Kelet-Magyarország, 1987. június (44. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-06 / 132. szám
a szfilészpntazor 9»»» Rohamléptékkel fejlődik a szülészet, — bár néhány évmillió eltelt, mióta asszonyok a világra hozzák az utódokat. Nlncs-e eliten tmondás a két mondat között? Mint arra ár. Lampé László professzor, a Debreceni Orvostudományi Egyetem női klinikájának igazgatója rámutatott, semmiképpen. Hisz elég egy pillantást vetni az emberi faj fennmaradásának örök törvényére és látható, hogy a biológiai kiválasztódás érvényesült. Évezredekkel, évszázadokkal, de még évtizedekkel ezelőtt is több százalékra rúgott a csecsemőhalandóság, és sokszor az életével váltotta meg az anya az új életet. Száz éve még kz százalékot is kitett az anyai halálozás, ma pedig százezrelékben mérhető csak, szerencsére, ez az arány. — Régen hat-nyolc gyermek született egy családban, és általában kettő-három érte meg a felnőtt kort. Míg manapság egy családban — átlagosan — két gyermek jön a világra és a szülők egyiket sem siratják el időniap előtt. Egyre jobb körülményeket szeretnének a szülők adni a csecsemő világra jöttéhez, és ebben találnak messzemenően partnert a korszerűsödő szülészeti eljárásokban. Lampé professzor és Szabolcs-Szatmár megye régi ismerősök. Mint mondta, az utóbbi 5—6 éveben ugrásszerűen fejlődött a megye szülészeti, nőgyógyászati ellátása. A progresszív betegellátást kiterjesztették, és ma már a határszéli kisfaluból is a debreceni női klinikára viszik a szülőnőt, ha az állapota vagy a betegsége ezt indokolja. Csökkent a csecsemőhalandóság, a koraszülés, a vetélés. Bár éppen Szabolcs-Szatmárban van mit tenni ezen a területen — hangoztatta a professzor —, hisz az úgynevezett elmaradott néprétegek miég nemigen élnek az optimális családtervezéssel, nem ismerik a korszerű fogamzásgátlást és a születendő kisbabának sem teremtenek egészséges életfeltételeket. Dohányzik, iszik a terhes anya, és az egészségre káros ivóvíz még mindig okozhat közvetve betegséget. Noha a szülés olyan tudomány, amelyre, ha szójátékkal akarunk élni, születnek a nők — ennek ellenére koronként változik a közfelfogás a szülés megítélésében. Jó példákat látott erre ,a tendenciára Lampé professzor, amikor az 1970-es évek elején egy évet az Egyesült Államokban, Detroit egyik egyetemén, valamint több alkalommal angliai tartózkodása során látott. — Jó másfél évtizede, hogy a fejlett nyugati világban a szülőszobába behívják a férjet is és bevonják a nő életének legcsodálatosabb eseményébe. Engem nagyon megrendített a látvány, hisz nálunk még elképzelhetetlen volt akkoriban a férj jelenléte a szülőszobán. Pedig ezernyi apró figyelmességgel, egy simogatással, kedves szóval adhatta tudtára feleségének együttérzését. Elhatároztam, hogy nálunk is kezdeményezni és szorgalmazni fogom ezt a módszert. Ez élet igazolta nálunk is, mérhető pszichés hatást gyakorol a szülő nőre a férje közelsége. Nálunk ez történelmi tettnek számított, hisz gondoljunk arra, hogy még a bába is kiküldte az ott lábatlankodó férjet, hogy itt őrá nincs szükség. így aztán sok helyütt még ma is az a gyakorlat, hogy a vajúdás kezdetén a férj előveszi a konyakosüveget, és alaposan leissza magát. Azt hiszem, elkezdődött valami, mert különösen a fiatalabb férjek már örömmel jönnek a szülőszobába. A gyors fejlődés a technikai eszközök számának gyors gyarapodásához vezetett. Észlelni lehet az anya és a magzat minden életfunkcióját, a szív működését, a szülés előrehaladását az okos gépeken. Nyugati példa, hogy minden vajúdó nőt monitoron kísér figyelemmel az orvos, aki már nincs is a szülőszobában, csak egy diszpécserközponttá alakult ügyeleti helyiségben a képernyőről tájékozódik, melyik ágyon hogyan halad a folyamat. Ez az elgépiesedés vezetett odáig, hogy több nyugati országban házhoz hívja az asszony az orvost és otthon szül: akkor ugyanis csak vele foglalkozik a doktor, nem a monitort lesi... — Minket még nem fenyeget ez a veszély, hogy túlgépesített szülészeti osztályaink lennének — ismerteti a hazai helyzetet Lampé professzor. — Az utóbbi években mind nagyobb teret hódított a fájdalom- mentes szülés, ma már országszerte sok helyen alkalmazzák. Sajnos, igen drága gép kell hozzá és sokba kerülnek a steril tűk. katéterek is. Ugyanakkor nem is minden nő igényli ezt a módszert. Van egy másik út — de ne higgye, hogy merő gazdasági megfontolásból adunk ennek elsőbbséget —, a pszichés felkészítés. Mátészalkán is találni erre jó példát, de ide tartozik a Nyíregyházán nagy sikerrel alkalmazott terhestorna, amelyen a helyes légzést, az izmok ellazí- tását gyakorolják a kismamák. Noha a fejlődés kézzel fogható és a statisztika is alátámasztja, még mindig igen sok a tennivaló. A 10—12 százalékos koraszülés oka, hogy sok nőnek volt korábban terhesség-megszakítása, mielőtt az első gyermek kihordására, szülésére vállalkozott volna. Mindenekelőtt kellene egy új szülészeti osztály — mondta a professzor —, hisz ez a legnagyobb betegforgalmú osztály és a legtöbb ágy is itt található a megyei kórházban. Tovább szükséges javítani a városi és a megyei kórház, valamint a klinika szakmai együttműködését, valamint gyarapítani kell a műszerek számát. Lampé professzor tizenéves korától készült az orvosi pályára. Érettségi után az ország mind a négy orvostudományi egyetemére beadta a jelentkezési lapját (akkor még volt erre lehetőség), s egyből felvették Debrecenbe. A diploma átvétele után a női klinikára került, és ma is élete első munkahelyén gyógyítja a betegeket, oktatja a medikusokat, éjt nappallá téve tanulmányozza a hivatása hazai és külföldi szak- irodalmát. Több külföldi ösztöndíjat kapott és hosszabb időt töltött angol és amerikai egyetemi klinikákon. Több könyvet írt, háromkötetes Szülészet-nőgyógyászat című munkáját ma tankönyvnek használják az egyetemen, ebből készülnek az orvosok a szakvizsgára is. Moszkvában három éve a szocialista országok egészségügyi könyvkiadóinak versenyén első díjat nyert ezzel a munkával. Lefordították oroszra, hamarosan a Szovjetunióban is ebből tanulnak az orvosjelöltek. Augusztusban jelenik meg kétkötetes munkája a szülészeti és nőgyógyászati műtéttanról. Tóth Kornélia film Én is jártam Isonzónál ..Örökzöld téma”, mondhatnánk némi keserédes iróniával a hivatalos stílusról, ha az élet és a megújulás friss zöldje helyett nem épp betonszürkében vagy málló rozsdafoltokkal pompázna a hivatali stílus. Sokat és sokszor szóltunk már róla: egyik fő jellemzője éppen az, hogy nem az élet nyelvéből hajt ki, nem természetesen fejlődik mindennapi beszédünkből, gondolkozásunkból, hanem mint sápadt fagyöngy ül meg a nyelv eleven törzsén, sarjadó koronájában, elszíván egészséges nedveit. S nemcsak hogy nem szép, hanem legtöbbször már-már érthetetlen is. Ebbe persze gyakran belejátszik valamely idegen nyelv befolyása, a szó már megszületése pillanatában is gyakran művi: tojáshéj helyett a lombik üvegét hordja magán. Vajon ha magyar nyelvérzékére hallgat, eszébe juthatott volna-e valakinek, hogy a kis vendéglő kapujára ezt szögezze ki öles betűkkel: A kert üzemel. Ami magyarul azt akarta jelenteni: ,,A kerthelyiség nyitva van, működik.” Az ige alapszava, az igen kiterjedt használatú, ma már nélkülözhetetlen üzem a Nyelv- újítási Szótár szerint több mint százhúsz éve megszületett. az ,,űz,' hajt” jelentésű német Betrieb kissé szolgai fordításából, mert hiszen a magyar űz ige nem foglalja maSzépen magyarul — szépen emberül A nemzeti önismeret, az azonosságtudat megteremtésében elévülhetetlen és felbecsülhetetlen értékeiket teremtett a magyar dokumen- tarista film az utóbbi időkben. Csak sajnálni lehet, hogy különféle okok miatt mégsem fordul feléjük elegendő figyelem, és nem kapják meg • a megérdemelt elismerést a közönség részéről. Pedig az a törekvés, amely történelmi múltunk feltárására irányul, s amely már eddig is sok olyan részletkérdésre adott választ, amivel a történettudomány adósunk volt, rászolgál a megkülönböztetett érdeklődésre. A Gulyás testvérek. Gyula és János, akik korábbi munkásságukkal maguk is hozzájárultak a magyar dokumen- tarista film rangjának megteremtéséhez, 1982-ben olyan vállalkozásba kezdtek, amely annyi bizonytalansági tényezőt rejtett magába, hogy erős kétségek támadhattak a sikeres megviálósítást illetően. Magyarok az első világháborúban címmel háromrészesre tervezett filmet kezdtek el forgatni úgy, hogy újsághirdetés révén toborozták interjúalanyaikat. Kérdéses volt, hogy egyáltalán fel lehet-e még lelni olyan idős embereket, akik egykor részt vettek a harcokban, és még emlékeznek is a régi eseményekre. Minden kételkedésre pontos választ ad a trilógia elkészült középső része, az Én is jártam Isonzónál. Katartikus hatású alkotás ez, amelyben nyolcvanon felüli öregek vallanak egykori önmagukról, vállanak arról, hogyan aratott a halál az Isonzó, a Piave völgyében, a doberdói fennsíkon, az olasz front számunkra legnevezetesebb helyszínein, s arról is, hogyan vélekednek hajdani szerepükről. A „Gyürkőzz Já- nos’’-ok, a „Kis Samu Jóskáik ők, akiket hangzatos frázisok kíséretében küldtek a lövészárkokba, s akik úgy tudták, hogy akkor maradhatnak tisztességesek, ha valóra váltják feletteseik szándékát, Nem voltak gyávák. de túlélőként sem érezhették a hittel teljesített megbízatás örömét. A lelepleződő szólamok, bajtársaik halála, a háború végeredménye rá kellett döbbentse őket, áldozatok ők is, félrevezetettek, akiknek önmaguk előtt is el kell számolni a lelkiismeretűkkel. A történettudományt kevésbé érdeklik a részletek, inkább az, ami ezekből általánosítható. A részvevő-megszólalók viszont csak a részletekről adhatnak számot. Ezért nem a történeti, sokkal inkább az emberi oldala bomlik ki a filmből az első világháborúnak, s ez ma számunkra izgalmasabb, mint maga az eseménytörténet. Azért válnak izgalmassá a képsorok, mert az érzelmek és indulatok mozgását, változását mutatják a változó időben. Helyenként szinte lehetetlen követni a megszólalók szavának logikáját, de az érzelmekét mindig. Szinte nem is a múlt fontos már az ábrázoltakban, hanem ami mára megérződött belőle, s az, hogy ezek az öregek miként élik meg, hogyan birkóznak meg az emlékeikkel fizikailag is, szellemileg is. A riportszituációk velejárója, hogy fésületlen, néha érdes mondatok is elhangzanak a megnyilatkozók szájából. Aligha lehet várni, hogy egyszerű öregemberek mind a saját sorsuk fölé emelkedve objektív történeti igazságok kimondójává válnak. Személyes indulataiktól nehezen tudják függetleníteni magukat. A rendezők vállalják ezeket a mondatokat is, de hála a montázsnak, mellévágják a másik megszólaló egyensúlyt teremtő véleményét is. A Gulyás fivérek munkája némiképp más jellegű, mint például Sára Sándor történelmi dokumentumfilmjei. Sára mint riporter-rendező abszolút diszkréten, a háttérben dolgozik. Az Isonzó- filmben a riporter része a képnek, a látómezőbe „belelóg’' a technika mikrofonok és egyebek formájában, de mindez mégsem zavaró, mert az éjetanyag minden mást félresodor. A film leghatásosabb jelenetei kétségkívül az Olaszországban forgatottak. Az egykori katonák végigjárhatták a produkció jóvoltából azokat a helyszíneket immáron turistaként, ahol egykor harcosként jártak. Találkozhattak azokkal az olasz katonatársakkal is. akik a nagy háború idején a frontvonal másik oldalán néztek velük farkasszemet. Amikor Fossal- ta di Piave főterén felsorakoznak szemben egymással a valamikori ellenségek és felhangzik a két ország himnusza, majd pedig az öregek elindulnak egymás felé, s összetalálkozva átölelik egymást, akkor érezhetjük, sokkal több ez, mint ünnepélyes ceremónia. A Piave vizére helyezett koszorú nemcsak a halott bajtársak emlékének tiszteleg, hanem rajta ring elmúlt ifjúságuk emléke is, amelyet megkeserített a háború. A magyar dokumentarista filmben nem ez volt az első vállalkozás arra. hogy a történelmi személyiséggé váló embereket szembesítsék azokkal a helyszínekkel, ahol egykor jártak. Gazdag Gyula a Társasutazás ban az Auschwitz poklát megjártakal vezette vissza szenvedéseik színhelyére, a hírhedt táborba. Az a megrendülés, amit mindkét filmben átélnek a részvevők, átsugárzik a nézőre is, és ezáltal kapnak azok a humanista értékek különös hangsúlyt, amelyeknek megőrzésére az alkotók mozgósítanak. Néha, hogy a dolgoknak nagyobb jelentőséget tulajdoníthassunk. azt mondjuk: az utolsó pillanatban. E filmére viszont minden túlzás nélkül mondhatjuk, tényleg az utolsó pillanatban készült el. Néhányan a szereplői közül már a filmszemle idején lezajlott meleg hangulatú bemutatót és találkozást sem érhették meg. De a fiLmsza- lag őrzi tanúságtételüket — mindnyájunk okulására. Hamar Péter Egy pedagógus feljegyzései gában a német betrieben minden árnyalatát, azt ugyanis, hogy „süröfi”, ,,szorgoskodik”, ami a ..vállalat”, ,,gyár”. „üzem” jelentésű Betrieb megszületését magyarázza. (Különben a „szorgalom” jelentésű latin industria lett az „ipar”, „gyáripar” alapja is a nyugati nyelvekben, ahogyan nálunk is az iparkodik igéből alkották meg a nyelvújítók.) Vagyis a „milyen ipart űz?”, „milyen sportot űz?” kifejezés azt akarná jelenteni: „milyen iparban, sportban serénykedik, szorgoskodik?”. „Milyen ipart, sportot folytat, végez?”. (Az, hogy „az ipart űzi a nyersanyaggond (vagy a világverseny)” nyelvérzékünk számára még ma is inkább érthető és elfogadható, mint az, hogy „X. Y. űzi az ipart”.) De talán még több a visszaélés újabban az üzemel igével: mint eredete is mutatja, elsősorban gyárak.: vállalatok működésére vonatkozik; s jegyezzük meg. rz r:^m-nek van másik jelentése is nyelvünkben, gondoljunk a „benzinüzemű motorok”-ra, a „gázüzemű kazánokéra stb.: vagyis az üzem „működést”-t is jelent. A gépgyár üzemel, de az már furcsa, ha egy megszüntetett iskoláról, színházról azt mondjuk, hogy „nem üzemel”, pedig magam hallottam egy idegenvezetőtől a múzeum jellegű műemléktemplomról, hogy mint templom „nem üzemel”. „A templom nem üzemel”, a Nyugati pályaudvaron azonban „az aluljáróban menetjegy pénztárak üzemelnek” (vágyis: működnek), s reggelente hallhatjuk a rádióban, hogy „A Vidám Park de. 10-től este 18 óráig részleges nyitvatartással üzemel”. S újabban már a kis vendéglő kerthelyisége is. A táblát meglátva visszafordultam, mi minden várhat még rám odabenn ebben a vendéglátóipari egységben, amitől elmenjen az étvágyam? Pedig Istók uccse, szeretem az árnyas zöld vendéglőket, csak hát menten lelombozódom attól, ha üzemelnek. Sz. F. A közelmúltban a pedagógus-szakszervezet körzeti bizottságán az alakulóban lévő ifjúsági tagozat leendő aktivistái, vezetői találkoztak tapasztalatcserén a már jól működő, országosan elismert nyugdíjastagozat vezetőségével. Az előadó Ferencz Mik- lósné Kovács Gizella volt. Az előadás tárgya a múlt év végén a 107. sz. „Mező Imre" Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet házi összeállításában napvilágot látott „Iskoláskoromban 1919— 1979.” című könyvének létrejötte. A szerző bőven megtűzdelte előadását a könyvéből vett szívhez szóló, frappáns idézetekkel. Ez a könyv hasonló az intézet 100 éves jubileumára készült „Közkatonaként 40 éven át az iparoktatás szolgálatában" című munkájához, melyben az iskola történetéből adott egyéni szemszögből mérlegelt értékes történeti feljegyzéseket. Végigvezet a könyv a szerző legkorábbi gyermeki emlékeitől az óvodáskoron át az akkori elemi iskola hat osztályát elvégezve a leány- polgári négy osztálya után került a nyíregyházi Kálvi- neum Tanítóképzőjébe. Mint kortársai, tanulótársai között mindig élenjáró, bízvást gondolhatott tanulmányainak egyetemen való folytatására, de a sors másként intézkedett, a tanítónőképzőbe került. Tanítói oklevelét a legjobb eredménnyel szerezte meg és ezzel sem sikerült az akkori állástalan diplomások világában jól megérdemelt, fizetett állásba kerülnie. Fizetés nélküli tanítást először a Jótékony Nőegylet Nőipar iskolában vállalt egy jó állás elnyerése reményében. Igen nehéz anyagi helyzetében mindenütt a legtökéletesebb önfegyelemmel állt helyt. Tanításában a legmélyebb humánum vezette, melyet még az otthoni családi körből hozott magával. A nőipariskola külső és belső szervezetéről az előbbiekhez hasonlóan részletes tájékoztatást ad. Több alkalommal mint kihelyezett falusi tanfolyamvezető sorkoszton volt, így volt alkalma megismerni mélyebben a falusi életet is. A nőipariskolánál áldozatos munkáját annak megszűntéig végezte, 1946-ig a legnehezebb anyagi állapotok között. Üj iskolája a leány- kálvineumban szerveződött. Három év múlva 1949-ben a nyíregyházi állami szakirányú iparostanuló-iskolához kapott beosztást. Részletesen ismerteti az iparitanuló-okta- tás fejlődését. Jól ecseteli a mester és ipari tanuló, fiú- és lánytanulók viszonyát. Rávilágít a tanfolyamok, szemináriumok korára. Éles fényt vet a gyakori igazgató- és iskolaprofil-változásokra. iskolaszétválás MTH 110 és 113. számú Helyipari Iskola 1956-ig. Utána MüM. Üj szakágak szerveződtek: pl villanyszerelő, kárpitos, szobafestő stb. mindenkori igények szerint. Ezek szervezése sok-sok nehézséggel volt terhes. De tanított szívvel, lélekkel a nyugdíjkorhatárt túllépve egészen nyugdíjazásáig. Gazdag tapasztalatok tárházát szedte össze ebben a könyvben, méltán ad útmutatást, példát a töretlen munkakedvből, nevelői rátermettségből az utókor bármely pedagógusa számára. M. Takács Ferenc IaIkm vendége ItMl — «fe»—■ XII HÉTVÉGI MELLÉKLET 1987 június 6. Szépen magyarul — szépen emberül „A kert üzemel"
