Kelet-Magyarország, 1987. július (44. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-23 / 172. szám

1987. július 23.

Kelet-Magyarország

3

Szóljon

a vásárló

Érdekes tanácskozást szervezett a Hazafias Népfront és a Fogyasztók Tanácsa Mátészalkán. 40 meghívott, az ellátásban és az ellátás kulturáltságában érdekeit üzletvezető, ÁFÉSZ-hivatalnok beszélgetett arról, hogy vajon ez a húszezer nagyság- rendű város milyen különös nyitvatartási rendet igényelne? Mi az, amivel a kereskedelem szolgálhatna, jobban szolgálhatná a lakosságot.

Igen, a nyitvatartási időkről volt döntő módon szó. Egyértelműen igazolódott, hogy sikeres volt az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat ABC-áru- házának vasárnapi nyitva- tartása. Éppen ez figyelmeztet arra, hogy a magánboltosoknak is érdemes lenne módosítani a nyitvatartási időket. Kiderült ugyanis, hogy a lakosság nemcsak tejet és esetleg kenyeret, hanem mondjuk zsírt, konzervet, húst, lisztet is venne vasárnap.

A tanácskozás lényegében nem fejeződött be. A Hazafias Népfront városi Bizottsága továbbra is várja a javaslatokat, lakossági kéréseket. Ezek fel- használásával születik majd döntés a boltok nyitvatartási idejéről. A szervezők remélik, hogy elsősorban a magánkézben lévő kis üzletek használói élnek a lehetőséggel.

(bartha)

MÜNAPTÓL A SZÉLCSATORNÁIG. A Rába Magyar Vagon- és Gépgyár győri telephelyén az Észak-dunántúli Tervező Vállalat tervei alapján egy új 100 ezer négyzetméteres szerelőcsarnokot építenek. A munkálatok előtt a tervezők felkérésére az Építéstudományi Intézetben sorozatvizsgálatokat végeznek különböző modelleken. Az intézet munkatársai a laboratóriumokban ellenőrzik a csarnok külső és belső téri lég- technikai jellemzőit, és megvizsgálják a tetőszerkezet, bő- tágulását a „mesterséges nap” segítségével. (MTI-fotó)

Kisiskolásoknak?

N

yomasztóan meleg júliust este, fél kilenc. Színhely a sóstól kul- túrpark. A fiatalok áradata már a Z’Zl labor koncertre érkezik. Kilenc előtt pár perccel a hangulat faár a tetőfokához közelít. Ekkor érkezik egy kisiskolásokból álló csoport. Bámészkodni jöttek, vagy lefekvés elöttt sétára hozták őket, gondolná az ember. De nem így van, ez hamarosan kiderül. A kísérő tanár előveszi a száz forintos egységáron vásárolt belépőket, s a kis csoportot a bejárat felé tereU. Ahogy végignézem őket, nem lehetnek több 10—14 évesnél.

Az egyik ÍV. osztályos kislánytól megtudtam, hogy a szomszédos úttörőtáborból érkeztek. Látván érdeklődésemet, a táborvezető büszkén újságolja, hogy a szűkös keretből kiszorította a százasokat, lám-lám ő még erre is képes, szemlátomást büszke önmagára.

Mint szülő és mint tábori programvezető meg vagyok győződve arról, hogy egy 10— 14 éves gyermeknek nem sok keresnivalója van egy éjszakába nyúló koncerten (még akkor sem, ha vakáció van>, s hogy a valóban szűkre szabott keretet hasznosabban, a gyermekek korának jobban megfelelő dolgokra Is el lehet költeni.

<d. n. k.>

A kibontakozás programjáról

Melyik vállalat boldogul?

Kiskapuk keresése helyett cselekvést!

„Annyi biztos, hogy az adósságból nem lehet megélni” — szögezik le a tiszanagyfalui Űj Élet Termelőszövetkezetben. „Az lenne jó, ha megtalálnánk azt a formát, amelyben a vállalati vagyon gyarapítása volna a legfőbb érdek” — meditálnak a Szabolcs-Szatmár megyei Építő és Szerelő Vállalatnál. „Sok függ attól, mikor, milyen lépéseket teszünk” — hangzik a Taurus Gumiipari Vállalat nyíregyházi gyárában. „Nekem az a bajom, hogy a vállalati érdek nem mindig egyezik az ország, a népgazdasági érdekkel” — szól egy vezető a nyíregyházi Vasszerkezeti és Gépipari Szolgáltató Vállalatnál.

