Kelet-Magyarország, 1987. július (44. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-08 / 159. szám

1987. július 8. Kelet-Magyarország 3 I lavarozólt értékűit védi Szervezőiroda, szerviz Indul a második szalag ■■ Otven asszonyt keresnek A magánfuvarozók érdek- védelme, érdekképviselete céljából az országban az el­sők között Nyíregyházán jött létre a fuvarozók önálló alapszervezete. A szervezet a Kisiparosok Országos Szövetsége helyi alapszervezetéből vált ki, amely 2600-nál is több tagot tömörít. A tagság egynegye­dét a fuvarosok — a sze­mély-, teher- és egyéb fuva­rozók, valamint a szekeresek — alkották, s különválásuk­ra e magas létszám miatt volt szükség. A július elsején alakult KIOSZ fuvarozó alapszerve­zet a jövőben Nyíregyházán egy fuvarszervező irodát és egy mosó-javító szervizt sze­retne létrehozni. Segítséget nyújtanak majd tagjaik szá­mára a gépjármű beszerzés­hez és vizsgáztatáshoz, vala­mint a parkolóhelyek meg­szervezéséhez is. Hozzájuk fordulhat a lakosság a ma­gánfuvarozók elleni pana­szokkal. Az alapszervezet a, magánfuvarosokon kívül tag­jai között tartja nyilván a Korona^ és a Viking Taxi sofőrjeit is. — Nincs üres hely! Tessék másutt érdeklődni. Ha adódik valami, majd értesítjük. Többnyire ilyen válaszokat hallanak a munkahe­lyeken azok, akik szakképzettség nélkül szeretnének állást találni. Különösen nőknek nehéz elhelyezked­niük. Ezért is akadt meg a szemem egy hirdetésen: „Az újfehértói Lenin Termelőszövetkezet cipőfelső­rész-készítő üzemébe új munkaszalag indításához női dolgozókat keres, egy műszakos munkarenddel is.” A kánikulából jó belépni az üzem tágas műhelycsarno­kába. Benn is meleg van, de legalább nem tűz a fejünkre a nap és ventillátorok kever- getik a levegőt. Mégis csu­pán néhány lány és asszony szorgoskodik a munkaaszta­lok mellett. Gép mellől a gyümölcsösbe — Ennyire kevesen van­nak? — fordulok Szabó Ist­vánná üzemvezetőhöz. — A többség kinn dolgozik a gyümölcsösben — szól a fiatalasszony. — Aki itt he­lyezkedik el, annak vállalnia kell egy évben három-négy hétig a mezőgazdasági mun­kát. Mi néhányan azért ma­radtunk benn, mert sürgős megrendelés érkezett. Évente hatvanezer gömbcsapot készítenek az Ipari Szerel­vény és Gépgyár mátészalkai gyáregységében. Képünkön: Páskuly Ferenc a gömbcsapok minőségét ellenőrzi. (Farkas Zoltán felvétele) Mint a legtöbb termelőszö­vetkezetben, itt is gondot okozott a tagság egész éves folyamatos foglalkoztatása. Ez tette szükségessé az üzem lét­rehozását. — Több céggel is tárgyal­tunk, végül a Nyíregyházi Ci­pőipari Szövetkezettel kötöt­tünk megállapodást — tájé­koztat Gyetvai József főköny­velő. — 1985 őszén készült el az épület, s érkeztek meg az első gépek. Kezdetben har­mincán dolgoztak a tüzödé- ben. Később ahogy gyarapo­dott a géppark, úgy nőtt a létszám. Most 80—90 nő ke­resi itt a kenyerét. Egy sza­lagon, két műszakban dolgoz­nak. Idén újabb berendezése­ket vásároltunk, ezért lehető­ség van a második szalag in­dítására is. Ehhez toborzunk jelentkezőket. Nyíregyháziakat is várnak Az átadáskor annyi érdek­lődő jött, hogy nem tudtak mindenkit azonnal felvenni. Sokan a háztartást cserélték fel az ipari munkával. Mások az ingázás helyett választot­ták az üzemet. Néhányan az Újpesti Gyapjúszövőgyár he­lyi gyáregységéből szerződtek ide, mert a család miatt nagy terhet