Kelet-Magyarország, 1987. július (44. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-02 / 154. szám
1987. július 2. Kelet-Magyarország 3 Csónakgyár Szatmárban } V" \ ‘. \ A milotai Űj Élet Termelőszövetkezet is rákényszerül, hogy fejlessze ipari tevékenységét. így jutottak el a balatonfüredi hajógyárhoz, amellyel partneri kapcsolatot alakítottak ki. A milotai tsz- ben ennek alapján megkezdték az üvegszálas műanyag termékek gyártását. Elsőként 120 nagyméretű premixtar- tályt készítettek. Az ország nyolc városának fürdőjében — köztük Nyíregyházán is — működnek azok az óriáscsusz- dák, amelyet a milotaiak készítettek. Legújabb termékük a kétszemélyes horgászcsónak Képen: készülnek a kétszemélyes horgászcsónakok. Elek Emil Gyanakvással figyelték Másként forgat az eke Kiveszik a földet a szálából — mondták az öreg parasztok tíz-tizenöt esztendővel ezelőtt, amikor megkezdődött a melioráció megyénk vizes, apró táblákkal * szabdalt földű vidékein. Az aggodalom néha jogos volt. A másfelé futó árkok, a kiirtott fasorok, az új dű- löutak nem mindig illeszkedtek úgy a helyi földrajzi viszonyokhoz, ahogy azt a tervezők várták. Néha! Mert túlnyomórészt teljesültek a célok: az történt, amit a melioráció szó maga is jelent, vagyis megjavult a föld termőképessége. erűt az asztalra. De azért jó is, mert a vége jó . . . Jövőre befejeződik az utolsó ütem, és megszűnik a húsz^harminc óriás lánctalpas nehéz mohogása a palá- di határban. Az 55 millió forintos befektetésnek 80 százalékát az állam, adta a térségi melioráció keretében, de a maradék 20 százalék is hatalmas összeg egy olyan gazdaság számára, amelyben 1980-ban még húszmillió forintot sem tett ki a termelési érték. Ez a szám időközben több mint a háromszorosára emelkedett. Visszaadta a természetnek A vendégek között akadt, aki egy kis jó értelemben vett irigységgel szemlélte a rögtönzött bemutatón a pa- ládiak vadonatúj határát. Ebben a megyében ugyanis van, aki már tíz évnél is régebben várja, hogy rá kerüljön a sor a térségi meliorációban. Az állam ugyanis nem egyenként nyújtja a támogatást, hanem egy térségben gondolkodik, ugyanis a tervek nem érhetnek véget egy gazdaság utolsó táblájánál. Senkinek sem vigasz, hogy a paládiaknak is volt türelmük kivárni, amíg rájuk került a sor. Abban aztán megegyeztek a vendégelt és vendéglátók, hogy a termőképesség jobb volta nem lehet ilyenkor előny. Egy az érvek közül: itt is emberek laknak, nekik is meg kell élniük valamiből. Az ember pedig visszaadta a természetnek, ami az övé. Mit láttunk végül is a paládi határban? Mihálka András így kommentálta: a falu mellett egy kis szántó lett, messzebb legelő, a többit meg erdősítjük. Ahogy valamikor régen volt. Csak éppen a talaj, meg a vize vált kezelhetőbbé. Ésik Sándor jut eszembe Egy nagy ember A ligha mondható túlzónak az a jelző, amit kortársai adtak Deák Ferencnek. A Haza bölcse — így nevezték a kiegyezés előkészítőjét, aki cáfolhatatlan történelmi érdemeket szerzett. A történészek már jó ideje eldöntötték: Deákot és a kiegyezést megfelelően keli értékelni, a reálpolilika, vagy ha úgy tetszik egy adott korban az okos opportunizmus alternatíva nélkül ált. Most a Magyar Televízió is filmet készített Az Angol királynő címmel, s az alkotás a veszprémi találkozón a város nagydíját kapta. Ezzel a Deák- ügy és a kiegyezés kérdése kilépett a történészek vitaköréből, s immár az érdeklődő közvélemény is tudhatja: 1867 eseményei a történelmi helyzet okos felismeréséből fakadtak, olyannyira, hogy a kényszerítő körülmények alól a császári ház sem vonhatta ki magát. Végre már nemcsak Kossuth Cas- sandra-levéle ismert, hanem az a szituáció is, amely irreálissá tette a tűnni remete kötekedéseit. Nem célom, hogy a történelmet elemezzem, de még az sem, hogy a tévéfilmet méltassam. Az indított írásra, hogy feltegyem a kérdést, vajon mikor vállalkozunk arra, hogy a régen elvett Deák Ferenc utcákat visszaállítsuk, vagy ha ez nem lehet, utcát nevezzünk el a Haza bölcséről? Megérdemli, még akkor is, ha viták vannak, s lesznek. Egy nagy ember rehabilitálásához nemcsak a történész ítélete kell, hanem a mi válaszunk is. (b. I.) DIVATOS BŐRSZOKNYÁKAT varrnak a baktalórántházi Vertikal Szövetkezetben. A holland Baruch cég megrendelésére több színben készülnek a termékek. (Elek Emil felv.) A botpaládi Űj Barázdában is másként forgat az eke, mert végéhez közeled^ nek a nagy programnak. Eltévedtek az öregek — Mifelénk is gyanakvással figyelték eleinte a tagok, ami a határban történt — mondta Mihálka András elnök azon a határszemlén, amelyet a Teszöv gazdaság- politikai bizottságának tartott a közelmúltban. — Az öregemberek valósággal eltévedtek, amikor kijöttek. De hát nem is csoda. Eltűntek a néhány holdas kis táblák, és felszabdaltuk a földeket úttal, árokkal, ami azelőtt alig volt. ' A bizottság elsősorban a megváltozott gazdálkodás eredményeire volt kíváncsi. Tudnivaló ugyanis, hogy még száraz esztendőben is négyöt millió forint vízkár keletkezett a paládi földeken. A gépkocsik most, miként a sztrádán —, hogy egy kicsit túlozzunk — futnak a íöld- utakon, amelyekből nem kevesebb. mint 28 kilométer készült. És ha már az újdonságok leltáránál tartunk: 36 kilométer csatorna, 200 műtárgy, és két nagy villamos szivattyú, felügyelet nélkül természetesen. Akkor kapcsolnak be és ki, amikor éppen szükség van rá. Ami pedig az újonnan kialakított táblákat illeti, 647 hektáron húztak dréncsöveket a földbe, hogy az alig több, mint tíz aranykoronás, rossz vízgazdálkodású földekből elvezessék a nedvességet, ne álljon rajta egész nyáron. — Van benne vagy 28—30 mázsa — hangzik el az egyik búzatábláról egy vendég becslése. Az elnök hozzáteszi: „Van abban harmincöt is.” A föld végében a csatornába lassan csordogál a dréncső végén a víz. A búza állománya pedig olyan, amilyet errefelé csak álmodtak. Bizony, a melioráció előtt tíz mázsa körül mozogtak itt a búzaátlagok. Jó is, keserves is A savanyú, agyagos vályogtalaj és a nagyüzemi művelésre jószerivel alkalmatlan paládi határ megjavítása sikerrel járt. A 2870 hektáros, két falut eltartó közös gazdaságban megváltozott az élet, de ez nem ment egyik napról a másikra. A vendégek megtudhatták, milyen viszontagságos dolog egy ilyen nagyszabású munka helyszínének lenni. Erre így emlékezik Mihálka András: — Jó is volt, meg keserves is. Ha nem voltunk állandóan a kivitelező cég gépészeinek a sarkában, bizony, becsaptak bennünket. Rögvest feljebb emelték a lazító kést. és nem végeztek teljes értékű munkát. Így ugyanis gyorsabban haladtak. Sokszor tettek elénk aláírni olyan papírt, ami elvégzett munkát igazolt, holott nem csinálták meg. írd alá, — mondták, — ez nép- gazdasági érdek. Felvágták a határt, pedig nekünk a melioráció alatt is termelni kellett, hiszen különben hon^ nan tettük volna le a saját m megkaptam az ifi üzenetet. Városi emeletes lakásunkban. Kellemes a hír a csupakő rengetegben: virágzik a nyírségi-szatmári térség legtöbb, leghűségesebb fája. Az akác. Az eseményről egy újságban két tudósítás is van. Igazi nyár jelző. Meghat az üzenet. Emlékeket, képsorokat bont bennem. Visszavisz közel hetven év távlatába. Az akkori gyermekéletbe. A sok görbeutcás lápi községbe. Az emlékben is kedves cimborák közé. Akkor mi nemcsak regisztráltuk az akácvirágzást. Valósággal vártunk rá. Rövid, glottgatyás, mezítlábas mivoltunkban, az iskolán kívüli időben szabadabban játszhattunk, nyargalászhattunk. Kóstolgattuk az akácvirágot. A benne lévő méztől édeskésnek éreztük. Csámcsogva, szánkban forgatva ettünk belőle. Akkori falusi gyerkőcök legtöbbször mindig éhet éreztünk. A természet nyújtotta lehetőségekből ' minnőszemélyek? még a lakásba is bevittek egy-egy virágos akácágat, az illatukért. Míg virágzott az akác, valamiképp kellemesebb volt a falu és tája. Aztán hullni kezdett a milliónyi fehér szirom. A dent igénybe vettünk, amivel éhünket csillapíthattuk. Fogadtuk a szülői intelmet is, sokat nem zabáU tunk az akácvirágból sem. Az akácvirágzás időszakában páratlan volt utcánkban az illat. Kevés porta volt a kedvelt fa nélkül, meg tele volt vele a régi temető és közel esett a bárói erdő. A földön rozsdásbarnává vált. Majd jött egy kiadós délutáni zápor, s megkezdte az eltakarítást. Az üzenet terjed, folytatódik. Az emlék pajkosan nosztalgiázik. Hogy elmúlt az akácvirágzás — mint most is —. mi, mindég rágni kész falusi gyerekek, mást kóstolgattunk. Hozott a nyár még sok egyebet. Már kezdett szárba szökni a folyóparti sóska. Mi Tengőnek hívtuk. És edzette annyira a fogat. mint a mai rágógumi. S nekünk enyhén savanykás íze is tetszett. Mjfésőbb volt úgy, fC hogy édesapámnak a fényi meg a sárgaházi erdő felé vitt valamiért az útja. Kérlelés- re, rimánkodásra, de máskor csak úgy magától kökényt, galagonyát, vadköriét, vadalmát hozott. Igazi gyermekcsemegék voltak. A vadalmát, vadkörtét gabona- törekben érleltettük puhára. Rég volt a gyermekkor, benőtte az idő. Immár a hetedik iksz telik. S a mostani akácvirágzás hozta a távoli üzenetet. Asztalos Bálint Kisvárdán, a Felszabadulás lakótelep és a Tompos utca folytatásaként a Mártírok utcán 75 lakásos épületet emelnek a SZÁÉV dolgozói. Az első 45 lakás műszaki átadására szeptember 30-ig kerül sor, a továbbiakat november 30-ra adják át. A teljes beruházás összes költsége mintegy 65 millió forint. Felvételünkön az új lakások egy része, (vincze) Hiányzó nyelvtudás MELLBEVÁGÚAK A SZÁMOK. Egy olyan előterjesztésben olvastam, melynek hitelességéhez nem férhet kétség. A következőket olvasom: a megyében a tudományos területen dolgozók közül 32-en alapfokú, 75-en középfokú, 98-an felsőfokú nyelvvizsgával rendelkező található. Ez összesen 205 fő. Mi tagadás, az 1980-as 115-höz képest Van némi emelkedés, de még így is siralmas az arány. A megoszlás se mutat jobb képet. A 17 százalék oroszul, 28 százalék angolul, 25,1 németül,- 2,5 franciául beszél, s egyéb nyelven vizsgázott 7,4 százalék. Alig van nap, hogy valahol szó ne esnék arról, hogy a mai korszerű tudományos, technikai ismereteket elsősorban külföldi publikációkból lehet megszerezni. Eredetiekből, hiszen mire egyet-egyet lefordítanak, már régen elavult, főleg ha a magyar megjelenési gyorsaságot is számítjuk. így nem véletlen, hogy a tudományt értékelő megyei anyag így fogalmaz: .. beszűkült azok köre, akik a ma már nélkülözhetetlen tudományos információval rendelkezhetnek.” Teljesen logikus ebből adódóan az is, hogy a nemzetközi konferenciákon a múlt évben részt vett 56 fő nem túl sok, de többre aligha lehet számítani ott, ahol a nyelvismeret a beugró. De kétséges, hogy a számszerűen sok megyei tanácskozáson, mely nemzetközi jellegű, ugyancsalt szerényen vagyunk jelen, éppen a fenti okból eredően. És hadd tegyünk ide még egy számot: az 56 résztvevő közül mindösz- sze 18 volt, aki aktív szereplőként működött közre e konferenciákon. A FENTIEK A TUDOMÁNYOS SZFÉRÁBAN. Ha itt ilyen a helyzet, akkor más területeken se lehet jobb. Márpedig ha gyorsítani akarjuk fejlődésünket, s akarjuk!, akkor nagyon gyorsan pótolni kell a nyelvtudás terén világméretű lemaradásunkat. Itt a megyében is, de országosan is, hiszen az itteni kép, ha nem is teljes pontossággal, de része egy országos egésznek. Ösztönözni kell, még ha anyagiakkal is, hogy a gyermek tanuljon nyelvet, az iskola feleljen meg e téren is a várható követelményeknek. Játsszanak idegen nyelvű filmeket, tegyék olcsóbbá a más nyelven írt irodalmat, nyissanak teret a külföldi nyelvtanulási alkalmaikhoz. EZ IS BERUHÁZÁS. De gyorsan térülő. A feltárt helyaet ismeretében tétlenkedni dőreség lenne. A kérdésről most nem konferenciázni kell, nem elmélkedni, hanem tenni. Mielőbb, míg végleg elvágtat mellettünk a XX. század minden vívmánya. Bürget Lajos A tévéről jut eszembe
