Kelet-Magyarország, 1987. június (44. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-12 / 137. szám
1987. június 12. Kelet-Magyarország 3-------------------------------------------------------------------------------------------------------Igazi gazdák Beváltak a kisszervezetek Négy-hat évvel ezelőtt valamire való közgazdasági kurzus nem fejeződhetett be anélkül, hogy szó ne essék a magyar ipar szervezeti gondjairól. 1982 januárjától — a túlzott vállalati centralizálás hibáit kiküszöbölendő — lehetőség van új szervezetek létrehozására, kis- és középvállalkozások megindítására. Szabolcs- Szatmárban az azóta eltelt időben 29 kisszövetkezet, 15 leányvállalat és 5 kisvállalat alakult. Az új egységekről elmondható, hogy vállalt és választott tevékenységüknek igazi gazdáik. Egyebek méllett igen jelentős anyagmegtakarításokat értek el. A SZIGMA Ipari Kisszövetkezetről például meg is jegyzi egy, a megyei tanács ipari osztályán készített felmérés; ekkora javulás „normális” gazdasági feltételek mellett elképzelhetetlen. Igaz, a számottevő takarékosság a korábbi túlzott felhasználás miatt ennyire szembetűnő. De nyilván fontos szerepet játszik ebben a dolgozók erősödő tulajdonosi érzése, valamint a közvetlen és közvetett anyagi érdekeltség. A termelés anyaghányadának ilyen nagymértékű csökkenése a vezetőket is meglepte. A kisszövetkezeteknél megfigyelhető, milyen jótékonyan hat a termelésre a számukra kedvező jövedelemszabályozás. Ügyelnek a határidők tartására, a normák teljesítésére, a cég jó hírére. Teszik ezt azért, mert ezekben a szervezetekben az átlagosnál sokkal jobban lehet keresni. Senki sem szeretné magát kizárni az ilyen munkahelyről, illetve senkinek sem lenne ínyére ha csődbe menne, megszűnne egy-egy ‘ ilyen egység. A kisszövetkezet ugyanis önfinanszírozó vállalkozás, krach esetén semmi sem menti meg. A fenti pozitív elemek ellenére azonban látni kell: a kis szervezeteket általában nem a valós piaci szükség, nem a hiány hívta életre, hanem az adminisztratív engedélyek, illetve a számukra kedvezővé tett szabályozás. Ettől függetlenül természetesen létezik hiány, áru- és szolgáltatáshiány. Ezen az új szervezeti formák alapvetően nem is tudnak változtatni. Bár megjelenésük egy lépés lehet a hiányok felszámolása felé. A kialakult helyzet is azt bizonyítja: kereslettúlsúlyos gazdaságunk ellenére mesz- sze állunk a piacorientált gazdálkodástól. De legalább a szimulált piac követelményeinek jól megfelelnek a kis szervezetek, még akkor is — noha ez egy kissé paradox — ha versenyhelyzet nem alakult ki, még olyan „többszektorú” tevékenység esetében sem, mint a rádió- és tv-javítás. Sztancs János Új ízek Június első hetétől új ízű Túró Rudit hozott forgalomba a Szabolcs megyei Tejipari Vállalat. -A saját fejlesztésű termék diós, mogyorós és mogyorós-kakaós ízekben kéKissé bátortalanul léptem oda a pulthoz. — Üdvözlöm! — csicseregte az elárusítónő, és eltakarta kezével a vihogását. — Mivel szolgálhatok? — Szerekék venni egy inget. — Tessék parancsolni! Hányas számot visel? — Negyvenest. — Állok rendelkezésére! Milyen színben óhajtja? — Fogalmam sincs ... — Ügy gondolom, hogy a zöld megy legjobban az arcához. Levett a polcról egy inget, és az állam alá dugta. — Nem, mégsem — jelentette ki néhány pillanat múlva. — Ez a másik jobban fog mutatni. Illik a szeme színéhez. — No, majd ez! — kiáltott fel, és ezúttal celofánba csomagolt rózsaszínű holmit passzintott rám. ■— Istenem, de gyönyörű! — Őrülök neki — mondtam. — De egy kicsit mintszül a mátészalkai üzemiben. Ügy tervezik, hogy az össz- mennyiség 30—40 százaléka az ízesített Túró Rudi lesz. (elek) j*rzy Debski: SEX1 ha hosszú lenne az ujja. — Ki van zárva! Ha azonban mégis így volna, hozza csak vissza nyugodtan, és készséggel kicseréljük. Különben is, bármikor állunk rendelkezésére! — Hát jól van, megveszem. — Méltóztassék. Legyen máskor is szerencsénk! Rendkívüli öröm volt a számunkra! Adja át üdvözletünket a nagyságos asszonynak! — Állj! — kiáltott a forgatócsoport vezetője. — Ennyi! Köszönjük szépen. Kikapcsolták a kamerát, eloltották a jupiterlámpát, SZÉP ÜJ LAKÁSOK SORA épül Nyírteleken a Váci Mihály utcában. A többszintes lakásokban vezetékes gáz is van. (Elek Emil felvétele) Az emberek jobb tájékoztatást várnak Vélemiyek az aiiríl, a nyudí jról Véglegesen nem dőlt el, de várhatóan jövő januártól adóreform lép életbe Magyarországon. Milliókat érint, hogy új vállalati és személyi jövedelemadózás bevezetése előtt állunk. A kormányzat szükségesnek tartja a nyugdíjrendszer módositását is. Érthetően kósza hírek keltek szárnyra, sok a nyugtalanság, az aggodalom. Mi a véleménye a készülő intézkedésekről? — tettük fel a kérdést Kolozs Sán- dornénak, az OTP megyei igazgatóhelyettesének, Pálosi Lajosnak, a NYÍRTERV vezető tervezőjének és Seres Árpád- nénak, a nyíregyházi konzervgyár dolgozójának. Kolozs Sándorné: — Tény, hogy meg kell reformálni adórendszerünket, de szerintem szükség lenne bérreformra is. Erről tudtommal most nincs szó. Sokféle tájékoztatást hallottam már az új adózásról és rengeteg a hiányérzetem. Nem tudom például, hogyan segítenek majd a többgyermekeseken. Hiszen az azonos jövedelmű családokban, ahol két kereső adózik, kevesebb jut egy családtagra, ha három gyermeket nevelnek, mintha egyet sem. Ez indokolná szociálpolitikai rendszerünk módosítását is. Kétséges számomra, hogy adóztatják majd meg a láthatatlan jövedelmekét, vagy mennyire ösztönzik majd például a kistermelőket? Továbbdolgozás — és a fiatalok? Azután: az új adózás mellett vajon hogyan gyűjtenek lakásra a fiatalok, különösen, akik nem sok segítségre számíthatnak a szülőktől sem. Az emberek manapság többnyire konkrét céllal: lakásra, autóra, bútorra, háztartási gépekre spórolnak. Rengeteg a kis összegű betét és rendes összetekerték a kábeleket. — Mikor láthatom magam? — kérdezte izgatottan az eladó. — Még ma, az esti híradóban — válaszolták a filmesek, és távoztak. — Ez már döfi! — lelkendezett az eladó. — A kolléganőim meg fognak pukkadni az irigységtől! Hirtelen rám nézett, elkomolyodott, és olyan lett az arca, mintha citromba harapott volna. — Mi tetszik? — Szeretnék egy ... — Elfogyott! A szerző megjegyzése: A tisztelt olvasó bizonyára észrevette, hogy a tartalomnak semmi köze a címhez. És ez így van rendjén. Ha ugyanis azt biggyesztem az írásom fölé, hogy „Vásárlás” — senki sem olvasta volna el. Lengyelből fordította: Adamecz Kálmán kívül nagy a hiteligény. Idén volt olyan nap, mikor csak a megyei igazgatóságon 1 millió forint személyi kölcsönt vettek fel. — Szerintem alaposabb tájékoztatásra lenne szükség. A nyugdíjrendszer módosításáról sokan csak annyit tudnak, hogy fölemelik a korhatárt. Ennek én nem örülök. Ugyanakkor van olyan vezető