Kelet-Magyarország, 1987. július (44. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-16 / 166. szám
1987. július 16. Kelet-Magy&rország 3 Változik az adárendszer Csak víz kell a gyári keverékhez Utolsó simítások az új keverőüzemen. A LAKOSSÁG, A KÖZÜ- LETEK, A VÁLLALATOK VÁSÁRLÁSAIT, döntéseit, terveit lényegesen befolyásolja az árak alakulása. Ha valami viszonylag olcsó, akkor az ár vásárlásra, fogyasztásra, esetleg pazarlásra serkent, a viszonylag drága áruval pedig óhatatlanul takarékosan bánunk. Az árak tehát akkor befolyásolnak helyes irányban, ha a felhasználó, a fogyasztó annyit fizet a termékért, a szolgáltatásért, amennyibe az az országnak ténylegesen kerül. A reális árnak következésképpen tartalmaznia kell a társadalmilag szükséges élő- és holtmunkaráfordításokat, a vállalat hasznát és hozzájárulását a közterhek viseléséhez. Áttekinthető szabályozás. Ez utóbbi — az adók, elvonások formájában megjelenő közterhek — túlságosan sokrétűvé, kuszává vált, áttekinthetetlenné téve a tényleges ár- és költségviszonyokat. A vállalati jövedelemszabályozás keretében különböző címeken egyre- másra új adónemeket vezettek be, s növelték a meglévők mértékét. A gazdálkodási követelmények szigorításának jelszavával valójában tűzoltómunka folyt a külgazdasági veszteségek, a költségvetési mérleghiány pótlására, s a jövedelmek átcsoportosítására. Az élenjáró vállalatok hiába igyekeztek eredményeket felmutatni, gyakorlatilag csaknem teljes jövedelmüket elvonták. A sereghajtók pedig mentességeket, kedvezményeket kaptak, különböző jogcímeken támogatáshoz jutottak. Így azután a vállalati nyereség 88 százaléka különféle címeken a költségvetéshez került, miközben a másik oldalon a gyengébb vállalatoknál a nyereség 60 százaléka kedvezményekből, támogatásokból képződött. A nagymérvű jövedelemelvonás és -átcsoportosítás egyrészt a vállalati érdekeltség és az úgynevezett költségérzékenység ellen hatott. Formális a gazdasági önállóság és vállalkozási szabadság, amennyiben mindössze 12 százalékos a vállalatok érde- keltsége-felelőssége saját döntéseik hasznában-kárában. Másrészt lehetetlenné vált a gazdasági tisztánlátás, az adók, az elvonások költségnövelő hatása eltorzította az erőforrások arányait, a különböző árakat. Az adó- és árreform a szabályozás újragondolására, a gazdasági tisztánlátás megteremtésére, az elvonások-támogatások áttekinthetetlen szövevényének felfejtésére nyújt lehetőséget. gek közé, s ezáltal az adóhalmozódás, a kooperáció megdrágítása elkerülhető. A műszaki fejlesztést, a beruházást, az exportot forgalmi adó nem terhelné. Az alapvető fogyasztási cikkek után a tervek szerint nem kell forgalmi adót fizetni. Az előző fázisokban, a feldolgozás során fizetett adókat a termelő visszakérheti. A nem alapvető szolgáltatások 12 százalékos kulccsal adóznának, míg a termékek zömére (vas-műszaki cikkekre, ruházatra, vegyi árukra stb.) 22 százalék körüli adó rakódna. Az élvezeti és luxuscikkeket külön fogyasztási adóval terhelik. Továbbra is fogyasztói ártámogatásban részesülnek a tej és a tejtermékek, a helyi tömegközlekedés, a háztartási energia, a színház, a mozi, a gyógyszerek. CSÖKKENŐ DOTÁCIÓK Az adóreform közvetlen kihatásaként a számítások szerint 4—5 százalékkal emelkedik a fogyasztói árszínvonal. Ennek fele (2—2,5 százalék) a fogyasztói ártámogatások csökkentéséből adódik. így a dotáció csökkentése miatt emelkedne egyebek közt a nulla forgalmi adós gyermekruházat, az élelmiszer, és az építőanyag fogyasztói ára. Várható egyes szolgáltatások árának emelkedése is. A felnőtt Tuházat fogyasztói ára csökkenne, míg a többi iparcikké a jelenlegi színvonalon alakulna. A közvetett hatásokkal és a szabadáras cikkek drágulásával is számolva, összesen 10—12 százalékos fogyasztói áremelkedés várható 1988-ban. K. J. Következik: Hosszú távú előnyök. A hagyományos módon — tehát nem panellel építkezők figyelmét bizonyára hamarosan felkelti egy félig- meddig újnak tekinthető anyag: a száraz perlitkeve- rék. A nyírtelek-belegrád- pusztai perlitelemgyár terméke nemsokára megjelenik a forgalmazóknál. Ez már olyan termék, amihez nem kell semmilyen egyéb anyagot keverni, csak vizet önt hozzá a felhasználó és máris vakolhatja vele a házat, kívül is belül is, az áru típusától függően. Eddig ugyanis az volt a gyakorlat, hogy a gyár az ilyen munkákhoz mindössze duzzasztott perlitet adott el, ehhez mellékelt egy használati utasítást, amiben meghagyta a vevőnek, milyen anyagokat adjon még hozzá a perlithez, hogy a megfelelő, vakoló masszát megkapja.’.. Próbaüzem előtt Nem lehet azt állítani, hogy ez a módszer bevált volna, hogy ezzel sikerült népszerűsíteni a különben igen jó tulajdonságokkal rendelkező perlitet. Először is a felhasználónak járkálni kellett a Tüzépekre, összevissza, a használati utasításban meghagyott anyagok után. Azonkívül általános gyakorlat volt, hogy az ösz- szekeverést, összegyúrást nem szakképzett emberek végezték, hanem szakképzetlenekre bízták. Ennek vége. Amint azt Andrejkovics Istvántól, a be- legrádi gyár igazgatójától megtudtuk, nemsokára megindul a próbaüzem abban a több mint tízmillió forint költséggel megépített keverőben, amely már „gyárilag” megoldja a különböző anyagok, adalékok összegyúrását. A végtermék világos színű porra hasonlít majd, amit zsákokba csomagolnak. Ehhez aztán már tényleg nem kell más, mint víz. De nem csiak vakolatnak való készítményeket hoznak forgalomba, hanem — ugyanígy por formában — falazó habarcsnak, illetve könnyű betonnak való perlitkeverékeket is. Ami a vásárló szempontjából fontos: számítások szerint nem kerülnek többe a gyári keverékek annál, mint amibe az otthon összedolgozott massza került — beszámítva az utánajárás, keverés és az adalékok költségéit, árait... Nem kerül többe A gyár is jó üzletet csinál, hiszen újnak tekinthető árui az úgynevezett „továbbfeldolgozott” termékekhez sorolható, amelyekkel — a korábbiakhoz viszonyítva — nagyobb nyereség érhető el. Egyébként a termék megismertetése, kiváló hőszigetelő tulajdonságainak a köztudatban való elültetése érdekében a cég reklámhadjáratot indít. Az ország több megyéjében szakmai bemutatókat szerveznek, Szabolcsban mintaboltot nyitnak. Elsősorban a magánépítkezőket, kőműves kisiparosokat, lakásszövetkezeteket, építéssel, felújítással foglalkozó tsz melléküzemágakat szeretnék megnyerni. Nemes vakolatot is Feltehetően a vakolat iránt, amely alapozó vakolat, lesz legnagyobb a kereslet. Ezért is, meg azért, hogy a vakoló munka „rendszerbe állítható legyen”, tervbe vették: a közeljövőben alapozóra rájövő nemes vakolatot is gyártani kezdik Belegrádon. A nemes vakolat anyagáért egyébként — a Tüzépeken tapasztalható időszaki hiány miatt — sok embernek Pilis- vörösvárra kell elutaznia. Ott ugyanis mindig lehet kapni. Sztancs János LUXUSCIKKEK ÉS ÁRTÁMOGATÁSOK. Megszűnik a jelenlegi tizenkétféle adó, köztük a béradó, a vagyonadó a város- és községfejlesztési hozzájárulás. A szektortól, a szervezeti formától, a tevékenység jellegétől függő (társasági, külön, értéktöbblet, bruttó jövedelem — nyereség — stb.) adók helyébe a tervek szerint az egységes, szektor- és szervezetsemleges vállalkozói adó lép. A közterhek nagyobb részét a lakosság fizetné forgalmi adó és személyi jövedelemadó formájában. A vállalati adóterhek enyhítésével mintegy 4—5 százalékkal csökkenne a termelői árak jelenlegi szint- je. Az általános forgalmi adó nem a termelő vagy az értékesítő szervezethez kapcsolódik, hanepi a konkrét termékhez, szolgáltatáshoz. Amikor a terméket — bármilyen készültségi fokon — értékesítik, a számla tartalmazza az általános forgalmi adót, de csak a hozzáadottérték arányában. Vagyis a kibocsátott termék adójából le lehet vonni, a hozzá felhasznált anyagok, alkatrészek után már kifizetett adókat. Az adó tehát nem épül be a költséindult a kaszával. A két nagyobb lány felváltva szedte a markot. Én kévekötéshez gyürkőztem. A „kicsi” kötelet sodort és terített a kéve alá. Másfél hold bérelt lápi rozs, két kishold (1200 ölesek) egyházi feles búza várta, hogy learassuk. Keserves nekifeszüléssel igyekeztünk. Hetedmagával sütött a kánikulai nap; legalábbis úgy éreztük. Szellő sem rebbent. Szakadatlanul izzadtunk, nem igen lehetett testünknek pontnyi száraz része. Mind több lisztfinom- ságú lápi por rakódott ránk, csípte bőrünket, mint rengeteg pióca. Valamiféle szimbolikus szent akarattal hajtottuk magunkat — a kenyérért. Hogy az mindig kellett és kell lennie! Drága egy szem gabona is, el ne vesszen. Időközönként sziszegett apánk kezében a fenőkő, ahogy újra élesítette a kaszát. Inkább kis termetű ember volt. de remek kaszás. Nagy előnyt vitt és földig borotválta a tarlót. A lányoknak ugyancsak igyekezniük kellett a marokszedéssel. Anyánk déli harangszóra megjött az ebéddel. Kendermadzagos bugyorban hozta. Tegnap új krumpli volt, petrezselyemleveles paprikás zsírral leöntve, meg azévi csirkével tejfölös paprikás; most habart szemes babot, meg, szilvalekváros fánkot hozott. Anyánknak gondot okozott a napi étkek kikerítése. Az év legsürgősebb .és legnagyobb munkájában, hogy oda ne szédüljünk a tarlóra, nagyon kellett a dú- sabb kalória. Egymás mellé tettük a kévéket, úgy ettünk. A tűző napon. Kereszt ott még nem volt rakva, sem fa a közelben, hogy árnyékba húzódhattunk volna. Hámori evés után, apánk kézzel vágott dohánnyal megtömte a barna cseréppi- púját, hogy legalább félig szívhassa. Míg a „kicsi” hozta a hideg vizet a dűlőút közepe táján volt betongyűrűs kútból. Akkor fáradt, meggyötört ízületekkel, ropogó derékkal felálltunk a kévékről. Görcsös nekibuzdulással folytattuk az aratást. Házi vászonöltözetünkből (hogy kíméljük a jobb ruhánkat), facsarni lehetett ki- kényszerülő verejtékünket. A lányok homlokuk elé húzták viseltes fejkendőiket, minél kevesebb napfény érje az arcukat. A fájdalmasan szúró- horzsoló tarló ellen agyonhasznált, rossz lábbelit húztunk. Naplemente előtt i keresztekbe raktuk, amit aznap learattunk. Tizennyolc kévét tettünk egy keresztbe, összegereblyéztük az elhullott, szá- ratört kalászokat, s azt is kis kévékbe kötöttük. Akkor indultunk haza. A nagyon hosszúnak tetsző nap után. A kicsit hűvösebb alkonyaiban. T udatom mindenkivel, aki kíváncsi rá: a seprűfronton most dekonjunktúra van. A cirokseprű a nemzetközi piacon ma nem olyan kelendő, mint volt a múlt esztendőben. Ha belegondol az ember, ez csak átmenet lehet, hiszen a piszok újratermelődik, amiből következik: ez az Iparág is megélheti a fellendülés örömét. Szurkolnak is Tiszaszal- kán a tsz-ben, hiszen nekik van ilyen üzemük, mégpedig korszerű olasz géppel felszerelve. Van cirok is, jó minőségű, s ami a legfontosabb, az asszonyok megtanulták az igényes, jó munkát. Voltak korábban is, s vannak ma is olyanok, akik hagyományos módon készítik a seprűt, de az igazi a gépsoron gyártott. Hogy mindezt miért kell hangsúlyozni? Nos azért, mert aki látta a kanadai ügyfél mintaseprüjét, az meggyőződhet arról, itt se mindegy, mit és hogyan gyártunk. Igaz, ez a seprű mexikói cirokból készült, ami kb. 20 centivel hosszabb szárú, mint a miénk, de ezt akceptálja a vevő. A szépséget, a gondos el- dolgozást a nyélnél viszont megköveteli, mint ahogy úgy szeretné, ha «nem egyszerű zsineggel, hanem sodort zsinórral készítenék, ami viszont Magyarországon nincs. Hogy miért, azt nem tudja senki. Nos, a seprűnek csak akkor lesz igazi piaca, ha a követelményeket maradéktalanul teljesitik. Ez az ügy nem ügy — mondhatná valaki. Ez legfeljebb a tiszaszalkai termelő- szövetkezet ügye. kár ilyen felhajtást csapni a seprű ügyében. Ha viszont azt is számításba vesszük, hogy a magyar külgazdaságban sok — átvitt értelemben szereplő — seprűügy van, akkor már nem is olyan kicsi dologról van szó. Mert a minőség, a pontosság, a megrendelő igényének kielégítése éppúgy áll gépre, húsra, ruhára, mint a seprűre. £s az is tanulságos, hogy a pillanatnyi dekonjunktúrától sem szabad megijedni, hiszen a piac sajátja, hogy egyszer fenn, másszor lenn. A magyar gazdaság ezer apró cikkből álló kollekciót kínál a világnak. Talán nem mellőzhető ilyenkor az. hogy figyeljünk ml is minden apróságra, ami végtére nem is olyan kicsiség. Jól eladni csak a jót lehet. Erre rendezkedtek be Tiszaszalkán is, megértve az idők szavát. Tanulságos dolog ez talán másnak is, hiszen a seprűvel nem kisebb dolgot takarítottak el az útból, mint a könnyedséget, az igénytelenséget. Kezdetnek ez jó. B. L. Városiasodó Záhony A gyors ütemben fejlődő városiasodó Záhonyban é Nyírfa Kisszövetkezet egy kétezer négyzetméteres parkot épít. A közepén Kampfl József szobrászművész alkotását állítják fel. Két nőalak áll egymással szemben, kezükben egy-egy madárral, amelyek csőréből vízsugár tör majd elő. A parkka szentben, az Ady Endre utca túloldalán sétálóutcát hoznak létre. Az esti mosakodás, route vacsora után nem volt ked vünk felesleges tétlenkedésre beszélgetésre. Gyorsan lefe küdtünk. Mert másnap számunkra ismét korán virradt Miután elhangzottak apán1 kalapácsütéseinek morzejelei Akik akkor arattak, nerr volt közöttük elhízott, feles legesen kövér ember. Lehűl lottak a terhes kilók. Most újra aratás van. E; más. Száz meg száz fáradha tatlan gépmonstrum zümmög duruzsol az érett gabonatáblákban. De velük is ott vannak az emberek. Ám ezel nem muszájos kényszerűsé get cselekszenek. Felkészültek. szakképzettek, jó részül mint gyakorlott mester. E: így jobb. Könnyebb a nyát legsürgetőbb, legnehezebl munkája. A mindennapi ke nyárért. sak az a másik aratás Akármennyire is dől goztunk-szenvedtünk érte, most Péter-Pál utál feleszméltetett hajnali félál momban. Akkor kezdődött nekem, mint minden életbei a legszebb: az ifjúságom. Asztalos Bálin: Miért van szükség árreformra? (1.) A SKÁLA MEGRENDELÉSÉRE utazótáskákat gyártanak a nyírparasznyai bőrdíszmű üzemben, (jl) Hajnali félálomban halfg lant vélem a kalapácsütések morzejeleit. Ahogy apám kezében jár a szerszám, ütemesen lecsapva az akácrönkbe ágyazott kis acélüllőre fektetett hosz- szú pengére. Hogy jó éle legyen a kaszának. Az erős csapófa (kökényág) a nyélre erősítve, hogy zilálás nélkül, takarosán döntse a rendet- S amikor ez első teendővel végzett apánk, bejött az alacsony tornácos házba, kelteni a családot. De jól esett volna még a hús, agyagpadlós szobában, a vászonlepedös ágyon szunyókálni. Ám a határozott köl- tögetés visszautasíthatatlanul hatott. Pár éve maradtam ki az elemi iskolából. Két lánytestvérem tőlem idősebb, a „kicsi” meg tőlem is fiatalabb, bár már ő sem volt iskolás. (A legidősebb testvér, Rózánk már férjhez ment.) Két kis tehénkénk a legelőn gyűjtötte az erőt a behordáshoz, így az apostolok szekerén indultunk aratni a távoli határba. S mindünknek jutott valami, amit vittünk. Épp, hogy felszáradt a harmat, amikor apánk munkára Sláger lesz-e a perl it? Seprű - tanulságokkal