jelentett számukra a három műszak. Üjfehértón és környékén bőven van szabad női munka­erő, Szabóné mégis bizony­talannak látja, hogy mikor indíthatják az új szalagot. — Egy hét alatt legfeljebb hatan, heten jelentkeztek a hirdetésre — panaszolja. — Voltak köztük nyíregyháziak is. Magam vagyok rá a pél­da, hogy lehet vállalni a ki­járást. A városból vonattal utazom a faluba, a központi telepre pedig a szövetkezet autóbuszával érkezem. Ami a körülményeket illeti: minde­nünk van, amit egy üzemben kívánni lehet. Kényelmes pihenőhely, öl­töző, fürdő áll az asszonyok rendelkezésére. A telepen bü­fé működik. Aki akar, befi­zethet üzemi ebédre is. Cél: a 30 millió... — Én megtaláltam a szá­mításomat — állítja meg a tűzőgépet Lárcsovics József- né betanított munkás. Évekig a Debreceni Ruhagyár bedol­gozója voltam. A varrógép után nem könnyű átállni er­re a munkára, de megéri. — A cipőfelsőrészen elsőre stimmelnie kell minden öl­tésnek — kapcsolódik a be­szélgetésbe Szilágyi Sándor- né. — Bele lehet jönni. Nincs panaszom a'keresetre: legke­vesebb 4500—5000 forintot vi­szek haza havonta. Volt, aki nem tudta meg­szokni a szigorú követelmé­nyeket. Akadt olyan is, aki néhány hónap után visszatért az üzembe. — Szerintem nagyon fontos, hogy mindenki értsen vala­mennyi művelethez — foly­tatja az üzemvezető. — Csak így tudunk megfelelni az el­• várásoknak. A kollektívában sok az ügyes kezű, lelkiisme­retes ember, akikre lehet szá­mítani. Másképpen aligha sikerült volna tavaly 8 és fél millió forint értéket termelni. Idén 4 millióval szeretnénk túl­szárnyalni a múlt évi terme­lést. Megrendelés bőven van. Időközben több cipőipari szö­vetkezettel is szerződött az üzem. Ezekben a napokban pedig a Szabolcs Cipőgyárral tárgyalnak egy több éves együttműködés feltételeiről. Ám ehhez legalább ötven dol­gozóra lenne szükség. A lét­szám tovább bővíthető, mi­vel összesen 160 nőt tudnak foglalkoztatni a munkahe­lyen. Ha sikerül a második szalagon is beindítani a két műszakot, éves szinten akár 30 millió forintos termelésre is lehetőség nyílik. Házi Zsuzsa Ilyen még nem volt! Akkor hogyan lehet? Az esetek nagyrészt azt igazol­ják: csak elszántsággal, ki­tartással, nagy szorgalommal és bizonyos lemondások árán. Ezt erősítették meg annak a TIT-nyelvtanfolyamnak a résztvevői is, akik az elmúlt kánikulai napokban szorgal­masan tekergették a nyelvü­ket, hogy csiszolják angol ki­ejtésüket, miközben akár a strandon hűsölhettek volna. Diákok és tanárok jelent­keztek a TIT nyelviskolája felhívására, amely intenzív tanfolyamot hirdetett: két hét alatt ötven órát. Ilyen még nem volt, hallottuk a TIT- ben, ilyen erős tempójú ok­tatási formával még nem kí­sérleteztek, de feltétlenül sze­rették volna kipróbálni, és ha eredményesnek bizonyul, ak­kor érdemes lenne népszerű­síteni. A tanfolyam zárónapján jártunk a kitartó csoportnál: 17-en indultak és 15-en ma­radtak a végére, de a két ki­maradást sem a nyelvi ne­hézség, vagy a „léc leverése” okozta, hanem magánügy. A legnagyobb problémát az je­lentette a csoportnak, de ta­lán még inkább Ajtay-Hor- váth Magda tanárnőnek, hogy különböző szintű nyelvísme- retűek kerültek össze, kevés­bé haladótól a nyelvvizsgára készülőkig. Jó nyelvtani ala­pozással jelentkeztek például a zrínyisek, akiknek a tago­zatos osztályokban heti 8 an­gol órájuk