Kelet-Magyarország, 1987. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-05 / 131. szám

1987. június 5. Kelet-Msgyaroreiíg 3 Élni akarnak az önállósággal Demecseri fogyókúra Táblát cseréltek januárban Demecserben a Magyar Gyap­júfonó- és Szövőgyár üzeme ajtaján. Ettől az időtől fogva a Nyírtex Fonó-, Szövő Leányvállalat található itt. Azonban az átszervezés nemcsak az elnevezés változását jelentette, de új feladatokat is hozott. Munkahelyi pillán atkép Demecserben. Megszűnt egy régi fogalom Vakáció miatt nyitva Megméretés A május, a június mindig a vizsgázá­sok időszakát jelen­ti a végzős diákok számá­ra. Megyénk egyik legna­gyobb középfokú intézmé­nyében, a 107. sz. Szak­munkásképző Intézetben közel 700 diák tesz szak­munkásvizsgát, illetve érettségit, mely egyúttal tanulmányaik befejezését is jelenti. A szakmunkásvizsga írásbeli részét 25-én írták meg a 3 éves képzésben részesült diákok és azok a tanulók, akik érettségi után jöttek az iskolába szakmát tanulni (pl. fény­képész. kozmetikus, fod­rász). Mint a többi közép­fokú intézményben, a szó­beli vizsgákat itt is júni­usban tartják. Aa iskolában levelező ok­tatás is folyik, a szakmun­kások szakközépiskolája. Ide szakmunkások jelent­kezhetnek, és a hároméves képzés után érettségi bi­zonyítványt szereznek a hallgatók. A napokban megkezdődött vizsgák so­rán magyarból, matemati­kából, történelemből és fi­zikából bizonyíthatják felkészültségüket a tanu­lók. Egy másik képzési rend­szer diákjai is most vizs­gáznak. Ök szintén levele­ző úton végzik el a ruha­ipari szakközépiskolát. Ide 8 álltalános iskolai vég­zettséggel vagy szakmun­kásbizonyítvánnyal lehet jelentkezni, de feltétel az, hogy legalább 2 éves munkaviszonnyal rendel­kezzen a tanuló. A 4 éves oktatás végén ők is érett­ségi bizonyítványt kap­nak. Vizsgatantárgyaik: magyar, történelem, ma­tematika, «technológia, gyártásszervezés. A levelező oktatás (a 3 éves szakmunkások szak- középiskolája, a 4 éves ruhaipari és cipőipari szakközépiskola) iránt ér­deklődők figyelmét felhí­vom, hogy a szeptember­ben induló elsős évfo­lyamokra július 15-ig le­het az iskolában jelent­kezni. Magyar László Zajcsökkentés üvegfallal Az NSZK-beli Essen városá­ban első ízben alkalmaztak üveg­falat a közlekedési zaj ellen. Az üvegfal nem elnyeli, hanem visszaveri a zajt, ezzel éri el a zajcsökkentő hatását a védett területen. Nagy előnye átlátszó­sága; sem a védett terület la­kóinak, sem a közlekedés részt­vevőinek kilátását nem zavarja. Az esseni zajcsökkentő üvegfal 248 m hosszú, s két méter ma­gas, 15 mm vastag üveglapból áll. Az esetleges veszedelmes fénytükrözést azzal csökkentet­ték, hogy az üvegfalat nem tel­jesen függőlegesen, hanem há­romfokozatos haj lássál szerelték fel a tartóoszlopokra.