Kelet-Magyarország, 1987. július (44. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-09 / 160. szám
1987. július 9. Kelet-Magyarország 3 TYÚKODRÓL HOLLANDIÁBA. Az egres már lefutott, a meggy és a cseresznye még tart, a héten megkezdik az uborkafeldolgozást a tyukodi konzervgyárban. Eddig 17 vagon cseresznyét és meggyet dolgoztak fel, a terv szerint 80—100 vagonnyi befőtt készül, melyhez az alapanyagot a környék termelőitől, jelentős mennyiséget a kecskeméti Zöldedtől vásárolnak. A termékek jelentős részét angol, holland és NSZK piacokon értékesítik. Képeinken: a szalagokon válogatják a gyümölcsöt; a töltősúlyt szúrópróbaszerűen ellenőrzik: angol exportra, kamionokkal szállítják az egrest. (Jávor L. felv.) Elgondolkoztató, Vállalkozásra ösztönöznek Helyben is találnak iparost Ha Nyíregyházán vagy Kisvárdán elromlik valakinek a varrógépe, s nem jön még aznap a szerelő, nyomban a pokol fenekére kívánja az egész szolgáltatóipart. De mit szóljon az a kis tiszaháti, vagy nyírségi faluban élő, akihez a legközelebbi város jó harminc kilométerre fekszik, s minden apró-cseprő elintéznivalójáért buszra, vagy jobb esetben vonatra kell szálljon? szép szavakat mormolva aligha valósítható meg. Viszont ha megfelelő életkörülményeket tudunk megteremteni, már sikerre vihető. — A községi tanács felvállalhat ekkora feladatot? hogy az egyik megyei elemzés szerint — a legutóbbi népszámlálás adataira alapozva a megyében a lakosság 2,7 százaléka — természetesen zömében hatvan- hetven éves, vagy ennél is idősebb emberek — nem tud írni-olvasni. Az utóbbi időben nemigen esett szó az analfabétizmusról, nem is érdemes dramatizálni a helyzetet, hiszen a lakosságnak arról a rétegéről van szó, amely igen nehezen fogható tanulásra. Úgy vélem, mégsem me- mehetünk el kézlegyintéssel a ma is létező analfabétizmus mellett, amely nem Szabolcs-Szatmár megye sajátossága. De a saját portánkon nekünk, itt élőknek kell gondolkodni arról: hogyan lehetne segíteni rajtuk, s egyben a megyén. Nem kétséges ugyanis, hogy nem csupán személyes érdek ez, hanem a megye további fejlődésének is mozgatórugója lehet a képzettebb emberek számának gyarapítása. Még akkor is, ha jócskán küzd ez a megye elhelyezkedési gondokkal. Ha csak hozzávetőleg számolunk, úgy 10—15 ezerre tehető ezek szerint a megyében élő analfabéták száma. De mit lehet kezdeni az idős emberekkel, akiknek Pesti Lajos balkezes. Sete- sége olyan galibát okozott az üzemben, hogy az ellenkező oldalra kellett szerelni a lámpáját, a csapokat, szerelvényeket, mindent. Hogyne tették volna meg, hiszen kiváló üvegműves. Gavola Géza, az üzemvezető azt állítja róla, hogy valóságos megszállottja mesterségének. Különben miért is vállalná a bűszozást, gyaloglást, a korán kelést. Tiszavasváriból jár autóbusszal Nyíregyháza érintésével, átszállással Nyírszőlősre az új üveggyárba, ahol egyaránt jól érzik magukat az olaszok is, svédek is, szovjetek is, ha ide látogatnak. És ha módjuk van rá, elgyönyörködnek Pesti Lajos ör- döngös kézügyességében, a keze alól kikerülő üvegcső- dákban. Bár a BEAG Universil gyárában avatták szakmunkássá, a mesterség fortélyait édesapjától tanulta Vasváriban, ahol az Alkaloida üzemében szerette meg az üveget. Korán érzékelte, hogy Nyírszőlősön jövőjét alapozhatja, s amint megalakult a Terimpex Külkereskedelmi Vállalat és a nyíregyházi Vörös Csillag Tsz Üvegtechnikai Termelési Társulása már ott volt az elsők, az alapítók között. egy jelentős része — nem lehet elhallgatni, mert tény — a cigánylakosságból kerül ki. Őket megtanítani a betűvetésre, olvasásra — szinte reménytelen vállalkozás lenne. Valójában mégsem teljesen az, csak meg kellene találni a mór dot és lehetőséget, netán az érdekeltséget. Ezúttal mégsem elsői Orbán értük aggódom, hal .em azokért a 30—40—50 év lsekért, akik szintén az a lal- fabétizmus vakságában kénytelenek élni. Nemrég a személyi igazolványok cseréjénél arra lettem figyelmes, hogy egy húszvalahány éves cigány kismama keresztet tett a neve helyett a bejelentőlapra. Szinte sokkolt a váratlan találkozás a szellemi elmaradottság e szomorú példájával, s igyekeztem megnyugtatni magam: bizonyosan nem sokan lehetnek a fiatalok közül ilyenek. Falun élő tanító-tanár ismerőseim azonban lelohasztották az optimizmusom, mondván, sajnos a fél- és a teljes analfabétizmus — elsősorban a halmozottan hátrányosnak nevezett családokban újratermel ódik — miközben a rádió, a tévé, a lapok, folyóiratok össztüzében élünk. P. G. Kitart, s azok sorába tartozik, akik hírnevet alapoznak, mert ma már termékeik a szovjet piac mellett nemcsak Lengyelhonban ismertek és keresettek, hanem Görögországban, Olaszországban, Svédországban is. Valutatermelő szakmunkásgárda fejlődött ki Nyírszőlősön. Tömöri Pál és Szép László üvegművesek nemrégiben tértek haza Katowicéből. Pethe István, a műszaki vezető újságolta, hogy e két szakmunkásuk építette meg ott a kiállítást, ők rendezték be, ellátták a műszaki referensi teendőket is. S hogy nem csalódtak bennük, az eredmények tanúsítják, mert ők és a kvalifikáltabbak, mint Pesti Lajos is, éppen azoknak a termékeknek az elkészítésén dolgoznak, amelyeket a kiállítás után rendeltek meg. Az ilyen, hátrányos helyzetű települések közé sorolható Kölese, s a hozzá tartozó négy aprócska falu, Fülesd, Sonkád és a két Palád is. A választ előre sejtvén kérdezem hát Tóth Jánostól, a Kölesei Közös Községi Tanács titkárától: — Ha elromlik a kerti kapa, hová -viheti a gazda? Meglepő (?) válaszok A felelet meglepő: — Ide, a Kölcsey Ferenc utcába. — S ha házat építek, ki- l'ozza haza a téglát? — Ez a legegyszerűbb, öt teherfuvarozónk is rendelésre vár. A községi tanács elmúlt fél évtizedes munkáját most a napokban értékelte a megyei Kitartó, megszállott, meditáló típus — jellemezte Pesti Lajost Gavola Géza. Megtervezi, felépíti magában a munka folyamatait, s amikor mindent tud róla, szó nélkül hozzálát megalkotni. — Lajos olyan rafinált ötletekkel színesíti, ad egyéniséget termékeinek, amelyet csak akkor észlel az ember, amikor elkészült — jellemzik. A szőke Pesti Lajos mosolyog. — így van ez? — így. Ezek olyan pici, apró húzások, amelyek csak a végeredményben láthatók. Én legjobban a nagy figyelmet, a kombinatív készséget kívánó munkákat szeretem. Olyanokat, mint a kombinált hűtők, amelyekben nehéz összerakni a spirálokat, csi- szolatokat, a különböző átmérőjű köpenyeket. Természetesen üvegekből! — Nehéz? — Tizenöt éve csinálom. Viszonylagos. Szép, izgalmas, mert alkotás, az anyaghoz nem lehet hozzányúlni, mégis olyanná kell alakítani-for- málni, ami szükséges. Szerszám nélkül! Szakértelmét, tudását — melyet tanulók oktatásában is felhasznál — ismerték el a Kiváló dolgozó kitüntetéssel, s rátette a koronát a miniszteri kiváló kitüntetés. Farkas Kálmán tanács szakembergárdája, talán még őket is meglepték az itt tapasztaltak: majd száz kilométerre a megyeszékhelytől a vártnál sokkal magasabb színvonalú szolgáltató- tevékenységet találtak e Túr menti falvakban. Az érdem jó része mindenképpen a helyi tanácsi vezetőké, akik minden lehetségest megmozgatnak, hogy minél több iparos vállalkozzon munkára. Az elismerés másik része pedig természetesen a helybéli villanyszerelőké, virágkötőké, asztalosoké, akik a szokásosnál kevesebb haszonért is kiváltották az iparengedélyt. Az öt településen négyezren élnek, s egy híján ötven kisiparost számlálnak. Harmincegyen főfoglalkozásban, tizenhatan munka mellett, mellékállásban iparoskodnak, ketten pedig nyugdíjukat egészítik ki ily módon, összesen huszonöt szakmában ténykednek, van köztük háztartási gépszerelő és hímző, autószerelő^ és faárukészítő... az alapvető szolgáltatásokat szinte fennakadás nélkül biztosítják. Számuk évről évre nő, ennek érdekében élénk propagandát fejt ki a tanács. — Kölesén és Botpaládon minden évben összehívjuk a máshol dolgozó szakmunkásokat, s megpróbáljuk rávenni őket, hogy váltsanak ipart, ha másképp nem megy, hát mellékfoglalkozásként — magyarázza a tanácselnök, Har- bula István. — Elmondjuk nekik, hogy mit várnánk tőlük, s mit kapnának ezért cserébe. Adókedvezménnyel A nem lebecsülendő jövedelemforrás mellett sokakat meglep -a jelentős adókedvezmény is. Tavalyelőtt például az alapszolgáltatásban tevékenykedők közül négy iparosnak