérdésére dr. Czine Gáspár újságíró yálaszol Nem sok kérdés érkezett hoz­zám az elmúlt héten, ám akadt néhány olyan érdeklődő, aki za­varba hozott. Vagy azért, mert annyira magánjellegű ügyekben kértek információt, amelyekkel a rovatban nem lehetne foglal­kozni, vagy azért, mert olyan problémákat vetettek fel, me­lyekre nem tudom a választ. Ez utóbbiak közül való a nyír­egyházi K. Miklós, aki ötoldalas levelében mindannyiunkat bosz- szantó társadalmi anomáliákat gyűjt csokorba. Érdemes idézni néhány ezekhez kapcsolódó meg­állapítását és kérdését: „Aggasz­tó már a pénz hatalma. Akik így vagy úgy — legtöbbször nem tisztességes úton — pénzhez jut­nak, azokról lehullanak a szabá­lyok. Ezek ellen az emberek el­len a sajtó se tud semmit tenni. Ismerek például egy butikost, aki többek előtt kijelentette, hogy mit csinálhatnak neki az újság­írók. (.. .) Pedig a Szovjetunió­ban már elkezdődött egy folya­mat, s mindenkinek kiírják a nevét és a bűnét a sajtóban, aki a közösségen élősködik, vagy nem oda való, ahol van. Nálunk miért nem veszik át azt a mód­szert?" Személy szerint egyetértek' ezzel és néhány más felveté­sével is, sajnos valóban sok olyan jelenséggel vagyunk kénytelenek együtt élni, ami irritálja a becsületes embere­ket. Ezek ellen azonban a sajitó egyedül nem harcolhat, csupán segítője lehet, lehet­ne egy olyan megújulási fo­lyamatnak, mély leszámol ve­lük. De térjünk át konkrétabb dol­gokra! Takács László szintén nyíregyházi lakos, arra kíváncsi, miért nem tartja be az építési engedélyek kiadásának határide­jét a városi tanács műszaki osz­tálya? T- Nemhogy betartjuk, de rendszerint jóval a harminc­napos határidő előtt elintéz­zük ezeket az ügyeket — mondta Angyal László, osz­tályvezető-helyettes a hozzá továbbított kérdésre* — Igaz, olykor előfordul, hogy kicsú­szunk az időből, de ez a ki­vétel. — Ügy emlékszem — telefonált Nyíregyháza örökösföldröl Ka- jör Menyhért —, hogy a távhő- szolgáltató vállalat néhány éve ígéretet tett olyan berendezések felszerelésére, amelyek segítségé­vel szakaszonként lehetne elvé­gezni a nyári karbantartási mun­kákat, s nem kellene két hétre az egész várost kizárni a meleg­víz-szolgáltatásból ... ‘ ^ Valóban van a vállala­tunknak egy erre vonatkozó program — adta a tájékozta­tást Baji László üzemvezető —’ nyugati importból már be is szereztünk .több mint har­minc szükséges szakaszoló , szerelvényt. Még ugyanany- nyira lenne szükségünk e terv megvalósításához, mint amennyi most van, de — lé­vén ezek igen drága szerelvé­nyek — az utóbbi időben csökkentek beszerzési lehető­ségeink. Ennek ellenére a programot nem adtuk fel, s előreláthatóan 4—5 év múlva megvalósítjuk. „Mi lesz a sorsa Mátészalka legújabb műemlékének? A fedett fürdőről van szó. A Szavicsav két éve bezárta, megfosztva bennün­ket a téli fürdőzés lehetőségétől. Egy fél éve lebontották a tető­szerkezetet, és azóta csupasz falak meredeznek az égre, mint az aquinkumi romok” — áll egy Mátészalkáról érkezett levélben, melyet hárman írtak alá, Végh János, Piros András és Lengyel János. Vadnay Ákosnak, a Szavi­csav főmunkatársának to­vábbítottam a kérdést. Az épület állaga annyi­ra megromlott, hogy teljes rekonstrukciójára van szük­ség, szinte csak az alapok maradnak a régiek — mond­ta. — Jövő év végére .tervez­zük a munkák