Kelet-Magyarország, 1987. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-27 / 150. szám

1987. június 27. Kelet-Magyarország 3 Naprakészen Százhetven hektárról takarítják be a bor­sót a tiszavasvári Munka Termelőszö­vetkezetben. A ter­més jó közepes. To­vábbi feldolgozásra a nyíregyházi konzerv­gyárba szállítják. {Já­vor L.) Segély helyett fizetés Kétszáz ember dolgozhat — Mi lesz ez? Kényszermunka? — kérdezte egy ismerősöm a közhasznú munkavégzés tervezett beveze­téséről hallva. Nem csoda, hogy keverednek a fogal­mak. Viszonylag hirtelen kell hozzászoknunk egy sor újfajta intézményhez; ahhoz, hogy átértékelődnek a teljes foglalkoztatottságról vallott nézeteink, hogy a gazdasági követelmények kikényszerítik: a munkaerő­piac is valóban piacként működjön. KÉNYELMESEN KINYÚJ­TOTTAM végtagjaimat a szé­pen berendezett iroda test­hezálló ülőalkalmatosságán, és kezemben egy pohár jég­be hűtött üdítővel a tévé képernyője felé fordultam. Az igazgatóhelyettes berakott a videomagnóba egy kazet­tát. A töltőnyílás hangtala­nul és puhán nyelte magába a szalagot tartalmazó dobozt, és máris indultak a képek . .. "'"Nem szűkszavú ember ven­déglátóm, viszont tudja, hogy a látvány minden ékes­szólásnál többet ér. Valóban: amit tudni akartam, negyed­annyi idő alatt rögzült ben­nem, mintha csak a szó esz­közét használtuk volna. Ju­tott hát idő egyébre is. A fi­atal menedzser rajzlap nagy­ságú, két oldalt perforált pa­pírokat húzott elő. Ügy hív­ják ezt, hogy leporelló, és a számítógépes technikában használják. Ismét csak za­varba ejtően rövid idő alatt olyan információk birtokába jutottam, amelyek a tegnapi állapotát tükrözték a válla­latnak. Nem a múlt havit és nem a negyedévest... Embe­rem gyanakodva nézegette a megrendelésállományról szóló részt, hogy benne van-e a legfrissebb változás. Miután így félórácskában reám zúdult minden, amit úgy módszeresen még lega­lább fél óráig tanulmányoz- gatni, és értékelgetni tervez­tem, szószaporításnak hatott volna a további csevely. No de, vágtam én már ki sokkal nehezebb helyzetben is ma­gam ... „Talán nézzünk szét az üzemben" — javasoltam. És úgy lön. EZ MÉG NEM VOLT ka­zettán. mármint a nagy mun­kacsarnokok látványa. Bár ahogy az igazgatóhelyettest elnéztem, ami késik, az nem múlik. Kiestünk a video és a számítógép bűvöletéből, de csak a sivító gépek között. Visszafelé jövet az egyik nyugati exportgép mellett megállva ismét csak a kom­puter került szóba. Megtud­tam, miként értek el hétszá­zalékos áremelést a szerző­désben a tőkés üzletkötővel, amikor az említett gép árát újratárgyalták az év elején. A tnár említett számítógépbe megléte óta betáplálnak min­den üzleti levelet, telexvál­tást, megfelelő elvek alapján rendbe rakva. Az illető nyu­gati úr egyszerűen pánikba esett, amikor itt tárgyalva másodperceken belül újabb és újabb leveleit, telexeit tol­ták az orra alá a korábbi idők történéseiről, tárgyalá­sairól. Ahhoz van ugyanis szokva, hogy az ilyesmi ná­lunk nagy szaladgálás és ak- tafelforgatás közepette ide­geskedve és legtöbbször si­kertelenül megy végbe. A KÜLKERES KOLLÉ­GÁK nem akarták elhinni — mosolyog vendéglátóm. Ök a nulla megoldásnak is örül­nek, hiszen Nyugaton most abszolút nincsenek áremelke­dések. Ekkor pillantotta meg, hogy jegyzetelek. Az istenért, meg ne írd — mondta. Tud­tam, hogy fél: Nyugaton is olvasnak Kelet-Magyarorszá- got. Jó — gondoltam ma­gamban. Majd névtelenül. Szerencsére nem egyedüli ma már az ilyen modern hely, ha nem is sűrűn fordul elő. Hadd találgassanak azok a nyugati számítógépek ... Esik Sándor A felszabaduló, ideiglene­sen elhelyezkedni nem tudó munkaerő, vagyis az ésszerű­sítések következtében munka nélkül maradó emberek segí­tésére nem olyan régen ve­zették be az elhelyezkedési, az átképzési támogatást. Jú­liustól pedig néhány megyé­ben — kísérletképpen — megszervezik a közhasznú munkavégzést is. Szabolcs- Szatmárban már korábban is elhelyezkedési gondokkal küz­döttek, természetes hát, hogy a kísérletben mi is részt ve­szünk. Saját hibáján kívül A megyei tanács munka­ügyi osztályán Juhász Gábor osztályvezető és Tomasovszki Mihály csoportvezető külön felhívja a figyelmet arra, hogy ez nem valami „lumpen­segítő akció". Sokan vannak ugyanis, akik valóban saját hibájukon kívül nem talál­nak maguknak munkát. Akik­nek nemhogy a feltételül sza­bott harminc, hanem hatvan napon túl sem tud megfele­lő lehetőséget ajánlani a munkaerő-szolgálati iroda. A közhasznú munkavég­zéssel ezek az emberek is el­fogadható jövedelemhez jut­hatnak — ideiglenesen. Egye­lőre fél esztendőre biztosítot­ta a kormányzat közhasz­nú munka megszervezéséhez szükséges anyagiak hetven százalékát. (A fennmaradó összeget a megye, illetve a helyi tanácsok gazdálkodják ki.) Az ilyen munkát vállár lók szempontjából azért ideig­lenes a dolog, mert határo­zott idejű, kéthavonként megújítható szerződést köt­nek velük. Ha közben állan­dó munkahelyet tudnak ne­kik ajánlani, akkor azonnal, minden jogi következmény nélkül megszüntethetik ezt a fajta munkaviszonyt. A megyei tanács munka­ügyi osztálya már összegezte a pályázatokat, s hamarosan elküldi az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalnak. Az előzetes kalkulációk szerint mintegy kétszáz munkahely teremtődik ekképpen Sza- bolcs-Szatmárban. A költsé­gek tízmillió forint körül lesz­nek. s ha az ÁBMH elfogadja a pályázatokat, akkor ebből hétmilliót fedeznek központi keretből. Karbantartás, parkgondozás Mátészalkán és környékén hetven ember foglalkoztatá­sára teremtenék meg a lehe­tőséget. Húszat a városgaz­dálkodási osztály, tizenötöt, a költségvetési üzem' harmin­cat a Zöldért almatárofójá, ötöt pedig az Ópályi Közsé­gi Tanács alkalmazna. A szálkái pályázatok földutak karbantartásáról, belvízelve­zetésről, téli hóeltakarításról, park- és temetőgondozás- ról, szemétszállításról tesznek többek között említést. Jól példázzák tehát a közhasznú munkavégzés intézményének másik oldalát, vagyis azt, hogy olyan tevékenységeket vé­geznének el, amire egyéb­ként pénz vagy'és ember egyelőre csak kevés volt. ugyanakkor valóban á közös­ség érdekeit szolgálják. Nyíregyházán a közterület­fenntartó vállalat alkalmaz­na ötven embert, akik a me­gyeszékhely öt, eddig elha- nyagoltabb pontján végezné­nek teljesítménybéres köz- tisztasági munkát. Olyan te­rületekre jutna újabb mun­káskéz, mint például a Gu- szev, az örökösföldi lakótelep, vagy Jósaváros. Tiszavasvá- riban a tanács költségvetési üzemének kommunális ága­zata foglalkoztatna folyama­tosan húsz dolgozót — szin­tén olyan munkára, aminek nyomai a város külső képé­nek rendezettségét szolgál­nák. Vásárosnaményban a költ­ségvetési üzem húsz „köz­hasznú munkást" várna, itt új park létesítését, kerékpár­út, járdák tisztántartását, bel­vízelvezetést végeztetnének velük. Nyírbátorban .— ugyancsak „a, költségvetési üzemben, s hasonló munkák­ra — tizenöt, elhelyezkedési gondokkal küzdő folyamatos foglalkoztatását tervezik. Kis­várdán újabb területek — így például a vár környéké­nek — bevonását tervezik a köztisztasági munkákba húsz új dolgozó segítségével. Pad­kanyesés, csapadékelvezető árkok karbantartása, a zöld­terület kaszálása adna mun­kát tizenöt embernek Fehér­gyarmaton. Segélyek helyett Angliai exportmegrendelésre dolgozik a Nyírség Konzerv­ipari Vállalat tyukodi üzeme. Első menetben 400 vagon eg­rest gyártanak a tőkés piacra. Képeink az egres feldolgo­zásáról készültek. (Elek Emil felvétele) 5 okféle íze van a szó nak: tirpák. Mond ják lenézően, csúfo lódva, de mondták önérze­tesen is. Lassan kihal az a korosztály, amelyik még be­széli a sajátos, szlovák- magyar keverék (vagyis tirpák) nyelvet, őrzi a régi dalokat, meséket, homályba vesző elődeik értékes ha­gyatékát. Szerencsére a néprajz emberei számon tartják a még élő mese- és nótafákat, magnó- és film­szalagra veszik közös kin­cseit. Amelyek egyik forrá­sa a 87 esztendős nyíregy­házi Huszárszki János, ak\ múlt szerdán este a televí­zió szlovák nemzetiségi mű­sorában is szerepelt. Szlo­vák dalokat énekelt sze­rény, de barátságos ottho­nában. ★ Csupán életmorzsákat idézünk fel Huszárszki Já­nosról, aki beszélgetésünk elején megjegyezte: csak fé­lig tirpák, mert egyik skü- löje lengyel volt. Mégis