Kelet-Magyarország, 1987. július (44. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-04 / 156. szám

Bundásnalc szólították Iskolák, emlékek Iskoláim közül kettőt már régóta nem tartanak nyilván az iskolák címjegyzékében. Mint iskolatípusok, végleg eltűntek a történelmi fejlő- •dés sodrásában. Az idő mú­lásával működési színterük, az épület megtalálásában is csak az emlékezés segít. A büdszentmihályi állami polgári fiú- és leányiskola 1924—1936 között állott fenn. Épületét a református egy­háztól vette bérbe. Az öreg, múlt századi földszintes épü­let néhány éve még állott a nagy templom tövében. A szegény iskola a szegény tanu­lóké volt. A szűkös elhelye­zést, a szertárhiányt, s mind­azt, amire igen kevés költ­ségvetési pénzből nem jutott, tanáraink lelkesedése igye­kezett pótolni. A fizika szer­tára egy szekrényben elfért. Emlékszem az „egyszerű gé­pekre"’ és az indukciós kísér­let eszközeire. Semmi emlékem nincs a vegytani szertárról és a könyvtárról. Az iskola érte­sítője ugyan beszámol arról, hogy „az iskolai könyvtár rendeltetésszerűen műkö­dött", de ez valójában a köl- csön-tankönyvekre vonatko­zott. Sok segélyezésre szoru­ló tanuló kapott innen köny­vet, köztük én is. A költség- vetésből még a kötelező iro­dalomra sem tellett. Mecé­nás pedig nem akadt. Mint olvasó diák, egyik tehetősebb osztálytársamtól kölcsönöz­tem, aminek ellenében lucer­nát, répát hordtam nyulai- nak. Jellegzetesen maradandó élményem van Veress Gábor igazgató úrról. Mint iskola- szervezőt 10—13 éves fejjel nem nézhettem, csak negyed­század múltán, tanügyi rá­látásban döbbentem rá, mi­lyen hősies küzdelmet foly­tatott az új szervezésű álla­mi iskola létéért, elismerte­téséért. Végül Is feladta, el­ment Büdszentmihályról, nem volt szíve bezárni azt az iskolát, amit ő nyitott meg A közgazdasági gondol­kodás első leckéjét tőle vet­tem a 4. osztályban a köz- gazdaságtan órákon. Arra a kérdésre, hogy mit adott ez az iskola a környék társadalmának fennállásának 12 éve alatt, lehet számsze­rűen és következtetve vála­szolni. Több mint 500 tanu­ló iratkozott be. A negyedik osztályt 291 tanuló végezte el. A végzetteknek talán 10 százaléka tanult tovább, s lett értelmiségi ilyen vagy olyan pályán, többen tanító­ként, tanárként. A nagy többség helyben maradt: Büdszentmihályon," Tiszabü- dön (Tiszavasváriban), Ti- szalökön, Tiszadadán, Tisza- dobon. A község társadalmá­nak értelmes gazdálkodója­ként, iparosaként élte le éle­tét. így két nemzedéken ke­resztül bizonyára hozzájárult ahhoz is, hogy ma Tiszavas­váriban, Tiszalökön gimná­zium, szakközépiskola műkö­dik életképesen, nagy társa­dalmi hatóerővel. Engem ez az iskola indí­tott el pályámon . .. Korkedvezménnyel vettek fel a nyíregyházi állami ta­nítóképzőbe. Az intézet az én évfolyamommal kezdte el a 19. tanévét. Számomra a Széchenyi utca 6. szám alat­ti épület első emeleti folyo­sója történelmi levegőt árasz­tott. A félhomályból a 14 osztálytablón a tanítóvá ké­pesített elődök képe nézett . vissza. Biztatóan és oldotta szorongásomat. Sajátosan ; szigorú nevelői légkörbe ke- ! rültem. Az intézet tanítót ; képző és a nehéz körülmé- ■ nyék közt is helytálló embert nevelő intézmény volt. Két összecsengő tényező inspirál- | ta a nevelés feszességét: az ! évfolyamok tekintélyhierar- i chiája és a tanár-diák vi- J szony. A diák tekintélyhierarchia I az osztályokon belül és az | osztályok közötti nagy kor- 1 különbségből és az íratlan rendszabályokból adódott. A tekintély a tanulók osztály­jelölésében is kifejeződött. Az első, második osztályoso­kat a felső évfolyamosok ve­zetéknéven és „bundásnak ' szólították. Kötelező tiszte­letadással tartoztak a felső­söknek. A harmadik osztá­lyosok tanítónövendékké lép­tek elő. A negyed-ötödévesek tanítójelöltté minősültek és az úr megszólítás illette meg őket. Használatos volt a „bent­lakó", „kintlakó” elnevezés is. A „bentlakó” az interná­tusbán elhelyezettekre vo­natkozott. A „kintiaké” azok­ra, akik a szüleiknél vagy szállásadónál voltak elhe­lyezve. De az internátusi fe­gyelem a „kintlakókra" is érvényes volt. A kötelező ta­nulás délután 4-től 7-ig tar­tott, s tanulószobában, ille­tőleg otthon a lakásban kel­lett tartózkodni, ezt a kint- lakóknál a tanárok ellenőriz­ték havonta. Este 9 után a „kintlakó"" sem maradhatott ki, nem lehetett távol a szál­lásától. Az internátusbán s a tanulószobában és a háló­teremben a tanítójelöltek voltak a szobaparancsnokok, s az alsósok engedelmesség­gel tartoztak. A „bundás-ha- gyományok” közé tartozott, hogy az elsősök gondoskod­tak a jelölt urak lábvizéről, s kívánság szerint a lábat is megmosni a mosdótálban. Egyik tanáromról sem mondhatom el, hogy orszá­gos hírű tudósnak ismerték el, de szakmájának mind­egyik mestere volt. Vallották és gyakorolták is: a pedagó­gusmagatartás legfőbb köve­telménye, képesnek lenni a tanítvány magatartásának, gondolkodásának szintjére helyezkedni, azaz megérteni a diákot. Első helyen emlí­tem Aradvári (Téger) Béla tanár urat, mert őt sok mél­tánytalanság érte. Tanítvá­nyai közül senki sem emelt szót mellette. Azt hiszem, a diák megértésében őt a vá­rosban senki nem előzte meg. Anekdoták maradtak fenn róla. Publikáló, újságszer­kesztő irodalom szakos taná­rom rám bízta a tanári és a diákkönyvtár kezelését. Be­leszabadított a szépirodalom­ba, az egyes szaktárgyak iro­dalmába. Értékelte is az ol­vasottságot. De értékelte dr. Kiss Lajos és Lóky Károly is. A szó szerinti tanuláshoz, a tankönyvízű tudáshoz iga­zán csak két tanárom ragasz­kodott. De nekem ez sem volt ellenszenves, ennek is hasznát vettem később. Do- hanics János tanár úr, s az utolsó években az igazgatóm is, a matematikát, fizikát ta­nította. Az órán a szigorú­ság látszatát keltő tanár az ifjúsági szervezet megmozdu­lásaiban, a cserkésztáborozá­sokon mutatott példát a pe­dagógiai humanizmusból. Znojemszky Ferenc tanár úr­ra úgy emlékezem, mint az utolsó polihisztorra az egy­kori képzős tanárok között. Szinte minden tantárgyat tanított, ha a szükség úgy kívánta, s mindegyiket szín­vonalasan. Bársony Sándor, Bánhidi Ödön, Vikár Sándor tanár uraktól a népi művelt­ségi elemek, a népzene, a né-,^ pi tánc szeretetét tanultam meg. A pályámat és a szak­mabeli tudásomat meghatá­rozó igényességet dr. Kiss Lajos tanár úrtól örököltem. Az egykori állami tanítókép­ző tanári testületéből ő az egyetlen még élő tanú. Ez az intézet 54 éves fenn­állása alatt közel másfél ezer pedagógust képesített tanító­vá. Tapasztalatom szerint egyharmad részük megyénk iskoláját választotta. A me­gyének szinte minden tele­pülésén érezhető volt a képző pedagógiai kisugárzása. Ha el is lobbannak az emlékezés lángjai, de ez a megfogha­tatlan hatás még sokáig fennmarad. Arató Ferenc Hálátlanok vagyunk. Emlé­keinket, régi tárgyainkat időn­ként kidobáljuk, olykor ér­telmetlen mozdulattal ... Az utókor néha hálátlan nagyem­bereivel is, de a kismeste­rekkel szemben mindenképp. Keveset tudunk róluk, pedig kezük munkája: régi bútorok, porcelánok, fakult csipkék formájában ma is fel-feltűnik környezetünkben. Rájuk em­lékezünk kiállítássorozatunk­kal: asztalosmesterek egészsé­ges arányérzékére, porcelánfes­tők, varrónők türelmes, gon­dos munkájára, mert a múlt század második felének díszes — nemesi és polgári — szoba­belsőit szemlélve hajlamosak vagyunk éppen róluk, a tár­gyak alkotóiról, létrehozóiról megfeledkezni... A korszak jeligéje a díszí­tés volt. Ugyanaz az ízlés nyi­latkozik meg a nippekkel túl­halmozott szobákban, mint a sallangos, cicomás női ruhák­ban. A polgárságnak a 19. században nem volt önálló stí-: lusformája, amely a kor gaz­dasági, társadalmi és szellemi helyzetének valóságos tükör­képe lett volna. Ezért koráb­bi stílusformák felújításával, neostílusokkal próbálják igényeiket kielégíteni. Mi­vel történelmi stílusformákból válogatnak: historizmusnak, eklektikának nevezzük ezt a formanyelvet. A kiállítás első szobarészle- . te kisipari munkát, 1863-ban készült ruhásszekrényt, komó­dot és edényszekrényt mutat be. A ruhásszekrény restaurá­lása közben a homlokzat fa­ragványaiba rejtve találtuk az írást, mely szerint Pintér Ist­ván nyíregyházi asztalossegéd készítette mesterremekként 1863. május 1-jén, Orosz u. 551. sz. alatt. A szekrényben korábbi korszak barokk ha­gyománya, s 19. századi ízes népi kifejezésmód ötvöződött. A falon Benczúr Gyula két fi­atalkori munkája, Stark Netus cipészmestert és feleségét áb­rázoló festménye függ. A vit­rinben bécsi porcelánok, Má­ria Teréziát megörökítő tá­nyér, az intarziás komódon nagyméretű Zsolnay-tál lát­ható. Dédanyáink ottho Pintér István nyíregyházi asztalosmester remeke 1863-ból A második szobabelső helyezett márványtapos szekrény és pohárszék, rális növényi ornamen (faintarzia) már a sze felé jelzi az utat. józa nyai még visszautaln építészeti tagolású bút Itt látható Krúdy Gyi szép, kényelmes fair támlás széke. A kiállítás ható nyíregyházi ebéd rendezését Lingél Kán szítette 1896 táján. Az tér. aki egyébként Thé re, Csepreghy János, Rezső, Mahunka Józse: gyei Lőrinc társaságál újjáépített budai királ lota berendezését is ké a századfordulón. A h mus nemcsak az elkés rendezett királyi pal hanem a polgári li ban, vidékünkön a c otthonokban is szívós Vábbélt. Gyökereit a vativizmus és konvenció táplálta. A múlt század h éveitől kezdve a ru gyors ütemben kezdett ni. Ihletet merítettek i nelmi viseletekből, ke\ különböző korok ötle dudoros. sonkaujjas