Kelet-Magyarország, 1987. július (44. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-03 / 155. szám

1987. július 3. Kciet-Msgyarov'szág 3 Tiszatelkcn a művelődési ház igazgatója szinte bo- csánatkérően tárja szét kezeit: csak tízen jöttek el az értelmiségi klub foglalkozására... De hát itt a ta­vasz... Tarpán a tsz elnöke szól arról: a tucatnyi tsz-szakember, pedagógus, orvos, gyógyszerész, tanácsi alkalmazott, áfész-szakembcr mind-mind jól ismeri egymást. De, hogy ezen kívül lenne közös program? Nem. nincs. Ugyanakkor Tiszalökön, a hajógyári szak­munkás azt sürgeti: olyan fórum kellene, ahol a mun­kás és az értelmiségi rendszeresen tudna eszmét cse­rélni politikáról, gazdaságról, társadalmi kérdésről. REKONSTRUKCIÓ KEZDŐDÖTT a Balkányi Állami Gazdaság tehenészeti telepén. A MEZÉP Vállalat 1988. jú­nius 30-ára fejezi be az ellető istálló, a borjúnevelő és a fejőház bővítését. A felújítás részeként etető, közlekedő és felhajtó utakat építenek. A beruházás várhatóan 40 millió forintba kerül. Képünkön: zsaluznak az ácsok a fejőházban. (Császár Csaba felvétele) ITT ÉS MÁST A szervezés termelőerő Játék J átékos nemzet a magyar, s ötletek­ből kifogyhatat­lan. Nem is olyan régen a bűvös kocka ejtette ámulatba a világot, majd a bűvös kígyó lett a gyer­mekek kedvence. Napjaink új, népszerű játéka a „Ne engedd le­lépni !”. A játék menete a kö­vetkező: Amikor a megál­lóhelyen megáll az autó­busz és a vezető kinyitja az ajtókat, a felszállók azonnal odaállnak az,aj­tóhoz, és nem engedik le- szállni a már buszon uta­zókat. Azok azonban ügyességgel, erővel, bátor­sággal megpróbálnak mégis leszállni. Ehhez a játékhoz ugyancsak kell kitartás, állandó erőnlét, hisz nap mint nap érik az utazót ilyen megpróbál­tatások. S ki lesz a győztes? A felszállók közül az, aki minél hamarabb száll fel, és megnyugodhat, hogy nem hagyta ott a vezető (pedig állítom, hogy nem szokásuk), s még ülőhe­lyet is talál. A leszállók közül az nyer, akinek nem szakadt ki a haris­nyája, nem rúgtak bele, és ő sem lépett rá senki­re. Mielőtt végképp bele­merülnénk ebbe a játék­ba, egyet ne felejtsünk el! Az autóbusszal való köz­lekedésnek is vannak JÁ­TÉKSZABÁLYAI ! Nem fogom azt se feled­ni, hogy januárban, éppen azon az ominózus napon, amikor eső, fagyóka és hó hullásával köszöntöttek be a hideg napok, 60—70 ember gyűlt össze Rozsályon, hogy meghallgasson egy politikai előadást. De, hogy újra egy kieső települést említsek: miért van az, hogy Barabá­son már kényszerítő belső igény, hogy a község értel­miségijei összejöjjenek? Ellentmondások A felsorolt példák ellent­mondásosak. Hadd tegyem azonban gyorsan hozzá: ti- pikusabbak azok, amelyek azt teszik szóvá, hogy a kis községekben, esetenként a nagyobbakban is, az értel­miség k szereplése nem ki­elégítő. Tény, a foglalkozá­sukkal. hivatásukkal kap­Ka atézó f has val in !ni a többi terme­lő ele ' yakamon marad az áru. Oh; Inkor házalhatok vi­dékeni. :uik bolttól a mási­kig. Most r sok éve fóliázom, de a tanulópénzt megfizettem én is. i (titszer-egyszer néme­lyik nözen nyel olyan nagyot buktam, azt hittem abbaha­gyom a■ egészet. Ki kellett tapasztalni, milyen a dörgés a piacon. És meg kellett ta­nulni, hogyan kell a sátorban termelni. Több szakkönyvet elolvastam. Ismerem a bio- kertészetet is, de a kártevők elleni vegyi védekezés mód­jait is. Persze vannak olyan kár­tevők, akik kiszámíthatatla­nok, védekezni is nehéz el­lenük. ök a tolvajok. Kü­lönben