van. Ugyancsak eléggé megalapozott már azoknak a nyelvtani jártas­ságuk, akik a nyelvvizsgára jelentkezés időpontját fon­tolgatják. Mellettük igen ne­héz volt lépést tartani a kez­dőbbeknek, például a legif­jabb résztvevőnek, Kander Anikónak, aki még csak he­tedikes volt, de sikeresen ve­heti az akadályokat, hiszen tehetsége szorgalommal pá­rosul. Mire fordítottak a legna­gyobb figyelmet az intenzív kurzuson? A legtöbbet a nyelvtant „nyúzták”, sok új szöveget vettek, és a nyelv­vizsga előtt állók miatt óriá­si iramban tanultak új sza­vakat. A legkeményebb na­pokon napi 80 új szó megta­nulása volt a feladat, aminek rögzítése többnyire sikerült — ez tűnt ki a visszakérde­zések alkalmával. A tanfolyam végére pedig az derült ki: igazából csak így lenne' szabad nyelvet ta­nulni: teljes elszántsággal, mind a közös foglalkozáso­kon, mind pedig utána, ott­hon a szabad időben. Sajnos erős fék az angol nyelvet ta­nulóknál, hogy ma már egy­re nehezebb megszerezni a nyelvvizsgát, a középfokúnál is már-már felsőfokúak a kö­vetelmények. Kár, hogy ez így alakult, és főleg az angol nyelvnél, amellyel a világon bárhol boldogulni lehet. Hi­szen a cél, kis nemzetek ese­tében éppen az volna, hogy minél többen ismerjenek ide­gen nyelveket, ha nem is pro­fesszori szinten, de a megér­tetés színvonalán. Jó lenne, ha nyelvvizsga-szabályzata­ink inkább ezt ösztönöznék. Mindenesetre a TIT itt ná­lunk, a tanárnő és a 15 hall­gató mindent megtett ezért. B. E. Vitrinek N ézem a nyíregyházi Le­nin téren azt a három­szöget formázó üvege­zett vitrint, melyet pár esz­tendeje állítottak fel. Leesve belül a neoncső, ami pedig a látnivaló volna: Orökösföld, a lakótelep távlati tervei — napszítta, láthatalanná vált papírok. Nézem a Tanács- köztársaság téren a városi műsorhíradó termetes vitrin­jét: felgöndörödött, levált fo­tók szúrják a szemem. S né­zem a város közepén most felállított új „híradó” fém­állványát. Szép sötétbarna, divatos színű, tetején már látható, hogy a megyei mű­velődési központ programjai­nak fog helyet adni. De egyelőre még üres a belseje. Nézem, s töröm a fejem: mi lesz a sorsa ennek is? Az, ami a többié? Ebek har­mincadja? Aztán — amikor újra el­megyek, mint mindennap — a Lenin téri városrendezési vitrin mellett, eszembe ötlik, hogy nem kell itt aggódni. Hiszen az említett üvegkalic- kában azok a bizonyos örö- . kösföldi lakásépítési tervek sajnos, kissé idejétmúltakká válnak lassacskán. Elszállt fölöttük az idő, nem egészen úgy alakul a városrész képe, mint azt tervezték. Jelkép­nek se rossz tehát: ember tervez — gazdasági helyzet végez __ (tgy) Pulóverek exportra Már az 1987. évi karácsonyi és újévi ünnepek közötti mun­kanapokat dolgozzák le ezekben a napokban a HÖDIKÖT fehérgyarmati üzeme lányai-asszonyai. A szombati műszak­ban csőnyakú garbók készültek a szovjet piacra. A kártolt gyapjú alapanyagú női pulóvereket arany lurex-szállal dí­szítik. Érdekes pulóvereket gyártanak amerikai megrende­lésre. (m. k.) Hajrá a konzervgyárban Esőt vár a borsó Exportra is szállítják Mintha egy elvarázsolt világba toppanna az ember: ömlik a forró víz, gőzfelhők lebegnek, futószalagon csil­logva rohanó befőttesüvegek és kpnzervesdobozok üde­zöld borsószemeket nyelnek el. Mellettük verejtékező asszonyok teszik begyakor­lott mozdulatokkal a dolgu­kat. Borsószezon van a Nyírség Konzervipari Vállalat nyír­egyházi gyárában, minden perc drága ... Késésben — Teljes kapacitással fo­lyik a feldolgozás, három mű­szakban négy gyártóvonalon 485 ezer borsókonzervet állí­tunk elő naponta — fűz kom­mentárt a látványhoz Buglyó Tibor, a vállalat termelési igazgatója. — Különleges helyzet elé állított bennünket az időjárás, hiszen rendesen június elején el tudjuk kez­deni ezt a munkát, ám most csak 21-én indulhattunk, le­rövidült hát a feldolgozási idény. — Ez biztosan komoly szer­vezési teendőket ró a veze­tőkre — vélem. — A borsó jelenti az egyik legnagyobb idényjellegű jel­adatot, mert nagyon kényes zöldségfajta, hamar üvegekbe kell kerülnie. Ez, hogy csak a leglényegesebbeket említsem, gyáron belüli munkaerő-át­csoportosítást, állandó terme­lési ügyelet fenntartását, sőt „idegenlégiósok” bevonását is szükségessé teszi. Tehát ál­landó kontaktust kell fenn­tartani a borsót termelő gaz­daságokkal, s ideiglenesen foglalkoztatunk olyan embe­reket, akik velünk kapcsolat­ban lévő termelőegységek dolgozói. Kevés a kapacitás A feldolgozócsarnok elé egymás után érkeznek a nyersanyagot szállító teher­autók. összesen 7000 tonna borsószemre van szerződése a vállalatnak, ennyi a feldol­gozási tervük is. Pillanatnyi­lag 3400 tonnányit tudhatnak már biztos helyen: üvegek­ben, alumínium dobozokban. — Harmincvagonnyi borsó­szemet tudunk naponta fo­gadni, de jönne 45 is, ha len­ne rá kapacitás — mondja Török Pál, a termeltetési fel­ügyelők vezetője. — Most van bőven mit konzerválni, de ha nem jön eső, alighanem rövi­desen gondok lesznek. — Önöknek, akik koordi­nálják az együttműködést, egyszerre kell tekintettel len­niük a termelők és a válla­lat érdekeire — gondolkodom hangosan. — Igen, nekünk „két ma­lomban kell őrölnünk”, de nagyon jók a kapcsolataink a termelőkkel. Olyasmire pél­dául, hogy kötbérigényt ér­vényesítettünk volna egymás­sal szemben, nem is emlék­szem. Délután és éjszaka is — Hogyan bírják ezt a ke­mény munkát? — kérdezem Havacs Jánosnét, a délelőttös műszak vezetőjét. Nem töpreng sokat a vá­laszon : — Tudomásul vesszük, hogy ezt meg kell csinálni, hiszen a borsó fontos élelmi­szer. Egyébként minden zöld­ségféle feldolgozásának meg­van az előnye és a hátránya. Ebben a műszakban kisgyer­mekes anyák dolgoznak, de mennek a gépek délután és éjszaka is, szombaton, vasár­nap. — Kereset szempontjából jó a borsó? — Aki egy hónapot végig­dolgozik benne, az szépen kereshet, hiszen a délutános műszakra 20, az éjszakaira 50 százalékos bérpótlék jön, ezenkívül a szombati mun­káért öt és fél, a vasárnapiért nyolcórai túlórát számolnak. ★ Ha sikerül teljesíteni a ter­vet, 10 milliónyi konzervben 11 ezer tonna késztermék lesz a borsószezon eredménye, melyből — a hazai felhasz­nálás mellett — NDK és szov­jet exportra is szállítanak. A most készülő borsótermékek tehát borsos áron kelnek majd el. Czine Gáspár Két hét: félszáz éra angolul Aki már próbálta, bizonyíthatja, mennyire naiv az egyik nyelvtanulásra buzdító könyvsorozat címe, az a bizonyos „Tanuljunk könnyen, gyorsan...” A nyelvtanulók nagy többsége valószínűleg amellett voksolna, hogy se könnyen, se gyorsan nem lehet idegen nyelvet tanulni. A kötelező oroszról persze szó se essék, hiszen érettségizettek nyolcévi nyelvtanulás után jó, ha tudnak kérni egy pohár vizet...

Next

/
Thumbnails
Contents