Kelet-Magyarország, 1987. július (44. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-09 / 160. szám

1987. július 9. Kelet-Magyarország 3 TYÚKODRÓL HOLLANDIÁBA. Az egres már lefutott, a meggy és a cseresznye még tart, a héten megkezdik az uborkafeldolgozást a tyukodi konzervgyárban. Eddig 17 vagon cse­resznyét és meggyet dolgoztak fel, a terv szerint 80—100 vagonnyi befőtt készül, melyhez az alapanyagot a környék termelőitől, jelentős mennyiséget a kecskeméti Zöldedtől vásárol­nak. A termékek jelentős részét angol, holland és NSZK piacokon értékesítik. Képeinken: a szalagokon válogatják a gyümölcsöt; a töltősúlyt szúrópróbaszerűen ellenőrzik: angol ex­portra, kamionokkal szállítják az egrest. (Jávor L. felv.) Elgondolkoztató, Vállalkozásra ösztönöznek Helyben is találnak iparost Ha Nyíregyházán vagy Kisvárdán elromlik valaki­nek a varrógépe, s nem jön még aznap a szerelő, nyom­ban a pokol fenekére kívánja az egész szolgáltatóipart. De mit szóljon az a kis tiszaháti, vagy nyírségi falu­ban élő, akihez a legközelebbi város jó harminc kilo­méterre fekszik, s minden apró-cseprő elintéznivaló­jáért buszra, vagy jobb esetben vonatra kell szálljon? szép szavakat mormolva alig­ha valósítható meg. Viszont ha megfelelő életkörülmé­nyeket tudunk megteremteni, már sikerre vihető. — A községi tanács felvál­lalhat ekkora feladatot? hogy az egyik megyei elem­zés szerint — a legutóbbi népszámlálás adataira ala­pozva a megyében a lakos­ság 2,7 százaléka — termé­szetesen zömében hatvan- hetven éves, vagy ennél is idősebb emberek — nem tud írni-olvasni. Az utóbbi időben nemigen esett szó az analfabétizmusról, nem is érdemes dramatizálni a helyzetet, hiszen a lakos­ságnak arról a rétegéről van szó, amely igen nehe­zen fogható tanulásra. Úgy vélem, mégsem me- mehetünk el kézlegyintéssel a ma is létező analfabétiz­mus mellett, amely nem Szabolcs-Szatmár megye sa­játossága. De a saját por­tánkon nekünk, itt élőknek kell gondolkodni arról: ho­gyan lehetne segíteni raj­tuk, s egyben a megyén. Nem kétséges ugyanis, hogy nem csupán személyes ér­dek ez, hanem a megye to­vábbi fejlődésének is moz­gatórugója lehet a képzet­tebb emberek számának gyarapítása. Még akkor is, ha jócskán küzd ez a me­gye elhelyezkedési gondok­kal. Ha csak hozzávetőleg szá­molunk, úgy 10—15 ezerre tehető ezek szerint a me­gyében élő analfabéták szá­ma. De mit lehet kezdeni az idős emberekkel, akiknek Pesti Lajos balkezes. Sete- sége olyan galibát okozott az üzemben, hogy az ellenkező oldalra kellett szerelni a lámpáját, a csapokat, szerel­vényeket, mindent. Hogyne tették volna meg, hiszen kiváló üvegműves. Gavola Géza, az üzemvezető azt állítja róla, hogy valósá­gos megszállottja mestersé­gének. Különben miért is vállalná a bűszozást, gyalog­lást, a korán kelést. Tiszavasváriból jár autó­busszal Nyíregyháza érinté­sével, átszállással Nyírsző­lősre az új üveggyárba, ahol egyaránt jól érzik magukat az olaszok is, svédek is, szov­jetek is, ha ide látogatnak. És ha módjuk van rá, elgyö­nyörködnek Pesti Lajos ör- döngös kézügyességében, a keze alól kikerülő üvegcső- dákban. Bár a BEAG Universil gyárában avatták szakmun­kássá, a mesterség fortélyait édesapjától tanulta Vasvári­ban, ahol az Alkaloida üze­mében szerette meg az üve­get. Korán érzékelte, hogy Nyírszőlősön jövőjét alapoz­hatja, s amint megalakult a Terimpex Külkereskedelmi Vállalat és a nyíregyházi Vö­rös Csillag Tsz Üvegtechni­kai Termelési Társulása már ott volt az elsők, az alapítók között. egy jelentős része — nem lehet elhallgatni, mert tény — a cigánylakosságból ke­rül ki. Őket megtanítani a betűvetésre, olvasásra — szinte reménytelen vállal­kozás lenne. Valójában mégsem teljesen az, csak meg kellene találni a mór dot és lehetőséget, netán az érdekeltséget. Ezúttal mégsem elsői Or­bán értük aggódom, hal .em azokért a 30—40—50 év lse­kért, akik szintén az a lal- fabétizmus vakságában kénytelenek élni. Nemrég a személyi igazolványok cse­réjénél arra lettem figyel­mes, hogy egy húszvalahány éves cigány kismama ke­resztet tett a neve helyett a bejelentőlapra. Szinte sokkolt a váratlan találko­zás a szellemi elmaradott­ság e szomorú példájával, s igyekeztem megnyugtatni magam: bizonyosan nem sokan lehetnek a fiatalok közül ilyenek. Falun élő ta­nító-tanár ismerőseim azon­ban lelohasztották az opti­mizmusom, mondván, saj­nos a fél- és a teljes anal­fabétizmus — elsősorban a halmozottan hátrányosnak nevezett családokban újra­termel ódik — miközben a rádió, a tévé, a lapok, fo­lyóiratok össztüzében élünk. P. G. Kitart, s azok sorába tarto­zik, akik hírnevet alapoznak, mert ma már termékeik a szovjet piac mellett nemcsak Lengyelhonban ismertek és keresettek, hanem Görögor­szágban, Olaszországban, Svédországban is. Valutater­melő szakmunkásgárda fej­lődött ki Nyírszőlősön. Tömöri Pál és Szép László üvegművesek nemrégiben tértek haza Katowicéből. Pethe István, a műszaki ve­zető újságolta, hogy e két szakmunkásuk építette meg ott a kiállítást, ők rendezték be, ellátták a műszaki refe­rensi teendőket is. S hogy nem csalódtak bennük, az eredmények tanúsítják, mert ők és a kvalifikáltabbak, mint Pesti Lajos is, éppen azoknak a termékeknek az elkészítésén dolgoznak, ame­lyeket a kiállítás után ren­deltek meg. Az ilyen, hátrányos helyze­tű települések közé sorolha­tó Kölese, s a hozzá tartozó négy aprócska falu, Fülesd, Sonkád és a két Palád is. A választ előre sejtvén kérde­zem hát Tóth Jánostól, a Köl­esei Közös Községi Tanács titkárától: — Ha elromlik a kerti kapa, hová -viheti a gaz­da? Meglepő (?) válaszok A felelet meglepő: — Ide, a Kölcsey Ferenc utcába. — S ha házat építek, ki- l'ozza haza a téglát? — Ez a legegyszerűbb, öt teherfuvarozónk is rendelés­re vár. A községi tanács elmúlt fél évtizedes munkáját most a napokban értékelte a megyei Kitartó, megszállott, medi­táló típus — jellemezte Pesti Lajost Gavola Géza. Megter­vezi, felépíti magában a munka folyamatait, s ami­kor mindent tud róla, szó nélkül hozzálát megalkotni. — Lajos olyan rafinált öt­letekkel színesíti, ad egyéni­séget termékeinek, amelyet csak akkor észlel az ember, amikor elkészült — jellem­zik. A szőke Pesti Lajos moso­lyog. — így van ez? — így. Ezek olyan pici, ap­ró húzások, amelyek csak a végeredményben láthatók. Én legjobban a nagy figyel­met, a kombinatív készséget kívánó munkákat szeretem. Olyanokat, mint a kombinált hűtők, amelyekben nehéz összerakni a spirálokat, csi- szolatokat, a különböző át­mérőjű köpenyeket. Természetesen üvegekből! — Nehéz? — Tizenöt éve csinálom. Viszonylagos. Szép, izgalmas, mert alkotás, az anyaghoz nem lehet hozzányúlni, még­is olyanná kell alakítani-for- málni, ami szükséges. Szer­szám nélkül! Szakértelmét, tudását — melyet tanulók oktatásában is felhasznál — ismerték el a Kiváló dolgozó kitüntetés­sel, s rátette a koronát a mi­niszteri kiváló kitüntetés. Farkas Kálmán tanács szakembergárdája, ta­lán még őket is meglepték az itt tapasztaltak: majd száz kilométerre a megyeszékhely­től a vártnál sokkal maga­sabb színvonalú szolgáltató- tevékenységet találtak e Túr menti falvakban. Az érdem jó része mindenképpen a he­lyi tanácsi vezetőké, akik minden lehetségest megmoz­gatnak, hogy minél több ipa­ros vállalkozzon munkára. Az elismerés másik része pedig természetesen a helybéli vil­lanyszerelőké, virágkötőké, asztalosoké, akik a szokásos­nál kevesebb haszonért is ki­váltották az iparengedélyt. Az öt településen négyez­ren élnek, s egy híján ötven kisiparost számlálnak. Har­mincegyen főfoglalkozásban, tizenhatan munka mellett, mellékállásban iparoskod­nak, ketten pedig nyugdíju­kat egészítik ki ily módon, összesen huszonöt szakmában ténykednek, van köztük ház­tartási gépszerelő és hímző, autószerelő^ és faárukészítő... az alapvető szolgáltatásokat szinte fennakadás nélkül biz­tosítják. Számuk évről évre nő, ennek érdekében élénk propagandát fejt ki a tanács. — Kölesén és Botpaládon minden évben összehívjuk a máshol dolgozó szakmunká­sokat, s megpróbáljuk ráven­ni őket, hogy váltsanak ipart, ha másképp nem megy, hát mellékfoglalkozásként — ma­gyarázza a tanácselnök, Har- bula István. — Elmondjuk nekik, hogy mit várnánk tő­lük, s mit kapnának ezért cserébe. Adó­kedvezménnyel A nem lebecsülendő jöve­delemforrás mellett sokakat meglep -a jelentős adóked­vezmény is. Tavalyelőtt pél­dául az alapszolgáltatásban tevékenykedők közül négy iparosnak százharmincezer forinttal csökkentették az adóalapját, tavaly ugyanez az összeg már elérte a ne­gyedmillió forintot. Ez per­sze a tanácsi bevételeket is hátrányosan érintette, az ap- parátűs mégis élt e jogával. — Mi ebben az üzlet? A tanácstitkár mosolyog a kérdésen. — Első látásra ez csupán veszteségnek tűnik. Ám poli­tikai, morális haszna felmér- hetetlen. Mi elsőrendű felada­taink közé soroljuk, hogy megtartsuk a gonjainkra bí­zott települések népességét. Ez azonban csupán a szülő­föld szeretetére hivatkozva, s — Nem vagyunk egyedül, egyre több segítséget kapunk a felettes szervektől is. Hogy mást ne mondjunk: a Duna- coop gazdasági társaság egy százötven főt foglalkoztató, bőrdíszműveket gyártó üze­met szándékszik beindítani Kölesén, ehhez a megyei ta­nácstól ötmillió forintos tá­mogatást kaptunk. S százöt­ven új munkahely... ez már valami! Az új üzem a tervek sze­rint a következő évben nyit­ná meg kapuit, ám a kölesei, fülesd i embert most főleg az izgatja: ha elromlik a szecs­kavágó gépe, vajon Molnár László a Kölcsey utcában kap-e hozzá