Kelet-Magyarország, 1987. július (44. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-01 / 153. szám
1987. július 1. Kelet-Magyarország Pillanatképek a Parlamentből Nem örökség-kölcsön Környezetvédelem • Eltűnt bírság Küldöttségben a képviselő HA BETÉVEDT VOLNA egy NSZK-beli delegáció Budapesten az Országgyűlés nyári ülésszakának második félidejére, hazatérvén minden bizonnyal úgy mondanák el tapasztalataikat, hogy ezek a magyarok mind zöldek. Erről ugyan szó sincs, arról azonban igen, hogy a kör-' nyezetvédelem fontosságában, a teendők elnapolhatat- lanságában teljes volt az egyetértés a képviselők között. Az pedig teljesen természetes volt, hogy mindenki a saját környezetében tapasztalt gondokat emlegette fel, vagy éppenséggel a lakóhelyén, a választókörzetében történt változásokról beszélt. Kovács János, a Záhony környékiek képviselője például sok kedvező változásról szólhatott társainak. A MÁV, pontosabban a záhonyi üzem- igazgatóság a 80-as évek elején ismerte fel, hogy ha a környezetszennyezés miatt kifizetett bírságot megtarthatnák és az export-importból eredő hulladékokat hasznosítanák, akkor ebből a pénzből sok környezetvédelmi beruházást valósíthatnának meg. A Szovjetunióból sok, a környezetünkre veszélyes áru érkezik, ezért a hul- ladék feldolgozására Eperjes- kén építettek egy tárolót. Itt épült egy tüzelőberendezés is, amelyben a szilárd hulladékokat elégethetik. A Taurusnak érkezett korom számára zárt rendszerű átrakót építettek, Záhonyban egy hulladékfeldolgozót létesítettek, ahol rakszereket — ékeket, alátétfákat — készítenek, a megmaradt hulladék pedig kiváló tűzifa. Folyamatos a hulladékvas gyűjtése, az új létesítményeket pedig olajfogókkal látták el, így már nem kerülhet a talajba az olaj. Az átrakócsarnok a veszélyes, mérgező anyagoktól óvja meg a környéket, és ha korábban jutott is a talajba az olajátfejtőbői szeny- nyező anyag, a rekonstrukcióval ez is megszűnt, mert betontálcára „tették” az átfej tőt és elégetik az olajos anyagokat is. Ez a nagy kazán is Záhonyban szolgálja a környezetvédelmet, a szennyvíztisztítás megoldása óta pedig nem kerül már semmilyen hulladék vagy mérgező anyag a Tiszába. BESZÉLT A SZEMÉTSZÁLLÍTÁSI GONDOKRÓL. Bár Záhonyban van jármű és konténer is, mégis akadozik néha a szemétszállítás. A választókerület más községeiben még több a gond ezzel. Segít a költségvetési üzem, itt-ott magánfuvarozók is vállalkoznak a szállításra, de talán a Nyíregyházán meghonosított nejlonzsákos akció lehetne jó megoldás itt is. Tuzséron is volt gond korábban a fahulladékok elhelyezésével, de amióta brikettet készítenek bejő- le, nemcsak a gond szűnt . meg, még dollárt is kapnak érte. Moravszki György természetesen Tiszavasvári lakóinak gondját-baját említette, ami saját gondja-baja is. hiszen ő is ott éli életét. Mondta azt is, hogy sok erőfeszítést tesz az Alkaloida a környezetszennyezés csökkentéséért, de képtelenek saját erőből megoldani, hogy minden szennyező anyag eltűnjön. Náluk készül a növényvédő szerek fele, éppen ezért remélhetnék a nagyobb támogatást, hogy a felhasz- nálhatatlan anyagok ne okozzanak nagyon nagy károkat. Itt több a légzőszervi megbetegedés, itt több gyerek kap különböző betegségeket mint másutt, és valakik már azt is kiszámolták, hogy itt rövidebb az átlagéletkor. Elmondta azt is, hogy szerinte az olyan bővítésektől el kellene zárkózni, amelyek szeny- nyezik a környezetet, vagy csak olyan esetben kellene vállalkozni rá, ha a környezetvédelmi beruházásokkal egyszerre épülhetne. Mert a közvéleményt ideig, óráig el lehet csendesíteni, de előbb- utóbb megunják a megoldás halogatását az emberek. ÉS BÍRÁLTA A KÖRNYEZETVÉDELMI HIVATALT, amelyik még a bírságokból sem . ad vissza, pedig nem olyan összegeket kérnek, amelyekből megoldhatnák a környezetvédelmet, hanem csak támogatást saját pénzük kiegészítéséhez. A tsz például 3 és fél milliót tett le, amelyhez másfél milliót kért, de eddig még mindig elutasítottálc. A legnépszerűbb szabolcsi képviselő ezen az ülésszakon természetesen Mezei Károly volt, hiszen nagy tapsot kapott a megye és az ország gondjait meghökkentő módon a parlament elé táró felszólalása. De azért is, mert . az ülésszak előtt néhány nappal tért haza egy parlamenti delegáció tagjaként külföldről, s ez nem akármilyen út volt. Amikor a képviselőcsoport itthon ülésezett, ő épp a Zöldfoki-szigeteken járt. Meglepte e szigetcsoport kopár- sága, Zimbabwe csodálatos szépségű fővárosának látványa, de különleges volt Zambia is. Érthető volt, hógy képviselőtársai a gratuláció mellett erről is szerették volna kifaggatni. A BESZÁMOLÓT a képviselők elfogadták és valamennyien több figyelmet kértek a kormánytól környezetünk védelmére. A fontosságát egyik Veszprém megyei képviselő fogalmazta meg legprecízebben, aki azt mondta: a földet nem őseinktől örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön. Az örökséget el lehet herdálni, de a kölcsönt vissza kell fizetni. És nem mindegy, mennyi kamatot kell hozzátennünk. Balogh József Olcsón jót, gyors javítás Az ELITÁSZ Kisszövetkezet július 1-én nyitja meg műs2aki boltját és rádió-, tv-, videoszervizét Nyíregyházán, a Rákóczi út 17. szám alatt (a cipőjavító műhely szomszédságában). Az üzlet és szerviz szolgáltatásai egyelőre egyedülállóak lesznek a megyében, s rendkívül kedvezőek a lakosság számára. Csak néhány közülük: újdonságnak számít majd, hogy a vásárló olcsón hozzájuthat újszerű állapotban lévő, a kereskedelmi forgalomból ismert híradás- technikai készülékekhez. Megvásárolnak, illetve bizományba átvesznek az országba magánúton behozott televíziót, rádiót, magnót, lemezjátszót stb. Egyedi igényeket is igyekeznek kielégíteni, a megrendeléseket rövid határidővel teljesítik. A szervizszolgáltatások közül figyelemre méltó a gyorsaság, Ha az ügyfél úgy kívánja, akár meg is várhatja készülékének javítását, legyen az külföldi - vagy belföldi készülék, garanciális, vagy készpénzes javítás. (munkácsy) Akiket nem a mozdony füstje csapott meg Bizonyítvány melle grízen niili Ifjú szakmunkások Nyíregyházán Párás júniusi kora reggel. A régi patinás nyíregyházi fűtőház hatalmas csarnoka alatt már nem szuszognak, nem fújtatnak a füstöt okádó 424-esek, a szenes vasparipákat felváltották a villanymozdonyok, a gőzsípok világát pedig a légkürt. Csendes, tranzisztoros, modern világ. Pedáns rend bent, s legalább ilyen a környezet is. Hallatban tiszták, ápoltak a kertek, parkok, látszik a gondozottságuk. A vontatási főnökség szocialista brigádjai alkottak itt rózsaligetet, kezük munkája és szakértelmük révén -él a ritka császárfa, a tuják. füzek, fejlődik a diófa, a nyír, s kíséri a látogató útját a fehér spireabokor végig. No és a kővirágvázák színes petúnia- szalagjukkal. Vizsgára érkeztek. Tizenhárom fiatal vasutas szakmun-* kás szabadulásának krónikása lenni. Olyan, ma „felnőtté” érettekkel szót váltani, akiket a mozdony füstje, a vás- úthoz való vonzódás „csar r öprengve róttam utam, mikor mint derült égből villámcsapás csapódott egy tenyér a váltamra. Idő sem volt magamhoz ocsúdni, mert közben a tenyér tulajdonosa elém került — két pontot érően — és egy vigyorgó pofában barátomra, Dezsőre ismertem. — Mi van öreg, úgy össze vagy esve, csak nem vagy beteg? Előbb gyors elsősegélyben részesítettem félig kificamodott vállam, majd kezdtem volna a szokásos kesergésbe: tudod, a munka, az állandó stressz, a világgazdasági helyzet ... — Kikapcsolódni, egy kis kirándulás, strand, nap, levegő, úszás, ez kell, nekem elhiheted — hadarta el még mielőtt megszólalhattam volna. majd búcsúzóul újra a vállamra vert, csak úgy barátságból. De legalább következetesen, ugyanarra. Gondolkodtam, igazat adtam neki, döntöttem: holnap irány a strand. Este megnéztem, elolvastam és meghallgattam a meteorológiai prognózist és megnyugodtam: esőt, szelet és hideget ígért. Reggel nem csalatkoztam, szikrázó napsütésre ébredtem. Már egy félórával a nyitás előtt a strandnál toporogtam és elsőként léptem be. Beterítettem a gyepre törölközőmet, leheveredtem és elszunyókáltam. Még álmodtam is. A Copacabanán én kergettem a legügyesebben a lasztit a rióiak között, éppen egy Pelé-szégyenitö csukafejes röppályáján íveltem, mikor egy labda a tarkómra vágódott. A fene ebbe a gravitációba — gondoltam, miután magamhoz tértem, majd visszadobtam a labdát. Nem a brazil srácoknak, hanem a mellettem strandiocizóknak. Tolerancia — mondtam magamnak és hirtelen megszomjaztam. Egy jó hideg sö- röcske a megváltást jelenti majd — ekképpen vélekedtem és a közben összezsúfolódott népek között mintha aknamezőn járnék, ki-kiszökel- gettem a sörössor végére. Mindössze kettöszáznegyven- egyen álltak előttem. Türelemmel viseltem sorsomat es jó másfél óra múlva én kérhettem. Bocsánatot, hogy feltételezni mertem a hideg jelr zöt. Nagynehezen visszajutottam a helyemre, és napozásra adtam a fejem. Míg távol voltam, valaki olyan ügyesen rúgta fel a napolajas üvegem, hogy a kiömlő ken- celé egyenletnésen terült szét a törölközőn. így csak meg- hempergetem — a környékbeliek kitörő lelkesedéssel fogadták mutatványomat — és napoztam. Nem bírtam soká■ A felfrissítő, alakcsinosító úszás mellett döntöttem. Természetesen szem előtt tartva az orvosi tanácsot: felhevült testtel csak fokozatosan. A második lépcsőfoknál tartottam, mikor néhány, a tanácsokra fittyet hányó suhanc belesodort a vízbe. Nem estem pánikba még akkor sem, mikor a mellettem fogócska- zók egyike sportszerűtlenül, övön alul rúgott. A torpedóként fölöttem átúszó könyökének bordatörési kísérlete azonban megrendített, ki- evickéltem a medencéből. Jó négy métert ha úszhattam. Visszabotorkáltam a törölkö- zömhöz és befejezettnek tekinthettem a felüditő kikapcsolódást, és pihenést nyújtó strandolást. Elmenőben még sikerült belepéni egy összetört üvegbe, de szerencsére az ügyeletén néhány öltéssel összefércelték a sebet. mjmásnap a sérülés és a [wm tetanusz miatt bicegős járással mentem le az újságért. Mint egy alvajáró, éjjel ugyanis egy szemet nem aludtam. Pecsenyére pirult testem semmit nem tűrt magán. legkevésbé a heveröt magam alatt. így aztán állva próbáltam aludni, mint a ló. De az sem ment, mert negyedóránként kentem magam a saját készítésű Pantenol- tejfel-Irix gyógyirrel. Ki állt előttem, a pavilonnál? Persze a Dezső. Fizikai állapotomhoz képest villámgyorsan a vállára vertem. Persze csak úgy barátilag. és preventive. Mán László pott” meg. Halász Ferenc, a vontatási főnökség főnöke mosolyogva jegyzi meg: Ki a szerencsésebb? — Olyan fiatalokat ne keressen, mert immár tíz esztendeje, hogy Záhony után itt, Nyíregyházán is megszüntettük a gőzmozdonyok üzemelését. Másodikként az országban! — S bár szerencsésebb, ha valakit csak a mozdony füstje csap meg, mint a villamos áram — fűzi hozzá humorosan is. meg komolyan is. Villamos jármű-szerelő szakból vizsgázik hát tizenhárom fiatal ember. Olyan most a villamosmozdony-ja- vító műhely, mint egy felbolygatott méhkas. — Ilyen szakon a civil életben nem képeznek szakmunkásokat — mondja a vontatás főnöke. Első ízben 1978-ban indítottak osztályt a 107-es ipari szakmunkásképző intézettel közösen. Azóta, is a MÁV adja a képzéshez a szaktanárokat és a gyakorlati oktatókat. 1981-ben vizsgáztak az első fecskék, s most a hetedik turnus végzőseit indítják az életbe. Egy részük villamosmozdony-ve- zető lett, másik részük -szerelő. Utánpótlás az ország vasutasgárdájának. Vasutascsaládból — Számunkra öröm, hogy a fiatalok között sokan vasutas-dinasztiákból származnak — újságolja Halász Ferenc. Egyikük Butenkov Attila, akinek a nagyapja is vasutas volt, s az apja itt művezető. A másik Aranyosi András, s az édesapja energetikusunk. Hát pontosan most ne lenne szolgálatban a két apa? Legalább akkora izgalomban vannak, mint a fiúk. összefutunk velük a csarnokban. Az idős Aranyosi András arcán észlelhető a feszültség: — Bízom a fiamban. Közös elhatározás volt, hogy a vasúthoz jöjjön, éppen ide, mert érdeklődött az elektronika iránt. Most van benne része. Ha minden sikerűi, estére szakmunkásként mehetek vele haza. Izgult az édesanyja is, a nagyszülők is, mindenki a családban. Ünnepi vacsora lesz, a kedvence a grízes nudli. Mosolygunk. s jó étvágyat kívánunk a „kis” Andrásnak hozzá. A V43-as szilícium- egyenirányításos mozdony belsejében tart a vizsga. A bizottság tagjai. Szállási Attila gyakorlati oktató és Dá- vida Kornél, aki elméletből „gyúrja” a gyerekeket. Éppen Szilágyi Vácit faggatják. Nincs megszeppenve. Amikor kilépnek a treppre. nagyot fúj a fiú. — Jó két-két és fél óráig tartott — mondja megköny- nyebbülve. — Megizzadtál? — Különösebben nem. — Mi volt a tételed? — A föüzemi egyenirányító szekrény karbantartása és mérése. — „Ment?” — Meg voltunk vele elégedve — válaszolja Dávida Kornél. Elégedetten Laci mozdonyvezető kíván lenni, s érettségizni szeretne. Munkahelye? Lehet, hogy a Pátrohához közelebbi Fényes- litke, vagy a patinás nyíregyházi fűtőház. Butenkov apuka is ott jön- megy, ahol valami információt hallhat a gyerekről. — Izgulok, természetesen, de ez az ő vizsgája. Túl vannak a fiúk a nehezén. Felszabadultan mosolyog Butenkov Attila és Aranyosi Bandi is. A V43-as villanymozdony vezetőfülkéjében, vizsgájuk színhelyén beszélgetünk. — Én már gyerekkoromban bejártam a fűtöházba apámhoz. Nagyon tetszettek a mozdonyok, ez a világ. Igaz, most felnőtt fejjel más szemmel nézem, hobbim az elektronika, s itt ezt megtaláltam. Elégedett vagyok a szakmával. Attila egy fokkal jobb tőlem. Együtt döntöttük el, hogy továbbtanulunk. Együtt intéztük, de itt akarok dolgozni a vasútnál. Ez a családunk hagyománya, és jól érzem itt magam. A tanműhely tábláján felirat: a vizsga kezdési ideje 7 óra 10. Most délelőtt II óra. Lassan, vége felé közeledik a fiatalok megméretése. Egykor gőzsíp jelezte a sikert. Most légkürt adja tud- tul a családoknak, s minden érdekeltnek: egy újabb évjárattal gazdagodott a vasutasok családja. Farkas Kálmán 3 Nyíregyháza: jósavárosi látkép. (Császár Csaba felvétele)