Kelet-Magyarország, 1987. július (44. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-30 / 178. szám

1987. július 30. Kelet-Magyaroruág 3 r Nyelvi és magatartáskultúránk Szebben beszélni NEM ÖNCÉL A BESZÉD- JAVÍTÁS — és nem azo­nos a logopédusok munká­jával — ez a kézenfekvő felismerés jut eszünkbe, amikor a népfrontmozga­lom fáradozásait látjuk, halljuk az élet legkülönbö­zőbb területein. A népfront beszéd- és magatartáskultú­rát csiszolgató társadalmi munkásai -— nemcsak nyel­vészek, irodalmárok — jól tudják; egy nép beszédkul­túrája az általános kultu­ráltságról is fontos infor­mációkat ad. Aligha kell különösebben bizonygatni, milyen fokú a jelenlegi anyanyelvi, be­széd és magatartáskultú- ránk. Saját magunk elszo- j morítása helyett fogalmaz­zunk inkább így: változó, szélsőséges. Éppúgy megta­lálható az igényes, gondos beszéd, fogalmazás a köz- és magánéletben, mint a ha­nyag, felszínes, sőt trágár, már-már a nyelvi környe­zetszennyezést kimerítő ma­gatartás. Ettől persze még nem lettünk okosabbak, hogy ismerjük a diagnózist. De arra feltétlenül sarkall­hat mindenkit, hogy ne tö­rődjünk bele . . . Ezért is érdemel nagy fi­gyelmet a megyénkben is mind ismertebbé váló nép- frontkezdeményezés a be­széd-, magatartás- és érint­kezéskultúránk elsivároso- dása, elszürkülése ellen. Milyen gócokat fedeztek fel az anyanyelvűnk állapota iránt felelősséget — és , mind több aggodalmat — érző emberek. A LEGGYAKORIBB NYELVI „VÉTSÉGEK” a pongyolaságok, amelyek gyakran félreérthetővé, sőt érthetetlenné teszik a köz­lést. Máskor a szószaporí­tás, olykor pedig a szűk­szavúság változtatja zava­rossá a beszédet. „Közéletünk demokratiz­musának kibontakozását nagymértékben hátráltatja az a tény, hogy az állam­polgárok tömegeinek nincs meg a kellő készségük, a megfelelő gyakorlatuk — s ennek folytán elegendő bá­torságuk sem — közérdekű gondolataik, javaslataik megfelelő szintű, világos és meggyőző kifejezéséhez. Akadályozza a kibonta­kozást az is, hogy a hivata­li, közéleti érintkezésben, dé már a vállalati szintű nyelvhasználatban is, az ügyintézés modora és hang­neme uralkodott el, amely az egyszerű állampolgárban akaratlanul is a kívülre­kedtség, sőt a kiszolgálta­tottság érzését kelti. Ez rész­ben öröklődik, részben új­ratermelődik, s a hivatali fennhéjázásnak és elember- telenedésnek nemcsak ter­méke, hanem terjesztője is...” MAGVAS ÉS VALÓS MEGJEGYZÉSEKET adott közre a népfront, s_ a maga politikai eszközeivel sürge­ti, hogy a törvényalkotás, törvényalkalmazás, közigaz­gatás, hivatalos és hivatali érintkezés nyelvhasználatá­ból és stílusából eltűnjenek az állampolgárok felett va­ló uralkodás rossz emlékű maradványai, s helyettük szaporodjanak az állampol­gárok szolgálatára, a velük való alkotó együttműködés a kölcsönös megértés szán­dékára utaló jellemzők. MEGYÉNKBEN IS TÁ­MOGATÓKRA KELL HOGY TALÁLJON többek között a népfront és a Bel­kereskedelmi Minisztérium közös pályázati felhívása az üzleti feliratok magyar nyelvű elnevezésére, mely­nek célja bármely üzletkör­ben, szakmában a szemet bántó idegen elnevezést mó­dosító javaslatok eljuttatása az érdekeltekhez. Hogy ke­vesebb legyen^ majd végleg tűnjön el a városokban oly gyakori ilyen üzleti kiírás: second hand shop, night club, snack bar, music cen­ter és a többiek. A megye- székhelyen is olvashatunk angol, olasz és más nyelvű feliratokat, melyek a kuri­ózum, az idegenszerűség hajszolásával, reklámcélok­kal születtek. Országos a gond, de a tennivalókat helyileg kell megtalálni, s ebben nem­csak jó partner, felelős té­nyező a népfront megyei bi­zottsága — annak beszéd- és magatartáskultúrát segí­tő munkabizottsága — de politikai szerepével élve bá­torítja is, segíti az állampol­gárokat, hogy tegyék igé­nyesebbé nyelvi és beszéd­kultúrájukat, merjenek és tudjanak élni beleszólási jogukkal. De szerezzék meg hozzá a képességet is. A DOLOG LÉNYEGE AZ, amire a népfront is utal: a probléma azért súlyos — az elharapózott durva be­szédre utalva — mert ez a nyelvhasználati eldurvulás lelki és magatartásbeli el­durvulást tükröz és terjeszt. S ez egyaránt veszélyeket rejt az egyén és a társada­lom számára . . . Páll Géza ___________________________________/ SZOVJET EXPORTRA készítenek öltönyöket és szóló pantallókat a VOR vásárosnaményi gyárában, (jávor) Nyolc embert kérdeztem meg véletlenszerűen egy hét­köznap délelőtt Nyíregyházán, a Nyírfa Áruházban arról, hogyan szakítottak időt a vásárlásra? A megkérdezettek közül egy külföldi volt, egy férfi nem válaszolt, ketten a szabadságukat töltötték. Egy asszony a délutáni műszak előtt tért be az üzletbe, hárman azt mondták: csak kisza­ladtak a munkahelyükről. _____________________________ ■Mindebből természetesen túlzás lene általánosítani. A válaszokból azért kiderült: néhol még mindig van rá alkalom, hogy a dolgozók munkaidő alatt intézzék ap­ró-cseprő ügyeiket. Ajánlás a korszerűsítésre Pedig az utóbbi időben ren­geteg intézkedés született a munkaidő védelmére. Többek közt: nyújtott ügyfélfogadást vezettek be a hivatalokban, csütörtökön, a heti bevásárló­napon pedig jó néhány üzlet hosszított nyitva tartással áll a vásárlók rendelkezésére. Az intézkedések hatása már most érzékelhető: — Korábban reggeltől es­tig folyamatosan nagy volt a tumultus. Mióta komolyabban veszik a munkaidőt, reggel, ebédszünetben és délután 4 órától lendül fel a forgalom. A nap többi részében vi­szonylag kevesen vásárolnak nálunk —'hallottam Lukács Annától, a Kossuth téri cse­megebolt vezetőjétől. Eddig két alkalommal tör­tént jelentősebb változás a nyitva tartásban a nyolcvanas években. Először 1982-ben, mikor a kereskedelemben is áttértek az ötnapos munka­hétre. Három év múlva visz- szahozták a hatnapos munka­rendet, a kereskedők heti munkaidejét pedig 42 órában maximálták. 1985-ben beve­zetett rendszerben ismét vál­toztatásokra van szükség. A megyei tanács kereskedelmi osztálya idén áprilisban aján­lást adott ki a nyitva tartás korszerűsítésére. „A megyében dolgozó 238 ezer aktív kereső nyolcvan százaléka egy műszakban van foglalkoztatva. Szabadidejük hét közben 17 óra utánra, va­lamint a szombatokra és va­sárnapokra korlátozódik. Az időigényes vásárlásokra ke­vés a lehetőség. Az iparcikk- üzletek 18 órakor, vagy ko­rábban bezárnak, s szombati nyitva tartásuk is rövidebb, mint más napokon” — olvas­hatjuk az ajánlás indokai kö­zött. ABC vasárnap is — Mátészalkán az ABC- ben április 1-től vasárna­ponként reggel 7 és délelőtt 10 óra között várják a vá­sárlókat. Megéri, hiszen e három óra alatt átlagosan 100—120 ezer forintot forgal­maznak — tájékoztat Rudik Jánosné, az élelmiszer-kiske­reskedelmi vállalat részlegve­zetője. — Nyíregyházán, a Lenin téri ABC-ben is tervez­ték ugyanezt, de a szakszer­vezet nem járult hozzá. Mondván: a kereskedőket is megilleti a szabadnap. A leterheltség miatt a je­lenleginél hosszabb munka­időt csak nehezen tudnának vállalni az ÉKV dolgozói. Az­zal igyekeznek igazodni a vá­sárlói igényekhez, hogy a nagyobb üzletekben megpró­bálkoznak a téli-nyári nyitva tartással. Kísérletképpen szeptembertől egy órával ha­marabb szeretnének zárni, feltéve, hogy lehetővé teszi a forgalom. Járhatóbb útnak tűnik, hogy nyáron hosszab- bit jak meg egy órával — ahol indokolt; akár este 9-ig is — a nyitva tartást. Szeptembertől: új rendben — Ha valakinek alkalma van rá, hogy munkaidőben intézze az ügyeit, élni is fog a lehetőséggel. A kereskede­lemnek mindig egy lépéssel elől kellene járnia. Vagyis olyan nyitva tartásra van szükség, hogy senkinek se legyen oka kiszaladni a bol­tokba — vélekedik Szikora Andrásáé, a városi tanács osztályvezetője. Egyelőre jó pár üzletnek nincs meg ez a lépéselőnye. Virág a talicskában amelyek selyemsimaságúra súrolták évtizedek alatt, amint fogta, fogyasztotta a kubikos talicska két fogó­ját. Végigkísérte egész éle­tét. Szolgált ez munkaesz­közül, s éléskamrának, mely a hosszú úton keréken gurítva őrizte a száraztész­tát, a lebbencset, a sót, paprikát, s krompét... Negyedszázadon át tolta maga előtt Palencsár János az emléknek átadott kubi­kos talicskát. Végig kere­kezte vele a Tisza töltését, naponta legalább nyolc köbméter földet mozgatott meg vele. Társa, segítője, kenyérkereső „pajtása” volt. Gazdija lassan elko­pik. Talicskája kiállítási tárgy lett. Egy életforma, egy valamikori nehéz ke­nyér kínkeserves eszköze, s mégis becsült tárgy, amely mementóként áll a király­Bővíteni kell a hétfői vá­sárlási lehetőségeket. Az élel­miszer-kereskedelemben ez az egyik legsürgetőbb fel­adat. — Nálunk hétfőnként reg­gel 6-tól este 7-ig tart a munkaidő — folytatja Lu­kács Anna. A környéken egy üzlet sincs nyitva ilyen so­káig ezen a napon. Kétség­telen, hogy este 6-tól 7-ig nagy a forgalom, de megvan az ára: 13 órát kell végigdol­gozniuk az embereknek. Ezt a terhet még az előző bolt­vezető vállalta fel. Hiába ki­lincselek, nem tudok a hely­zeten változtatni, pedig a tempót már nem bírjuk, ösz- szel néhány hónapra bezár a bolt. Legközelebb az átalakí­tás után lesz lehetőségünk új munkarend megállapítására. Tény. hogy az élelmiszer­eladás nem tartozik a köny- nyű foglalkozások közé. A kereskedők naponta mázsákat mozgatnak meg. Mivel ki­lencven százalékban nők áll­nak a pult mögött, nehéz fel­vállalni a szombati nyitva tartást. A hosszú elfoglaltság miatt kevés idő jut a család­ra, a gyermekekre. Ennek el­lenére van, ahol vasárnap is dolgoznak. 1985-ben a bevásárlónapokon valamennyi áruház és szá­mos szaküzlet is este 8-ig tartott nyitva. Sajnos azóta nemhogy javult, hanem rom­lott ez az arány. — Rendkívül nagy gondot jelent az iparcikküzleteknél a munkaidőn túli 1—2—3 órás nyitva tartás megoldása. Kü­lönösen azokban, melyeknek nincs versenytársuk. Például az Ofotérttal hosszas huzavo­na árán sikerült megegyezni. Akad ellenpélda is. Ilyen az Autóker szaküzlet: egyszerű­en nem tudunk dűlőre jutni a boltvezetővel — sorolja Szi­kora Andrásné. A megyei tanács ajánlása szerint érdemes lenne ha­vonta egy alkalommal újabb bevásárlónapot tartani: szom­bati napon délután 4-ig. Cél­szerű volna több szaküzletet később zárni a csütörtöki be­vásárlónapokon. Az idő sür­get. Hiszen legkésőbb augusz­tus végéig egyeztetni kell a tanácsokkal a tervezett kor­szerűsítéseket, hogy szeptem­bertől már az új, kedvezőbb rend szerint üzemeljenek a boltok. Házi Zsuzsa /------------------------------------------S Gimnazisták gondban Érettségi és monkakönyv H add ne mondjam meg, legszívesebben mire használnám az. érettségi papíromat...? —mondta egy lány, aki Nyíregyházán végzett gim­náziumban. közepes bizo­nyítvánnyal. Aztán elme­sélte: több cégnél is ér­deklődött a megyeszékhe­lyen. Munkát keresett. Pontosabban irodai mun­kát. Háromezer forint alatti ajánlatokat kapott. Ennyiért inkább nem megy el dolgozni. A panaszkodó lány még idejében körülnézett, az elhelyezkedési szezon ele­jén, július közepe táján. Elképzelhető viszont, hogy két-három hét múlva már egyáltalán nem kapna semmilyen ajánlatot, hi­szen addigra minden va­lószínűség szerint betöltik azt a kevés állást is, ami még most szabad. Ez a helyzet a megye- székhelyen, ahol a kezdők munkába állására a leg­több lehetőség adódik. De akkor mit szóljon az az adminisztratív munkakör­be vágyó, frissen végzett gimnazista, aki Vásáros- naményban, vagy Nyírbá­torban szeretne dolgozni? Hiszen például ebben a két városban — az igé­nyekhez mérten — jósze­rivel semmilyen munkale­hetőség sincs számukra. Persze jogosan felvethe­tő: menjenek él az ilyen lányok fizikai, kétkezi munkásnak, ott még töb­bet is kereshetnek. Csak­hogy az érettségi önmagá­ban nem jelent szakkép­zettséget. Ezért legfeljebb segéd- vagy betanított munkások lehetnek. Ám a tapasztalat azt mutatja, ezt a lányok nem — vagy csak a végső esetben — vállal­ják. Másképpen van a fiúk­nál. A megyei munkaerő­szolgálati és szervező iro­da illetékeseinek tapaszta­lata szerint a gimnázium­ból kikerülő fiúk — azok, akik valamilyen oknál fogva nem tudnak tovább­tanulni — nem idegenked­nek (annyira) a kétkezi munkától. A „nem fizikai” területen elérhető jöve­delmet ugyanis megszé­gyenítően alacsonynak ér­zik. Legalább ezer forint­tal többre számíthatnak, ha melósnak állnak. Rá­adásul érettségivel a zse­bükben könnyen kitanul­hatnak egy-egy elegáns, jó szakmát. E "~ vről évre nehezebb gimnáziumi érett­ségivel, szakkép­zettség nélkül elhelyezked­ni. A hatékonyabb gaz­dálkodásra törekvő válla­lati magatartás következ­ménye ez. Számos üzem­nél, ahol létszámleépíté­sen gondolkodnak, nyilván fel sem merül a „munka­erő-felvétel” kérdése. És ha igen, akkor is csak kvalifikált, sok mindenhez értő. konvertálható tudá­sú dolgozókat kívánnak foglalkoztatni. Hosszabb távon is ezzel kell szá­molni —• és nemcsak a gimnazistáknak. (sztancs) „Csak kiszaladtam...” jrubikos talicska, színes fk leheletfinom szagi tölcsérvirágú petúni­ákkal és portulácskákkal. Jelképe egy korszak kubi- kolással foglalkozó fölmun­kás rétegének, egész életét végig kísérő szerszáma, amely most ott áll kiállítá­si tárgyként „földbe gyöke­rezve”, betonba lesrófolva a Királyéri Vízgazdálkodá­si Társulat tiszalöki üzemé­nek főbejárata előtt. Elmerengek a forróság- ban a virágpompán, amely a kubikos talicska földjé­ből eredt, s játszom a sza­vakkal. Talán azért is él e rekkenö forróságban a pe­túnia, s a szivárvány min­den színében pompázó por- csinrózsa, mert oly sok könny áztatta évtizedek óta. Fáradtságot, fájdalmat, ve­rítéket és keserűséget hor­dott megfáradt kerekein ez a kubikos talicska. Fogom Palencsár János nyugdijas kubikos brigád- vezető kezét, s szinte érzem vonásaiban és finomságai­ban azokat a kilométereket, ériek társaságának bejára­ta előtt. Nem tudom, a fiatal igaz­gató Kiss László honnan származott. De azt igen, hogy elkötelezettséget érez­het ez ősrégi foglalkozás és a kubikosok iránt. Az ő öt­lete volt, hogy a kubikos talicska szolgáljon virágvá­zaként. Ez a tisztelet kijár neki. „Megérdemli ez a szerszám, hogy virágot ül­tessünk bele, hogy hirdesse megbecsülésünket az ősi mesterség iránt.” — vallot­ta. — netúniák, portulácskák. Kubikosok gondoz­zák. Soltész Péter brigádja. Ápolják tisztelet­ből, s azért, hogy ne felejt­sük őket, s emlékeztessünk, milyen nehéz kenyér is volt egykor kubikosnak lenni. Farkas Kálmán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents