Kelet-Magyarország, 1987. július (44. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-17 / 167. szám

1987. július 17. Kelet-Magyar ország 3 Hosszú távú előnyök Betakarítás—óramű pontossággal de mégse jó ez így, ahogy van — meditál a főmezőgaz­dász. — Induljunk ki abból — így Kopócs —, hogy tsz-ünk- ben megreformáljuk az állat­tartást. Kell a fajtaváltás, szükséges a rekonstrukció is. Ha viszont ezt végre akar­juk hajtani, a jelenlegi ta­karmánytermesztési mód­A bálázógép a dobraháti részen dolgozik szemléletesen mutatja is a látnivalót. — Először is meg kell ol­dani a felszíni vízelvezetést. Nem várhatunk térségi me­liorációra. Azt tudjuk, hogy eleink okos emberek voltak. Ök ásták a csatornákat, me­lyek évszázadokon át szol­elkezdtünk az idén, az vég­rehajtható, s meg is csinál­juk. Tudjuk, minden szál ta­karmány aranyat ér. Nekünk abban kell gondolkodni, hogy a jövő egyik biztos pontja az állattenyésztés. Ezt szol­gálja az egész takarmány­program. Beszélgetés a kazlaknál A JELZETT KÉTSZÁM­JEGYŰ INFLÁCIÓ mellett az új személyi jövedelem- adózás és az anyagi ösztön­zés régebbi keletű hiányossá­gainak felszámolása indokol­ná, hogy az adó- és árreform társuljon bérreformmal. A szükséges források előterem­tésére azonban a nehéz gaz­dasági helyzetben nincs le­hetőség. Kizárólag az alapve­tő fogyasztási cikkek áreme­lésének ellensúlyozására, és csak a szociálpolitika vállal­kozhat la nyugdíjasok, a gyer­mekes családok, a lakáshoz jutók körében. Az aktív ke­resők már legfeljebb részle­ges kompenzálásban része­sülhetnek. A reálbércsökke­nést, az inflációs ráta emel­kedését sokan valószínűleg az adóreform kontójára írják majd, noha a népszerűtlen intézkedéseket, a fogyasztás csökkenését egyébként sem lehetne elkerülni. JOBBAN FEJLŐDNEK AZ ÉLENJÁROK. Mégis érde­mes az egymáshoz kapcsoló­dó lépéssorokat vállalni, hi­szen kedvező hatásukkal szá­molhatunk hosszabb távon. Várhatóan határozott jöve­delmezőségi különbségek ala­kulnak ki az élenjáró ipar­ágak és vállalatok, valamint a lemaradók között. Egyér­telműen 'kibontakozhatnak a szelektív fejlesztési politika pólusai, létrejönnek a forrá­sai, és érvényesülhetnek a kényszermechanizmusai. Re­latíve megdrágulnak az im­portcikkek, és a továbbra is világpiaci áron értékelt energiahordozók, anyagok, ésszerű takarékosságra kész­tetve a gazdálkodókat. An­nál is inkább, mivel az ala­csonyabb adóterhek miatt a megtakarítások jelenleginél lényegesen nagyobb hányada gyarapítja majd a vállalatok érdekeltségi alapjait: A szá­mítások szerint a vállalatok egynegyede kerül a jelenle­ginél kedvezőbb helyzetbe, egynegyedének csökken a jö­vedelme, míg a vállalatok felének helyzete érdemben nem változik. De vajon az adók mérsék­lésével elérik-e a kívánt célt, a termelői árak terve­zett csökkentését? Eddig minden termelői árrendezés­nél a vállalatok megfelelő „tartalékokat” képeztek, a központi elképzeléseknél és saját előrejelzéseiknél ked­vezőbb pozícióhoz jutottak. Ezért a korábbi árrendezé­sekkel ellentétben most nem bízzák a vállalatokra, hogy költségeik alapján állapítsák meg áraikat, hanem azokat központilag diktált árindexek alkalmazásával kötelesek kialakítani. Egy-egy szakma árindexét az adóreformhoz kapcsolódó népgazdasági szá­mítások, és a megfelelő vál­lalati kontroll után hirdetik meg. És szigorúan ellenőr­zik, számonkérik az árválto­zások következetes végrehaj­tását. MEGELŐZHETŐK A MA­NIPULÁCIÓK. A helyesen rendezett induló árak sem jelentenek győzelmet. Kér­dés, hogy visszaszoríthatók-e Eredményesen zárta az el­ső fél évet a Divat Ruházati Vállalat. Ez vonatkozik a tő­kés export teljesítésére, a megnövekedett belföldi igé­nyek kielégítésére és a nye­reségre is. Az év első hat hó­napjára 45 és fél milliós terv teljesítését célozták meg, s 52 milliót értek el. Jelentős szerepet játszott az eredményekben a Franciaor­szágba és az NSZK-ba irá­nyuló tőkés export, melyben határidőre, jó minőségben szállítottak női divat kabáto­kat, kosztümöket, blézereket, dzsekiket. a várhatóan felerősödő ár­emelési törekvések? (A köz­ismert piaci körülmények közt a termelők eddig is gyakran áremelésekkel fella­zították a szigorodó követel­ményeket.) A termelői árak változásait ezután széles kör­ben és automatikusan köve­tik a fogyasztói árak, az inf­lációs gerjedés csillapítása tehát nélkülözhetetlen. Szükséges és lehetséges is a veszélyzónák pontos szám­bavétele. (A jelenleg is vesz­teséges és gyenge hatékony­ságú cégek kerülnek még ne­hezebb helyzetbe.) Fokozott árellenőrzéssel, az áremelé­sek előzetes bejelentési kö­telezettségének elrendelésé­vel minimálisra csökkenthe­tő a visszarendeződés kocká­zata, kivédhetők, megelőzhe­tők az ügyeskedések, a mani­pulációk. Persze az admi­nisztratív eszközök alkalma­zása csak átmeneti jelleggel lehet célravezető. Végleges megoldást kizárólag a vevő­nek kedvező kínálati piac, az érdemi verseny teremthet. A monopolszervezetek és -hely­zetek felszámolása, a piac­építő lépések felgyorsítása azonban már meghaladja en­nék az írásnak kereteit. A GAZDASÁGI alkot­mányosságért. Az adó- és árreform nemcsak a válla­latoktól kíván új szemléletet és magatartást, hanem a pénzügyi kormányzattól is. A kedvező hatások, az önsza­bályozó mechanizmus kibon­takozása, a kiszámíthatóság, a hosszú távú biztonság nagymértékben függ az irá­nyítás mértéktartásától, ön­fegyelmétől. Vagyis a játék- szabályok mindenkire néz­ve kötelező érvényűek, s nem lehet azokat „kézivezérlés­sel”, a napi egyensúlyjaví­tási, vásárlóerő-elvonási fel­adatokhoz igazítani. Ezért az Országgyűlés törvényben rög­zíti majd nemcsak az új sza­bályok elveit, hanem a konk­rét mértékeket is. Megkötik a pénzügyi kormányzat, az árhatóság kezét a visszame­nőleges hatályú szabályozó­módosításokban, és más ope­ratív intézkedések foganato­sításában. Mind jobban ki­bontakozik a gazdasági alkot­mányosság. Ahogyan erre Berecz Frigyes miniszterel­nök-helyettes utalt az ipari vezetők június 19-i aktíva- értekezletén : a kormánynak és a vállalatoknak egyaránt bele kell tanulniuk az új sze­repbe. K. J. (Vége) Forrón, tüzesen süt a nap. Az ember szíve szerint a Ti­szába bújna, hűsölni egyet. A gondolat azonban itt, a tarpai határban eléggé eret­nekül hat. Mint ahogy két­ségtelenül az is, ha látjuk, hogy a Csereszertől a Dob- rahátig gép gépet követ, hogy az emberek fáradságot nem ismerve dolgoznak azon, hogy biztonságba kerüljön a takarmány. Huszonnyolcezer tonna Alig járható utakon visz a Niván Kopócs János fő­mezőgazdász, az Esze Tamás Mg. Tsz főmezőgazdásza. Ismer minden bukkanót, elő­re szól, hogy most kapasz­kodjanak. Teheti, hiszen is­mer itt mindég rögöt, ki tud­ja hányadszor sofrfrozza erre a járművét. — A takarmány szövetke­zetünkben stratégiai kérdés — mondja közben —7 ami érthető, hiszen huszonnyolc­ezer tonna az állattenyésztés igénye egy évben. Ennek megtermelésére van 28 hek­tár lucernánk, 287 hektár vörösherénk, 670 hektár fű­keverékünk, a többi gyep. összesen 1300 hektárról ta­karítjuk be a takarmánynak valót. Az egyik árok mentén fia­talember. Kezében jegyzet­füzet. Ö a hadművelet egyik fontos figurája. Számba ve­szi, mennyit lehet levágni úgy, hogy azt estig be is szállítsák, hogy a járművek optimálisan legyenek ki­használva. — Óramű pontossággal kell dolgozni. Itt meg kell nézni, milyen a harmat haj­nalban, kémlelni kell az eget, hallgatni a rádiót — mondja Kopócs János, miközben ügyesen odalavírozza a ko­csit a Dajkagáti részhez. Változtatni a szerkezetet Elégedetten nyugtázom a látványt, a rendsodró gyors és pontos munkáját, a bálázó mögött megjelenő feszes bá­lákat, a takarmány minősé­gét. — Igen, az eredmény így szemre nem is rossz, talán meglesz az egész mennyiség, Ferencz Mihályné óvónő, szaktanácsadó az ibrányi óvodában idézi fel pályafutá­sának epizódjait. Minden hé­ten egy napot — amely gya­korló napja — az ibrányi óvodában tölt. A hét más napjain viszont járja a kör­zetét, ami nem kicsi, Kótaj, Balsa, Tiszatelek, Beszterec, Székely, a demecseri Borzso­va-tanya óvodáit látogatja évek óta, hogy újabb és újabb titkokra nyissa az óvónők szemét. A megyei pe­dagógiai intézet szaktanács- adója, aki a szó igazi értel­mében jó tanácsokat oszto­gat, úgy, hogy egyetlen kol­léganője se vegye azt „kiok­tatásnak”, kötelező recept­nek, kívülről jövő okoskodás­nak. Ezért is tartja igen fon­tosnak a heti egy gyakorló napot, ahol mindig belenéz abba a bizonyos tükörbe, ami megóvja a csalhatatlanság lidérceitől.., „Szó sincs róla, hogy bár­hol is kisiskolát kellene csi­nálnunk az óvodákból — mondja kérdésünkre, hiszen szer, szerkezet nem megfele­lő. Ezért már ebben az év­ben elkezdjük a változtatást. Hogy ez miből áll? Izzadok a napon. Elképze­lem, mit áll ki az az ember,, aki egész nap gépe fülkéjé­ben ül, vagy éppen a sza­badban dolgozik. Száll a por is, az egész korántsem olyan idilli, mint 3—400 méterről nézve. Kísérőm már folytat­ja is mondandóját, közben a szülői közvéleményben, ne­velői körökben is fel-felbuk­kan ez. — Továbbra is a já­ték, a játékosság az éltető eleme az óvodának, s ez kü­lönösen hangsúlyt kap a ki­igazított óvodai nevelési programunkban, amihez a következő hónapokban lá­tunk hozzá." Az olykor kényesnek lát­szó témát sem kerüljük meg, hogy az iskolába lépés oly­kor a gyermekek egy részé­nél érzelmi megrázkódtatást is okoz. Holott a csengöszó nem változtatja meg a kis­gyermeket, még két-három hónap múlva is „óvodás” marad, hiába ül az iskola­padban. Jó érzéssel mondja, hogy a tanítónőkkel a legszo­rosabb a kapcsolatuk, akik pontosan érzékelik az átme­net kritikus pillanatait, nem akarnak idő előtt iskolást fa­ragni a kisgyermekekből. Az anyát, a szülőt is pótolni kell a tanítónak ... Közhelyeket írhatna ide a krónikás, megszállott, a hi­vatását szolgálatnak tekintő, gálták a biztonságot. Itt is, nézd, az út mentén, itt is volt egy. Amikor táblásítot- tak mindenütt, összeszántot­ták ezeket. Ha megkeressük a legmélyebb pontokat, ha megnyitjuk ezeket, akkor az egyik veszély, a belvíz, tete­mesen csökken. Aztán növel­ni kell a talaj tápanyagtar­talmát, és ez a legfontosabb: telepíteni kell! — Tulajdonképpen amit fáradhatatlan, az emberi kap­csolatokat erkölcsi értékként felhasználó óvónő, szakta­nácsadó az idei pedagógus­napon kapta meg az egyik legmagasabb szakmai kitün­tetést, „Kiváló Pedagógus” lett. Amikor szóbakerül a találkozásunk apropóját adó esemény, az óvodai közössé­gekre hivatkozik, mondván, ez nem egyszemélyes munka, egymaga senki nem érhet el kimagasló eredményeket. „A családom nélkül sem végezhetném a munkámat a kedvem szerint. Az édes­anyámat mar említettem, aki most is az egyik fő táma­szom, segítőm. De ugyanilyen a férjem is, aki mindig meg­érti, ha hosszúra nyúlik a nap, s hiába kelek a legtöbb­ször már reggel negyed öt­kor, előfordul, hogy estére érek haza. Otthon minden rendben, bevásárlás, takarí­tás, vacsora. Ebben is szeren­csés vagyok...” 4 kis ovisok, az óvo­dák pedig szerencsé­sek, hogy van egy Etelka néni — aki még így is boldognak érzi magát, hogy nincs saját gyermeke ... Ta­lán neki van a legtöbb ... Páll Géza Egy Hamster után ere­dünk. A jármű, megrakva a friss szénával, a Csereszerbe tart. Aztán hagyjuk, hogy előre menjen, mert fullasztó a por. A telepen érjük utol. Itt az érkezés pillanatában a „gólya” már fordul is felé, hogy markolja a szállít­mányt. Épül a kazal. Tóth Áron, a kazalmester irányít. Idősebb férfi, látni, hogy amit egy kazalrakásról tud­ni lehet, az a kisujjában van. Dicsérgetem a kazlakat. — Az egyik ilyen, a másik olyan — mondja, s látszik, nem túlságosan elégedett. — Tudja a kazlat rakni, szépen, helyesen már kevesen tud­ják. Itt dolgoznak festők: asztalosok is. A kezdet ne­kik nehéz. Nézze, ott — mu­tat a telep végére —, az a tanulópénz. Ez már jobb — s közben a hosszú póznával igazít a szénán, hogy ne le­gyen kócos a kazal — ennek így is kell lennie. Végtére is parasztfiú ez mind, valahol a vérükben van, hogy mi is a kazalrakás. Már egészen csinosakat raknak. Itt csatlakozik hozzánk if­jú Torzsás Lajos ágazatvezető. Tulajdonképpen ő és csapata a felhasználó. Mutatja, mi­lyen jó a favázra rakott, hi­deglevegős kazal, s figyelő szemmel nézi az új rakomá­nyokat is. — Ügy hiszem, a jövőnk múlik majd azon, hogy mennyi és milyen takarmá­nyunk lesz. Kell a magas tápérték, a kiváló minőség — s a gondosság _a felhasz­nálásnál — vágnak közbe a jelenlévők. — Mert az nem megy, hogy kényelemből megbontják a kazal tetejét, s aztán veri az eső, s marad úgy, ahogy van! — Tiszteljük jobban egy­más munkáját — így a ta­karmánytermelők —, mi ad­juk a jót, ti meg óvjátok! Nem is vita, inkább ke­mény szócsata ez, melyben ott rejlik a felelősség, az az érzés, ami nagyon kellene itt Tarpán is, a tulajdonosi ér­zés. A nap már delel. Forróság van. A kazal tövében rövid ebédre ülnek le. Rövid idő­re, mert a Hamsterek jön­nek, a kazlat rakni kell. Az idő jó. S ilyenkor minden perc számít. És ha valaki tisztességes kazalrakó, takar - mányos, az nem ismeri A munkaidőt, a nyolc órát. Arpiak tudni kell: a hol­napért felelős nem számít- gathat. Míg a nap az égen jár, addig tart a munka. Bürget Lajos Az élet ajándéka Minden szól kincset ér Miért van szükség árreformra? (2.) mmol kezdjem Ferencz n Mihályné — a közeli­eknek Etelka — törté­netéi. Kínálkozik egy igen szomorú esemény, nyolc hó­napos volt, amikor az édes­apja meghalt. Az édesanyja özvegyen nevelte fel, s bizo­nyosan férjhez mehetett vol­na, de nem akart másik apát a gyermekének. Ez talán'az egyik ösvény, amely napja­inkig vezet... De kezdődhetne ott is a tör­ténet, ahol az ibrányi lány először állt az apró ember­kék közé, mint képesítés nél­küli óvónő. Ez is egy olyan íve az életének, ami igazá­ban csak az ő titka maradt, az epizódok legfeljebb fel­felvillantanak valamit abból a belső arcból, ami a lénye­get tekintve, mindig rejtve marad. Mégis környezete pontosan tudja, milyen ez a portré ... „Szerencsés vagyok, mert mindig olyanokkal dolgoz­hattam együtt, akik nagyon szeretik a munkájukat. Sze­retik a gyermekeket. Ezt éreztem az első óvodában, Nyírteleken, hasonlóan Nyír­szőlősön, Paszabon, Tiszaber- celen. Jaj, Bércéi, csodálatos volt. Azóta se szakadtam el a régi munkatársaktól, a szü­lőktől, s a talán az életemnek ez az egyik legnagyobb aján­déka .. Az egyik ilyen, a másik olyan. A csereszeri telepen sora­koznak a hideglevegős kazlak. (Jávor László felvételei) Nyereséges fél év

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents