Kelet-Magyarország, 1987. július (44. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-24 / 173. szám
1987. július 24. Kelet-Magyarország Tapogatózás játékszabályok nélkül r ■■ ■■■ " - ■■ " - 1 111 —■ 1 "■ Nincs légmozgás a tarló fölött Vállalati stratégiát minél előbb Sok vállalatvezető ugyanolyan tanácstalanul áll a várhatóan jövőre kezdődő hozzáadott érték típusú adózás előtt, mint az a diák, akinek egy sokismeretlenes egyenletet kellene megoldani, de a tanárai elfelejtették vele közölni a megoldóképletet. Félnek, mi lesz ebből? Ugyanakkor, mások nem tartanak a változásoktól. Egyvalamiben azonban megegyeznek a vállalatvezetők: zavarja őket, hogy biztosat, fix szabályokat még mindig nem lehet tudni, holott már tervezni kellene, mert alapos, elemző tervet néhány hét alatt nem lehet készíteni. Idő a felkészülésre Bay Ernő, a Nyírség Konzervipari Vállalat közgazda- sági igazgatója: — Tudomásom szerint Ausztriában, amikor ők hasonló változások előtt álltak, az újdonságok bevezetése előtt másfél évvel közölték a vállalatokkal a játékszabályokat az illetékes kormány- szervek. Volt ideje felkészülni a cégeknek. Nekünk legfeljebb három hónapunk lesz. Ilyen körülmények között rendkívül nehéz kialakítani bármilyen vállalati stratégiát. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a konzerviparban például már szeptemberben, októberben meg kell kötni a szerződéseket a jövő évi nyersanyagra. Kénytelenek vagyunk némiképp vakon cselekedni, hiszen nem ismerjük azt a feltételrendszert. aminek keretein belül jövőre a nyersanyagainkat feldolgozzuk, illetve a készterméket értékesítjük. Nem beszélve az 1988-ra átvitt készletekről. — Természetesen megteszünk mindent a tájékozódás, ismeretszerzés érdekében. Csakhogy az ember folyton arról hall. arról olvas, hogy módosították ezt is, meg azt is, például a tervezett adókulcsokat ... Vagy. Eddig mindig arról volt szó: a vállalatnak fel kell bruttósítani az egyéni jövedelmeket. Ki is számoltuk. A cég számára ez, az átlagos keresetet alapul véve. fejenként 7200 forintot jelent majd. ennyibe kerül a kollektívának. Ahogy más vezetőtől is hallom, nem köny- nyű ilyen összegekkel meghitelezni a bruttósítást a vállalatok részéről. És mi történik? A múltkorában elmegyek egy előadásra, ott azt mondja az előadó: nem biztos, hogy bevezetik a bruttósítást ... Szükség lesz minden forintra Beleznay József, a nyíregyházi Villamosgépjavító Kisszövetkezet elnöke: — Ügy látjuk, nálunk nem lesz gond az új adózással, az új szabályozással. A mi termelésünk ugyanis az állam anyagi támogatása nélkül folyik. Sőt. Tavaly fiozzávető- leg tízmillió forintot fizettünk be az államkasszába. A kisszövetkezet az elvárásoknak megfelelő hatékonysági szinten dolgozik. Egyébként úgy néz ki, a változások számunkra is áremelési lehetőséget adnak majd, de mi. ezzel a lehetőséggel nem akarunk élni. Már csak azért sem, mert a partnereink jó része nehézipari vállalat és ezeket várhatóan keményen sújtja majd a központi támogatások leépítése. Szükségük lesz minden forintra, ezért nem valószínű, hogy respektálnák a mi esetleges áremelésünket. Szövetkezetünk viszont nem engedheti meg magának, hogy piacokat veszítsen el. Lesz pénze a verőnek? Németh Zoltán, a nyírteleki AGROGÉP Leányvállalat főkönyvelője: — Hetvenszázalékos anyaghányaddal dolgozunk. Főként kohászati árukat vásárolunk. Ha szállítóinknál elszabadulnának a termelői árak, akkor az minket is hátrányosan érintene- Különben a saját termékeinken nincsen támogatás. A tartálykocsi eladásaink nőnek. Beérett a piac, kezdenek kamatozni a vásári díjak. Műszaki fejlesztések is folyamatban vannak. Mindezt egvbevéve remélhetőleg minket nem fog mellbe vágni a hozzáadott érték típusú adózás, illetve a jelzett változások. Az persze nyitott kérdés: a szabályozó rendszer átalakítása után mennyire lesz pénze a vevőkörünknek tartálykocsi vásárláshoz. Sz. J. A nyíregyházi Viilamosgépjavító Kisszövetkezet nemrég átadott üzemcsarnokában Címer László és Bakó Zsolt több száz kW-os villanymotorok állórészét tekercseli. (Farkas Zoltán felvétele) Uralok között ebédidőben Kiégett a legelő, szomjas a (öld. Any- lászosok porát, de az nem száll sehová, nincs nyira szomjas, hogy belerepedt,' kicserepese- légmozgás. A por mint szürke burok kíséri dett. A csahold határban, ahol most járunk, a gépeket, hat kombájn arat. Verik a motollák a kaAratók az IFA árnyékéban, (jávor) A* nap már delelőn áll. Megjött a furgon az ebéddel. Dolcsák László a tunyogma- tolcsi vendéglőből ezúttal csülkös bablevest, túrós csuszát, uzsonnára rántott húst hozott. Kérdi: — Holnapra mi a kívánság? — Töltött káposztát főzzenek. Hányszor kértük már — mondja Nagy Gábor kombáj- nos, de Dolcsák csak legyint. — Azt üzenik a szakácsok, hogy az babrás és nem is jó ebben a melegben. — Akkor meg mindegy. Az a fő, hogy jó legyen és sok legyen. Áz IFA árnyékában Az ebédhez kell egy kis készülődés. Sehol egy fa, sehol árnyék, ezen Somatovszki Lajos szemszállító segít. Pótkocsis IFA-jával a kiégett rétre áll, árnyékot csinál. — Ott le lehet ülni — mondja —, nem forr fel az emberben a víz. Amíg mindez történik, mi Németh Ferenc vezető szerelővel a gépüzemeltetésről beszélgetünk. Közli, hogy két hete tart már a munka, levágták a repcét és az árpát, de komolyabb hiba nem volt. —Jól mennek a gépek. Néhány ékszíjcsere, csavarhúzás, dobbeállítás, ez volt csak a dolgom. Ne is legyen más, bár most nagyon gazosak a táblák, könnyen adódhat törés is, de vigyáznak a fiúk. — Régen főszerelő? — öt éve járok így az aratókkal. Korábban kombájnol- tam is. Van tapasztalatom. Ez a mostani időjárás az aratásnak kedvez. Melegünk van, de ez még mindig jobb, mintha sártenger lenne és vonszolni kellene a gépeket. A meleget illetően nem teljes az egyetértés. A gabona már beérett, de mi lesz a tengerivel, a zöldségfélékkel, a gyümölccsel. A kombájnoso- kat a kemény munka mellett ez a gond is terheli. Később másról beszélgetünk. Az aratók, akik a pótkocsi sonló a válasz, amit Virágh József még azzal told meg, hogy 1950-től ül a volán mellett. Á kombájnok nem állnak — Az 1 millió 250 ezer kilométerért járó balesetmentes vezetésért már megkaptam az elismerést. És még nincs vége, még menni kell. így vagyunk ezzel itt mindannyian ... A kombájnok ebédidőben sem állnak. Ha nincs műszaki hiba, szinte sohasem állnak. Most is, amíg a váltótársak meg nem érkeznek, zúgva köröz valamennyi E— 514-es. Aztán jön Baungátner József, Zalai Sándor és a többiek. Feltűnik a sorban egy nagyon fiatal ember is. Félmeztelen, barna bőrén veríték gyöngyöz, hajába por és a kalászok szösze rakódott. — Régen csinálja? — Ez az első aratásom. Tizennyolc éves vagyok. — És hogy tetszik a munka? — A fülkében nincs ilyen meleg. Ott van levegőztető. Egyébként kedvemre való a kombájnolás. Szeretek a gépekkel bánni ... Nem hosszú az ebédidő. A pótkocsis IFA sem adhat sokáig árnyékot. Villogó jelzi, hogy megtelt a tartály, üríteni kell. Zubog a szem, pereg az érett és száraz mag a platóra. Amíg ezt nézzük, Károly László, az aratás helyi irányítója megjegyzi: Kemény aratás — Nincs könnyű dolgunk. Akárhonnan is nézzük, az aratás kemény és komoly dolog. Aratnak. Csaholcon, Tisza- dobon, Záhonyban és mindenütt zúgnak a gépek. A termény száraz, a kombájnok jól haladnak és mégsem könnyű az aratóknak. Sohasem volt könnyű. Seres Ernő Szenátoron aludni... Egy meghitt sarok árnyékában ülve vagy elhasalva jóízűen ebédelnek, a Szamos menti Állami Tangazdaság emberei. A gazdaságnak 1200 hektár a gabonája, szétszórtan szinte az egész Szatmárban. Akik aratnak, kombájnosök, Szemszállítók, technikai kisegítők, de a termelés irányítói is vándoréletet élnek. Van aki 100 kilométernél is többet utazik naponta, hogy reggel az aratóhelyre, este meg hazaérjen. — Nem fárasztó ez? — Megszoktuk. Ez a mi dolgunk. — Ilyen és ehhez haÖsszeállitják a tetszetős, új garnitúrát, (f. z.) Itt a földön ■ iagyon délután járok fwl én már, jóval túl a hetvenen. Az ilyen lankadt hőség meg különösen megvisel, akár a tengerit a kertben. Mert az is csak alszik már befelé Azt mond jó k a szomszédok, ez a nyár már ilyen lesz. Úgy beszéltek a rádióban is. De hát h •-.van tudná azt a rádió? Aoöan is csak emberek beszélnck. Az időjárást meg nem ember csinálja. Gondoltam, akárhogy is. de még egyszer elmegyek a pócsi búcsúba. ÖsszeszedelőzkÖdtiink itt négy öregasszony, hátha nyugodalmat lelek. Az utcából egy fiú elvitt bennünket autóval. Megfizettük tisztességgel. A bajból kijutott öreg napjaimra is. Mert négy gyerekem van. mind itt a faluban. Mindnek haza van. De egynek se kellek, csak úgy. ha íratom rá az összes portál. De akkor mit szól a másik három? Nincs mit tenni. Amíg végleg le nem esek a lábamról, addig elszöszmö- tölök itt egyedül. Utána csináljanak velem amit akarnak. Itt a földön nekem már nem lesz jó. Csak majd a másik világban. De már attól félek, hogy ott se. Mert énnekem csak egy emberem volt. de én őneki a második felesége voltam. Az első felesége hamar meghalt, pedig azt nagyon szerette az uram. De most valamelyik nap eszembe jutott, mit mondtak valamikor a régi öregek? Azok azt mondták: a menyországban az emberek az első feleségükkel járnak karonfogva. Amióta ez nekem az eszembe van, azóta sírva járok. Nem lelem a nyugalmat ... Sztancs János A címből kiderül, hogy nem valamilyen szenátus tagjáról van szó. Szenátor tehát nem férfi, nem is egy versenyparipa vagy egy fajtiszta ku- tyus neve, hanem a Nyíregyházi Bútoripari Szövetkezet minden bizonnyal sikerre számítható új nappali szobagarnitúra fantázianeve. S éppen az a különlegessége, hogy van benne egy beépített 2 személyes ágygép is. — Ez kinek a találmánya? — kérdem Mikula János elnöktől. — Pivnyik András minta- készítő ötlete nyomán készültek a mintapéldányok, amelyeket az őszi BNV-n mutatunk be. Szenátor, tehát egy kétcélú bútorgarnitúra. Ülésre és alvásra egyaránt alkalmas. Megjelenésével egy meghitt sarok alakítható ki a szobában a társalgáshoz. Elegáns, minden igényt és kényelmet kielégít. Legalábbis ezt remélik tőle. A fotel és a kanapé karjai kolóniái faragott kivitelben készülnek, s az egész garnitúra hat darabból áll. Ára egyelőre még nincs. Nem titok, most kalkulálják. — Remélem elfogadható lesz, s a negyedik negyedévben Nyáregyházán kívül Debrecenben és Miskolcon is bemutatjuk, árusítják az üzletek. (f. k.) ....... ■ 3