százharmincezer forinttal csökkentették az adóalapját, tavaly ugyanez az összeg már elérte a negyedmillió forintot. Ez persze a tanácsi bevételeket is hátrányosan érintette, az ap- parátűs mégis élt e jogával. — Mi ebben az üzlet? A tanácstitkár mosolyog a kérdésen. — Első látásra ez csupán veszteségnek tűnik. Ám politikai, morális haszna felmér- hetetlen. Mi elsőrendű feladataink közé soroljuk, hogy megtartsuk a gonjainkra bízott települések népességét. Ez azonban csupán a szülőföld szeretetére hivatkozva, s — Nem vagyunk egyedül, egyre több segítséget kapunk a felettes szervektől is. Hogy mást ne mondjunk: a Duna- coop gazdasági társaság egy százötven főt foglalkoztató, bőrdíszműveket gyártó üzemet szándékszik beindítani Kölesén, ehhez a megyei tanácstól ötmillió forintos támogatást kaptunk. S százötven új munkahely... ez már valami! Az új üzem a tervek szerint a következő évben nyitná meg kapuit, ám a kölesei, fülesd i embert most főleg az izgatja: ha elromlik a szecskavágó gépe, vajon Molnár László a Kölcsey utcában kap-e hozzá alkatrészt? A fiatal, tavaly ipart váltott mezőgazdasági kisgépszerelő sajnos sok jó hírrel aligha szolgálhat. — Roppant nehéz az utánpótlás — teszi le a reszelőt jöttünkre —, de valahogy megoldjuk. Á szülői portán Lakásnak is beillő műhelyében most rendezkedik, az apja portáján fogadta eddig a kuncsaftokat. Sok-sok munka, s nem kevés tartozás van ebben a műhelyben, de mint mondja, lassacskán benépesül. — Pedig nagyon nehezen indult — idézi a kezdeteket. — Most már azért kezd munka is lenni, s nemcsak a kiadás, de a bevétel is nő. Ugyanebben a cipőben járt Sonkádon Bandies Zsigmond is, aki a kölesei sütőüzemben karbantartó, s mellékállásban villanyszerelőként tevékenykedik. Három gyermeket nevel, évente jól jön hát az a harminc-harmincötezer forint. — Legalábbis ennyire számítok az idén — mondja —, de ha több lesz, azért sem esem kétségbe. ötven kisiparos négyezer embernek ... tulajdonképpen elégedett is lehetne mindenki e számmal. Az itt élők mégsem azok, s igazuk van. Mert elkelne még egy autószerelő, egy autófényező, egykét fodrász, no meg természetesen legalább egy cipész. Hogy ne kelljen elhajítani a lábbelit minden apró-cseprő hibáért. — Ezt a két évet még kibírjuk — mondja a vb-tit- kár. — Van egy kis helybéli legényünk, aki bent tanul Nyíregyházán. Ha végez, visszatér falujába. A tanács mát kész műhellyel várja ... s adókedvezményt ígérnek neki. Balogh Géza Üvegből „fújt" kitüntetés Hit csinál a papagáj? M ost, hogy a szomszéd nyaral, egy kissé elevenebb lett a lakás. Megkaptam a blökit. Jó kutya, szép kutya, szobatiszta. Nincs vele sok gondom, csak hajnalban és este sétáltatom. Ha ezenkívül van még valami baja a jószágnak, akkor ugat. A kutya ugat. Éjfélkor, éjjel kettőkor, meg mindenkor és én viszem le. Megállunk egy-két fanál, bokornál, bolyongunk a nagy magyar éjszakában. Eleinte még állva elaludtam, most már csak akkor, ha leülök a járdaszegélyre. A macskát azt a nejem kapta megőrzésre. Jó macska, szép macska, szobatiszta. Napjában kétszer kell. kiengedni, ezen jelül csak akkor, ha nyávog. A macska nyávog. Ujj el tizenegykor, hajnali háromkor, meg mindig, amikor rájön a nyávogás. Akkor a nejem álomittasan nyitja, csukja a lakásajtot és tántorog, mintha reszeg lenne. Amíg nem raktuk el az útból a kisasztalt, a padlóvázát, örökké felborította. Most már csak a falnak megy néha neki, de az nem baj, a fal nem borul fel és nem törik. A papagáj a fiúhoz került. Jó madár, szép madár, de nem szobatiszta. Ö oda a kalitkába. Ez a papagájoknál így szokás, viszont idomított. Ha éhes és szomjas, kiabál. Ha nem éhes, nem szomjas — akkor is. A papagáj rikácsol. Kiváltképpen hajnalok hajnalán, amikor felkel a nap, de az ember még az igazak álmát aludna. Akkor megy a fiú és etet es itat. Vakon. Ez a gyerek egyáltalán nem tud korán kelni. V iszont a reggelinél felhívom a figyelmét egy biológiailag fontos dologra: — A kutya ugat, a macska nyávog, na és mit csinál a papagáj? — Megdöglik, ha Vették estére nem jönnek meg a nyaralásból. Nem is rossz ötlet. A mi családunkra is ráférné már a pihenés. Seres Ernő
