Kelet-Magyarország, 1987. július (44. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-25 / 174. szám
1987. július 25. 00 Szombati galéria Berecz András: Leány SZEPESI ATTILA: Mint boly dúlt földön megjelölt vadak bóklásztunk a nyár díszletei közt feledve a zöld pagonyt emésztő mérgeket a zenétien zenét a szárnyakat lehúzó pusztulást szemünk lehunyva léptünk olykor kristály éjeken jó volt feledni újra gyermekül a felszántott hegyek szélfolyosóit s mintha a rég betemetett csapá-k hívnának futva futni lenn a romtenger alatt kiállni villám-pörzsölt szírire nézni lenn a hangyavárost tűnődni egy-egy bolygó fényein: mécsvilág vagy csillag-é görbedni távol és közel nem tudva pontosan mitől közel vagy távol míg hordók nesze kél és denevér suhan ledőlni mohos kőre hajnalig nézni paták nyomában pezsgő vadvizet tanulni a részletek türelmét hadrakelt égtájak között egy görbe hidat szélzúgatta fát s a lomb hazatérés-órája idején álmodni Szaturnusz csöndjében szárnyakat hallgatni kondul-é szavunk egyetlenül s hogy visszakondul-é harangzúgás a föld alól robinsoni sorsunk visszhangjaként zilágyi Istvánnak ma már a neve is alig ismert, nemhogy mun- ' kássága és annak jelen,tősége. Pedig híres tanár, író, tu- | dós történész volt, aki már s 27 éves korában a Magyar j Tudományos Akadémia le- I velező tagja lett (1846). Ma- j radandó érdeme azonban I az a buzdító hatás, amellyel I « Arany János nagyszalontai jegyzőt a költészet felé irányította. Szilágyi 1819. január 6-án Nagykállóban született. A bölcsészeti,,.jogi és teológiai tanulmányait a debreceni Református Kollégiumban végezte. 1842 és 1844 í tavasza között a nagyszalontai gimnázium igazgatója j volt. Ekkor elhatározta, hogy orvos lesz: „...egy időre a I Szepességre ment a német j nyelvet gyakorolni, mert Bécsibe készült az orvosi egyetemre. De a történeti nyelvészeti és irodalmi tanulmányokra nagyobb volt a hajlama. Késmárkon meg- barátkozott Hunfalvy Pállal: j ez az ismeretség még inkább ] fokozta buzgalmát a nyelvtu- | domány iránt és Bécsbe jut- í va, beiratkozott ugyan az or- i vosi egyetemre, de csakha- j mar belátta, hogy ő nem arra : a pályára termett, s Bécsben j léte alatt is ideje nagyobb S részét a levéltárak kutatásá- ! val töltötte. A következő évben a pesti egyetemen Hor- ) vát István oldalán folytatta : tanulmányait; 1845. szep- \ temberében pedig tanárnak ' hívták Máramarossziget- re..ötvenegy éven át működött a gimnáziumban (ref. lyseum) hitoktatóként, illetve tanárként, majd igazgatói minőségben. Széles körű te- ! vékony,ségét jelzi, hogy 1865—1883 között „Márama- ros” címen társadalmi és politikai hetilapot is szerkesztett. Halála is Máramarosszi- geten következett be 1897. április 12-én. Arany Jánoshoz (1817— 1882) fűződő kapcsolatai három szakaszra oszthatók: 1./ a debreceni kollégiumban ta- nuíótársak voltak (1841-ig) 2. a nagyszalontai gimnáziumban tanártársak lettek I „Szilágyi Pistával levelezel úgy-e? Írd meg neki, hogy eddig is szerettem, de most még jobban szeretem, azt tudva, hogy ő ösztönzött téged az írásra. Eszköz volt ő a gondviselés kezében, mely ha elrejti is gyöngyeit, rendel számára halászokat, kik azt fölhozzák.” Ehhez hozzáfűzte Arany: „... annyi bizonyos, hogy ha kedves barátom Szalontára nem jön, engem senki sem lát írói pályán az életben.”, illetve ekként köszönte meg Szilágyi gratulációját az „Elveszett alkotmány” sikere kapcsán 1846, febr. 22-i válaszlevelében: „És most az I írói dicsőség! Hogy önnél tisztább örömet senki sem érezhetett ismerőseim közül, azt igen-nagyon elhiszem: mert, hiszem ez nagyrészben ön műve volt!” Maradandó emléket állított Arany János Szilágyi Istvánhoz fűződő barátságának „Válasz Petőfinek” c„ 1847. febr. 11-i keltezésű 8 strófás versének utolsó előtti bekezdésében, ekként: „Végre kincset leltem: házi boldogságot, Mely annál becsesb, mert nem szükség őrzeni, És az Iza partján ama hű barátot, Nem is mertem volna többet reményiem.” Alkalomszerű itt megemlíteni, hogy Arany János már 9 évvel Szilágyi Máramáros- szigetre való költözése előtt I járt az Iza partján, minthogy 1836-ban vándorszínészként szerepelt ott Kisfaludy: „Ilka” c. darabjában. Mindenesetre jól tette Szilágyi István, hogy abbahagyta orvosi' tanulmányait, mert ezen önkéntes pályamódosítás révén vált lehetővé, hogy Arany János' nagyszalontai jegyző életútját is fokozatosan az irodalom felé terelje. Igazán időszerű lenne, hogy ezen tényt Szilágyi szülővárosában, Nagykállóban emléktábla is megörökítse. Dr. Fazekas Árpád KOVÁCS JÓZSEF; Már nem tudnék Zörög, mint csörgő, az akácsor. Már nem tudnék megmaradni máshol. Elolvadt végre a piszkos hó. Kokárdafényt villogtat itt a kimondott szó. Csak ődöngnék a világ másik táján. Zászlóm színeit svédül, arabul kámtálnám. Már nem tudnék ellakni semmilyen idegen nyelvben, hazámban-földemen a mérgek is magyarul bomlanak, pusztítanak zsigereimben. FODOR ANDRÁS: Mozdulat Kikönyökölök minden este a csillagtalan égre, Odalenn megvakult falak, utak kietlen pusztasága. Cirádák, ormok értelmetlen csendje. Az ablakrésen át kilódult horkolások ütemébe belesikong a villamoskerék. £s mindig, mindig ugyanúgy. S mert vállaltam az állhatatosságot, el kell viselnem, hogy a látszat siket kőszurdokában élek. Miként merev üveghasábok fehér hágcsói csüngenek az égen, sorsom elrendelt mértanában feszengve nekem is így kell vámom. Tudom, hogy minden percemet az anyag béna közönyébe vésték, de csontjaim hordják az ismeretlent: a mozdulat megváltó robbanását, (1842—1844) és 3./ különös módon Máramarosszigetre kerülése után alakult ki igazán a barátság: részben levelezés, részben értékes könyvek küldése és gyakori, Szalontára való látogatása révén. A levelezést megőrizte az ..Arany János levelezése pálya elhagyására vonatkozó döntését, sőt még a lelkészi tevékenység feladására is buzdította, ami kiderül 1845. dec. 4-én Szalontáról Máramarosszigetre küldött Leveléből: „Kedves Barátom Uram! Tegnap vevém becses levelét, s már sietek válaszolni . . . Szilágyi István Irány János „Iza-parti hi barátja” Orvosnak készült, irodalmár lett íróibarátaival” c. könyv (1888, Bpest., Ráth Mór kiadása), amelyhez Arany László, a fiú írt rendkívül értékes adatokat tartalmazó Bevezetésit. Ebből származik az előző idézet is, s ugyancsak innen tudjuk, hogy 1846 és 1847 nyári iskolai szünetében „pár hetet” töltött Szilágyi Szalonján Aranyoknál. Nagyon jól érezte magát barátjánál, s Szigetre való visz- szaérkezése után 3 nappal már „visszavágyott Szalomtá- ra." Arany László szerint: „Egyre küldte a könyveket és egyre serkentette az irodalmi foglalkozásokra. Nem múlhatott debreczeni vásár, hogy Szilágyi a szigeti főis- kola eléggé gazdag könyvtárából egy-egy jókora köteg könyvet ne küldött volna Te- legdy debreczeni könyvárushoz, kitől aztán atyám valamely alkalmatossággal Szalontára szállíttatta, hogy a jövő debreczeni vásárkor ismét azon az úton juttassa vissza Szigetre.” Arany J ános helyeselte Szilágyi Istvánnak az orvosi Bizodalma — mint volt eddig, ezentúl is szent lesz előttem. Leveleimet vegye úgy, mint tiszta hajlamom nyilatkozását .. . Nekem elég, ha ön nem nézi le őket, s hogy néha, ha úgy tetszik válaszol rájuk .. .Hogy az orvosi pá- lyát félben hagyta, igen jól tette: ha állandóan pap nem .lenne, még jobban tenné. De hát% mi? úgy-e? Biz ez kérdés, mai világban. Felelnék: Professor ohne Papság. Sziget így is csak gradus ad ... isten adja, mielőbb úgy legyen.” Vonzalmuk kölcsönös vo.lt, s Arany János 1847. január 9-én Nagyszállón tárói küldött levelében ezt egyebek között így fejezte ki; „Istenem, be jól esik okos emberekkel — legalább levélben — beszélgetnem”. Szilágyinak az 1847. évi nyári látogatására utalva pedig így írt: „Az a két hét nekem ünnepem lesz. Bár csak összevágna a kedves barátom látogatása a Petőfiével...” Petőfi ez időben a Toldihoz gratulálva így írt Arany Jánosnak: PANCSO BANOV: A galamb és a jóemberek Az ablakomhoz, mihelyt megvirrad, egy galamb repül. Így megy napra nap. Rámnéz, s tőlem messzebb ereszkedik le, bár már jól s mind jobban ismer így. Én egy szelet kenyeret morzsolok a keskeny párkányra s így mormolok: „Gyere, ne félj már! — mondom. — Értse meg hogy jók és jámborak az emberek. Nos, rosszak azért vannak ... Szentigaz! De az ezerből egy, ki váltig az”. A galamb pislog, begye töltelék: „Nekem — mondja — ez az egy is elég . . .” Rúzsa Endre fordítása ndent. Vállalni azt is, isélcsapnak, követke- ek gondolják, olyan- :i megadja magát sor- Mert a sok parancs amely utunkat megvan egy legfőbb pa- az Élet. i így töprengett ma- az oltóvessző azon az nikor utoljára láttam larcangoló mozdulatállapotában. Másnap í az egyik rügye mint- cseppet megpiroso- lna, majd lassan, bálul duzzadni kezdett, legalsó rügynek ez a próbálkozása nyilván , mert utána nekiin- többi is — ezek már vehemensen, mintegy ve behozni a tusako- ?1 telt napok mulaszták az oltóvesszőnek ak- a régi római történe- kölcsönözve — nevet m: Fabius Cunctator; kedő Fabius. Ügy i, egész kertészkedé- úk legérdekesebb ese- Jukálta. Megérdemli, yen patinás nevet viérletem sikerült: sári-alacsony hatalmas , terebélyes barack- lődött. Már tizedik ntja a termést. bius Cunctator pedig túltett a két nyomban megfogant társán is. árom főága közül ma vastagabb, ez kapasz- legmagasabbra. hogy több napfényt gyűjt- gyümölesei számára.--------------------------------------------------------------------------------------N vrin montázsai