kollégám, aki 62 éves koron túl is szívesen dolgozna. Kedvező, hogy a nők nyugdíjazásánál figyelembe veszik a gyermekek számát, s az is, ha meghatározzák a nyugdíj alsó határát. Ha valaki elfárad, hamarabb- is nyugdíjba mehet 35 éves munkaviszony után, s kevesebb pénzért. Érdemesebb lesz tovább dolgozni — de mit kezdünk Szabolcsban a fiatalokkal? Hiszen a pályakezdőknek már most komoly elhelyezkedési gondjaik vannak ... Pálosi Lajos: — Sokat beszélgettünk baráti körben, munkatársakkal a készülő adóreformról és nem eléggé látjuk világosan a jövőt. Én — főmunkaidőn kívül — a Komfort vállalati gazdasági munkaközösségben és az Optimál Kisszövetkezetben dolgozom. Naponta átlagosan 10—12 órát. Mivel népes a család, a feleségem és az én jövedelmem csak a szintentartásra elég. A rezsi, az étkezés, a ruházkodás mellett igényünk van rá, hogy színházba, moziba is eljussunk. Fontosnak tartjuk, hogy nyaranként együtt vakációzzunk. Nem mondhatok le a folyamatos önképzésről sem, azaz rendszeresen vásárolok szakfolyóiratokat, -könyveket. Csak ez utóbbira legkevesebb kétszáz forint kell havonta. Csökkenni fog a jövedelmünk? — Kollégáimmal együtt gyakran olvassuk a Figyelő, a Heti Világgazdaság cikkeit, nézzük a Hírháttér, a Hét adásait, vagyis igyekszünk tájékozódni. Az adóval ösz- szefüggő híradások alapján úgy tűnik, hogy változatlan munka mellett csökkenni fog a jövedelmünk. Ha tehát tartani akarjuk a jelenlegi szintet, többet kell dolgozni. Kérdés: mikor? Másrészt, ha mégis vállalom a pluszmunkát, annak áremelő hatása lehet. Például: mint magán- tervező kénytelen leszek emelni a tarifát, ha nem akarok ráfizetni. — Kíváncsi vagyok arra is, hogyan szűrik ki a láthatatlan jövedelmeket? Mert az adóreform hatására lehet, hogy megerősödik a fusizás, s az emberek megpróbálnak majd ellenőrizhetetlen jövedelmekhez jutni. Seres Árpádné: — Örömmel hallottam, hogy Magyarországon tervbe vették a nyugdíjrendszer módosítását. Ez már régóta sürget. Egyrészt a kisnyugdíjasok miatt, akik nagyon nehezen élnek. Másrészt, mert úgy igazságos, hogy akinek szüksége van rá és erővel is bírja, tovább dolgozhasson főmunkaidőben. Szerintem nem méltányos, hogy néhá- nyan csökkentett munkaidőben, nyugdíj mellett vállalnak munkát. Sajnos, ez kiváltság, amiben kevesen részesülhetnek, ~ s rendszerint nem is az alacsony nyugdíjasok. Rkl tovább akar dolgozni... — A tervezet szerint akinek több gyermeke van, idő- kedvezményt kaphat. Ez nagyon jó, bár én nem részesülhetek ebben. Nyolc éve, hogy megözvegyültem. Négy nagyobbik gyermekem már önálló, de nekem még útra kell bocsátanom a legkisebbet is. Mivel pénztartalékunk nincs, még kapóra is jön, hogy további három évig dolgozhatok. — Sok függ attól is, hogy alakulnak az árak és milyen hatásai lesznek az új adórendszernek. Rebesgetik, hogy megszüntetik az állami támogatásokat, ami bizonyosan a mi zsebünkre megy. — Gyakran gondolok rá, hogy az én generációm milyen sok megpróbáltatást élt át. Gyerekfejjel értük meg a háborút, s az újjáépítés ideje alatt voltunk fiatalok. Nem keveset vállaltunk a mai világ megteremtéséből, amely sokkal szebb és jobb, mint a régi volt. Ezért egy kicsit rosszul jön, hogy újra nekünk kell vállalni a nehezebbet. Mint a megkérdezettek véleménye is tükrözi: az új intézkedések híre vihart kavart a közvéleményben. Egyelőre rengeteg a nyitott kérdés, melyekre választ várnak az emberek. Köztudott, hogy a végleges döntést társadalmi vita előzi meg. S bár mindenkit nem tudnak megkérdezni, abban joggal bízhatunk, hogy az ország teljesítőképességének is, s a társadalmi igazságosságnak is megfelelő döntés születik. Házi Zsuzsa Olvastam az ötlet június 4-én megjelent számában V. B. „Mátészalkai szakítópróba” című írását, örül az ember, ha országos terjesztésű lapban szűkebb pátriájáról olvashat. Különösen, ha jót, de adott esetben a jószándékkal fogalmazott rosszat is. Olvasok és egyre rosszabb a szájam íze. Nem a történettel van bajom, sajnos sokszor esik meg hasonló. Ráadásul amikor a cikk készült, már a pohárnyi vízben keletkezett, vagy éppen felkavart vihar is elcsendesedett. A KISZ tiltakozása után a vállalat érvénytelenítette a fiatal munkásnak, a KISZ-vezetőnek mondott felmondását, mert ebben az esetben így kívánta a jog. Rossz szájízt a tények csomagolása ad. Kicsit, vagy nem kicsit az ember úgy érzi, hogy amíg a szerző Budapestről „az ország utolsó megyéjébe” ért, már kitalálta, hogy mit fog írni, ha a 600 kilométeres kirándulásáról visszatér az ő hite szerint Európába. Fel is készült. Elolvas egy 1972-ben megjelent könyvet a tájról, idéz is Végh Antal „Erdőháton, Nyíren” című kötetéből, hogy emígy felvértezetten megérkezhessék Mátészalkára — szerinte a Nyírség (!) fővárosába. Beül egy irodába és onnan telefonál a gyárba. Nem megy oda, a háromszáz kilométer után úgy látszik messze van a 800—1000 méternyire lévő gyár. Ehelyett abba a bizonyos irodába behívat egy vagy két embert, a volt panaszosokat és azokkal beszél. Teheti, hiszen ő az ország első városából ereszkedett alá az ország — ő írja így — „utolsó megyéjébe”. Aztán sétál egy rövidet a város közepén, megebédel és megállapítja, hogy valamiféle fejlődés, vagy éppen fej lödé- secske itt is van. de az nem az igazi. Más dolga nincs is már. Hazautazik. Feltehetően sietve, hogy otthon lemoshassa magáról a határszéli út mélyen megvetett porát. Most már csak írni kellene, de a gyakorlatban megoldott történet vérszegény. Ízesíteni kell, szükség van tehát holmi rosszízű általánosításokra. Mely szerint az idő Szabolcs-Szat- márban alig mozdul, a vezetők despoták*. s ha az utcán járnak, „ék nyílik előttük a járdán”. Feltehetően az emberek csak gyávaságból köszönnek. Az olvasó — ha nem ismerős ezen a holdbélinek ábrázolt tájon — már-már beleborzong a szerző halált megvető bátor- ságú leleplezéseibe. Amihez elég egy iroda és egy telefon, pontosabban néhány kép is, természetese*! aláírás nélkül,- mintha a cikk írója járt volna ott, ahol nem járt, és ahol ezek szerint. állítása ellenére, nem is kérdezhette meg azokat, akik úgymond „félelemből” nem nyilatkoztak. Mi maradt hátra? Természetesen a mű befejezése. Néhány odavetett adat, ami a szerző felsőbbrendűségét igazolja. Kiválóan alkalmas neki erre az a bizonyos másfél évtizedes szociográfiai mű, amelyből idéz, s az sem zavarja, hogy az akkori adatok mára — szerencsére — teljesen elavultak. Pedig annak, aki cikkírásra vállalkozik, és nem akar tájékozatlannak látszani, tudnia illene. Hogy miért nem teszi? Van számos gondunk, sőt hibánk. Ám ezzel együtt sem szeretnénk a budapesti hírlapíró szegény kis buta gyerekének látszani. Ezután is megköszönjük, ha írnak rólunk. Akkor is, ha nem éppen dicsérnek. A játékszabályokat azonban ekkor is illik betartani. Bartha Gábor