A véleményeket lehetne tovább sorolni, azonban állapodjunk meg az említett négy üzemiben, ahol többek között a várható változásokról, illetve az arna való reagálásról esett szó.

Tulajdonosi

érdekeltség

Akár mottóként is választhatjuk a gazdasági-társadalmi kibontakozás programjának egyik passzusát: „A kibontakozás döntően azon múlik, hogy mennyire sikerül a vállalatokat, szövetkezeteket, a gazdálkodó egységeket a gazdasági élet valódi önállósággal rendelkező, a jövedelem- és vagyongyarapításban közvetlenül érdekelt szervezeteivé tenni.”

Gondolhatjuk, hogy a tulajdonosi érdekeltség legjobban egy termelőszövetkezetben valósul meg. Itt nemcsak _a vezetőnek, hanem a tagnak is kell, hogy fájjon, ha valami nem úgy sikerül, mint ahogy tervezték.

— Voltunk mi fekete listán is, amikor nem adtak hitelt, saját pénzből kellett mindent venni — mondja erre Szopkó József, az aratócsoport brigádvezetője.

A búzatábla szélén állunk meg néhány percre, figyeljük, ahogy köröznek a kombájnok, a rekkenő hőségben is csak annyira állnak meg, amíg kiürítik a megtelt tartályt. Hirtelen jött a meleg, megszorult a szem, így kisebb lesz a termés a tervezettnél. Ennek gondja pedig minden tsz-tag gondja is.

— Hogyne, amikor a mai világban az „állam bácsi” nem ad ki pénzt előre, nem tarthatja senki a markát támogatásért — vélekedik Szopkó József.

Szocialista

részvénytársaság?

Ennek ellenére bizakodnak a itsz-ben. Pedig korábban már volt néhány szűk esztendő, három évvel ezelőtt egyenest veszteséggel zártak, de a mostani nyereségek sem alapozzák meg igazán a gazdálkodást.

— Magunkra vagyunk utalva, ezt tudjuk, mégha segítséget is remélünk — folytatja Szopkó József. — Reménykedünk, hogy az év végén lehet egy keveset osztani. De csak akkor, ha jó az alapozás. Meg hát — áll meg egy pillanatra — mi megtanultuk. hogy a magunk erejére vagyunk utalva. Mások, akik eddig dotációt kaptak, majd nagyot fognak csapódni.

Akkor, amikor a megye építőiparában is évről évre csökkent a létszám, meglepő, hogy olyan cégnél, mint a Szabolcs Szatmár megyei Építő és Szerelő Vállalat, ma ugyanúgy másfél ezernél többen dolgoznak, mint fél évtizeddel ezelőtt. Csakhogy változott a forma, mert azóta három leányvállalat is működik. együttesen szeretnének jobb eredményeket elérni.

— Az egyik jó tapasztalat az, hogy ezzel a formával felszínre jött az eltérő érdekeltség, egy kisebb szervezet jobban igyekszik a tartalékokat feltárni — magyarázza Tóth Pál igazgató. — Van viszont gondom is. ha hosszabb távra nézek előre. Mert .nekem a tulajdonosi érdekeltség helyett a vág von érdekeltség hiányzik. Talán ió lenne további megoldásokon gondolkodni, el tudok képzelni szocialista kereteik között egv részvénytársasági formát, ahol valóban nem mindegy, mennyit ér egy részvénv. hiszen az értéket a vállalat

eredményes működésével lehet megalapozni.

A belső önállóságot is bővíteni kívánják a Taurus Gumiipari Vállalatnál. Felismerték, hogy az egyes ember a maga területén, ott, ahol választási, döntési lehetősége van, tehet többet az eredményért.

— Többek között a bérezésnél munkáltuk ki, egy- egy terméknél milyen lehetőségei vannak egy adott üzemnek — említi dr. Orosz József, a nyíregyházi gyár gazdasági helyettese.

így a gyárban olyan eltérések lehettek, hogy abban a termelő egységben, ahol a legfőbb mutatóként megállapított nyereséget jócskán túlteljesítették, tíz százalékon felül emelhették a béreket, másutt viszont az öt százalékot sem érték el. A gumigyárban egyébként is a világpiaccal való lépéstartást, a rugalmas alkalmazkodást határoznák meg legfőbb célként.

Zavaró

változtatások

A Vasszerkezeti és Gépipari Szolgáltató Vállalatnál Tisza István igazgató azon meditál, hogy nem jó. ha egy vállalatnak alkudoznia kell, azt figyeli, milyen kiskapukat adnak a szabályozók.

— Előfordult, hogy a vezetők premizálása a tőkés export növelésétől függött. Rá egy évre változtattak, s utána máris jött a visszaesés — említi.

Részt vett olyan megbeszéléseken, ahol a vállalati vezetés és az állami irányítás között néhány helyen megbomlott összhangról beszéltek. Érdemes megszívlelni a véleményét, hiszen a reform •továbbfejlesztésével újabb változások várhatók:

— Olyan körülményeket kell teremteni, ahol a vállalat akkor boldogul, ha a nép- gazdasági érdeknek megfelelően végzi a dolgát. Ne a kiskapuikat keresse senki, hanem a jobb termelésért tegyen.

Lányi Bolond

FOLYAMATOSAN ÉRKEZIK A BÚZA a gabonaforgalmi vállalat Simái úti telepére. Minden szállítmányból mintát vesznek és az üzemi laboratóriumban ellenőrzik a nedvességet, hektolitersúlyát, tisztaságát, és sikértartalmát, (jávor)

Kombájnosok

komfortja

K

issé távolabbról megközelítve mondanivalómat, egy „légből kapott" emlékem hadd adjam közre. Napraforgó vegyszeres levélperzselését csinálta napok óta az AN—

2-es repülő és a hozzá kirendelt két brigád. Az egyik a gép kiszolgáló személyzete, a íhásik pedig a gazdaság saját — jobbára fizikai munkát végző — embereiből állt. Került-fordult a nagy lomha gép, és eljött az ebédidő. A pilóta lassú, takarékos mozdulatokkal kászálódott elő a fülkéjéből, és pillanatok alatt eltüntette a dupla adag ebédjét. A munka ezek után hasonló tempóban, azaz megállás nélkül folytatódott.

Némelyik munkás elégedetlenül jegyezte meg, hogy neki nem hoztak kétszeres mennyiségű ebédet. Azután pedig újabb megjegj'zést tett, mert a pilóta egy idő múlva időnként lemászott a fűre és hanyatt fekve heve- részett egy keveset. Amikor meghallotta a zúgolódást, felvitte egy körre egyiküket.

Az illető úgy szállt ki néhány perc múlva, hogy se élő, se holt nem volt.

A kombájnosokról jutott eszembe ez a régvolt történet, akik harmattól harmatig „csak” ülnek a vezetőfülkében, és keresik a „nagy" pénzt. Hasonlít a két munka egymáshoz. A repülőgép vezetője megmeredt derekával, egy pillanatig sem szűnő koncentrálásával nagyon is rászolgált a dupla ebédre, a gerincegyengető kis öt percekre. Ezt csak az nem tudja, aki nem veszi magának a fáradságot, hogy okával elgondolja, mit kell végigcsinálnia akár a

pilótának, akár a kombáj- nosnak egy poros kánikulai napon.

Régen mintha nagyobb nimbusza lett volna a hatalmas betakarító monstrumok vezetőinek. Nekik is kijárt és szerencsére ma is kijár legtöbb helyen az átlagon felüli menü, a műtrá- gyás vízben lehűtött szóda. Amikor pedig vége volt a nagy munkának, egy birka került a kombájnos vacsorabográcsába. Majdnem győzelmi tort ültek, de ha jól végiggondoljuk, az alkalom tulajdonképpen diadallal ért fel.

A kombájnosok komfortján majdnem annyi múlik, mint az aratási időjáráson. Néhány esős nap tönkreteheti a termés egy részét, néhány kedvetlen és kellően prémiummal, ezzel-azzal meg nem biztatott kombájnos gépe hátulján elpereghet egy vetésnyi szem. Való igaz, hogy néhány ezer hektárral kevesebb az idén az aratnivaló, ami első megközelítésben azt jelenthetné, hogy kevesebb, könnyebb munkáról van szó, azt is tudni kell azonban, hogy a kombájnok egyharmada meglehetősen gyatra műszaki állapotú. Marad tehát kulcstényezőnek az ember, aki rajta ül.