karcsúbbnak mutatják kot. A báli ruha úszik hullámzik és olyan 1 mint a hab. Üjra megji a duzzadt ujjak, hara nyák, csipkegallérok, tollas kalapok, stólák. nyos frizura megnvú alakot. A halcsontos felváltja a világos szín amelyet cserélni lehet tói függetlenül. Az alsi zat is csipkés, tetszetős lű, az estélyi ruháho: taft alsószoknyák cs A boszork A nyugati országok boszor­kánypereivel ellentétben a magyarországi perekben sok felmentő ítélet is született. Néha elég volt, ha a vádlott nyilatkozatot tett, hogy fel­hagy addigi tevékenységével, „megjobbítja magát", és ha mégis visszatér a boszorkány­sághoz, minden eljárás nélkül végezzék ki. Sok szomorú példa van per­sze a halálos ítéletekre is, me­lyekben a társadalom elesettje mellett ott találjuk a Bánffy- akat, Báthoriakat, Krucsay- akat is. A boszorkányság gyanújába kevered' ,t személyt még a per megkezdése előtt úgynevezett vízpróbának vetették alá. Ez abból állt, hogy népes nézőse­reg előtt beledobták a vízbe, és ha nem merült el, hanem fennmaradt a vizen, bűnössé­gét bizonyítottnak vették. Ha elmerült, a vád alól felmentet­ték és igyekeztek még élve ki­húzni — ami nem mindig si­került. A vízpróba után követke­zett a tulajdonképpeni boszor­kányper. A vizsgálatot az al­ispán utasítására valamelyik szolgabíró végezte egy vagy két esküdt segítségével. A szolgabíró az alispáni utasí­tással együtt kézhez kapta azokat a szempontokat is, me­lyekre a vizsgálatnak ki kel­lett terjednie, melyről a tanú­kat meg kellett kérdeznie. A boszorkánysággal vádolt személy kihallgatása kétféle lehetett, úgynevezett önkéntes vallás és a kínvallás, melynek különböző fokozatai voltak. A boszorkánypereket a legkülön­bözőbb hatóságok folytatták le, így a megyei bíróságok, úriszékek, pallosjoggal rendel­kező városok, sőt a „falu szé- kei’"-nek is szerepük lehetett egy-egy perben. A vádló kivé­tel nélkül halált kért a lottra, de a bíróságok csa ítéletek töredékében he halálos ítéletet. „Elöljáró az boszorkány seregében” 1727. november 17-én Tiszabercelen az a bo kányper, melyben a me zett tanúknak az alábbi désekre kellett válaszol] „Micsoda és minémű szorkányságát látta s vagy hallotta az Tanú Ré: nedeknének? Tudja-é az Tanú, hogy Benedekné nyilvánvaló szorkány, és tudja-é a? kiket rontott meg. mii boszorkányságot cseleked A sok tanúvallomás elsőként Dobozi Pálét idé mert azt bizonyítja, ho földöntúli dolgoknak gy; nagyon is „földi”, kézzi ható magyarázata van. , nú elmondta, hogy amikoi felesége korcsmát bérelt ván, Réz Benedekné n: megharagudott rá, mivel György nevű fia is kon ros volt ugyanabban a ban. Ezért aztán a tanú s: a boszorkány alkonyod az ő korcsmájukba nei ajtón ment be, hanem pült az ablakon. A szob zepén aztán őt torkon 1 és úgy a ház földjéhez c hogy orrán, száján jött i A tanú szerint nyilvá: hogy a vádlott „sült P kány". Egy másik tanú, Cí Tamás emlékezett rá, amikor a néhai Bes: Zsigmond úr megéget Csócs nevű boszorkány Kégi kismesterségek gazdag anyaga látható a nyírbá­tori Báthori István Múzeum felújított, átalakított ki­állításán. E. E. felv. KM HÉTVÉGI MELLÉKLET Son ka ujj as ruh

Next

/
Thumbnails
Contents