-— Éppen június első nap­ján döntött a nagyvállalat ta­nácsa; felmentett bennünket, mert vállalatunk vidéki gyá­raiból leányvállalatokat ho­zott létre, önálló gazdálko­dási jogot kaptunk — említi Márton Csaba igazgató. — A lényeg az, hogy az életképes­ségünket kell bizonyítani. „Rajtunk múlik“ Igazából szeretne még né­hány .hetet várni az igazga­tó, amíg elkészül az első fél év mérlege, de a termelés előzetes számai is bizako­dásra adnak okot. Különösen a fésűsfonoda tett ki magá­ért, a múlt év hasonló idő­szakához képeit 17 százalé­kos növekedést ért el a ter­melésben. A zsugorításban, motringolásban pedig 23 szá­zalékkal magasabb a terme­lés, mint tavaly. A többi üzemrészben, a kártolt fo­nodában, a szövődében kö­zel az elképzeltekhez sike­rült a termelés. A leányvállalati státus, az újonnan kapott önállóság nem állt meg a gyárkapunál. Az egyes üzemek is nagyobb feladatokat kaptak. — Lényegesen megválto­zott a helyzetünk, kaptunk egy keretpt, s ezen belül ön­állóan keli gazdálkodnunk, ügyelni a fenntartási fel­adatokra — mondja Juszku Imre, a szövődé üzemvezető­je. — Így mások a lehetősé­gek, a program diktálja a feltételeket. Nekünk éves szinten 1,8 millió négyzet- méter nyers szövetet kell előállítanunk, de két és fél milliót is ei tudnánk adni, tehát rajtunk múlik az eredményesség. Van a termelésnek még néhány minőségi oldala, ami bizakodással tölti el 3, veze­tőket. A fonalgyártásban az első osztályú arány a duplá­jára nőtt, a nyers szövetek­nél közel tíz százalékkal, 94,9 százalékra emelték az első osztályú arányt. A kapcsolat hogyanja — Mindez tény, nem di­csekvés — hárítja el az igaz­gató. — Hiszen gondunk most is van ezernyi. Például az anyagmegtakarításban sok tartalék van. Az sem mind­egy, mennyi energiát hasz­nálunk fel a gyártóihoz, ezért készítettünk egy racio­nalizálási tervet, amellyel a zsugorítóberendezés villa­mos kazánja helyett az olaj­tüzelésből származó gőzt használjuk fel. Azt sem ismerik még Pe- mecserben, hogy a leányvál­lalati belső elszámolás, az anyagyárral való kapcsolat hogyan alakul a későbbiek­ben. Ugyanis a kártolt szö­vetek gyártásánál Pestről kapják az alapanyagot, a nyers szövetet nekik adják vissza kikészítésre. Ugyan­csak a függőséget jelenti, hogy a gépeket hivatalosan bérlik az anyavállalattól. Tudják, hogy ezek kellenek az anyavállalat pénzügyi ter­heinek fedezésére. Ám ezek mellett a leányvállalat ab­ban érdekelt, hogy minél na­gyobb nyereséget érjen el, hiszen ennek 40 százaléka nála marad, az adózás után ebből juthat fejlesztési cé­lokra. Már most megvannak az elképzelések, milyen változ­tatások szükségesek a ter­melésben. Nagy ugrásra nem gondolnak, de például ru­galmasabban vállalnak bér­munkát az időnként mutat­kozó többletkapacitás ki­használására. Jövőre már a közvetlen szerződéskötések is a leányvállalathoz tartoznak (az idei termelést még nagy­részt meghatározza a múlt évben lekötött szerződések teljesítése). — Példát mondok — így az igazgató. • — Most az is előfordul, hogy,az üzemveze­tő beül a kocsijába, szerez egy hiányzó ékszíjat, nehogy a kelleténél tovább álljon egy fontos gép. Többek kö­zött ez a megváltozott ma­gatartás ad alapot arra, hogy a tervezett 350 millió forintos árbevételt elérjük. Az is meglepte a felső ve­zetést, mennyire megélénkült az újítási kedv. Főleg a műszaki középvezetők jeles­kednek, eddig 19 javaslatot nyújtottak be. A jobb belső szervezést pedig a tavalyi 24 ezer helyett az idén csak kilencezer túlóra felhaszná­lása jelenti. Ráadásul a nyolcszáz embert foglalkoz­tató leányvállalatnál hatha­tós kúrát folytattak a nem termelő létszám leépítésére. Mintegy 120—130 emberrel kevesebb van, mint egy év­vel ezelőtt, mégis teljesítik a terveket. Lehet keresni — És az is igaz, hogy ná­lunk lehet keresni annak, aki begyakorlott, jól dolgozik — említi Juszku Imre. — Egy közepes szövőnő hat és fél ezer forintot is kereshet, de volt már havi 11 ezer fo­rintos kereset is. — Ez a hozzáállás, az, hogy az utóbbi öt hónapban a termelés rendkívüli mér­tékben stabilizálódott, ad reményt, hogy tudunk élni a nagyoiib önállósággal — fog­lalja össze az igazgató. HOL VAN AZ A NYÄR? — kérdezhetnénk közhelye­sen — slágeresen, noha ko­rántsem a nosztalgia idéz­teti velünk azt a nyarat, amikor is kiakaszthatták a művelődés házaira a „va­káció miatt zárva” táblács­kát. Hol van az a —mond­juk — hatvanas, hetvenes évtized, amikor is az elnép­telenedő Nyíregyházáról az üdülőhelyekre áthelyező­dött lakosságról lemondó népművelő nyári álmára vonulhatott, hogy erőt gyűjtsön majd az őszi-téli évadra. Nincs uborkaszezon már jó néhány éve. Egyre kevés­bé leljük fel az eseményte- lenség prognózisának jelzé­seit. A Váci Mihály Megyei és Városi Művelődési Köz­pontban vezető népműve­lőkkel, szervezőkkel ma, nyárelőn szót váltva bizo­nyítottnak látja az ember azt a tételt is, hogy a nyír­egyházi nyár nem egyenlő az ország-világ szép helyei­re „menekülők” után ma­radt légüres térrel. Itt ma nyáron is élet lüktet: a 120 ezres város állandó lakos­sága igényli a művelődés, művészet eseményeit, a hozzánk mind nagyobb számban érkező hazai és külföldi vendégsereg is el­várja a gazdag programot. A nyár nyíregyházi ren­dezvényei úgyszólván tel­jes készenléti állapotban várják a startot, a szerve­zők az utolsó simításokat végzik egy-egy nagyobb vállalkozás előkészítésén. Ezek közül példaképpen említhetjük akár a legte­kintélyesebb eseményt az Országos Népművészeti Ki­állítás és Vásár július 11- én kezdődő és másfél hó­napon (!) át tartó rendez­vényláncolatát. Jól halad­nak az augusztusi jósaváro­tanácskozása Második alkalommal ren­dezik meg IMyíregyházán a megyei orvos—gyógyszerész találkozót. A rendezvényre június '6-án, a sóstói oktatá­si központban kerül sor. A fő téma: az új típusú orvos- gyógyszerész kapcsolat kiala­si napok előkészületei, üte­mes munkával készítik elő a művelődési központ szak- . emberei a közművelődés különféle ágazataihoz kö­tődő táborokat, közöttük az országos cigánytánctábort Szálkán, a gyermektánctá- bort Vaján és a nyíregyházi honismereti tábort. AZ UBORKASZEZON szót kihúzatja a sajtó szó­készletéből az a tény, hogy gazdagodnak a lakótelepi programok és a strando­kon, a gyermekmedencék­nél szervezett, kínált fog­lalatosságok. A nyári műve­lődés, szórakozás színeit szaporítja a nyíregyházi palettán a hozzánk — az MVMK vendégeként, szer­vezésében ‘ — érkező több külföldi együttes is. Július közepén Cardiff városából várunk egy 106 fős angol if­júsági zenekart, nálunk vendégeskedik műsorával a nagyszerű lengyel „Mala Bandoska” gyermek nép­táncegyüttes Rzeszówból, fellép nyíregyházi és máté­szalkai színpadokon augusz­tusban egy francia tánc- együttes is (Bouin). A jó- savárosi napokon dán, francia, szovjet vendég­együtteseket tapsolhatunk, meg. Népművelőink — termé­szetesen megyeszerte — szép, értékes nyári progra­mokat készítenek elő, s ma már aligha újszerű, mégis rangos példája ennek a