K

evesebb a szem a kalászban, és vékonyabb, mert megszorult. A mázsára kereső vezetők figyelmén, lelkiismeretességén tonnák múlhatnak. Jó közérzetük, kedvük keresése, a komfort megteremtése pénzbe kerül ugyan, de rövidlátás lenne ezen takarékoskodni.

Esik Sándor

Amerre a nap leszáll

4 kút már vagy negyvenéves. A kerekét is rég lecserélték már, egy hosszú karral kell felpumpálni a vizet a mélyből. Az út menti kis tócsában fecskék fürödnek, amúgy kihalt a tiszarádi főutca.

De szemben ekkor kisajtó nyílik, idős, fekete keszke- nős asszony araszol át az úton kezében kannával.

— Meghajtaná fiam? Nekem bizony már nehezemre esik.

Nyikorog veszettül az öreg kút karja, azért jön belőle víz is, hideg és tiszta, akár a patyolat. De Borbély József né zsörtölődik.

— Látja milyen nehezen jár? Meg is mondom én a doktor úrnak, csak jöjjön ide.

Mondanám, hogy a tanács ebben az illetékes, de leintenek. A tanács messzi van. A doktor meg mindjárt itt lesz, mert az ember. Borbély

József „szives”. Két infarktusa is volt már, és az orvos hetente megnézi. Ide jön helyébe, mert őt bizony idegesíti a várakozás.

Kint áll az öreg a kapuban, les a rendelő felé. Tizenegyre beszélték meg a randevút, és lassan már tíz óra. Ideje hát készülődni. Az imént húzott vízből félig önti a lavórt, mosakodásba kezd. Nagyokat prüszköl a hideg vízben, és közben azt mondja:

— Ez a Rád mindig hátra volt lökve. A régi világban is, meg most a demokráciában is. Hiába kapkodnak mostmár, lassan kihal az egész falu.

A Rétköz szívében járunk, a tájegység talán legkisebb

falujában. Ma talán hatszáz lelket ha számlálnak, új házat alig lát az ember. A Borbély Józsefé is a század- fordulón épült, még az apja húzta fel annak idején. Mi lesz, ha ők is elmennek örökre...?

— Mi lenne....'? Majd összedűl, s beszántja a határhoz a téesz.

Az udvaron néhány csirke lábatlankodik, az öreg mérgesen ripakodik rájuk.

— Ezeket is nem tudom minek tartja ez az asszony! Mintha nem tudná, hogy nézni se szeretem őket.

Kegyetlenül süt a nap, még az egészséges ember is ingerült. Hát még egy nyolcvan- éves, infarktusos öreg. De a feleség nem mérgelődik. Hátra hajtja a csirkéket, s csendesen csak annyit mond:

— Itt lesz a doktor úr... megígérte.

Több mint fél évszázada élnek együtt, semmijük sem volt, úgy kerültek össze. De ötvenéves korukra már tizenkét holdon gazdálkodtak! S micsoda földeken.

— Ügy higgye el, az ember nem látszott ki a mi tengerinkből. Olyan feje volt a káposztánknak, mint egy szakajtókosár. De dolgoztunk is annyit, de annyit... Csak kinek? Gyerek nincs, maholnap elmegyünk, lábunk nyomát se őrzi majd semmi.

Fórrá, déli szél fúj, hordja a homokot. Szürke porfelhő gomolyog, ráül a fák levelére.

— Nem homok az, hanem püfő — legyint a gazda. Csak sokára, teszi hozzá: — Az a neve nálunk a kiszáradt zsíros földnek. Jaj de sokat nyeltem, mikor a szekéren

ültem! De hallja, én bizony már rá sem ismerek a mi határunkra. Amióta tanács is, meg a téesz is Vasmegye- ren ... megváltozott kint minden, összecsapták a táblákat. már az utak se arra futnak, mint az én időmben.

Nemcsak a határ, a falú is sokat változott bizony, mióta Borbély József leesett a lábáról. Háza előtt, itt a Felvégen nem tudott úgy kinézni, hogy ne látott volna szekeret. Most? Csak nagy néha dübörög el előtte néhány zetor, •vezetőjüket is alig ismeri. — Nincs már nálunk élet. elköltöznek a fiatalok — mondja. — Ki Megyerre, ki Pestre, ki Nagyhalászba. Ügy hallom, már oda is kövesutat visznek. Át a határon, amerre a nap leszáll. De jó lenne még megélni .. .

Balogh Gésa