büszkén vállalja a tirpák- ságot. Csendes elégedett­séggel mondja, hogy Po­zsonyból, Kassáról is érkez­nek kutatók, akik megéne­Egy öreg tirpák keltetik, beszéltetik. Gya­kori vendégei a hazai nép­rajzosok is. különösen, akik a két nép kultúráját, együtt­élésének emlékét gyűjtik. — Negyvenéves koromig a nyíregyházi tirpáktanyá­kon éltem. Gazdáknál dol­goztam, cséplőgépnél vol­tam csapatgazda. Megbe­csültek, mert soha nem voltam dicsekvő ember, azt mondtam, beszéljen inkább a munkám. Azután „előlép­tem", kisegítő iskolaszolga lettem a királyi katolikus gimnáziumban, utána a ke­reskedelmi középiskolában. Altisztnek, pedellusnak, ké­sőbb hivatalsegédnek ne­veztek. Negyvenhat éves koromban beiratkoztam a dolgozók esti gimnáziumá­ba, és idős fejjel elvégez­tem. Meg is dicsért az igaz­gató úr... Mindezt olyan ízesen, mó­kásan meséli el, hogy az ember hajlamos igazat ad­ni azoknak, akik a humort tekintik a hosszú élet titká­nak. Már a születése dátu­ma is adományba illő, 1901. május 9-én — vagy 10-én született, ahogy tetszik. Ezt mondta az egyik alkalom­mal a személyi igazolvány cseréjénél is, amikor meg­kérdezték, miért írt be két születési dátumot. — 9-én este 11 óra 50 kor kezdtem el megszületni és 10-én éjfél után 10 perc­cel születtem meg. Így azt tessék beírni hivatalosnak, amelyik jobban tetszik. — Válasza mosolyt varázsolt a hivatalos arcokra is. Házasságáról is sok apró epizódot őriz. Amikor ifjú házasokként a szokások sze­rint elmentek — gyalog — a pácsi búcsúba, véletlenül mind a ketten egy-egy hat figurát tartalmazó viasz­bábut vettek. Egymásra mo­solyogtak, és a férj azt mondta, meglátod, tizenkét gyerekünk születik majd. — így is történt. Most a családunk hatvankilenc ta­gú. 22 unokám, 24 déduno­kám van. .4 feleségemmel hatvankét évet és három hónapot éltünk együtt. Na­gyon rossz volt, amikor el­ment . . . Mégis tovább kell élni. És az ember nem ve­szítheti el az életkedvét, a humorát. Most is, amikor felkelek, elvégzem a testi meg a lelki tisztálkodást, utána kinyitom az újságot, megnézem a gyászkeretes hirdetéseket, s ha nem va­gyok benne, rögtön letege­zem magam: na, János, kezdheted a napot... ★ Verselget, olvasgat — bár gyöngén lát és újabban fe­hér bottal jár. És kifogyha­tatlanul meséli a megélt vagy hallott élményeket. Hogyan szólt a tirpák ta­nyavilágban az evangélikus templom harangja: „Nagy karéj kenyér, szalonna” — ezt mondta az embereknek. A görög katolikus templom harangja így beszélt: „Kan­na olaj, kanna olaj”, hisz ez volt a szegény ember másik álma. A római azt búgta: „Rongyos ruha, rongyos ru­ha ...” Mi mindent őrzött meg a harangzúgás? — ez az idős ember titka. Erről faggatják a kutatók Hu­szárszki bácsit, aki eközben gazdag életének egy-egy morzsáját is asztalunkra te­szi. Bizonyítva: minden em­ber érdekes, minden élet egyedi és megismételhetet­len ■.. Páll Géza Talán feltűnt, hogy végig feltételes módban szóltunk a közhasznú munkavégzés meg­valósulásáról, különösen ar­ról, hogy melyik településen hány ember foglalkoztatásá­ról lehet szó. Ennek mind­össze annyi az oka. hogy még nem lehet tudni, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal miként hagyja jóvá a pályá­zatokat. Elképzelhető, hogy az itt említett adatokban lesz változás. Az viszont minden­képpen biztosnak látszik, hogy júliusban megkezdődik a közhasznú munkavégzés Szabolcs-Szatmárban (és még három megyében). Az elkövetkező fél év ta­pasztalatai alapján döntenek aztán majd arról — a költ­ségvetés teherbírásának függ­vényében —, hogy folytató­dik-e, s ha igen, milyen eset­leges változtatásokkal a köz­hasznú munka. Arra ugyan­is mindenképpen fel kell ké­szülni, hogy főként a gyen­gén, vagy sehogyan sem kép­zett emberek között később is lesznek, akik hosszú ideig nem 'tudnak elhelyezkedni. A közösségi társadalom azon­ban őket (és családjukat!) sem hagyhatja sorsukra. Se­gélyek helyett pedig minden­képpen célszerűbb tisztessé­ges keresettel járó, a köz ér­dekeit is szolgáló munkát biztosítani számukra. Papp Dénes Közhasznú munka júliustól

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents