Kelet-Magyarország, 1987. július (44. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-04 / 156. szám

ELETképek

II. rész

írta: Czine Gáspár Rajzolta: Kertész Sándor

Szoktam is mondani anyunak, hogy mikor az árvíz után egy kupacban felépültek a „C”-lakások, nem kellett volna elfogadni őket. Ha külön, egymástól távol laknának a cigány dók, biztosan másképpen élnének.

ít.

csaláAz 6 családja tizenkét tagú — tízen vannak testvérek. Jelenleg szüleivel és öt testvérével él egy szoba, konyha, speiz, előszo- bás „C'-lakásban, melyet éppen bővítenék.

Ha valakit cigánynak neveznek, abban már van valami lenézés, pedig csak azt kel lene lenézni, aki megérdemli, mert rongy ember. Én éreztem a lenézést, mikor munkát kerestem, és érzem most is egy-két rakozóhelyen. Már az is megalázó, hogy mi a „cigánytelepen lakunk,

egyáltalán, hogy, a cigányokat elkülönítették.

3*

Nősülésre, lakásszerzésre még nem gondol, ám van egy régi álma, amire annál többet: magánfuvarozó szeretne lenni. Jogosítványa már úgy néz ki, hogy lesz, most járja a tanfolyamot, de hogy teherautót mikor szerez hozzá, az még meg sem fordult a fejében.

— És ha takarékoskodnál? — kérdezem tőle.

— Hát igen — gondolkodik el —, csak nem érdemes, mert nem nagyon van min. Ha legalább havi kétezret le tudnék tenni, akkor lenne értelme. Akkor már érdemes lenne összehúzni a nadrágszíjat, de így . ..

Most az építkezés köti le szabad idejét, de — mint «mondja — egyébként a haveroké a* délutánja. Szeret szórakozni, ám Na- ményban nem talál rá sok lehetőséget, nem úgy, mint azelőtt, mikor még Budapesten dolgozott.

— Ott segédmunkásként hatezret kerestem, de a kiadás is több volt, főleg, hogy sokat is ittam.

Azért úgy tervezi, előbb-utóbb újra visz- szamegy Budapestre:

— Egy fiatalnak még szükségé váh a szórakozásra — véli —, nem lehet mindig dolgozni.

A tizennyolc éves Rózsa Krisztina szintén a „ládagyárban” dolgozik. Ök kilencen laknak egy szoba-konyhás lakásban — édesanyja, testvérei, testvérei pici gyermekei. Édesapja akkor halt meg, mikor ő befejezte a kisegítő iskolát. Ládaalkatrészeket tűz össze, 4000 forintot keres. Szemlátomást zárkózott, zavarodottan néz maga elé, úgy kell kihúzni belőle a szót.

— Sokat kell dolgozni, nagy a piszok — oldódik lassan. — Nem szeretem a fűrészport. A pénz felét hazaadom, a többit elszórakozom. Nem sok szórakozási lehetőség van ... csak pénteken a diszkó ... De járok könyvtárba is — lobban tűz a szemében —, zenét szeretek hallgatni ... Nekem nincs se lemezjátszóm, se magnóm.

Bár sokan választanák más vidéket életük színhelyéül, a fiatalok többsége — természetesen —- a Beregben marad. Különösképpen marasztalja a föld azokat, akik a helyben találtak munkára, társra, megértésre — akik itt vannak otthon. Akiknek itt kell megbirkózni az egzisztenciateremtés embert próbáló nehézségeivel is.

A csarodai Bakos Gyula a helyi termelő- szövetkezet javítóműhelyének vezetője. Huszonkilenc éves érettségizett szakmunkás, éppen technikusminősítő vizsgára készül.

>. / 9.

— Ha megjelenne . előtted a mesebeli tün^>y

— Ebben a 'szolgálati lakásban lakunk —■ invitál beljebb^ . egy „tízszer tízes” házba. — Nagyon örülünk, hogy megkaptuk, mert nem kell egyikünk szüleit sem terhelnünk, függetlenek vagyunk, de ez csak ideiglenes megoldás, és vizes is ez a lakás. Valóban, a falak belső oldalán itt-ott jókora vízfolt,

néhol a vakolat is lemállóban, áz egyik szoba lakatlan is.

dér, és lehetne három kívánságod, amit teljesít, mit kívánnál?

__ Tanácstalanul néz maga elé, parázs sem izzik már tekintetében. Q,

— Nem is hiszel semmiben?

— Nem vagyok vallásos — kapja fel a

, törül tpkinte- fejét —, hülyeség. Ha lenne isten, nem tűr— Hát ez az — hordozza né el ezt a sok nyomorúságot.

íoLT levllisä ^önérzetével.3 Háromszáz Van a hangjában valami éreu meggyőöl majd’ 900 ezer forintos tetőtérbeépi- ződés.

téses házat húzunk majd fel itt. Olyat mint amilyen a „Magánlakásépítés ajánlott tér- vei” kiadvány címoldalán is látható.

Kocsiba szállunk, hogy megnézzük leendő otthona helyét.

12.

— A falu központjában szerettünk volna építeni, de dugába dőlt a tervünk — dohog. A hat háromszázötven öles házhely árát ugyanis egyenként 70 ezer forintban állapította meg egy fehérgyarmati árszakértő, ami helyi viszonylatban nagyon sok. Ha reálisabb áruk lett volna, már az idén hat ház állna azon a csupasz területen. Így csak ketten építünk kijjebb eső telkeken, a többiek meg elmentek a faluból. így nehezen fog menni a lakosság megtartása . ..

*

J* *

— cm Hatezrei, a feleségem, aki varrodában dolgozik, 2500-at keres, ebből bizony nem lehet házat építeni — tűnődik el. Így aztán a munka mellett állatokat tartunk, háztájit művelünk, szabad időnk szinte nincs is, és még így is sok százezer hitel lesz a házon. Sajnos, mi nem örököltünk, meg kell gürcölnünk a saját otthonért Végül is maholnap 30 éves vagyok . . .

Mint régi népművelő — 15 éve dolgozik már Tiszaszalkán — nosztalgiával emlékszik azokra a boldog időkre, amikor még nem ilyen vékonyan csordogált a támogatás patakja.

— Évi 30 ezer forintból kell gazdálkodnunk. Ebből egy felnőtteknek és két gyerekeknek szóló komoly műsort, valamint három bált tudunk megrendezni. Ezy fele annyi rendezvény, mint amennyit mondjuk öt évvel ezelőtt csináltunk 30 ezer forintból. Mert a pénzünk már 1972 óta 30 ezer forint évenként...

Hpgy honnan rá a pénz Sok elmúlt és még több eljövendő év verejtékes

munkájából.

"IS.Annyi szó esett már a művelődési, szórakozási lehetőségek hiányáról. Lássunk hát végül egy ebből a szempontból viszonylag pezsgő élettel bíró községet. A tiszaszal- kai művelődési ház a helyi 1200 lakoson kívül Tiszavid 500 és Tiszaadony 800 lakójának ilyen jellegű igényeit is próbálja kielégíteni. Igény pedig van, hiszen Tiszaszalkán működik a Bereg egyetlen ipari létesítménye, ha Naményt nem számoljuk. A Magyar Acélárugyár 600 embert foglalkoztató üzemének köszönhetően egy értelmes, fiatal szakmunkásréteg telepedett meg itt. Ezen kívül a környéket ellátó áfész-központ és téesz működik a faluban.

— A fiatalok mellett művelődési, szórakozási igényekkel jelentkeznek a középkorúak, miután már megszerezték a házat, a kocsit és nagyobbacskák a gyerekek — mondja Lőrincz Tibor, a művelődési ház igazgatója. Aztán rágják a fülünket a nyugdíjasok, akik egyre többen lesznek, hogy nem tudnak mit csinálni. Szóval igény van — pénz nincs.

% M

A képlet tehát világos: a művelődési lehetőségek immár 15 éve együtt csökkennek a pénz értékével. Azaz mégsem, mert úgy segítenek magukon, ahogy tudnak: pályázatok útján központi támogatásokat szereznek, együttműködnek a gyár, az áfész és a téesz KISZ-szervezetével. Ezektől a cégektől külön is kapnak olykor-olykor pénzt — habár a gazdasági nehézségekkel egyenes arányban apadnak el ezek a források is. Ma már mindenütt jól megnézik, mire költenek. Ha adnak is, konkrét célokra, s alaposan megrágják a döntést.

2.

3.

6

Hl HÉTVÉGI MELLÉKLET 1987 július 4 0