Kelet-Magyarország, 1987. július (44. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-31 / 179. szám
1987. július 31. Kelat-Magyaronmác 3 Politikus és munkáidé N agykállóban, a gyermek TÉKA tábor kellős közepén nem egy alkalommal tetten értem az ottani tanácselnököt: egyszer szombaton, szabadidejében, másodszor egy hétköznap estefelé. Lelepleztem őt, a vezetőt sportos öltözékben, a táborban dolgozó helybeli népművelők, pedagógusok és a pesti muzsikusok, népművészek no meg a gyermekek között. John Osborne mondása jutott eszembe erről a minden póz nélkül beszélgető, a fazekas és a nemezelő mesterséggel ismerkedő gyermekek örömének őszintén örülő emberről. („A politikusok olyan emberek, akik nekem nem imponálnak. Talán azért, mert foglalkozást csinálnak abból, ami hivatás kell, hogy legyen.’’) Megbocsátható talán, ha ezt a találó mondást így is tartalmasnak érzem: .rokonszenves az a politikus, aki hivatásának tekinti a foglalkozását. Mert hivatása viszi a gyermektáborba a tanácselnököt, ha nem jegyzőkönyvben elszámolható látogatásra megy oda, ha pusztán érdeklődik, beszélget, segít, patronál, együttgondolkodik azokkal, akik a tábort szervezik, mozgatják. Ismerek olyan városi első titkárt, aki késő este a lakásán kapott telefonhívás után közérdekből, a város tekintélyét, jó hírnevét veszélyeztető ügyben felfüggeszti a pihenését, megteszi a szükséges lépést. Miért? Mert tudja, hogy a politikustól nem csak munkaidejében várható el, hogy politikus legyen. Talán még egy példa idekívánkozik : azé a közéleti emberé, aki a 300 forinttal „megfizetett” ismeretterjesztő előadás után még szívesen vitatkozik az általa képviselt elvről túlóradíj nélkül akár órákon át is. És arról a politikusról, aki pénzt sem kap előadásáért. Sokan és sok példát tudnánk említeni azokról is, akik hivatást nemesítenek a foglalkozásból, de azokról is, akik foglalkozássá fokozzák le a közéleti hivatást. Tekinthetnénk akár elavultnak, korszerűtlennek is a lelkes, önfeláldozó embert, hiszen — mondhatnánk — a számítógépek világában mit számítanak a lélek rezdülései. Igen, épp erről van szó! Az imént a politikusokról véleményt mondó Osborn úgy vélekedik, hogy „a komputer az emberi fejlődés logikus láncszeme: intelligencia — erkölcsiség nélkül.” H a a brit poéta két gondolatát összekötjük, az is igaz lehet, hogy a jó közéleti személyiség nem komputer, hanem intelligens, erkölcsös és lelkes ember — aki ezáltal imponál. Szilágyi Szabolcs Á kibontakozás programjáról Összébb húzni a „nadrágszíjat” Á közkiadás csökkentéséről Tiszavasváriban Gondokkol küzd az államháztartás, több tíz milliárdra rúg a költségvetési deficit. Valljuk be, az átlagembert eddig nemigen hozta tűzbe, ha a soros Országgyűlésről ezt a híradást olvasta kedvenc újságjában. Legfeljebb a hozzáértők gondolkodtak el e szomorú tényen. Köztük voltak a tanácsi vezetők is, akik az utóbbi időkben egyre inkább érzik a nadrágszíjat meghúzó pénzügyi politika hatásait: a központi alapból csörgedező forint érzékelhetően kevesebb lett. Fehérgyarmat: Kisajátítás, birtokháborítás A Fehérgyarmati Városi Tanács hatósági osztályának tevékenységében fontos helyet foglal el a kisajátítási és birtokvédelmi eljárásokkal kapcsolatos ügyintézés. Az érintett állampolgár ingatlanát a kisajátítási hatóság az állam részére — megfelelő kártalanítás mellett — közérdekből veszi igénybe. Fehérgyarmaton és annak vonzáskörzetében a leggyakrabban vízgazdálkodási Célra sajátítanak ki területeket; ilyenek például a Szamos folyó és a Batár-patak töltéserősítési munkálataihoz, valamint a város- és községrendezési célra kisajátított területek. Tavaly 11 kérelem érkezett a tanácshoz, melyek 114 ügyfelet érintettek, közülük 59 fővel sikerült egyezséget kötni, míg az idén valamennyi befejezett ügy egyezséggel zárult, „egyszerű tárgyalás” útján. A tapasztalatok szerint a szakértői vélemények tartalmasak, -megalapozottak és általában helyes forgalmi érték, illetve kártalanítási ösz- szeg megállapítására tesznek javaslatot. Ezt bizonyítja az is: a kártalanítási összeg megállapítása miatt egyre kevesebben fordulnak bírósághoz, (Korábban csaknem valamennyi tulajdonos kevesel- te ezt az összeget, s a bíróság a legtöbb esetben meg is emelte a szakértő által javasolt és a kisajátítási hatóság által megállapított pénzösszeget.) Az ügyfelek a kisajátítási határozatban foglaltakkal általában egyetértenek. 1986- ban 119 határozat közül csak egy ellen fellebbeztek. Tavaly a térségben összesen 4275 négyzetméter területet sajátítottak ki, melyért négymillió 578 ezer forint kártalanítási összeget fizettek ki. A birtokvitás ügyekben gyakran nehéz egyezséget létrehozni, mert legtöbbször a birtokháborítási ügyeket a szomszédok viszonyának megromlása motiválja.. A fehér- gyarmati tanácsnak 1986-ban négy ilyen üggyel volt dolga. Fehérgyarmaton és annak vonzáskörzetében' is előfordul, hogy az ügyfelek a tanácsi alkalmazottnak elmondják panaszaikat, de a szomszédjuk haragjától való félelmükben kérelmet nem terjesztenek elő. Ekkor a tanácsi dolgozók az érdeklődőket tájékoztatják a jogaikról és a kötelességeikről, szerencsére a helyszíni szemlék során több ügy határozathozatal nélkül is megoldódik. (csgy) fnrefrHANG Még mindig: meggy A „Nem megy a meggy?” című 'cikkre válaszolva írok. A konzervgyár termelési osztályának a Kelet-Magyaror- szágban nyilatkozott vezetőjével nem értek egyet, mert a konzervgyár a dombrádi felvásárló szervezetet a szerdán kiadott diszpozíció után nem értesítette az árváltozásról, így a termelők sem értesültek a gyár gondjairól. A meggyet leszedtük, és csak pénteken, azaz a felvásárlás napján értesültünk a leírtakról. (Arról, hogy hét végén olcsóbban veszik át a megy- gyet, ezzel ösztönözve a termelőket: lehetőleg ne mindenki akkor, egyszerre szállítsa a gyümölcsöt — a szerk.) Kényszerhelyzetbe kerültünk, mert más lehetőség nem volt. Vagy átadjuk olcsóbban a meggyet, vagy kiöntjük a szemétbe. A konzervgyárnak ez a manővere hétszáz forintot vett ki a zsebemből, amit sérelmesnek tartok. Rokkantnyugdíjas vagyok, és a mai árviszonyok mellett így is nehéz megélni, ezért a kiskertünkből próbáljuk ezt kiegészíteni, de így nem sok értelme van a fáradozásunknak. Karászi Béla Dombrád Nem kivétel ez alól a Ti- szavasvári Városi Tanács sem, néhány röpke hónap alátt kis híján hárommillió forinttal rövidült meg a közös kasszájuk. Az idén már nemigen kerül sor további csökkentésre, s a majdnem negyedmilliárdos idei költségvetési keretük mellett ez a hárommillió bagatell ösz- szegnek tűnik, a tanács vezetőinek mégis el kellett gondolkozniuk a „hogyan to- vább”-on. Dühösebb idők járnak — Az igazat megvallva nem ért bennünket túlságosan váratlanul a központi szervek döntése, ám még így is érzékeny veszteség ez a szóban forgó összeg — mondja a tanács elnöke, Sulyok József. — Természetesen nem örültünk, de tudomásul vettük. És keressük azokat a helyi erőforrásokat, melyekkel pótolhatjuk az elgurult forintokat. Vasvárinak, mint a megye legfiatalabb városának igencsak speciális a helyzete napjainkban. A városi rangot kivívott településeink szerencsés időpontban jutottak e sok tekintetben kiváltságos címhez, akkor, amikor még viszonylag adakozóbb volt az állam. Mikor több pénz jutott a fejlesztésekre, a városkép csinosítására. Manapság persze ott is szűkösebb idők A galamb példája galamb, de még a fecske is rendkívülien találékony. A szokatlan viszonyokhoz alkalmazkodott, s ott, ahol lényegében életfeltételei nem adottak, megteremtette magának a lehetőséget, hogy otthont építsen, megmaradjon, mi több: gyarapodjék. Drót, magnószalag, tejeszacskó, s ki tudja, mi minden szolgál új anyagként a fészekhez. Ez a tökéletes alkalmazkodás! Tanulságos, hiszen mi emberek oly gyakran tétovázunk a világban, amikor új helyzet elé kerülünk. Bizony vannak szokatlan szituációk. Bérek, árak, piaci körülmények, gyors döntések igénye, reformok és nem várt folyamatok bombáznak bennünket naponta. De sokszor tétovázunk, s úgy érezzük, valahol a biztonságunk forog veszélyben. És ez nem egyszer igaz. Ilyenkor kell előszedni azt az ősi képességet, melyet a galambok, verebek, fecskék ismernek. Az új helyzethez meg kell találni az optimális feltételt, a legjobb feltételhez a legfrappánsabb ötletet. Mert hiszen élni akarunk, fészket rakni, sokasodni. Alig valószínű, hogy volt mostohább helyzet, mint a lakótelepre került madáré, mely egykoron a fák, ereÉpül a gázvezeték Tiszavasváriban. járnak, de seregnyi gondon azért már túl vannak. Vasvárinak most kellene nagyokat lépni, most kellene behozni a hátrányt, de ez korántsem olyan könnyű, mint korábban volt. Bár akkor sem volt az olyan egyszerű, mint napjainkban tűnik, akkor is sokat kellett verekedni tanácsi vezetőinknek, ám az tagadhatatlan, jóval nagyobb eséllyel szánhattak a 93 ezer négyzetkilométeres ringbe. Maguk teremtik elő — A 243 millió forintos költségvetési keretünkből 117 millió jut a különféle fejlesztési programok finanszírozására, 126 millió pedig az intézmények működési feltételeinek biztosítására — kapcsolódik a beszélgetésbe Mészáros József vb-titkár. — Érdekes a források megoszlása, már csak azért is, mert sokan azt hiszik,, ezt a sok pénzt mi kívülről, ajándékba kapjuk. Nos, az igazság az, hogy az állami hozzájárulás ehhez még a hatvanmilliót sem éri el. Persze rengeteg pénz ez is, de egy Vasvárihoz hasonló nagyságú város jóval többet kap ennél másutt. Nem szemrehányásképpen mondom, csak érzékeltetni szeretném, hogy a város létéhez szükséges forintok nagyobbik részét azért a vasváriak teremtik elő. Ezt akkor is el kell mondanunk, ha az állami hozzájárulás nélkül lehetetlenné válnánk, hiszen pénzügyi keretünkben ez az egyetlen fix pont. A városgazdálkodási osztály vezetőjénél, Mezei Józsefnél, és Luzsinszki Lajos- né csoportvezetőnél senki sem tudja jobban, hogy a tanácsi szakemberek, és a különféle testületek hányszor, de hányszor vitatják meg szinte mindegyik fillér sorsát, mielőtt eldöntenék, mire is fordítják majd. — A várt, de végül meg nem kapott hárommillió harmadát az egészségügyi, illetve az oktatási intézményeink bánják. Az általános iskolák 350 ezer, a középiskolák, illetve az egészségügyi dolgozók 200—200 ezer forinttal kevesebbel kell hogy beérjék. A másik kétmillió hiányának a fejlesztések látják majd a kárát. Ésszerűbben gazdálkodni Szerencsére a vasváriak korábban sem azért voltak ismertek nyughatatlan természetükről, hogy beletörődjenek a megváltozhatatlan tényékbe. A szűkös központi támogatáson persze sokat nemigen tudnak változtatni ám hisznek abban, hogy jelentős tartalékok vannak még helyben, melyek bővíthetik a bevételi forrásaikat. — Természetesen a kevesebb támogatásnak senki sem örül — mondja az elnök. — Ám meg vagyok arról győződve, hogy pozitív következményei is lesznek: ésszerűbb gazdálkodásra szorítja az érintetteket, s már ahol tudja, megmozgatja az agyakat is. Arra ösztökéli majd az embert, hogy újabb utakat keressen. Pénzszűke idején mit tehet a tanácsi tisztségviselő? Visszafogja a fejlesztéseket, vagy újabbnál újabb kölcsönökért könyörög. Ez a legkönnyebb, aztán a választók előtt széttárja a karját, hogy nincs más mód. Szorosabb együttműködés Pedig van. A korábbinál sokkal szorosabban együttműködni a helyi és a szomszédos gazdálkodó szervekkel hogy kapcsolódjanak be jobban a fejlesztési programokba. A vasvári tanácsnak ily módon sikerült már benzinkutat építeni, s így kap majd a város újabb utakat, szennyvízcsatornát, gázvezetéket. S ez így is van rendjén. Mert nem szabad elfelejteni, még ha a tanácson is múlik, hogyan alakul egy adott település arca, élete, az ahhoz szükséges összegek előteremtése jórészt mégiscsak a vállalatok, gyárak, szövetkezetek dolga. Akiknek a kötelező adón túl is az eddigieknél nagyobb szerepet kell játszaniuk az otthon arcának formálásában. Balogh Géza Kommentár 4 galamb felfedezte a földön heverő, darabokra szaggatott magnószalagot. Egy darabig cibálgatta, aztán otthagyta. Majd visszatért hozzá, csőrébe vette, ss megkísérelte a felszállást. Sikerült. A barna szalag hosszan úszott mellette a levegőben, addig, amíg a fészekhez ért. Azután a galamb újra megtette ezt az utat, újra egy szalagdarabbal. Szokatlan építőanyag a fészekhez — ez tény —, de építőanyag, olyan, amilyet a lakótelep kínál. Mondják a madarászok: a lakótelepi veréb, szék, bokrok, füvek biztonságos világában élte zavartalan életét. És mégis kitalálta: még a magnószalag is lehet fészekalapanyag, s a láthatóan rossz körülmények is átváltoztathatóak kedvezőre. Hogy a madár optimista? Nem hiszem. Ez nem derű- vagy borúlátás kérdése. # tt az életről, a jobb életről van egyszerűen szó, s ilyenkor az újhoz alkalmazkodás az egyetlen segítő. Ezt tanultam a galambtól, mely azóta bizonyára vígan turbékol biztonságos fészkében. s áldja magában a számára addig ismeretlent, a magnószalagot. Bürget Lajos