alkatrészt? A fiatal, tavaly ipart vál­tott mezőgazdasági kisgép­szerelő sajnos sok jó hírrel aligha szolgálhat. — Roppant nehéz az után­pótlás — teszi le a reszelőt jöttünkre —, de valahogy megoldjuk. Á szülői portán Lakásnak is beillő műhe­lyében most rendezkedik, az apja portáján fogadta eddig a kuncsaftokat. Sok-sok mun­ka, s nem kevés tartozás van ebben a műhelyben, de mint mondja, lassacskán benépe­sül. — Pedig nagyon nehezen indult — idézi a kezdeteket. — Most már azért kezd mun­ka is lenni, s nemcsak a ki­adás, de a bevétel is nő. Ugyanebben a cipőben járt Sonkádon Bandies Zsigmond is, aki a kölesei sütőüzemben karbantartó, s mellékállásban villanyszerelőként tevékeny­kedik. Három gyermeket ne­vel, évente jól jön hát az a harminc-harmincötezer fo­rint. — Legalábbis ennyire szá­mítok az idén — mondja —, de ha több lesz, azért sem esem kétségbe. ötven kisiparos négyezer embernek ... tulajdonképpen elégedett is lehetne minden­ki e számmal. Az itt élők mégsem azok, s igazuk van. Mert elkelne még egy autó­szerelő, egy autófényező, egy­két fodrász, no meg termé­szetesen legalább egy cipész. Hogy ne kelljen elhajítani a lábbelit minden apró-cseprő hibáért. — Ezt a két évet még ki­bírjuk — mondja a vb-tit- kár. — Van egy kis helybéli legényünk, aki bent tanul Nyíregyházán. Ha végez, visszatér falujá­ba. A tanács mát kész mű­hellyel várja ... s adókedvez­ményt ígérnek neki. Balogh Géza Üvegből „fújt" kitüntetés Hit csinál a papagáj? M ost, hogy a szomszéd nyaral, egy kissé elevenebb lett a la­kás. Megkaptam a blökit. Jó kutya, szép kutya, szo­batiszta. Nincs vele sok gondom, csak hajnalban és este sétáltatom. Ha ezenkívül van még vala­mi baja a jószágnak, ak­kor ugat. A kutya ugat. Éjfélkor, éjjel kettőkor, meg min­denkor és én viszem le. Megállunk egy-két fanál, bokornál, bolyongunk a nagy magyar éjszakában. Eleinte még állva elalud­tam, most már csak ak­kor, ha leülök a járdasze­gélyre. A macskát azt a nejem kapta megőrzésre. Jó macska, szép macska, szo­batiszta. Napjában kétszer kell. kiengedni, ezen jelül csak akkor, ha nyávog. A macska nyávog. Ujj el tizenegykor, hajnali há­romkor, meg mindig, ami­kor rájön a nyávogás. Ak­kor a nejem álomittasan nyitja, csukja a lakásajtot és tántorog, mintha reszeg lenne. Amíg nem raktuk el az útból a kisasztalt, a padlóvázát, örökké felbo­rította. Most már csak a falnak megy néha neki, de az nem baj, a fal nem borul fel és nem törik. A papagáj a fiúhoz ke­rült. Jó madár, szép ma­dár, de nem szobatiszta. Ö oda a kalitkába. Ez a papagájoknál így szokás, viszont idomított. Ha éhes és szomjas, kiabál. Ha nem éhes, nem szomjas — akkor is. A papagáj rikácsol. Ki­váltképpen hajnalok haj­nalán, amikor felkel a nap, de az ember még az igazak álmát aludna. Ak­kor megy a fiú és etet es itat. Vakon. Ez a gyerek egyáltalán nem tud korán kelni. V iszont a reggelinél felhívom a figyel­mét egy biológiai­lag fontos dologra: — A kutya ugat, a macska nyávog, na és mit csinál a papagáj? — Megdöglik, ha Vették estére nem jönnek meg a nyaralásból. Nem is rossz ötlet. A mi családunkra is ráférné már a pihenés. Seres Ernő

Next

/
Thumbnails
Contents