befejezését, mely nem csupán a felújí­tást, de bővítést is magában foglal, mert egy kis tanme­dencével gazdagodik az épü­let. Gelénesi olvasónk, Miczki Gá- bornét az érdekli, „hogy lehet az, hogy itt Gelénesen az arra rászoruló időseknek nem ad a tanács ebédet, holott erre rende­let van?” Gelénesen is van szociális étkeztetés, 7—8 idős ember igénybe is veszi, az óvodából hordják el az ebédet, tudtam meg a Barabási Közös Közsé­gi Tanácson. Erre irányuló igényüket a 'tanácson kell be­jelenteni, ám a 62 éves Micz- ki Gábomé idáig nem jelent­kezett ezzel a kéréssel. Egy névtelen telefonáló az iránt érdeklődött, mennyi illetéket kell fizetni a lottó-, illetve totónyere­mények után? Nos, 30 forintig mentes a nyeremény .az illeték alól, a 30 forintot meghaladó, de 38 forintot el nem érő nyere­mény után pedig az illeték nem lehet több, mint a 30 fo­rintot meghaladó rész. Min­den más esetben 20 százalék illetéket kell fizetni. Szintén nem árulta el tulajdo­nosának kilétét az a női hang, amely telefonon az iránt érdek­lődött, van-e valami akadálya „külsősöknek” írni a lapunkba? — Tudtommal nincs. Fel kell venni a kapcsolatot va­lamelyik olvasószerkesztővel, és hozni lehet a jobbnál jobb írásokat. Végül egy zöldséges kérdésről, melyet H. András Vásárosna- ményból tett fel: várható-e, hogy idén is olyan drága lesz a fok­hagyma, mint tavaly? A Zöldért illetékese sze­rint minden esély megvan rá, hiszen az időjárás nem ked­vezett a fejlődésének, s már­is 95 formt kilója. .Késő ősz­re ez megkétszereződhet. Igényesség, szép és okos munka Újdonságot elsőként A timári Béke Termelőszö­vetkezetben igyekeznek a ros­tálással, hiszen az őszi árpa vetőmagját mihamarabb ki kell szállítani, mert közeleg a vetés. Hegfogta az aszály — Sokkal több szem hull át a rostákon, mint más évek­ben — foglalja össze a ta­pasztaltakat Orosz Pál rak­táros. A tisztítógép zsákolójá- ba nyújtja a kezét és kivesz egy marékkal. — Nem telt ki sem a búza, sem az árpa, és nem adja ki azt a méretet, ami a jó életerővel, csírázó­képességgel rendelkező szem­re jellemző. A búzához pél­dául sokszor „hozzásül” a bo­rító levélke, és olyanná vá­lik, mintha árpa lenne. Hiá­ba, nagyon megfogta az aszály a kalászosokat mife­lénk. A félhomályos raktártérben a „látási viszonyokat” a fel- hődző por is rontja. Szalagos felhordó viszi a tisztítandó anyagot a serényen zakatoló rosta fogadógaratjába. A kész vetőmagot zsákolják, a zsá­kok száját bevarrják. Ez a modern módi. Nemigen bom­lik ki. Üjdonság még, hogy ettől az évtől kezdve polieti­lén zsákot használnak, ami­nek 20 forint az ára, ellen­tétben a vászonból készült 70 forintos árával. A fajtaválasztékról, amely szakberkekben mindig nagy érdeklődés, sőt vita tárgya, Takaros rendben, „elvágólagos” sarkokkal sorakoznak egymás mellett a vadonatúj polietilén zsákok. Hasuk idei búzától, őszi árpától dagad, a pirosasbarna szín éppen csak átsejlik a vékony, ám annál erősebb zsákoldalon. Glédában állnak egymás mellett a zsákok alakulatai, mint nagy ün­nepeken a katonák. Egy-egy rakatban 20 tonna, se több, se kevesebb. A szabvány szerint ennyiből vesznek mintát, bogy vetőmaggá minősítsék az említett módon előkészített sze­met. Szurcsapos mintavétel fémzárolás előtt. Orosz Pál raktáros és Danku Mihályné segédraktáros. Pásztor András elnökkel be­szélgettünk. — -A termelőszövetkezet igyekszik a legújabb fajták­hoz, azok vetőmagjához, még Porfelhő a tisztítógép körül. M ert Virágh József nem ette meg a túrós csu­szát, felkeltette az érdeklődésemet. Rákérdez­tem, hogy talán nem sze­reti. Azt mondta, csak az otthonit. — Az az igazi, amit az asszony főz. Különben is három tehenet fejek, van túró, tejföl a háznál elég, 'nekem nem kell a vendég­lői. Kellő az indoklás és a magyarázat. Kinek milyen a gusztusa, a maga dolga. De miért tart egy sofőr há­rom tehenet? A jószág a háznál elég nagy teher. Sok a baj, a vesződség vele. — Mit tegyen a magam­fajta. Ebben nevelődtem. Városi ember azt nem is tmdja, el sem képzeli, hogy élünk falun. Erejében lévő ember itt azt meg nem te­heti, hogy ne legyen gazda­sága. — Kevés talán a bér, a havi kereset? — A kereset? Az mindig megvan. Mikor milyen a munka, aszerint 5 vagy 6 ezer forint. Volt már hét­ezer is meg több is. Viszont nagy a család és az én fe­leségem sohasem dolgo­zott ... Ügy értem, nap­számért, vagy bérért. Kü­lönben neki is sok a dolga. Ebédidőben tarlómen­tén szaporítjuk a szót. Há­tunk . mögött kombájn sze­di a szemet, fejünk felett héja viszi rablott portéká­ját, a csirkét. De ez a vi­lág most nem érdekel. Fag­gatom tovább az embere­met. Mennyit fej, mit etet, ha van takarmány, honnan van, és különben is, élet így az élet? — Az élet úgy élet, ahogy van. A teheneim pedig jó tejelők. Fejünk 5—6 ezer li­ter tejet. Leadjuk. A jószág­nak takarmány is terem. Van 200 méter töltés, amit ka­szálok, van ezer öl tengeri, szalmát a gazdaságtól ve-, szék, 10 bála szalma 4100 forint. Amire szükség van az így vagy úgy kikerül. Nagy baj csak az, hogy nem vagyok már teljesen egészséges. 1950-től ülök a volán mellett. Egymillió 250 ezer kilométer vezetés­ért már megkaptam az el­ismerést. Sok gabonát fu­varoztam én ezért... B evallom nem volt * szándékomban, hogy a csahold határban faggassak egy embert. Ara­tók között járva inkább másra figyeltem, mintsem, hogy a tehéntartás körül­ményeiről faggatózzam. Vi­szont ha valaki nem eszi meg a tejfölös, tepertős túrós csuszát, annak az okát meg kellett kérdezni. A túrós csuszát nem lehet nem szeretni. Seres Ernő az állami elismerés előtt hoz­zájutni, hogy az elszaporítás már megtörténjen, amikor közismertté és keresetté vál­nak. Alkalom ez az egy-két esztendő arra is, hogy vizs­gázzanak az újdonságok a mi klimatikus és talajviszo­nyaink között is. Ha nem válnának be, akkor csak kis területen ér kudarc. Ennek a kísérletezgetésnek benn van az ára a vetőmag magasabb értékében. A mostani slágerfajták kö­zül néhányat felsorolunk, bár a szakembereken kívül má­soknak nem mondanak sokat. Hogy mégis megtesszük, an­nak az az oka, hogy tanul­ságos : milyen szép magyar neveket is „ki lehet találni". A szegedi gabonakutató Kin­cső nevű fajtáját, és az öt­halom névre hallgatót na­gyon keresik. Népszerű a martonvásári — igaz, csak számmal jelzett — 14-es és 15-ös. A termesztett nyolc búzafajta között vannak régi nagyon jól beváltak is, hogy csak a Jubilejnáját említ­sük. A termelési adatokról Pet- róczi János főagronómus: Extra bevétel — Nem nagy a területünk, és ennek is nagy része az ár­térben van, kiszolgáltatva a Tisza kény ének-kedv ének. A kevés szántót intenzív kultú rákkal hasznosítjuk. A jelen­tős burgonyaterület önmagá­ban is az, a kalászosokat pe­dig azzal tesszük intenzívvé és ezáltal nagyobb bevételű­vé, hogy vetőmagot készítünk a terméséből. 400—400 hektár az őszi árpa és búza vetés- területe, ezen csak ott nem vetünk szaporítási célbóL, ahol vetésváltási okok nem engedik meg. A vetőmagtermesztés nem­csak jövedelmező a timári Béke Termelőszövetkezetben, de igényességre, szép és ala­pos munkára sarkalló. Aki itt téved, az csak kenyérnek és takarmánynak adhatja el a kész vetőmagot, pedig azon már rengeteg költség vah. Ha viszont nem? Akkor extra bevételhez jut. Tímáron az első tételeknek már megvan a csírázási eredménye, és a héten megkezdik a vevők a vetőmag elszállítását. Esik Sándor • ■ agyon szépen alakul Nyíregyháza belvá- ■ ” rosa, bár még né­hány, városképileg jelen­tősebb épület tatarozása hátravan. Bizonyára ezek is előnyösen befolyásol­ják majd a város arcula­tát. Az átalakítások, re­konstrukciók az üzlethá­lózat javítására is lehe­tőséget adnak — időnként élnek is vele az illetéke­sek: éppen e lapunkban olvasható, hogy például milyen ígéretes tervek vannak a „régi” Cseme­gével. A kívülálló számára azonban úgy tűnik, a jó­szándék ellenére is gyak­ran kerül homok a keres­kedelem fogaskerekei kö­zé. Arra gondolok, hogy a múlt héten is többször foglalkoztunk például a nyitvatartással: Budapes­ten már van éjszaka is kiszolgáló csemegeáruház, Mátészalkán megszervez­ték a vasárnap délelőtti nyitvatartási — Nyíregy­házán meglepő módon ez utóbbi nem sikerült. Nézegetem a boltok profilváltását a belváros­ban. Az előbb említett Csemegének örülök, nyil­ván minőségi változás lesz. Lassanként megba­rátkozom a kenyérbolt- harisnyabolt váltással a város főterén. Jó, hogy jön a tatarozás, mert egy barátságosabb, kelle­mesebb küllemű reggeli­zőhelyet képzelnék el a sé­tálóutca tejboltja helyén. Talán a kerékpárbolt is cserélhetne valami job­ban odaillővei — hiszen a város reprezentatív üz­letközpontjáról van szó. örülök ugyanitt az új belvárosi fagylaltozónak — bár nekem az adott helyen jobban tetszett a „drink bár”, jobban illett a környezetbe. A változások ellenére nekem valahogy mégis úgy tűnik: nem sáfárko­dunk elég jól a megye- székhely „Váci-utcájá­val”. Ha már aránylag sok pénzt ráköltött a vá­ros, átgondoltan kellene továbblépni, s nem hagy­ni sodorni magunkat az árral: vajon mi jut eszé­be egy újabb élelmes bérlőnek. Talán a tanács­nak kellene egy átfogó, hosszabb távú, egy 120 ezres nagyváros repre­zentatív üzletnegyedéhez méltó tervet kialakítani; amit több év, akár egy évtized alatt lehetne meg­valósítani. Több ötletet, kockáza­tot, nagyvonalúságot hiá­nyolok — és éppen most, amikor még nem késő, de amikor már látszik: mi­lyen változások voltak az utóbbi egy-két évben. Reménykedem, a me­gye legnagyobb kereske­delmi vállalataiban is — amelyeknek (jelenleg még) birtokában van a beváros boltjainak több­sége — van még vállalko­zókedv és fantázia (amit egy-egy alkalommal már láttunk megcsillanni.) Ezeket lenne most jó összehangolni, és a meg­lévő alapokra valami szé­pet, gondolatgazdagot összehozni. Amíg az egyébként ügyes és jó szándékú egyedi lépések lehetetlenné nem teszik azt. Marik Sándor „Benn van az ára..." Túrós csusza SZERKESZTŐI oooooooo

Next

/
Thumbnails
Contents