Kelet-Magyarország, 1987. augusztus (44. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-15 / 192. szám

HÉTVÉGI MELLÉKLET 1987. augusztus 15. O f > „Kaland”-stílus Párválasztás idős korban A párizsi divat kedvenc újdonságainak lépten-nyo- mon tanúi lehetünk ezen a nyáron. A nagyon ötletes, sportos — bőr, vászon, hasított bőr, filc, frottír, posztó — és mű­anyag topánokból még so­hasem volt ilyen bőséges a választék. A leggyakrabban fűzős megoldásokkal tervezett ci­pők olyan benyomást kelte­nek, hogy szinte már járni sem kell bennük, mert ma­guktól viszik az embert'. . . Puhák, színesek, alacso­nyabb teli talppal futkároz- nak ezek a modellek. A zár­tabb változatokba beépítet­Lengyel konyhanapokat tar­tottak az elmúlt héten Nyír­bátorban, a Kakukk étterem­ben. Lapunkban a lancúti fő­szakácsok, Karczma Stupka és Menard Julia megnyitón tálalt ételeinek receptjeit kö­zöljük. CSEMEGE SERTÉSKARAJ LENGYEL MÓDRA Négy szelet csont nélküli karajt kiklopfolva, sózva, borsozva, lisztben paníro- zunk, majd forró zsírban mindkét oldalán megsütjük. Karikára vágott hagymát pi­rítunk, majd a sült húst fa­zékba tesszük, rászórjuk a ték a gyógybetéteket is. A díszítőelemek — a szegély, a nyelv, a csat. a fűző, a rojtozás — még vidámabbá teszik az úgynevezett aven- ture stílust. A lábbelikhez elkészültek a praktikus és ötletes váll­táskák is. Ha végignézzük a rajzo­kon bemutatott modellek sokféleségét, akkor is csak töredékét látjuk e divatstí­lus újdonságainak. Viseli minden korosztály — fő­képpen a fiatalabbak — minden alkalomra, s ennek megfelelően széles a válasz- ték. Kovács Mari pirított hagymát, ráöntjük a sült zsírt és vizet adva hozzá, 10—15 percig pároljuk. Kö­retnek sárgarépasalátát és savanyúkáposztát tálalunk lencsével. Mindkettő elkészí­tése egyszerű. sArgarépasalAta Apróra reszelt sárgarépát, tormát, almát, sót, tejfölt összekeverünk. „Hatvanas, fiatalos értel­miségi asszony vagyok. Ha­sonló, káros szenvedélytől mentes, megbízható, lakással rendelkező társat keresek 65 évesig. Nyár jeligére . . „Magányos, jó megjelené­sű, 70 éves intelligens és te­vékeny háziasszony keres 70—75 éves, közös életre vá­gyó élettársat. Jóban, rossz­ban jeligére . . „68 éves, 163 cm, 59 kg, kul­turált, zenét, irodalmat szere­tő, becsületes, sok mindent elveszített férfi vagyok. Ko­moly havi jövedelmem, ko­csim van. Hasonló helyzetű karcsú hölgy ismeretségét ke­resem élettársi vagy házas­társi kapcsolat céljából. Sze­retet jeligére .. Az újságok apróhirdetései között a férjet, feleséget ke­reső rovatban naponta tucat­jával olvashatjuk a magá­nyos emberek üzeneteit, akik társaság hiányában ily mó­don próbálnak kapcsolatot teremteni. Szinte minden má­sodik hirdető már túl van élete delén, köztük nem ritka a hatvan-, sőt a hetvenéves­nél idősebb özvegy. Több a nő, mint a férfi, nem azért, mintha a nők nehezebben tűrnék a magányt, s a férfiak jobban beletörődnének az agglegényi életmódba, hanem azért, mert több az idős nő, mint a férfi. A 60—69 és a 70—79 évesek, továbbá a 80 év felettiek közül 100 férfi­hoz viszonyítva 127, 148, il­letve 201 a nők aránya. Mi­vel a férfiak általában idő­sebbek a feleségüknél, ráadá­sul a „gyengébb nem” átla­gos életkora legalább 6—8 év­vel hosszabb, mint az „erő­sebb nemé”, így a feleségek sok házasságban túlélik a férjüket. Aki megszokta, hogy 30—40 éven át társsal élt, minden gondot, örömet naponta meg­oszthatott a párjával, együtt ültek le a vacsoraasztalhoz, közösen nézték a televíziót, az a rászakadt magánytól menekülni akar, mert egye­dül félembernek, elesettnek érzi magát. Csendbörtönéből, a négy fal közötti bezártság­ból ki akar törni, s ezért ke­res elvesztett társa helyett egy másikat, azt remélve, ha többre nem, hát egy jó barát­ra lel, akivel közös az érdek­lődési körük, aki ha nem is tudja feledtetni korábbi pár­ját, azért kellemessé, köny- nyebbé teheti az életét már a jelenlétével is. Hiszen sok­szor az is elég, ha a másik ott ül a szobában és olvas, vagy valamivel foglalatosko­dik, nem fontos a beszéd, elég a jelenlét, hogy ott van, ott lélegzik. De hol találjunk társra idős korban? Az apróhirdetésen kívül ismerkedésre adnak al­kalmat az utazási irodák ál­tal szervezett 1—2 napos bel­földi programok; a nyugdí­jas klubok is összehozhatják a magányosokat; néha a szomszédok, ismerősök, volt munkatársak boronálják ösz- sze az özvegyeket. Ritkább, amikor a szülőt felnőtt gyer­meke biztatja arra, hogy ne maradjon egyedül. SAVANYÚ KÁPOSZTA Egy fazékba savanyúká­posztát, egy másikba pedig lencsét sós vízben puhára fő­zünk, majd a savanyúkáposz­tát és a lencsét összeöntjük. Rántást készítünk, majd ezt is pirított hagymával hozzá­adjuk. Az egészet összekever­jük, majd tetszés szerinti íze­sítés után tálaljuk. Az idős emberek házasság- kötését a fiatalabb nemzedék nehezen érti meg, mert ne­vetségesnek tartják ebben a korban az új kapcsolatokat. Nem értik, mennyire fontos, azzal érvelnek, hogy miért lenne erre szükség, amikor általában nincs már szexuá­lis vonzata a közös életnek. Előfordul, hogy önző érdek­ből ellenzik a nyugdíjas szü­lő újraházasodási terveit. Pe­dig számtalan példa bizonyít­ja, hogy sírig tartó, boldog kései házasságok is léteznek. S ehhez a boldogsághoz joga van az egyedül maradt idős szülőnek, ha új kapcsolatot akar teremteni, ne gátolják meg ebben. Vitathatatlan: hatvan, sőt még hetven év felett a pár- választás sokkal nehezebb, mint fiatalon. Zárkózottabbá, nehezen kimozdíthatóvá vá­lunk, kialakult életstílusun­kon, szokásainkon nem szí­vesen változtatunk. A bizal­matlanság másokkal szemben a korábbi csalódások követ­kezménye. Egy új társhoz al­kalmazkodni kell. S lesz-e hozzá elég türelmünk? Nem beszélve a házasság intim oldalairól . . . Tehát meggon­dolandó, hogy két nyugdíjas, esetleg hosszabb magányos élet után el tudja-e viselni az életébe belépő új társ állan­dó jelenlétét, szereti-e any- nyira, hogy megossza vele ott­honát? Nem jelentkezik-e Sajnos, hiába hangzik el a sok figyelmeztetés: a gombák ismeretének hiányában min­den évben vannak halálos ál­dozatai az erdőben szedett különféle gombáknak. A gombakedvelőknek érde­mes néhány adatot megje­gyezni a gombákról. Értékes fehérjetartalmuk következté­ben részben pótolják a húst, rendkívül gazdag íz- és za­matanyagaik változatossá te­szik étrendünket, tehát az él­vezeti értékük nagy. Egyes gombák különböző aromati- kus anyagokat tartalmaznak, így más-más ízűek. Az em­beri táplálkozás számára szükséges fő tápanyagok kö­zül a gombákban megtalálha­tók a szénhidrátok, a növé­nyi zsírok, olajok is. Külön említést érdemel a gombák­ban levő zsírnemű anyagok közül a lecitin. Ásványi anya­gokból jelentős a foszfor- és káliumsó, valamint az A-, B|-, B,- és D-vitamin. Egyes gombafajok között azonban vitamintartalom szempontjá­ból igen nagy különbségek vannak. A gombák kevés ka­lóriát tartalmaznak. Főzésükre vonatkozóan né­hány szabályt hasznos meg­jegyezni. Legfontosabb: mi­nél vékonyabb szeletekre vágjuk a gombát, annál érté­kesebb táplálékot jelent szer­vezetünknek, mert az csak a felnyílt sejtekből kiöm­lő fehérjeanyagot tudja megemészteni, hasznosítani. Sokan tévesen úgy vélik: ha a gombában vannak is érté­kes anyagok, a szervezet nem tudja hasznosítani, mert a gombák sejtfalanyaga emészt­hetetlen gombakitin és a sej­tek puha állománya ebbe a kemény sejtfalba van bezár­va. így a sejtek belsejében lévő értékes tápanyagok a sejtfalba bezárva maradtak és emészthetetlenül kiürül­nek a bélcsatornából. Ez a hiedelem azért nem állja meg a helyét. A gombában talál­ható tápanyagok — a fehér­jék kivételével — a sejtek fa­lán könnyen áthatolnak, meg­emésztődnek. A fehérjetartal­mat pedig apróra vágással nyerjük ki a gombából. A mérges gombákkal kap­csolatban sok téves hit van majd az „ez az én váram" önző-féltő érzése, ha a másik a lakásban bármihez is hoz­zányúl, használ bizonyos tár­gyakat, amelyeket valóságos ereklyeként őriz tulajdonosa. Sokan éppen ezért nem éget­nek fel mindent maguk mö­gött; óvatosságból megtartják régi, biztonságot nyújtó kis szigetüket, a lakást, hogyha nem sikerül összecsiszolódni, legyen visszaút. Nem egy idős ember a gyermekeivel él együtt, s oda visszamenni kész pokoljárás: a jól időzí­tett, gúnyos megjegyzések, a sértő tréfálkozások megkese­rítik hátralévő életét. Ezért félelemből inkább lemond a társkeresésről. Az élet minden időszaká­ban kockázattal jár a változ­tatás. Nem mindegy azon­ban, hogy lemondásokból, meghátrálásokból vagy sike­rek és kudarcok váltakozásá­ból szövődik életünk. Nem nehéz eldönteni, hogy melyik a tartalmasabb, a gazdagabb életforma. Ezért hát „naple­mente előtt” is elfogadhatjuk az élet kínálta lehetőségeket, csak egy kis bátorság kell hozzá. Fogadjuk meg Seneca bölcs mondását: virtus in astra tendit, in mortem timor. Vita, sinti scias, longa est. Azaz: a bátorság a csillagok felé, a félelem a halálba visz. Az élet hosszú, ha élni tudsz vele. H. A. köztudatban, amelyek már sok tragédiát okoztak! így például az a téves nézet, hogy a gomba méreganyagát a for­ró víz kioldja, s ha ehető gombák közé bekerül egy mérges gomba, nem válik az egész étel mérgezővé, hanem csak a mérges gombadarabok maradnak mérgezők. Súlyos tévedés azt hinni, ha a gom­bát elkészítésekor nem fedjük le fedővel, akkor abból a mé­reg elpárolog. A gombamér­gek nem illóolajok, nem tá­vozhatnak el. Az is elterjedt téves babona, hogy a mérges gomba, ha elvágjuk vagy el­törjük, elszíneződik, megfe­ketedik, megkékül. A veszé­lyes gombák húsa általában nem változik meg, tehát nem szabad hinni ebben a téves nézetben sem. Az sem felel meg a valóságnak, hogy a mérges gomba főzetébe már­tott ezüsttárgy megfeketedik. Az ezüst nem a mérges, ha­nem a romlott gomba levé­ben feketedik meg! Ha a gomba mérgező, de még friss, nem színezi el az ezüsttár­gyat. De az sem igaz, hogy a mérges gombát nem rágja meg a csiga és nem lesz ku- kacos. A gyilkos galóca pél­dául a csalhatatlannak vélt jelek egyikét sem mutatja, éppen ezért okozott ennyi mérgezést. Legfontosabb te­endő tehát, hogy kizárólag ismert vagy gombaszakértő által megvizsgált gombát fo­gyasszunk! A gombák elkészítésével kapcsolatban ajánlatos tudni: csakis ép, egészséges, friss gombából készült ételt fo­gyasszunk el: a gombás éte­leket ne tegyük el hűtőszek­rényben sem másnapra; gom- batöredék-darabokat ne hasz­náljunk fel, mert nem ismer­hetők fel biztosan, esetleg mérges gombából szármáz­hatnak; aki a gyilkos galócát nem ismeri, ne szedjen gom­bát; ne forduljunk laikus „szakértőhöz” gombaügyben; ne vásároljunk gombát há­zalóktól, zugárusoktól; ne gyűjtsünk gombát nejlon- zacskóba, mert ott gyorsan bomlásnak indul az ehető gomba is. (f.) Befőzni — de hogyan ? Az ételek tartósítása szinte egyidős az emberiséggel. Az egyiptomiak háromezer évvel ezelőtt sózással tartósították a halat. A rómaiak a húst jégveremben tárolták, az in­ka indiánok pedig ismerték a fagyasztva szárítás egy na­gyon egyszerű módját. A középkori magyar fal­vakban a házak közelében földbe ásott nagy kemencé­ket építettek, szalmával, gaz­zal fütötték, a kemence so­káig megtartotta a meleget. Itt szárították a gabonát, aszalták a gyümölcsöt. Az első igazi hűtőgépet az angol Perkins fedezte föl 1835-ben. Ennél az első gép­nél az étel párolgási hőjét használták hűtésre. A gyors- fagyasztás alig hatvanéves múltra tekint vissza. Az eljá­rás során a terméket igen rö­vid idő alatt mínusz 1, mí­nusz 5 fokra hütik le, majd akkor fejezik be a hűtést, ha a termék mínusz 15 fokra hűi le. Megszoktuk, sőt megszeret­tük a konzerveket. Ez persze amolyan kényszerű, megszo­kás diktálta szeretet csupán, hiszen a friss, házi étel ízét a leggondosabban utánfűsze- r-ezett konzerv sem pótolja. Miközben a háziasszonyok igyekeztek — és igyekeznek — a konyhában töltött időt a minimálisra csökkenteni, na­gyon megnőtt az igény az egyéni ízek, az otthon ké­szült savanyúság, befőtt iránt. Ismét divatba jött a kamra, amelyet olyan na­gyon hiányolunk a sokeme­letes, hellyel nem okosan ta­karékoskodó, úgynevezett modern házakban. Ma csalá­di ház; társas ház már nem épül fel kamra, pince nélkül. A nagyobb családok pedig igyekeznek hűtőládát besze­rezni, ahol a legkisebb bio­lógiai és élvezeti értékvesz­teség nélkül tudnak zöldsé­get, gyümölcsöt tárolni télire. Az aszalt gyümölcs a leg­többünk számára a gyermek­kort idézi.. Akkor az aszalt szilva, alma, körte, sőt kaj­szi szinte mindennapi cseme­ge volt. Most — hosszú szü­net után — ismét divatban van. A szárított gyümölcs igen értékes ásványi anyago­kat és meszet is tartalmaz. Nehéz fizikai munkát végzők, gyermekek és sportolók szá­mára szinte nélkülözhetetlen. Aszalásra akkor jó a gyü­mölcs, ha kissé már túlérett, a fáról könnyen lerázható, vagy magától is lehullik. Víz­tartalma ekkor a legkisebb, cukortartalma pedig a legna­gyobb. Először is jól mossuk meg, ezután néhány percre forrásban levő vízbe dobjuk (elég két percre is). A rövid forralással elroncsoijuk a sejtek falát, így a szárítás során a vízleadás könnyebb lesz, másrészt az így kezelt gyümölcs színe is szebb lesz. Forralás után vegyük ki, csöpögtessük le, majd hütsük le a gyümölcsöt. A következő munkafázis az. amikor a le­hűtött gyümölcsöt forró, 50 százalékos szirupba merítjük, amitől az aszalt gyümölcs szép fényt kap. Szárítani le­het a napon is, de sokan előnyben részesítik a felülről fedett, de minden oldalról nyi­tott fészert, ahol eső nem ér­heti az aszalványt. Fontos szabály, hogy a szárítás kez­detén a hőmérséklet ne le­gyen alacsonyabb — később utószárításra, ha szükséges — a gyümölcsöt betehetjük 50 fokos sütőbe is. Végezetül még .néhány szót szólnék a konzerváló szerek­ről. Nagyanyáink büszkén mutatták szintetikus konzer­váló szert nem tartalmazó befőttjeiket. dzsemjeiket, mondván, aki tisztán dolgo­zik az nem használ tartósí­tószert. A cukor és a méz ömagában, kellő töménység­ben az egyik legrégibb tartó­sítószer. Az 50 százalékos cu­kor teljes biztonsággal kon­zervál. Hogy a dzsem íze érvényesüljön és ne csupán édes legyen, 1 kg nyers gyü­mölcsre, elég 20—25 deka cukrot adni. A nagyon sava­nyú meggy és ribizke eseté­ben az egy kiló nyers gyü­mölcsre számított cukor­mennyiség elérheti a 40 de­kát is. Ha csak cukrot adunk, a száraz, vagy a nedves dunszt nem maradhat el. Széles körben használják ma is a szalicilt tartósító- szerként. Hatása nem telje­sen közömbös az emberi szervezetre, mivel fellobbant- hat lappangó gyomor- és nyombél fekélyt, érzékeny embereknél emésztési zava­rokat okozhat. A szalicilnál mindenképpen jobb a ben- zossavas nátrium, vagy nát­rium benzoát, amely gyógy­szertárakban is kapható. I kg-nyi kész befőttre, mustra, szörpre, vagy dzsemre ele­gendő belőle 1.5 g. T. E. Lengyel ízek Vigyázat, gomba veszély! KM

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents