Kelet-Magyarország, 1987. június (44. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-04 / 130. szám
1987. június 4. Kelet-Magyarország 3 hímzés „fejedelemsége” és felfigyeltek a gyapjú- és vászonszövésre, a kékfestőre, sőt, az idén viselettel és színházi kosztümmel is lehet pályázni. Kiszélesítették a fafaragás kategóriáját — aminek hatása főként a játszótéri plasztikáknál jelentkezik. Erősödik az érdeklődés a fazekasság, a bőrművesség, a kovácsoltvas tárgyak készítése iránt, egyre többen fonnak gyékényt, vesszőt, szalmát, csuhét, népszerű a gyöngyfűzés, a csont- és szarufaragás. ÉRDEKES KISMESTERSÉGEIT „támasztanak fel” a mézeskalácsosok, kedves színfoltot alkotnak a kiállításokon a tojásfestök remekei. A közelmúlt egyik legnagyobb megleptése a nemezkészitők „berobbaná- sa” volt. A nagy méretű szőnyegek láttán szinte megelevenedett sátorlakó őseink pogány környezete, a nemez textíliák megdöbbentő erővel közvetítették az ősi kultúra üzenetét. Milyen lesz vajon az idei „termés”, a most nyári pályázaton és kiállításon? Remélhetőleg nem csökken sem a pályázók kedve, sem a munkák színvonala. Az anyagot az elmúlt napokban gyűjtötték össze szerte az országban a megyeszékhelyeken, hogy a helyi zsűrizések után ide szállítsák Nyíregyházára. A válogatás után kiállítás következik, és így egy hónapra ismét Szabolcs-Szatmár lesz az ország virágos kertje, ahol a népművészet millió motívumát egy csokorba kötve látja a közönség. Jó érzés hírt adni arról, hogy ennek a nemes mozgalomnak az egyik menedzsere és a gyakorlati tennivalók zömének szervezője a nyíregyházi Váci Mihály művelődési ház nép- művészeti stúdiója, amelynek tagjai maguk is rendszeres pályázók, kiállítók és gyakran díjazottak is. Szakmai hozzáértésükkel igazolják, hogy érdemes volt az országos szerveknek Nyíregyháza városára rábízni e rangos esemény rendezési jogát. Megérdemlik a stúdió tagjai a megkülönböztetett figyelmet azért is, mert közöttük ma már szinte minden kismesterség képviselői megtalálhatók. TEVÉKENYSÉGÜK NAGYBAN HOZZÁJÁRUL ahhoz, hogy a múlt kincsei, népművészeti hagyományaink az értékükön maradjanak fenn a jövendő nemzedékek számára. Baraksó Erzsébet Forgácsok A népművészet „új hulláma” HEVES VITÁKRA SARKALLTA A KUTATÓKAT, múzeológusokat, a szakértőket, illetve a népművészet egyszerű, képzetlen szerelmeseit az „új hullám” megjelenése a népművészeti hagyományok ápolásában — amire főként az Országos Népművészeti Kiállításra készített tárgyak adtak okot. Az egyik pólus képviselői azzal vádolták az „engedékeny” zsűrit, hogy a mai „modern” nép- művészeti alkotások elferdítik az eredetit, a népit, és közönséges hamisítványok. A másik tábor ugyanakkor azzal érvelt, hogy a népművészet reneszánsza megengedi az át-, vagy feldolgozást, a mai viszonyokhoz alkalmazást, és nem baj, ha az átköltött változat él tovább. Röviden: a bartóki szintézis mellett voksoltak. Ma is izgalmas kérdés, hogyan élhet tovább az ősi kultúra, hogyan menthető át űrkorszakunkra, rohanó hétköznapjaink * szédítő tempójába az a sok-sok százados, ezeréves hagyaték, amit egyszerűen a népművészet kincsesbányájának szoktunk nevezni. Hiszen a múzeumok az eredetit megőrzik, és annak segítségével valóban tetten- érhetők a hamisítványok, viszont a ma élő tárgyalkotó népművészek nem akarnak „eredeti múzeumi tárgyakat" kopírozni, hanem a hitelest alapul véve, arra építve és azt továbbfejlesztve mai népművészetet kívánnak a jövendőre hagyni. ENNEK A SZÁNDÉKNAK A FOLYAMATOSSÁGA kísérhető figyelemmel az országos népművészeti kiállítások eseményei során. Idén már a nyolcadikat rendezik meg e kétévenként szokásos programból. Az eltelt esztendők azt mutatják, hogy a kezdeti, olykor bátortalanabb kísérletezések után egyre erőteljese bb mozgalom bontakozott ki — igen vonzónak bizonyult a Gránátalma ní- vódij elnyerésének lehetősége. Megsokszorozódott a pályázók száma, mind többen csatlakoztak a kiállításra, vagy vásározásra jelentkezőkhöz, a műfaji skála pedig várakozáson felül gazdagabb, színesebb, változatosabb lett. Mig az első időket a textíliák és fafaragások dömpingje jellemezte, az újabb és újabb pályázatokra és kiállításokra a korábban szinte elfeledett technikák éledtek újjá. Továbbra is erős természetesen a textíliák mezőnye, megszűnt viszont a „Tartozni akarok valahová...” Szabadidejükben manapság sokan maszekolnak, másodállást vállalnak, futnak a pénzük után, sokan befelé fordulnak, elzárkóznak a közős feladatoktól. Mások viszont önként, ellenszolgáltatás nélkül vállalnak felelősséggel, megterheléssel járó szolgálatot. Köztük vannak a munkásörök is. Akiket most bemutatunk, a közelmúltban jelentkeztek „előképzős” munkásőrnek. Szívesen vállalták a szolgálatot. mert tudják, hogy tevékenységüknek sok olyan haszna van, amely forintokkal nem mérhető. A nyíregyházi papírgyár üzemorvosa, Birtókné dr. Szíjártó Anna megyénk orvosnői közül elsőként jelentkezett a testületbe. Pedig két kiskorú gyermek édesanyja és már így is bőven akad társadalmi munkája. (Ö is, férje is fix fizetést kap.) Tudja, hogy gyakorlatok, lövészetek alkalmával hajnaltól napestig az acélszürke egyenruhások közt kell lennie. Többnyire munkások és tsz-tagok között. Vajon befogadják-e öt — vajon ő megkedveli-e a testület tagjait? S nő létére hogyan viseli majd a fegyverropogást? Jó érvekkel válaszol a kérdésekre. Egy szatmári faBodzás Sándor: „Nemcsak magának él az ember ..." lucskában, Botpaládon nőtt fel téesztagok, parasztemberek között — máig sem szakadt el tőlük. A papírgyárban nap mint nap munkásokat gyógyít, érti a zsargonjukat is. Annak idején úttörő határőr volt. s egyetemista korában a polgári védelmi oktatás keretében Korszerű gépekkel gyártják a rában. Képünkön: Spicmüller mezőgazdasági gumiabroncsokat a Taurus nyíregyházi gyá- Istvánné gumiszövetvágás közben. (Elek Emil felvétele) lövészetekre járt, a jó lövők közé tartozott. Sokat tud a fegyveres testületekről, mert férje kaitonaorvos, apósa és bátyja egyaránt munkásőr. Szereti a közönséget. Párttag, az üzemorvosok és az üzemi ápolónők szocialista brigádjának vezetője, a papírgyár vöröskeresztes alap- szervezetében ő látja el az elnöki teendőket. Nemrég a papírgyár egyik munkásőre megkérdezte tőle: volna-e kedve ahhoz, hogy munkásőrorvos legyen. Igent mondott. Mert hallomásból tudja, hogy a testület segítő szándékú emberekből áll, s öt az orvosi esküje is a segítségnyújtásra kötelezi. Az előképzősok között rajta kívül még négy hölgy van, gyakorlatok szünetében lesz kikkel megbeszélni a női dolgokat is ... Kemény kötésű. férfias külsejű fiatalember Székely György, a SZÁÉV villany- szerelője. Járja a megyét, megfordul minden építkezésen, esténként fáradtan tér haza. Otthon két apró gyermek várja, velük is foglalkozni kell, aztán ott a telek, a növények ápolása is bőven ad munkát. Mégis vállalta, mert szép emlékéi fűződnek a sorkatonai szolgálathoz: őrmesterré léptették elő és megkapta a Haza Szolgálatáért Érdemérem bronz fokozatát. (E kitüntetést a munkásőr- egyenruháján is viselheti majd.) Vállalta a szolgálatot azért is, mert bátyja már munkásőr, a csoportvezetője szintén. Érdekes, hogy nem annyira rájuk, inkább a feleségére hallgatott, aki ezt mondta neki: „Jelentkezz te is Pista bátyádék közé. ott legalább jó barátok között, megbízható társaságban leszel." Bodzás Sándor, a megyei kommunális és szolgáltató vállalat teherautó-szerelője részben szintén családi tanácsra jelentkezett a testületbe: apja és apósa is munkásőr. A bajuszos, szimpatikus fiatalember szakközépiskolában érettségizett, a technikusi oklevele is megvan. Azt mondja, nem akar mindenáron meggazdagodni divatos szakmájával, ezért is áldozhatja fel szabad idejének jó részét a közösség érdekében. Egyszerű, őszinte szavait szó szerint idézzük: „Nem vagyok párttag, nem kért fel senki, magam jelentkeztem a városi parancsnokhelyettesnél. Nemcsak magának él az ember. Tartozni akarok valahová .. ." Jó, hogy megyénkben szép számmal vannak olyanok, akik Bodzás Sándorhoz hasonlóan gondolkodnak. Nábrádi Lajos Szlovák geodéták A megyei földhivatal és a Geodéziai Kartográfiai Egyesület nyíregyházi csoportjának meghívására lengyel és szlovák geodéták érkeztek megyénkbe. A kartográfiai egyesület nyíregyházi csoportja már jó ideje tartja a kapcsolatot a szlovák földmérő szakemberekkel. Például szlovák kezdeményezésre került sor a szabolcsiak és a lengyelországi Rzeszówi székhelyű Geo- kart vállalat megállapodására. E cég igen széles körű tevékenységet végez; nagyfokú, nálunk nem használatos technikát alkalmaz főként a meglévő térképek átalakítására. A szabolcsi geodéziai szakemberek e térképészeti módszert behatóan tanulmá- nyuZüíiíí, mért ázzál a termelőszövetkezetek, es 2 tanácsok számára az úgynevezett céltérképeket gyorsan és kellő pontossággal készíthetik cl. Birtókné dr. Szíjártó Anna: Nap mint nap munkásokat gyógyít. Székely György: Jó barátok közt, megbízható társaságban. ÖNKRITIKA. Állok a postán, az ablak előtt. Kezemben a távirati blanketta, melyen pénzt kívánok küldeni. A sor gyorsan fogy. A hölgy elveszi a blankettát, a pénzt, ír. amit kell. aztán pecsétel. Végül visszaad, kezembe kínálja a levágott igazolószelvényt. Aztán bájosan, mosolyogva jegyzi meg: Tessék jól eltenni. Reklamálni csak ezzel lehet, ha nem érkezik meg a pénz!” Elgondolkodom: van hite a postában! ZÁRVA. Hétfő. Délután. Az emberek igyekeznek hazafelé a munkából. Ez azzal jár, hogy az első út a boltokba vezet. Sokan keresnek friss zöldséget. Jósaváros. Ungvár sétány: a zöldséges zárva. Arrébb a ZÖLDÉRT: leltár. Eperjes utca: hétfő, szabadnap. Az ABC-ben két csomó hagyma, s ezzel kész. Hiába, ez a hél is jól kezdődik. Kicsit zöld még a kereskedelem. Éretlen. Olyan, mint a primőr. Drága. Ha van. Csak hétfőn olcsó. Amikor nincs nyitva. ÓVODA. Látogatási nap. tüdőkórház. A kapun ott a felirat, hogy 14 éven aluliakat bevinni tilos. Sokan, láthatóan. nem tudnak olvasni. A folyosó és a sok kórterem olyan, mint az óvoda. Az apróságok futkosnak. ;visítanak, játszanak, puszilkóznak. A szülőket ez láthatóan nem ;'zaatja. Pedig hagyhatnák őket a KeTt*en- az erdőben. De nem, ők semmitől nem tartanak. Az, hogy a tábla nem izgatja őket, az egy dolog. De hogy a felelősség is hiányzik? - Ez furcsa. Beteg dolog. Ha ma nem az, azzá lesz. Akkor viszont már késő a bánat. IDŐZÍTÉS. Már évek óta figyelem: az ünnepi könyvhetet sikerül úgy időzíteni, hogy az pontosan a fizetésnapok elé essen. Köztudott, az átlag magyarnak a hó végén nem nyüzsög a pénz a tárcájában, főleg nem kultúrára. Igaz, a befejező dátum másodika, addigra viszont elfogy a jó könyv. Igaz, az idén nem sok volt belőlük. De még akkor is: a realitást olyan nagyon hangoztató íróknak még nem tűnt fel: hogy az időpont nem nekik dolgozik? Talán lehetne pár nappal később? Attól még ünnepi marad. IGÉNYEK? Nézem a színházat. Szép. a művészetek temploma. Aztán a környezetet figyelem. Nos, itt már nem tombol az igényesség. Csorba lábú virágtartó, a fa töve száraz, a dudva magas, hiányzik a kőtálból a virág. Gondolkodóba esem: vajon egy ilyen intézménynek csak a falakon belül van nevelő feladata? Miért nincs összhang a belső és a külső igénye között? Ez ugyanis nem pénz kérdése. Csupán figyelem kell hozzá. Ha rajtam múlna, a ház köré is tennék egy táblát: rendezte... S ha rossz a rendezés, hadd szidjuk név szerint a rendezőt! Bürget Lajos /-------------------------------------------------\ Anya kontra lánya A televízió kedd esti L'j Reflektor Magazin című műsorának egyik riportjában felvetődött gondok igencsak ismerősek Sza- bolcs-Szatmárban. Hiszen nálunk is — miként a zoknit előállító gyulai gyárban — sokan keseregd nek amiatt, hogy a fővárosi központ elszívja az itt keletkezett fejlesztési forrásokat — megakadályozva ezzel a vidéki egység modernizálását. Számolni kell hát a leromlással, felszámolással, eladással. (Egy többségében nőiket foglalkoztató érintett üzemben ilyesmi hallatán néhányan tán _ még zokogásba is kezdenének.) Sajnálatosan sajátosnak tekinthető viszont a Békés megyei példában, hogy a vállalati tanácsnak egyetlen gyulai tagja sincs. Ezért nem is nagyon lehetett meglepődni azon, hogy a vidéki SZB-titkár a ka- ■» merák előtt értesült arról: milyen tervei vannak a cég felső vezetésének a leányvállalattal. Rendkívül helyén volt ezután az a megjegyzés, miszerint 240 kilométer (ennyi a fővárostól való távolság) nem lehet ok arra, hogy a vidékiek információ hiányában szenvedjenek. „Anyának” és „leányának"-egymás közötti fojtott ellenségeskedésén, disztingvált voGzokodócén kívül egyéb érdekes témát is felvetett a műsor. (sztancs) ^ J Eloképzos munkásőrök Kinerithetetlen ktosbáiya