nyírbátori zenei napok, a nyírbélteki népzenei bemu- tató(népdalkörök, népzenei együttesek bemutatója, mi­nősítése) a harmadik éve Nagykállóban sátrat verő Téka tábor és a kisvárdai Várszínház — a teljesség igénye nélkül. kítása. A hozzászólások és -a vita után tizenhét előadásra kerül sor. Az orvosok és gyógyszerészek találkozóját a megyei tanács egészségügyi osztálya, a Jósa András Kór­ház, valamint a megyei gyógyszertári központ szer­vezi. A MEZŐGÉP nyíregyházi törzsgyárában a felújított eszter­gapadokat készre szerelés után nagy pontosságú műszerek­kel ellenőrzik, (jl) Lányi Botond mm eg ne kérdezze, hogy Iw/t mi történt a fejem- ,wm mel, mert felüvöltök. Sőt, rúgok és harapok. — Erről jut eszembe, mi történt a fejével Stohanek szomszéd? Vörös, mint a rák. De csak féloldalt. — Napoztam. Jobban mondva szélárnyékban ül­tem, arccal a napnak és rámjött a hunyás. Mire fel­ébredtem, ez lett. Tiszta sor. Le vagyok égve. — De csak balról? — Balos vagyok. Közis­merten. Ámbár, ha holnap is süt a nap, odatartom a jobb arcomat. Viszont ez nem téma. Itt a nyár. De lesz most nyár? Mondanám, a kutya nem eszi meg a nyarat, viszont ez a mondás a télre vonat­kozik. .A népi bölcselet a nyárról úgy tartja, hogy január, február, itt a nyár. Idén ez nem jött be. Mint­ha fridzsiderben ülnénk hónapok óta. De mit mond­jak Stohaneknek? Mellébe­szélek. — Mától kezdve százzal hajtok. A sztrádán száz­hússzal. — Na. ne mondja! Hal­lottam én is a rádióban, hogy ez lesz a magyar pe­resztrojka. Rákapcsolunk, de csak a közúton. De kérdem én, hová rohanunk? És miért csak a közúton? Olvastam a statisztikát, mi­szerint az export meg az . ipari termelés. Ott nem va­lami észvesztő a tempó. Itt a nyár! Mondja szomszéd úr, egy­általán lesz még az idén nyár? j Makacs ember ez a Sto- hanek. Nem lehet a témá­tól eltántorítani. A meg­boldogult Fekete sógor volt ilyen. Egyszer sört ittunk a sarki csehóban és ült ott egy ember, aki Dunántúl­ról jött ide borjút venni. Ebbe az emberbe Feket&sö- gor belekötött, mert álntó- lag őt nézte. Pofozkodásig fajult a szóváltás, mígnem kiderült, annak a dunántúli magyarnak üvegből volt a bal szeme és nem tudta forgatni. Már tisztázódott a dolog, már pertut ittunk, de Fekete sógor még mindig kötötte az ebet a karóhoz: — Ne nézz rám folyton és meredten, mert dühbe jövök! Szóval honnan tudnám, hogy lesz-e most nyár, an­nál is inkább, mert egy év­szak már kiesett. Tavaszunk nem volt és ha hinni lehet a reumának (hasgat a tér­dem) holnap is esni fog. Viszont sajnálom ezt a fél­vörös Stohaneket. Nagyon a szívemhez nőtt. Mondom hát: — Üljön c k ki holnap is az udvarra, de most jobb arccal az ég felé. — Gondolja, hogy sütni fog?- — Valószínű. Ami pedig a nyarunkat illeti, mondja, hány nyarat ért már meg? — ötvenkettőt. — Na, látja! ötvenkét nyár az már olyan summa, hogy eggyel több vagy ke­vesebb, nem számít.. . Mjm Myen iQaz — mondta IwJ Stohanek és elballa­gott. Megnyugodott. Megnyugtattam. De engem ki nyugtat meg? Nekem | balatoni beutalóm van. Jól nézek ki, ha júliusban fo­gok a magyar tengernél fa- I kutyázni?! Kérem a nyarat már, de rögtön. Seres Ernő , Szilágyi Szabolfcs ____________________ Orvos—gyógyszerészek Nyíregyházán

Next

/
Thumbnails
Contents