Kelet-Magyarország, 1987. július (44. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-10 / 161. szám
1987. július 10. Kelet*Magyarország 3 ötletek sokasága rajzik a fejekben, de nem mindig nyílnak meg az aprócska kapuk, hogy utat engedjenek a legjobb gondolatok, ötletek megvalósulásának. Közismert jelenség, a példákat sok helyről hozhatnánk, mégis ezúttal egy tiszavasvári iskola — a Vasvári Pál nevét viselő 115. sz. ipari szakközépiskola és szakmunkásképző intézet — háza tájáról említünk néhány figyelemre, netán követésre méltó példát. Az iskola vezetői rájöttek, hamarabb és kevesebb pénzből megoldhatnak fontos oktatástechnikai, nevelési, művelődési feladatokat, ha kérik hozzá a tanárok, szakoktatók, minden dolgozó elképzeléseit. Mindezt, természetesen nem csupán a köszö- nömért várják el, hanem a belső pályázatokért — saját költségvetés alapján — megszavazott célj-uta- lom ellenében. Mi ebben az új? — kérdezhetnénk. Valójában nem találták fel vasváriban sem a mindenre alkalmazható csodareceptet, de jó utat választottak, hogy a szellemi tartalékok •kamatozzanak elsősorban az iskola, nem kevéssé az egyén számára. Ebben az évben az úgynevezett központi feladatok között ilyeneket találunk: pinceklub kialakítása a kollégiumban (50 ezer forint), intézeti tanműhelyek külső esztétikai rekonstrukciója (40 ezer), intézeti parkoló kialakítása (kerékpár, gépkocsi, 15 ezer), számítástechnikai szaktanterem kialakítása (25 ezer), az 1. sz. és 2. sz. tanterem korszerűsítése (12 ezer), az iskolaépület közlekedőfolyosóinak élő virággal való maradandó dekorációja (5 ezer), az I. éves osztályfőnöki órák anyagának témánkénti feldolgozása (15 ezer forint). De említhetjük a további pályázatos feladatokat, mint- az elsős szakrajz tematikus feldolgozása, a szakközép magyaranyagának tematikus feldolgozása, a gépszerelő I. évfolyam szakmai ismerethez feladatlapok és oktatási segédletek készítése, szabadtéri tornaszeri állványok, tantermi mozgatható sötétítőfüggöny, hidraulikus próbaptpd készítése, ami nem szorosan oktatási téma: autogén tréning kidolgozása, vagy az iskola épületének, a Dessewffy- kastély történetének feldolgozása. Belső igényességről, rugalmasságról tanúskodnak , a vasvári iskola ötletbörzéi; erkölcsi és anyagi árfolyamuk van a friss gondolatoknak, a sokat emlegetett megújulásnak. S ha már a lélektani autogén tréning és a 'kastély történetének tudnivalói is érdeklik az itt dolgozókat, várhatóan az itt tanuló diákokat is érdekelni, izgatni fogják. Ezzel együtt nagyon is a valóság talaján állnak az itt dolgozó tanárok, akik nem titkolják, előfordul, hogy az új elsősöknek a tanárok köszönnek előre, amíg a fiatal is rádöbben, hogy fordítani illik a köszönési szokásokon. A .nevelés érdekében még ezt sem tartják méltóságon alulinak a tanárok. Ez később hasznot hoz. P. G. Az árok A ki Szatmár és Bereg gazdaságait járja, mind gyakrabban hallja a bűvös szót: árok. Ez esetben nem valamiféle áthághatatlan akadályként említik, hanem mint létszükségletet. Mint olyan valamit, amit újra ki kell ásni. Mert az árok, a szántóföldeken, a dűlők mellett nélkülöziietetlcn. Pár évvel ezelőtt egy vízügyi t;i nácskozáson vetette fel valaki, nem kis megrökönyödést keltve: végzetes hiba volt a táblásflás időszakában összeszántani ezeket. Mert — évszázados tapasztalat bizonyítja — az árkok nem egyszerűen határt jelöltek. Nemcsak az egyik földet választották el a másiktól. Az árok a belvíz elvezetésének fontos kelléke volt. Volt. És most, több évtizedes késedelem után talán újra az lesz. Mert az árkojkat ki kell ásni. Jobb ez, mint sok helyen a melioráció. És ami fő: olcsóbb is. Kiderült, a magyar paraszt évszázados bölcsessége ma is megállja a helyét, s a tapasztalatot újra hasznosítani kell. Igaz, ez nem lesz olcsó, sok helyen ellenállásba is ütközik, főleg, amikor a nagy gépekről is szó esik. Ennek ellenére készülnek, mi több, az öregek egykorvolt ismereteit is előszedik, hogy a régi-új árkok megfejelően funkcionáljanak. Sajnos' ez az elkapkodott árok- összeszántás is példája annak, hogy mit jelentett a mindenáron a múltat megszüntetni akaró igyekezet. Sok-sok éves küszködést, belvizet, szivattyúzást, terméskiesést, gondot. Nem egy dologgal jártunk így, legyen szó hajdan bevált jó kazlazásrol, ésszerű állattartásról. Az, hogy ma van erő és bátorság a hibák bevallására, már önmagában is erény. Ha meg is teszik, amit terveznek, akkor az erény haszonná is válhat. Van a dolognak azonban egy figyelmeztető vonása is. Jó dolog, ha valaki az újra tör. De nem mindegy, hogy a törekvések számításba veszik vagy sem azt, amit nemzedékek tárolnak génjeikben, azt a tapasztalatot, mely nélkülözhetetlen. Az árok így szimbólummá is válik. Jelképe annak, hogy néha a jó szándékú, de végig nem gondolt igyekezet milyen kárt okozhat. S az ároknyitás azt is jelezheti: a hagyomány elevenné tétele a gazdálkodásba is hozhat jó, olcsó, nagy hasznot. (bürget) Vattagodik a NYÍRPRÉM Hűtőláda rókáéknak A sarki róka nem tűri az idegent, ideges lesz tőle. A fotó Szemőkék nemesrókateiepén készült. Ki gondolná, hogy a rókatenyésztéshez hűtőláda is kelt. De ha hozzátesszük: a szóban forgó bundások úgynevezett norvég vonalú, sarki állatok, mindjárt elfogadható, hogy tartásukhoz jégszekrény is szükséges Magyarországon, Na nem magukat a rókákat dugják hűtőbe, hanem a nekik szánt eledelt. A Ságvári Tsz NYÍRPRÉM szakcsoportja kötelezi tagjait hűtőládák beszerzésére, üzemeltetésére. — Kényes jószágok ezek — mondta Szeműk János, a szakcsoport vezetője. — Mínusz 20—24 fokban érzik magukat a legjobban. Persze kibírják, elviselik az itteni kánikulát is, csak éppen ilyenkor fokozottabban kell ügyelni rájuk. Például többször kell nekik vizet adni. De a csend, a nyugalom, a tiszta levegő egész évben kötelező a telepeken. Háromszázezer induláshoz ,Jó néhány telepet létrehoztak már a tagok a megyében — ki-ki magának, de a szakcsoport segítségével. Ketreceket, szaktanácsot, a tenyésztés technológiáját, sőt újabban a rókaeledell is a NYÍR- PRÉM-től kapják, illetve kapták a vállalkozó szellemű emberek. Azért Ijell ehhez vállalkozó szellem, mert a prémes állattartásnak szinte semmilyen hagyománya nincs a megyében, de országosan is kevés tapasztalat áll rendelkezésre. A szakcsoport is csak tavaly márciusban alakult. Nem rossz üzlet a rókatenyésztés. Az első tapasztalatok szerint egy 14—10 tenyészállattal induló telep százezer forint körüli tiszta hasznot hozhat egy évben. Igaz, az induláshoz legalább háromszázezer forintnak együtt kell lenni. De ha a vállalkozó rendelkezik az induló tőke harmadával, az OTP hajlandó meghitelezni a hiányzó kétharmad részt. Szerencsés esetben tehát a befektetett pénz akár három év alatt megtérülhet. Gyarapodó nyereség könyvelheti el a Ságvári, mint gesztor, miközben a csoport létszáma hozzávetőleg háromszorosára nő. Meg kell azért jegyezni: a négyszeres érték számottevő része annak a takarmánykonyhának a nyereségéből származik majd, amelyet a tsz kétmillió forintos költséggel kifejezetten a rakások kiszolgálására hozott létre. — A takarmánykonyhának nagy jelentősége van a szakcsoport továbbfejlődése szempontjából — közölte Szemők János. — Itt a legkülönfélébb vágóhídi hulladékot darálják, pépesítik. Ez kitűnő eledel a rókáknak. És hogy ez a fehérjedús massza — amit a tagjaink megvásárolnak — lehetőleg ne romoljon meg, éppen ezért tettük kötelezővé a hűtőládák beállítását a telepeken. Mindez miért? Az állatok prémjéért. Igen nagy kereslet van irántuk a konvertibilis valutával fizető piacokon. Az elérhető árak sem rósz- szak. Egy kékróka bundájáért körülbelül száz nyugatnémet márkát adnak, az ezüstróka prémjéért a dupláját. A mindenkori áraktól egyébként folyamatosan tájékoztatja a szakcsoportot a partner külkereskedelmi vállalat. Á hulladék, mint szűk keresztmetszet Amint azt Tarczali József és Terdik Gyula tenyésztők elmondták: a rókatartás áldozatokkal is jár. Mindenekelőtt felemészti a szabad időt, jelentős tőkét köt le, és a kockázat sem kicsi. ‘ A szakcsoport terebélyese- désének van gátja is. Mégpedig a rókaeledel. Pontosabban: nehéz előteremteni annál több vágóhídi hulladékot — különösen Szabolcs-Szat- márban —, mint amennyit már eddig biztosított magának különféle szerződésekkel a NYlRPRÉM. Ezért a húspép alapanyagául szolgáló hulladékból szeretnének többet, más megyéből is beszerezni és a takarmánykonyhában feldolgoztatni. Ebben segítségükre lehetne, ha — különösen Hajdúból, illetvé Borsodból — a jelenleginél több tagja volna a csoportnak. Sztancs János A tavaly még csak 45 tagot számláló szakcsoport a saját nyereségéből közel 200 ezer forintot fizetett be a tsz közös kasszájába, ennyivel járultak hozzá a szövetkezet eredményéhez. Az idén már — várhatóan — ennek az összegnek a négyszeresét Próbapályán 4 zon a reggelen szokatlanul frissen ébredtem. Az volt az első gondolatom, jót tenne egy kis futás a ház körül. Nem is tétováztam sokáig,> tréningruhát öltöttem magamra, s már indultam is. Ám a ház előtt hatalmas tömegbe botlottam, úgy szorongtak a téren az emberek, hogy alig tudtak egymástól mozdulni. Mindany- nyian egy pontra függesztették tekintetüket. egy szemlátomást sebtében összetákolt emelvényre. — Mit néznek? — kérdeztem többektől is, de nem válaszolt senki, így hát kezdtem közelebb furakod ni az emelvényhez. mely felöl érces férfihang hallatszott. Végül a legelső sorba értem., de még mindig nem láttam senkit, csak a beszéd vált érthetővé. — Mától kezdve új rend lesz itt, mindenkitől feltétlen engedelmességet követelek — mondta a hang égés? közelről gott ott, hevesen gesztikulálva. , —- Én különb, tökéletesebb vagyok nálatok, arra vagyok hivatva hát, hogy vezesselek titeket. Véletlen. hogy ehhez a — Mi folyik itt? — böktem oldalba egy kisgyereket szorongató nőt. — Ki beszél? — Nyissa ki jól a szemét: közvetlenül előttünk egy átlátszó férfi szónokol, cs'ak a kontúrjai látszanak — súgta a fülembe. Erősen koncentrálva végigpásztáztam tekintetemmel az emelvényt, s valóban: egy különös, szinte láthatatlan emberformájú valami harsohazhoz jöttem először, de hamarosan iga alá hajtom majd a várost, az országot, sőt az egész világot — recsegte éppen. — De hiszen ez olyan, mint egy szappanbuborék — fordultam megint, a nőhöz. Vesztemre — Ne viccelődjön itt! — vetett rám lesújtó pillantást. — Nem hallotta, mikor azt mondta, hogyha kedve tartja, elpusztíthat valamennyiünket? — Lehet, hogy ezzel dicsekedett, de akkor is olyan, mint egy szappanbuborék — vontam meg a váltam, s mert nem hagyott nyugodni a kisördög, ahogy tüdőmtől telett, ráfújtam a nagyhangú idegen lábujjaira. Magam is meglepődtem kissé, mikor szétpattant. Nem maradt utána semmi. 4 z emberek eszeveszett örömben törtek ki, s ünnepelni kezdtek, mint valami hőst. de kitértem előle, — Na, ügye megmondtam. hogy szappanbuborék — jegyeztem meg szerényen, s végre elindultam körbefutni a házat. Czine Gáspár A Szovjetunióba exportálandó motorvonatokat, amelyeket a Ganz-MÁVAG gyárt, Záhonyban készítik fel indulásra. Az ottani szerelőcsarnokban állítják be és szerelik a dízelmotorokat, a széles nyomtávú kerekeket. Az elkészült szerelvényeket Mán- dok és Tornyospálca között futtatják. Itt, egy rövid szakaszon az óránként 120 kilométeres sebességet is elérik a vonatok, a szakemberek vizsgálják, hogy átadás előtt minden rendben történjen. Képünkön: befutott a szerelvény a mándoki állomásra, ahonnan néhány perc múlva újra indul. (1b) Jegyzet Előre köszön a tanár? Ajtók Mándokról Üj termékkel jelentkezett a Mándoki Fa- és Vastömeg- cikkipari Szövetkezet. Különféle méretekben belső ajtókat gyártanak a TÜZÉP ’ megrendelésére. A Kelet-magyarországi Faipari Vállalattól átvett munka jól indult, a múlt év decemberében megkezdett gyártás eredményesnek bizonyul. Néhány célgépet vásárolt a szövetkezet a megmunkálás minőségének javítására. A tervek szerint az idén teljes kapacitással mintegy tízezer Sjtót készítenek a szövetkezetben. Az ajtók között üvegezett és tele ajtók is szerepelnek a választékban. (Császár Csaba felvételei)
