Kelet-Magyarország, 1987. július (44. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-11 / 162. szám
1987. július 11. Kelet-Magyar oriság 3 Egy év óta — két biztosító „Az emberek tisztelik a gyógyszerészt" Versenyben a partnerekért Egy éve múlt, hogy két biztosító foglalkozik a vállalatok, szövetkezetek, a lakosság biztosítási ügyeivel. Azonos kérdésekkel fordultunk a két szervezet megyei vezetőihez, Az Állami Biztosító tíevében Fehér László igazgató, a Hungária Biztosító nevében Szász Sándor igazgató válaszolt. Hogyan válaszoltak a versenyhelyzet okozta kihívásra, mik voltak az első teendőik? AB: — Rendezni kellett a sorainkat. A szakemberek egy részét átadtuk a másik biztosítónak; őket pótolni kellett, betanítani az új munkatársakat. Átértékeltük a helyzetünket, a versennyel számolva alakítottuk ki üzletpolitikánkat, stratégiánkat, határoztuk meg saját helyünket, szerepünket. A piaci viszonyok változásakor azzal is számot vetettünk, hogy nemcsak a Hungária, hanem más biztosítótársaságok is megjelenhetnek. A stratégia kialakításakor figyelembe vettük, hogy az emberek jövedelmi helyzete egyre inkább differenciálódik, s ez a biztosításoknál is újabb igényeket vet föl — keressük például a kisebb keresetűek számára a megfelelő módozatokat. Alapvető célunk, hogy kialakítsuk saját arculatunkat. Támaszkodva a jó hagyományokra a családok biztosítója szeretnénk lenni, s korrekt partnerek más szektorok biztosítottjaival is. HB: — Mi elsősorban szolgáltatási versenyre készültünk fel az indulás perceitől. Olyan új módozatok kidolgozását és kiadását céloztuk meg, amellyel a társadalom valamennyi rétegéhez el lehet jutni. Feladatunk volt, hogy a megye valamennyi városában kialakítsuk fiókhálózatunkat, ahol kihelyezett gépjármű-kárrendezéssel állunk a lakosság szolgálatára. A szerdai meghosz- szabbított ügyintézésen túl szombaton és vasárnap délelőtt is teljes körű ügyfél- szolgálatot tartunk Nyíregyházán. Ügy tapasztaltuk, hogy partnereinknek — mert az ügyfél helyett sokkal inkább ezt a kifejezést szeretnénk használni és tartalmában is megvalósítani — nem okozott gondot, hogy két biztosító jött létre, volt, akinek az ügyeit mi intéztük a továbbiakban. Ugyancsak első teendőink közé tartozott, hogy kezdettől mi is teljes körű profillal álljunk partnereink rendelkezésére. Hogyan érzékelheti a versenyhelyzetet a biztosított, milyen haszna származott ebből a lakosságnak? ÁB: — Jelentősen fejlesztettük szolgáltatásainkat. A károk gyors rendezésére törekszünk. Lakáskároknál például ötezer, gépjárműkároknál pedig tízezer forintig szakértőink a helyszínen, zsebből fizetnek az ügyfeleknek. Ennek a hatása már a tavaly augusztusi viharkároknál érezhető volt, legutóbb pedig Nagyecsed térségében 1200-nál is több káresetet sikerült — a tsz-ek, tanácsok segítségével — egy hét alatt rendezni. Ide sorolom a nyitva tartási idők módosítását: Nyíregyházán és Mátészalkán szombaton is teljes ügy eletet tartunk, s a hét valamelyik napján mindenütt hosszított nyitva tartást vezettünk be. Teljesen új alapokra helyeztük a gépjárműkárok rendezését. Szakértőink kívánságra a helyszínen végzik a kárbecslést; a megyében tiz kisiparossal és javítóműhelyekkel kötöttünk szerződést, hogy ott egyúttal a kárbecslést is elvégezzék. Sorolhatnám még a változásokat (például, hogy a Cascó- sok között a balesetmentes vezetés jutalmaként minden évben nyereménysorsolást tartunk, aminek a fődíja idén egy Fiat Unó gépkocsi), de a legjellemzőbb talán az, hogy míg korábban négy-öt év kellett hozzá, most egy esztendő alatt vezettünk be tiznél több új biztosítási módozatot. HB: — Miután nem célunk a díj- és jutalékverseny, ezért keressük azokat a fehér foltokat, amelyek megtalálhatók a biztosításban. Feladatunk felismertetni a biztosítás iránti szükségletet — csak jellemző példaként mondom, hogy akik külföldi cégtől lízingbe (gépbérletbe) vesznek igénybe termelő berendezést, attól a bérbeadó megköveteli a biztosítást is. Ahhoz, hogy minél több igényt ki tudjunk elégíteni, szükséges, hogy minél több biztosítási módozattal álljunk partnereinknek rendelkezésére. Talán ennek is köszönhető, hogy az év elején néhány nagy mezőgazdasági üzem velünk szerződött. Egészen új forma az autósoknak a jogvédelmi biztosítás, amellyel a külföldre utazóknak segítünk, hiszen ha nem szándékosan balesetet okoz, vagy más jogszabályba ütköző cselekedetet követ el, akkor mi vállaljuk a biztosítás ellenében a jogi képviseletet. A verseny helyzet arra késztet bennünket, hogy minél előbb végleges elhelyezést kapjon valamennyi fiókunk, megszokják, megszeressék partnereink őket. Ehhez egyébként a személyi feltételrendszer hosszú távon megalapozott, olyan évtizedes gyakorlattal rendelkező szakembereink vannak, akik értik szakmájukat. Terveik a jövőre? ÁB: A változó igényekhez való alkalmazkodás folyamatának folytatódnia kell. Dolgozunk például a tömeges nyugdíj-kiegészítő biztosítás több fajtáján, megújítjuk az állatbiztosítások rendszerét, és figyelembe akarunk venni minden, újonnan felmerülő piaci igényt. Ügy érzem, hogy az Állami Biztosító régi tekintélye megfelelő bizalmat jelent az ügyfelek körében, és ha továbbra is lépést tudunk tartani az igényekkel, akkor nincsen okunk félni n versenytől. HB: — A jövő ismét új biztosítási módozatok megjelentetését kell, hogy hozza. A vállalatoknak sem uniformizált egységcsomagokat kínálunk, hanem ha szükséges, akkor egyedi — számításokon alapuló — biztosítást is köthetünk. A bizalmat úgy tudjuk megszerezni partnereinknél, ha nemcsak a biztosítás megkötésekor, hanem a kárrendezés ideje alatt is érzi, hogy egyenranú félként állunk kapcsolatban. Öten öt patikából Pályakezdők vallanak — újra, két év után Pár hónap múlva két éve annak, hogy véletlen folytán a megyei gyógyszertári központ bensőséges házi ünnepségébe csöppentem, s ha már ott lehettem, végighallgattam az akkori pályakezdő ifjú patikusok vallomásait — ugyanis őket köszöntötték azon az 1985-ös szeptemberi délutánon. Ilyesféle mondatok hangzottak el: „Szeretnénk a megyében maradni...” „Végleg itt telepednék le ...” Akkori tudósításom utolsó passzusában ígéretet tettem: egy-két esztendő múltával patikájukban felkeresem őket, s megkérdezem, befogadta-e őket a megye, a város, a falu ... Bálint István: „...nem biztos"7 Fehérgyarmaton, az egyórás ebédszünet után újra nyitó patikában beszélgetünk. — A megyében mindenképpen, de hogy itt, ebben a városban, ebben a patikában, az nem biztos ... — válaszol az alapkérdésre Bálint István, aki előbb Szálkán volt, mint gyógyszerészjelölt, majd 86 februárjában került ide, a 20. sz. patikába. Nemrégiben a megüresedett demecseri gyógyszertárban helyettesített, volt olyan reménye, hogy végleg odakerülhet. — Nem biztos, hogy megkapom. Mi változott István életében e két esztendőben? Benicsak Ilona Jung Zoltán Lakatos Janosne — Voltaképpen semmi. A szakmában megtaláltam a számításomat. Realista vagyok ... — mondja és arról beszél, hogy az ő hivatásában aligha akad tisztességes pluszkereset, legfeljebb szerény mellékjövedelem a Kö- JÁL-nál, ahol méregellenőrző, toxikológus lehet. — Ma úgy hatezer körül alakul a jövedelmem az ügyelettel együtt. Most ez a demecseri helyettesítés hozott egy kis pénzt. / — Megbecsülés? — A betegek részéről feltétlenül érzem, jól is esik. Az emberek tisztelik a gyógyszerészt. V István — aki Ököritófül- püsről indult, Mátészalkán volt gimnazista, s ma gyarmati patikus — ízig-vérig szabolcsi fiatalember, s itt is kíván mélyebb gyökeret ereszteni. Benicsák Ilona: Ismerősök az officinában A helyszín a 9. sz. nyíregyházi „éjjel-nappali" gyógyszertár a Szabadság téren. Itt volt annak idején egyetemi gyakorlaton, itt töltötte államvizsgás idejét, ide került első munkahelyére. — Szeretnék itt is maradni, s ezzel már azt is megmondtam, hogy a városban, a megyében látom a jövőmet. Ilona tősgyökeres nyíregyházi leány. Így aztán, ha munkája épp az officinába — vagy ahogyan mi, laikusok mondanánk: eladótérbe — szólítja, hol gyermekkori ismerősével, hogy volt tanárával, iskolatársával áll szemben a pultnál. — Szakmai közérzete? — Ma már jó, megszerettem választott hivatásomat, mégpedig itt, ebben a gyógyszertárban — mondja, s arra kér, elégedjek meg ennyivel, ne kérdezzem, miért nem előbb, mondjuk a pályaválasztásnál vagy az egyetemi években kedvelte meg a pa- tikusságot. Még annyit azért elárul: — A felvételik előtt, a huszonnegyedik órában választottam ezt az új szakmát. Akkor még kedvetlenül... Jung Zoltán: Sorsfordító napok Tarpa. A patika vezetője alig több, mint másfél hónapja ez a rakamazi születésű fiatal gyógyszerész. Az öt pályakezdő közül ő az, akinek ez a rendkívül rövid időszak sok újat hozott az életében. — Vadonatúj ez a vezetői kinevezés... A nyíregyházi legénylakás, a tarpai inspek- ciós szoba után most szolgálati lakást kaptam. Ehhez a sorhoz még egy sorsfordulós esemény és fűződik: június 27-én volt az esküvője, felesége Nyírbátorból jön a közös tarpai otthonba, s ide, az általános iskolába tanítani. Befogadta-e a 27 éves pályakezdőt a nagyközség társadalma? — Még nem tudom, mindenesetre derűlátó vagyok. Kevés tapasztalattal ugyan, de szeretném vallani: megerősödik majd tarpai kötődésem. Akár évtizedekre is szívesen berendezkedem itt. Lakatos Jánosné: „Visszaszoktunk falura" Csenger. A fiatalasszonytól — éppen mert családanyáról van szó — először az anyagiak felől érdeklődöm. — Mit is mondjak ... Any- nyit keresek, amennyit ennyi idő után s az én pályámon kereshet az ember. Hogy konkrétan ? ... Nos 7 és fél ezer az alapom, erre jön az inspekció. A háromtagú család (vám- tisztviselő férj és a hároméves Szabolcs) a patika fölötti szolgálati lakásban él. — Bevallom, eleinte csak a lakás kötött ide, de az egyetemi évek hangulata, a város varázsa mágnesként vonzott bennünket vissza Szegedre. — S ez elillant, tovatűnt? — Falun nőttünk fel, férjem is, én is. Most visszaszoktunk a nagyvárosból falura, újra megkedveljük az itteni életet. Férjemnek is jó állása van, magam is nagyszerűen érzem magam a munkámban. — Itt maradnak? — Még nem merném kimondani, hogy csengeri vagyok, de ami a kérdését illeti, igen-igen: maradunk. Bizonyára itt maradunk. Varga Edit: „Tiszta, mint..." Nyíregyháza, 9. sz. gyógyszertár, a Makarenko utca sarkán. — Hogy itt maradok-e? De mennyire! Olyan itt, ahogyan elképzeltem magamnak a hivatást, a munkát. Ma még a patika udvarában lévő szolgálati „leányszálló” lakója, pór lépést kell tennie és már a munkahelyén van. Ez kényelmes, olcsó (200 forintot fizet havonta) — mégis önálló lakásra vágyik, lakásigénylését be is adta. — Vőlegényem repülőgép- szerelő itt, Nyíregyházán, jövőre összeházasodnánk. Ennyit Edit magánügyeiről — s ennyi elég is az első találkozás óta eltelt másfél évre. Ami pedig a szakmát illeti, jutott számára egy szép siker is, hiszen ott volt, s elismerést, jutalmat kapott azon a pályázaton Hévizén, ahol az ifjú patikusok — az országból 28-an — jeleskedtek. Varga Edit „Tiszta, mint a patika” című dolgozatával nevezett a Rozsnyai Mátyásemlékversenyre . Amikor elköszönök a festés, tatarozás közben is működő gyógyszertárból, a főnökasszony szavaiból is következtetek: az első munkahely tartós otthona lesz a pályakezdő patikusnak. Ügy legyen! ★ Megint egy fogadalom: néhány év múlva újra, akkor majd harmadszor is beszélgetünk — ugyanezekről az apróságokról, amelyek közös nevezője: a megyében, a szakmában maradni. Szilágyi Szabolcs Meggy és uborka az NSZK-ba A megyéből elsők között kezdte meg a zöldség-gyümölcs exportálást a Vitamin Vállalat. Az egres és a fekete ribizli után meggyet és uborkát szállítanak a müncheni piacra. A felvásárolt, előhűtött terméket folyamatosan hűtőkamionokkal szállítják, ebben a szezonban előreláthatólag hatszáz tonnát. Képeinken: minősítik a felvásárolt meggyet... Kamionba kerül az uborka. (Jávor László felvételei) Bálint István Varga Edit