a saját éjjeliőröm is csőlátás teendőiknek munka­helyükön eleget tesznek, de példájuk, jelenlétük a fal­vak életében korántsem fe­lel meg a kívánalmaknak. Az. hogy esetenként össze­jönnek (nem könnyű szerve­zés után), az, hogy egy-egy rendezvényen ott vannak, az tény, de hogy két esemény és rendezvény között miért tűnnek el a falu társadalmi és politikai életéből, az vár megfejtésre: A legtöbb he­lyen a művelődési házak ve­zetői, a párt- és állami tes­tületek irányítói úgy fogal­maznak: nem a szándékon múlik. Az bizonyos, hogy a falusi értelmiségi is vágyik arra, hogy társadalmi rangjának, helyének és jelentőségének megfelelő életmódot alakít­son ki. Ez viszont sokban függ anyagi helyzetétől. Mi­után nem kellően dotáltak, így nem marad más hátra, mint a pénzszerzés falusi módja: a gazdálkodás. Egy beregi tanár mondta: „Én nem korrepetálhatok egy rossz matekost óránként 100 forintért. Csak ingyen. Ezt természetesnek tartják, mint ahogyan az. Nekem nincs más választásom: termelem azt. amit a piac kíván.” Sűrűsödő gondok Egy nagyközség gyógysze­része ezt a sort így folytat­ja: „Van égy tehetséges lá­nyom, aki nagyon jól zongo­rázik. Itt a faluban nem tud tanulni, így hetente kétszer beviszem Naményba. Ez benzin, ez különköltség, idő. Igen. foglalkoztat a gondo­lat, hqgy idővel el is költö­zöm, mert mi lesz, ha a gyermeket középiskolába kell adni? Miből futja az albér­letre, az utazásra? Mert én is szeretném, ha jó gimná­ziumban tanulna a gyerek!” És ez a motívum vissza- lér. Az értelmiségi pénzt ke­res, a városokban próbál há­zat építeni, hogy felnövekvő gyermekének már más élet­formát kínáljon. Az egyik megyeszéli községben az or­vos eleve kikötötte, hogy csak annyi időre szerződik, amíg lánya gimnáziumba ke­en vagyok. A múltkor is me­gyek ki éjszajca a fóliához, látom, hogy hárman már benn vannak. De nem hogy elfutnának, hanem még a csávó előveszi a bicskát. Meg­szúr atni azért nem akartam magam, beugrottam az ARO- ba és úgy kocsival árkon bokron keresztül megzavar­tam őket. Utána elhatároz­tam, beiratkozom karatéra, 33 évesen még nem késő. mi em tudom, ez az új lm adórendszer hogyan fog érinteni.. Mert én ezt az egészet főfoglalkozás­ban csinálom. Lehet, nekem is az lesz a véleményem, mint az egyik egyéni gazdá­nak, aki azt mondta: ha erő­sen megadóztatják, feladja ezt a munkát, mert akkor már a földet túrni csak a va­kondnak éri meg. F,ark Péter szavait lejegyezte Sztancs János Mii, akkor megy, mindegy, hová, oda, ahol jó iskola van. Hogy ez miként függ össze a közéletjséggel ? Nos, csak úgy, hogy ezekhez a gondokhoz is pénz kell, sok, amit csak az uborka, a mál­na, az alma, a naposcsibe — hadd ne soroljam — tud megadni. Bármennyire furcsa is, de e gondolatmenetbe, tartozik még az is: van egyféle .ve­télkedés is a falvakban. Va­lóban ellentét feszül egy or­vosi jövedelem és egy taní­tói fizetés között. Más a le­hetősége egy termelőszövet­kezeti elnöknek, mint egy patikusnak. A társadalmi élet szabályai ugyanakkor megkívánják, hogy ez lehe­tőleg ne derüljön ki, még akkor se, ha áldozni kell emiatt. Feloldhatatlan? A sorban említhetném még az igényest, aki saját beval­lása szerint azért hajt, hogy legalább egyszer az évben kiszabaduljon a faluból, s kikerüljön külföldre, vagy Pesten tölthessen két hetet. Aztán vannak azok, akik végképp feladták az értel­miségi lét jegyeit, s beren­dezkedtek termelésre, több igényük nincs is. A megye legkülönbözőbb részein hallgattam a vála­szokat, érveket, magyaráza­tokat. Nem hatottak újnak, és éppen ezért gyanakodni is kezdtem, vajon elfogadható-e mindegyik. Részigazságok vannak a panaszokban, a megállapításokban. A bér, a távolság, az esélyegyenlőtlen­ség, a gyermekek leendő sor­sa — nos, az érti meg', aki át is érzi ezek valódiságát. Mégse valószínű, hogy mind­ez válasz lehet arra. miért nem tölti be azt a közéleti szerepet a falusi értelmiség, amit el lehet várni tőle. Ugyanakkor sorolom ma­gamban azokat a személye­ket, akik évek óta fáradha­tatlanok. Vajon miért? Biz­tosan belejátszik az emberi hiúság. Ez azonban minimá­lis tényező. Nem találom a közvetlen érdeket, tetteik te­hát másból táplálkoznak. Megvizsgálva egyenként őket — mondjuk a hodászi gyógyszerészt, a vásárosna- ményi erdészt, a rozsályi pe­dagógust — az derül ki: olyan közegben élnek, ahol kézzelfogható célokért, fel­adatokért hívják, várják, ké­rik őket. Az egyéni indítta­tás mellett ugyanis kell, hogy legyen valamiért ..köz­élni". Okos falupolitikával Voltaképpen itt zárul be a kör. A kétségtelenül vissza­tartó körülmények léteznek, de ott. ahol megfelelő, lel­kesítő, a tudásra és felelős­ségre számot tartó feladatot tud a politikai, társadalmi vezetés kitűzni, az értelmisé­giek is megmozdíthatok. A közélet ugyanis nem valami elvont dolog. Nem egyszerű­en klubfoglalkozás, gyűlés, vita. Ha elvárjuk a hivatá­sosan gazdálkodótól, hogy részt kérjen és vállaljon be­lőle, akkor az értelmiségit se menthetjük fel, hogy elfog­laltsága gátolja. Csak okos ‘falupolitika hozhatja össz­hangba a célt, a szándékot és a tettet. Ahol ezt megte­szik, ott nincsen álproblé­ma. Ahol elmulasztják, ott nem az egyén károsul, ha­nem az a közösség, melynek értelmiségi tagjai csendes szemlélői az életnek. Bürget Lajos A tettrekész és a tennivá- gyásban türelmetlen ember jelszava: itt cs most. A héten megtartott XIV. nyári szer­vezéstudományi akadémia egyik résztvevője átfogal­mazta a mondást. A tanács­kozó szervezők tenni vágyá­sához kétség nem férhet, de ahhoz sem, hogy nagyon is szükség van munkájuk minél előbbi elterjesztésére. Talán ebből is fakad, hogy így hangzott az átalakított szál­lóige: itt és mást. A másság­ból idézzünk most az elő­adók szavaival. RUDI BÉLA, a Nyírség Konzervipari Vállalat vezér- igazgatója kissé indulatosan beszélt arról, hogy hazánk­ban a szervezés nem tudott még kellő hatékonysággal betörni a vállalatok életébe. A vállalatvezetők nem tud­ják, hogyan lehet ezt a tu­dományt termelő erővé ten­ni. Aki ismeri a céget, az tudja, hogy nem önkritikus szavak voltak ezek, hiszen náluk bel- és külföldi, szer­vezők állandóan munkát ta­lálnak. A tapasztalatok közül kiemelhető, hogy - jelentős beruházásokat helyettesíthet a szervezőmunka. A mai pénzszegény időszakban ez egyáltalán nem közömbös. Amíg tehát a vezetés nem hajlandó partnerként elfo­gadni a szervezőkét és nem tesz intézkedéseket az álta­luk mondották befogadására, addig hiába minden. Sajnos külső adminisztratív eszkö­zökkel lendíteni az ügyön nem lehet, csak az igényesség fejlődése jelenthet reményt. „Én még azon is csodálko­zom. hogy lelkileg elviselik ezek az emberek azt a kéte­lyektől terhes szituációt, amibe igen süt vén kerülnek.” TÖRÖK ISTVÁN a KSH SZÜV nyíregyházi számító­központjának igazgatója egy rövidítést idézett, amely há­rom betű: EGP. Amit takar, annak már a köztudatban kellene lenni, legalább úgy, mint a kissé hasonló IGP- nek. Az utóbbi országos si­kert aratott intenzív gabona­program, az előbbi legalább olyan jelentőségű, de kissé döcögve előrehaladó elektro- nizáció gazdasági programja. „Egy helyben topogunk, nem megfelelő a propaganda” — hangzottak el a keserű sza­vak. Pedig ez a program na­gyon is társadalmi és széles körű összefogás nélkül alig­ha valósítható meg. Annyi beruházási *pénz van még az országban, hogy erre is jus­son — mondta a számítás- technikai szakember. Meg kellene gondolni a jelenlegi arányok átalakításának lehe­tőségeit. VOGL ANTAL a TANORG, Fővárosi Tanács Ipari Szer­vező Intézetének igazgatója újrafogalmazott egy olyan kifejezést, amely mintha kő­be vésődött volna, évtizedek óta nem változott. A vállalat szó helyett a vállalkozást használta és ha meggondol­juk, van is különbség — saj­nos — a kettő között. A vál­lalatok közötti együttműkö­dés is teljesen mást jelent, mint a valóban vállalkozó szervezeteké. Példának hozta fel egy hazai és NSZK cég által létfehozott korlátolt fe­lelősségű társaság esetét, amely színes tv gyártásra rendezkedett be. Kiderült szavaiból, hogy ezek a kap­csolatok mindinkább nehe­zednek. Életben tartásuk népgazdasági érdek, de az ál­landó forintleértékelések ki­látástalanná teszik jövedel­mezőségüket. Kissé félnek a vállalatok — a vállalkozó vállalatok inkább — a jövő évben életbe lépő új adó- és más rendelkezésektől. Vár­ható például, hogy a leány­vállalatok valamennyi eddigi előnye semmivé válik, hátrár nyai viszont tovább élnek. KOZMA ATTILA az ÉVM Továbbképző Központjának tudományos főmunkatársa az értékelemzés időszerűségéről igyekezett .meggyőzni a szer­vező szakembereket. Szüle­tett is megfogalmazásában egy alkalmi törvényszerűség: az értékelemzés a szervezés­nek egy speciális esete. Fel­méréseik szerint a vállalati veszteségforrások 40 százalé­ka munkájuk által feltárhá- tó és megszüntethető. Döbbe­netesen nagy arány ez, még­is, akárcsak a szervezők, ők is nehezen férhetnek hozzá ezen tartalékok megszünte­téséhez. Valamennyi szakember egyetért abban, hogy a szer­vezőkön és értékelemzőkön nem múlik a részvételük, nehéz nápgazdasági helyze­tünkből való kilábalásban. Itt, Nyíregyházán és most a XIV. nyári szervezéstudo7 mányi akadémián mást nem tehettek. Amit tettek, az si­keres és eredményes volt. Ésik Sándor (magyar) UJ TlPUSÜ SZEMESTERMÉNY DARÁLÖ családot fej- leszCettcH ki a nagykállói Vasipari SA>\dkezetben. Képün­kön: Gebri István és Puzsár József . prototípust szereli, mely óránként 20—40 tonna term< darálására képes. (Farkas Zoltán felvétele) ( / nkább száz irigy, mint. egy szánakozó. Mife­lénk így mondják. Szó ami szó, van irígyem bőven. Látják az emberek ezt a sok fóliát... mert majdnem egy zgész .holdat befedtem... szóval sokan azt hiszik, a bő­röm alatt is pénz van. Igaz, 2 magyar átlagjövedelemnél öbb összejön, esetenként já­rni több. De minket a hajnali öt óra nár kint talál a sátorban. Be mii fogva az egész család, is itt nincs mese, itt dolgoz- U kell. Mégis megeshet, hogy iiába fáradunk. Mert példá­it elég, hogy csak egy pár lappal később érjen be a laradicsom, máris oda a Vereség. Olyankor örülünk, a sikerül a befektetett gén­ünket visszakapni. Sőt. Tízezer forintok mul­atnak perceken, egy-két rán. Teszem azt, a debrece- i piacra nem érek oda éjjel ettőre a paprikával, hanem sak három-négy órára, ak­a falusi értelifliséy és a közélet Hói zárul be a kör?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents