Kelet-Magyarország, 1987. július (44. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-18 / 168. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1987. július 18. Tányérok, térítők, takarók, tapéták Fedetlenül 'hagyott váll — talán megérezték a kreátorok a forró nyarat? — kihangsúlyozott karcsú derék, fodrokkal díszített szoknyák a jellemzői az idei párizsi alkalmi ruháknak. Az egyszerűbb vagy bonyolultabb modelleket különleges redőzések, művirágok, masnik, bizsuk ékesítik. Az idei alkalmi divatban érvényesülő új tendenciákat bemutatják a párizsi divatképek. UNGARO: A hosszú alkalmi ruha a térdig testhez tapadó redözés után alul puf- fos fodrokkal kibővül. A modellt narancsszínű tafotából tervezték. Guy LAROCHE: Nagyon csinos rózsaszínű selyemorganza táncruha háromsoros fodorszoknyával. Guy LAROCHE: Sápadtrózsaszín taft- ruha, melynek szoknyáját a bal térd fölött kifordították és így látható a tüll alsószoknya, s a művirágcsokor díszítés. Kovács Mari Házipatika — előrelátón Napjaink kór- és kortünete a fokozódó mértékű gyógyszerszedés. Ez már-már odafajul, hogy némely beteg az orvosi „rendelést" tévesen értelmezve azt hiszi, hogy ő az, aki „rendelhet”, és sorra kerülve, leteszi az orvos elé a kis „megrendelő céduláját”, amire előre összeírta, milyen receptre lenne szüksége. A „rendelésnek” ezzel a módjával addig nincs baj, amíg a krónikus betegségben szenvedő — és lényegében mindig ugyanazokra a patikaszereikre rászoruló — a feledé- kenysége kivédésére írja ösz- sze, milyen gyógyszert kell pótolnia. A bajok akkor kezdődhetnek, ha valaki orvosilag nem tisztázott panaszaira — hallva, hogy más, hasonló tüneteinek orvoslására mit szed eredményesen — úgy véli, hogy az neki is hasznára lesz. Mármost orvosa válogatja. hogy alaposabb vizsgálat nélkül felírja-e a kívánt gyógyszert, vagy „helyre teszi” a beteget. Az általános gyakorlat mégis csak az — különösen a hirtelen fellépő és kórházi ápolást nem igénylő megbetegedéseknél —, hogy az orvos dönti el, milyen gyógyszert, milyen adagolásban és meddig szedjen a beteg, illetve ha állapota jobbra fordul, mikor hagyja aíbba a gyógyszerszedést. Ilyenformán egy népesebb családban az idők folyamán nem lebecsülhető mennyiségű gyógyszerkészlet keletkezik. mert különösen a jó hatású, a heveny betegséget megszüntetett gyógyszer maradékát — hasonló eset előfordulására gondolva — tovább őrizgetik. Ez nem értelmetlen eljárás. Sőt ésszerűnek is nevezhető. A gyógyszerek többségében nem is tesz kárt a néhány hetes vagy néhány hónapos állás. Néhány közismert nevű szertől eltekintve azonban — .és mind több az új és új elnevezésű készítmény —, szinte lehetetlen észben tartani, hogy a barna vagy fehér üvegcsébe töltött, ilyenolyan nevű kapszula, pasztilla mikor, milyen betegségre volt jó, mire írták a fóliába adagolt pirulákat. Előrelátón tehát csakis úgy kell és lehet házipatikát tartani, hogy a gyógyszer dobozára ráírják: 1. beszerzésének időpontját; 2. pontosan milyen panaszokra (gyomorfájás vagy lázas állapot, netán influenza esetére) írta fel a doktor, és a betegség elmúltán azt is a dobozra kell jegyezni, hogy mi volt o „testre szabott" és hatásos adagolása. A házipatikákban általában állandóan van valamilyen fejfájás elleni szer, has-, hajtó, nyugtató. De akinek magas a vérnyomása, annak a fejfájására más csillapító kell, mint annak, akinek alacsony, és esetleg éppen az agy vérellátásának pangása okoz kínt. A vény nélkül beszerezhető fájdalomcsillapítók elnevezéséből a hozzá nem értő nem tudja megállapítani, hogy az milyen típusú, e milyen esetben hatásos. A patikus ugyan többnyire előrelátó, és megkérdi, milyen korú az, aki beszedi, alacsony vagy magas-e a vérnyomása. De a szerre otthon ajánlatos cédulát tűzni, ráírva, hogy kinek szabad vagy nem szabad bevennie. Népesebb családban az előrelátás azt kívánja, hogy kinek kinek — a fenti jelzésekkel ellátva — külön-külön sorakozzanak a gyógyszerei, nehogy a doboz, az üvegcse vagy az elnevezés hasonlósága folytán valaki is összetéveszthesse a maga gyógyszerét valaki máséval, számára károssal. Az előbbiekben javasolt valamennyi elővigyázat sem teszi feleslegessé az időnkénti „leltározást”, és a szavatossági időn túl tárolt gyógyszerek kihajítását. Ny. Ä. Jó étvágyat! Jó tudni a paprikáról A burgonyafélék családjába tartozó paprika az egyik legkedveltebb zöldségfélénk, ame- lyet étkezésre és fűszerezésre használunk. C-vitaminban igen gazdag, 100 g nyers paprikában 150—180 mg van. A zöld színű paprtkafajták C-vitaminban általában gazdagabbak, mint a fehérek. A legnagyobb C-vitamin- tartalom az érett, piros paprikabogyóban van. (A csecsemő napi C-vitaminszükséglete 20. a gyermeké 25. felnőtté 75 mg, sőt optimálisnak 125 mg tekinthető. Betegség esetén, vagy a szervezet fokozott igénybevételénél ennél több.) A paprika őshazája Közép- Amerika. ahonnan az 1500-as években került Európába. Magyarországon az 1570-es évek táján vált ismertté, a törökök hozták magukkal és terjesztették el. A legnagyobb fűszerpaprika-termő központ Szeged és Kalocsa környékén van. Bár a zöldpaprika nyers fogyasztása örvendetesen elterjedt, nem árt felhívni a figyelmet magas biológiai értékére, hogy minél többet fogyasszunk belőle. A paprika C-vitaminon kívül tartalmaz még A-, B-, P-vitamint, rutint, kapszaicint, illő olajat, zsíranyagokat, ásványi sókat. A paprika csípősségét a kap- szaicin nevű vegyület okozza, amely elsősorban a termés vá - laszfalain levő hólyagocskákban, az erekben található. A kapszai- cin javítja az étvágyat, kedvezően hat az emésztésre. Ne hiányozzon tehát a tízórai, az uzsonna, vagy a hideg vacsora mellől a paprika (és a nyers paradicsom). A nyers paprikát sokféleképpen használhatja fel a háziasz- szony: salátának elkészítve (az uborkasalátába is szeleteljünk egy-két paprikát), hidegtálak díszítésére, szendvicsek ízesítésére stb. A paprikát féLbe vágva megtölthetjük körözöttel, májpástétommal, tojásos-sajtos-vajas krémmel, sonkás főtt zöldséggel, sós túrókrémmel. Érdemes megjegyezni, hogy az ecetes paprika sok C-vitamint tartalmaz, ugyanis a savanyú Lé megóvja C-vitamin-tartalmát a bomlástól. Házilag is tegyünk el télire paprikát, készen kapható Ízesítő füszerkeverék a boltokban, piacokon, a Herbaria gyógynövényszaküzletekben. A .paprika, zöldparadicsom, uborka, vegyessaláta, néhány sárgarépa- karikával díszítve télen is a nyarat idézi az asztalunkra. A paprika biológiai értékét a kozmetika számára is felfedezték, egyes kozmetikusok bőrszé- pftő „csodaszernek” tartják. A saját lakás nemcsak azért vágya — és természetesen joga — mindenkinek, mert hozzátartozik az élet biztonságához, hanem azért is, mert saját otthonban lakni nyugalmat, kényelmet, saját ízlés szerinti berendezkedést is jelent. Az otthonban felállított bútorok mennyiségét megszabja a lakás .alapterülete, falfelülete és a benne élők száma. Milyenségét részben a család anyagi helyzete, az életmódjához szükséges darabok, s a rendelkezésre álló bútorkínálat határozza meg. A lakást azonban maga a bútor még nem teszi otthonná, lakályossá, úgy is mondható — meleg fészekké. Ezt a többletet a textíliák, vagyis a szőnyegek, függönyök, térítők, takarók és az egyéb díszítőelemek szín- és stílusharmóniája teremti meg. Előfordulhat, hogy önmagukban szép, saját kezűleg hímzett vagy horgolt térítők — például a kalocsai mintájú- ak — kirínak a környezetből, mert „ütik” a keleti rr;'.ájú és színezésű szőnyeget. A látvány tarkabarkasá- gát növeli, ha a tapéta vagy a falminta ezektől is elkülönülve, önállóan „pompázik”. Ha aztán — mindezek tetejébe — a felevőbútorokra me- gintcsak elkülönülő színű, mintájú takarók, a mintás falakra festett tányérok kerülnek, akkor a sok dísz agyonüti egymást. Erről, az egymáshoz nem illő túldíszítettségről azért érdemes szólni, mert részint meggondolatlanságból keletkezik. Abból adódik, hogy amikor sor kerül szőnyeg, takaró, függöny vásárlására, hajlandóság támad a háziasszonyban terítő-kézimun- kázásra, akkor nem vetíti ki maga élé az egész környezet képét, a már meglevő darabok színét, mintázatát, hanem csak a szeme előtt kínálkozó áru tetszetősségé alapján dönt. Utóbb, ha látja is, hogy az új darab nem illik a többihez, pénzét bánva meggyőzi magát választása helyességéről. A belső „mozizással” ennek elejét vehette volna. Szólni kell a falon gyűjtött tányérokról is. E jobbára csak falun élt, és a népi- esség- divatjával felkerekedett szokás ott érvényesül a maga szépségében, ahol az egész környezet parasztos, falusias; a bútor sikálható deszkafelület, a fal pedig meszelt, világítóan fehér. Rajta a festett tányér „kivirágzik”. Hozzátehetjük: a népművészeti értékű tányérok is csak akkor emelik a környezet szépségét, ha — például a konyhában, ahol hamar megtapad rajtuk a zsíros gőz, korom — gyakran leveszik, csillogóra mossák. RAKOTT GYENGE KARALÁBÉ Hozzávalók: 10 db gyenge karalábé, 30 dkg főtt, füstölt tarja vagy sonka, 1 evőkanálnyi zsír, 2 dl tejföl, só, petrezselyem. A megtisztított, kockára vágott karalábét kevés zsíron, fedő alatt puhára pároljuk. Meghintjük apróra vágott petrezselyemzölddel, sózzuk. Jénai tálban lerakjuk soronként a vagdalt hússal. Tetejére tejfölt locsolunk. Előmelegített sütőben 5—10 percig átsütjük. A füstölt hús helyett rizses hússal is lerakhatjuk. KARALÁBÉLEVES Hozzávalók: 4—5 darab karalábé, kevés zsír, 2—3 dkg rizs, tojás, tejföl, petrezselyem, só. A tisztított, hosszúkásra szeletelt gyenge karalábét zsíron fedő alatt puhára pároljuk, meghintjük petrezselyemzölddel, sóval, felengedjük a szükséges vízmennyiséggel, beleadjuk a rizst és puhára főzzük. Tejfeles tojássárgára tálaljuk. Rizs helyett apró tésztát (kocka-, betűtészta) is adhatunk betétnek. MEGGYES, CSERESZNYÉS PISKÓTA Hozzávalók: 24 dkg cukor, 24 dkg liszt, 6 evőkanál víz, 4 db tojás, sütőpor. A 24 dkg cukrot 16 dkg liszttel és a 6 evőkanál vízzel elkeverjük, hozzáadjuk a 4 db tojássárgát és ezzel habosra keverjük. Kb. 15 percig. Majd hozzáadjuk a 4 tojás habját és a maradék 8 dkg lisztet a sütőporral elkeverve. Tepsibe tesszük és tisztított, száraz meggyet vagy cseresznyét tűzdelünk a tetejére. Alsó takaréklángon kb. 30—35 percig sütjük. CSERESZNYE PUDING Hozzávalók: 3 db zsemle, 6 db tojás, 20 dkg porcukor, 1 cs. vaníliás cukor, 3 dkg vaj, 5 dkg darált dió, 25 dkg magozott cseresznye, citromhéj, tej. A zsemléket tejben áztatjuk. A tojások sárgáját a porcukorral és a vajjal habosra keverjük. Hozzáadjuk az áttört, áztatott zsemlét, az őrölt diót, & magozott, jól lecsepegtetett cseresznyét és a tojások habbá vert fehérjéjét, s reszelt citromhéjjal ízesítjük. Könnyedén összekeverjük. Kivajazott, morzsával meghintett formába öntjük. Vízgőzben egy órán át pároljuk. Üvegezés, sajátkezűiig Ahol nincs üvegező a közelben, vagy nem kötöttek háztartási biztosítást, ott a károsultnak magának kell a törött üveget pótolnia. Ezt is meg lehet tanulni, mint a legtöbb munkát. Első dolog kitisztítani a keretet: kiszedni a törött üvegcserépdarabokat, kihúzni a bádogszögieket, kivésni, kifaragni a keményre száradt gittet. Azaz a keret párkányát teljesen simára kell tisztítani körös-körül. Enél- kül az odaszáradt gittmaradványok miatt a betett üveglap nem fekszik fel és a továbbiak során elrepedhet. A régi gitt eltávolításához a legjobb szerszám egy törött pengéjű konyhakés (a és Ib). Ha a keret tiszta, lemérjük pontosan, s annál széliében és hosszában is 3—3 mm-rel kisebb üveglapot vágatunk, mert ha az üveg nagyon pontosan vagy szorosan illeszkedik a keretbe, be- szögeléskor könnyen elpattanhat. Ha megfelelő nagyságú üveglapunk és valamilyen fajta üvegvágónk is van (c. ábra: acélkeretes üvegvágó), a keretbe való üveget magunk is kiszabhatjuk. Az üveglapot az asztalra tett posztóterítőre fektetjük, a vágás helyén petróleumba mártott ujjal az üveg felületét megtisztítjuk. Aztán vonalzó mellett a vágóval végigkarcoljuk az üveget a kívánt helyre, majd a vonalzó szélét az üveg másik felén a karcolás alá illesztve, az üveget gyönge nyomással leválasztjuk. A beillesztett üveglapot néhány helyen háromoldalú bádogszöggel (d. ábra) berögzítjük a keretbe. A bádogszöget ráfektetjük az üvegre, a csavarhúzót odaillesztjük a bádogszöghöz, és egy kis kalapáccsal (e. ábra) ráütünk a csavarhúzóra (f. ábra). Fontos, hogy a bádogszög az üveg felületével egy síkban haladjon a keret fájába. Ha nincs kész gittünk, akkor hegyikrétaport, lenolajkencét összegyúrunk (de ne legyen híg), s ha már sima és jól formázható, a gittből hurkákat gyúrunk, az üveg szélére nyomkodjuk, s kerek végű asztali késsel (g. ábra) a keretléc magasságáig, ferdén elsimítjuk-a tömítést. B. K. I CISIAILIAIDMCITI ■ 1ÜICIN KM o I nvár ünnepien
