Kelet-Magyarország, 1987. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-25 / 148. szám

1987. június 25i Kelet-Magyarország— Nyíregyházi Élet 1 NYÍREGYHÁZI ÉLET Szociális célok Egy kézbe adni A szociálpolitikára mindig is kiemelten figyeltek az emberek. Ha lehet, mára még fokozottabb az érdeklődés. Nem véletlenül. A rászorulók, a támogatást igénylők száma ugyanis nem hogy csökkenne, napjainkban sokkal inkább nő. Mostanra az is kiderült, hogy a lakásgondok, a társadalmi beillesz­kedési zavarok mellett sokak számára a megélhetés gondjai okozzák a legtöbb prob­lémát. A tanácsok ezekben a hetekben tárgyal­ják a középtávú szociálpolitikai programo­kat. —' Nyíregyházán ennek kidolgozása során kiemelt figyelmet fordítottak a foglalkozta­tási gondok enyhítésére, az idős korúak szo­ciális ellátására, a többgyermekes családok lakáshoz jutására — mondja dr. Papp Ka­talin, a városi tanács szociálpolitikai bizott­ságának elnöke. A szociálpolitika feladata azonban nem­csak ennyi. Lényegében kettős feladatot kell elvégeznie: megelőzni a hátrányos helyzet kialakulását, s megoldani a már kialakult, jól érzékelhető szociális problémákat. Nyír­egyháza szociálpolitikai programjának cél­ja elsősorban az, hogy a tanács a rendelke­zésére álló pénzügyi és egyéb lehetőségeket az itt dolgozó vállalatokkal, intézmények­kel, társadalmi és tömegszervezetekkel együttműködve, minél célszerűbben haszno­sítsák. Van dolguk bőven. A lakosság szo­ciális helyzetét vizsgálva ugyanis kiderül: az utóbbi években a születések csökkenése mellett a halálozásoké folyamatosan emel­kedett. A városba áramlás következménye­ként növekszik a városlakók száma. Elsősor­ban a fiatalok költöznek be a megyeszék­helyre, így csökkent az időskorúak, a nyug­díjasok száma. Amíg például az ország la­kóinak 21 százaléka nyugdíjas korú, addig Nyíregyházán 14,2 százalék ez az arány. Csökken a kistelepülések megtartó ereje, a falvakban szinte visszafordíthatatlan az elöregedés folyamata. Amíg 1960-ban a la­kosság 32,4 százaléka, addig 1985-ben már csak 14,2 százalék élt a megyeszékhely kül­területein, tanyákon, bokrokban. A csökke­nés itt is a fiataloknak köszönhető, hiszen ők azok, akik először csak munkahelyet, az­után már lakóhelyet is Nyíregyháza belte­rületén választanak maguknak. A 71 ezer munkaképes korú lakosból 60 400 fő rendelkezik munkaviszonnyal. Évente 6500-arí keresnek új munkalehető­séget, vagy elhelyezkedési gondokkal küsz­ködnek. A jövedelmeket csak saccolni le­het, megállapításra nincsenek pontos adatok. Annyi azonban bizonyos, hogy Nyíregyháza munkásainak átlagkeresete is jóval alatta marad az országos átlagnak, a különbség je­lenleg mintegy 800 forint. Ugyanez a meg­állapítás a nyugdíjakra is vonatkozik, itt több mint ötszáz forint a különbség. A lakáshelyzetet több tényező is jelentő­sen befolyásolja. A városba áramlás növe­kedése ugyanakkor bizonyos feszültséget is eredményezett. 1976 és 80 között 5059, 81 és 85 között 5471 lakás épült a megyeszékhe­lyen. Sajnos, a lakások 29 százaléka ma is komfort nélküli, mivel a VI. ötéves tervben a lakások komfortfokozata nem javult meg­felelő mértékben. Bár az utóbbi években 4 százalékkal nőtt, még így is csak 33 száza­lék az összkomfortos lakások aránya. A sta­tisztika szerint fokozatosan fogynak a la­kásigénylők, s ebben a tanács által kidol­gozott igazságos pontrendszer segített. Be­vezetése óta jelentős támogatásban része­sülnek a sokgyermekes családok. 1986-ban összesen 272-en részesültek anyagi támoga­tásban, amelynek összege 46 és fél millió fo­rint. Ebből az összegből 18 és fél millió a vissza nem térítendő, közel 28 millió pedig a kamatmentes kölcsön. Az átlagosan 175 ezer forintnyi tanácsi támogatás jelentős se­gítség az otthonteremtőknek, akik közül so­kan nem jutnának másképp lakáshoz. A lakoáság egészségi állapota fokozatosan romlik. Nem kivétel ez alól a megyeszék­helyen élő sem. A társadalmi beilleszkedés zavarai is komoly gondokat okoznak. Sajnos, az utóbbi időben egyre terjed az alkoholiz­mus, növekedett a szabálysértések, a bűn­esetek száma is. Jelenleg mintegy 2500 az alkoholbetegek, ennél azonban lényegesen több, közel ötezer a veszélyeztetett nagyivó. Sajnos, egy év alatt mintegy 13,3 százalék­kal több lett a bűneset, amit súlyosbít az is, hogy közöttük egyre több az.alkohol hatása alatt elkövetett bűncselekmény. A szociális szempontból hátrányos réte­gekhez a rossz anyagi körülmények között, alacsony iskolai végzettséggel rendelkező, rossz egészségi állapotú emberek tartoznak. Legnehezebb helyzetben a sokgyermekes csa­ládok vannak, s közöttük található a leg­több veszélyeztetett kiskorú is. 1986-ban 368 Emberek, sorsok a családsegítő központban. esetről tudtak az illetékesek. Sajnos, a ve­szélyeztetett családok életvitele csak nehe­zen változtatható, bár a kialakult pártfogói hálózat megfelelően tevékenykedik, egyre több a dolga. Az idős korúakról gondoskodni társadalmi kötelesség. A városban 16 600 idős ember él, a velük való törődés kiemelt szociálpoliti­kai feladat. Bár az idősek, nyolcvan százalé­kának vannak gyermekei, a gondoskodás zömmel mégis a társadalomra marad. Épp ezért örvendetes, hogy egyre szélesedik a lehetőségek köre. A szociális otthonok mel­lett a házi szociális gondozás, az étkeztetés mind jobban terjed-. Van hát munka bőven. A szociálpolitikai célkitűzések kidolgozásakor a feladatokat is meghatározták a tanácsok. Nehezíti a hely­zetet, hogy a jelenlegi módszer igen ellent­mondásos. Egyszerre több csatornán is zaj­lik a munka, s ez sok esetben teremt lehe­tőséget a visszaélésekre. Ugyanakkor az is megesik, hogy nem minden rászorulóhoz jut el időben a segítség. Egyre erősödő ten­dencia, hogy a támogatást ne az egyén, ha­nem a család kapja. A párhuzamosságok el­kerülésért} az illetékesek szerint egy szoci­álpolitikai osztály létesítése is közelebb vin­ne a megoldáshoz, s ebben a jelenleg is működő családsegítő központoknak juthat­na kiemelkedő szerep. Munkatársai a szo­ciálpolitika széles területén dolgoznak már ma is. Felkutatják a rászorulókat, azonnali és hosszú távú segítséget nyújtanak, idősek és fiatalok egyaránt számíthatnak rájuk. A demográfiai viszonyok alakulása meg­határozza a szociálpolitika feladatait is. A számítások szerint a VII. ötéves tervben 5,4 százalékkal növekszik majd a segítségre szorulók, az önmaguk ellátását csak külső segítséggel megoldani tudó idős korúak szá­ma is. A foglalkoztatásban meghatározó, hogy mintegy ötezerrel nő a munkavállalá­si korban lévők tábora. Ez pedig azt jelenti, hogy mintegy kétezer új munkahelyre len­ne szükség a megyeszékhelyen. Nagy gondot jelent a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása, amelyet állami intézkedések is támogatnak. A lakáshelyzet javításában további differenciálásra van szükség. A szo­ciális szempontból kiemelt rétegek, az ala­csony jövedelműek, a hátrányos helyzetű családok számára a VII. ötéves terv során közel ezer szociális bérlakás épül. A szociá­lis intézményhálózat bővítése folyamatosnak mondható. Örökösföldön 1988-ban 200 sze­mélyes óvoda, Borbányán új iskola indul. A szociális otthonok a tervidőszakban 40- nel bővítik befogadóképességüket, s gondol­nak a speciális ellátást igénylő idős embe­rekre is. Számukra szakosított szociális ott­honok nyújtanak ellátást. Egyre kedveltebb az idősek klubja, amelyeket az elérhetőség érdekében a város több pontján is kialakí­tanak. A szociális segélyezés odaítélésénél mindinkább figyelembe veszik a környezet, a munkahely véleményét is* hiszen a pár­huzamosságok csak ily módon küszöbölhe- tők ki. Az egységes családgondozói munka érdekében bővítik a családsegítő központok feladatát. Jelenleg 202, a tervidőszak végé­re előreláthatóan 600 fő lesz a rendszeres nevelési segélyben részesülők száma. Igaz­ságos odaítélésükhöz a szakemberek véle­ménye szerint elsősorban az kell, hogy egy kézbe kerüljön a segélyezés, a családvéde­lem, a családgondozás, szélesebb társadalmi nyilvánosság előtt fejtse ki tevékenységét. A jelenleginél jobban igénybe vehetnék pél­dául a védőnők munkáját. Vannak persze megoldatlan problémák is. A szülőápolási táppénz például ez idő szerint ismeretlen fogalom, csak illegálisan létezik. Törvénye- sítése sok problémát megoldhatna, hiszen egyre több a gondozásra szoruló idősek szá- ~ ma, s a kórházak köztudottan nem képesek ápolási feladatokra. A szociálpolitika ügye mindnyájunk ügye, hiszen segítségével gyermekek és idősek egyaránt számíthatnak a társadalf mra ak­kor, amikor a család már nem tud segíteni. Kovács Éva Hufnagel Miklósnak is volt Amikor 150 évvel ezelőtt V. Ferdinánd ma­gyar király Ischlben aláírta azt az ok­mányt, mely Nyíregyházát nemesi joggal bíró szabadálmas mezővárossá tette, egyben jóváhagyta a Város pecsétjét és címerét is. Szép címert, nem is akármilyet. A címer a heraldika (címertan) szerint esücsköstalpú volt, mely közepén két mezőre oszlott. A felső részen hat nyírfa állott — három-há­rom, s közte ezüst templom (egyház). Az alsó mezőben férfi karja, három búzakalász- szal. Így elmondható, hogy Nyíregyházának úgynevezett beszélő címere volt, hiszen a nyír és az egyház lényegében a város nevét szimbolizálták. Mindezt természetesen a cí­mertan szigorú szabályai szerinti színekkel, melyek nem lehetnek másak mint: vörös, kék, zöld, fekete, bíbor, arany és ezüst. De most tegyünk egy kis kitérőt, hiszen a címer kapcsán érdemes néhány szót ejteni arról: valóban jól beszélt-e a címer? Ügy tűnik: nem. A címerben lévő templom (egy­ház) ugyanis azt sugallja, hogy a címer al­kotója, s a múlt századi névfejtők is abból indultak ki, hogy Nyíregyháza már Szent István idejében is egyházas telek volt, vagy­is tíz község központja, ahol templom is volt. Erre semmi bizonyíték nincsen, sőt, a Váradi Regestrumban a települést csak Nyír néven találjuk. Zavaró az is, hogy a * helységnév nem egyház, hanem egyháza for­mában szerepel, ami viszont későbbi ese­ményekre utal. A tatárjárás idején ugyanis az egyháza jelző azt jelentette, hogy olyan helyről van szó, ahol egy ház maradt, vagyis a falu elpusztult. Ilyen formákat találunk a Félegyháza, a Nyáregyháza, Ramocsaháza helységnevekben is. Így aztán a múlt szá­zadi címeralkotó — vélhetően a nyelvi vitá­kat nem ismerve — a tetszetős megoldásnál maradt, mely sokáig tartotta magát, mi több. még Lukács Ödön is így emlegeti könyvé­ben. Alapvetően mindegy, hiszen a gyakor­lat általában azt mutatja: egy-egy telepü­lésen valóban a templom volt az az erős épület, mely állva maradt, így az ábrázolás nem csal, csupán régebbi eredetet is felté­telező megoldást sugall. De vissza a címerhez. A város címerén öt­ágú, úgynevezett rangjelző korona is volt, mely a nemesi (máshol lófői, lovagi) rangra utalt. A díszítések, melyek a régi lovagi pajzsra hulló fátylak stilizálása, szépen övezték, díszítették a város címerét. De mi is a címer? A meghatározás szerint a címer (arma, armorum insignia) egyének, családok, testületek, települések meghatározott szabá­lyok szerint alkotott megkülönböztető, ál­landó jelvénye. A lovagkorban alakultak ki, mégpedig azzal a céllal, hogy a talpig vasba öltözött bajvívókat meg lehessen kü­lönböztetni egymástól. Az első olyan sze­mély, aki tartósan viselt ilyen jelvényt, Raoul de Vermandois, Franciaország séné- chalja volt. A legkorábban ismert hazai cí­meradományunk 1326-ból való, ezt Imre fia Miklós kapta. Meg kell jegyezni, hogy a cí­mer nemcsak a nemesek kiváltsága volt, hi­szen ismerjük történelmünkből a céhek cí­merét, de Hufnagel Miklós (neve patkósze­get jelent) 1537-ben szintén beszélő címer­rel . rendelkezik, közepén a patkószeggel. Magyarországon Pápai Páriz Ferenc 1695- ben ír a címerekről, melyek tanulmányozá­sa az akkori történettudomány szerves ré­sze, s ebből nő ki a címertan mint segédtu­domány. A címereket olyan szakszerűen ír­ták le egykoron, hogy azok alapján bármely mester vagy művész el tudta készíteni a cí­mer rajzát. El, hiszen ismerte azt a szabályt, hogy vannak fémek és színek. A fémek: arány vagy sárga, ezüst vagy fehér; a szí­nek: vörös, kék, zöld és fekete, esetleg bí­bor. Általános volt a szabály, hogy színre csak fémet, fémre csak színt szabad alkal­mazni. A színeknek meghatározott jelenté­sük volt, hasonlóan egyes jelképekhez, mint pl. kutya (hűség), daru (éberség), oroszlán (bátorság). A címeralakok emberek, testré­szek, növények, ásványok, szikla, egyes­vagy hármashalom, képzelt lények, mester­ségesen előállított tárgyak (pl. fegyver, épü­let, betű stb.). A Minisztertanács 1974. február 22-i 1006­os határozatával járult hozzá a helyi címe­rek megalkotásához. Alig egy évvel később, 1975-ben már napvilágot látott égy könyv, mely 83 magyar város címerét adta közre. Látnivaló volt, hogy a címerek elhamarko­dott alkotások, hiszen ennyi idő alatt végig se lehetett gondolni, milyen is legyen egy új címer, szükség van-e egyáltalán a változ­tatásra. Egy kaptafára készült címerparó­diák kerültek ki az ismeretlen mester mű­helyéből, melyek legtöbbször fittyet hány­tak a heraldika szabályaira, s megmaradtak a sztereotípiáknál. Ha folyó, akkor pólya, ha két folyó, akkor kettő, de legyed fogas­kerék, attól ipari, aztán kalász, attól mező- gazdasági a helység. Püspöki Nagy Péter, aki a címertan mai kiváló ismerője, egy ta­nulmányában így ír városunk címeréről: „... Nyíregyháza pedig nagyon meggondolat­lanul hagyta el régi, sikeres „beszélő” dine­rét, nyírfákkal övezett ezüst egyházát. Pe­dig ritkán lehet a város nevét ilyen értel­mes rajzzal kifejezni...” Mondani sem kell: nemcsak mi jártunk így. Csodálatos régi címerektől búcsúzott Keszthely, Debrecen, Mosonmagyaróvár. Makó, Nagykőrös. De sikertelen az új vá­rosok új címere is. Megyénkben csak Tisza- vasvári kivétel, a többi város a rosszból kapott címerekkel ékítheti csak zászlaját. A címertan ismerői fel is vetik: vajon milyen meggondolások miatt vetették el a városok a szép, régi, valóban művészi, a múltat fel­idéző címerüket? Bizonyára szerepet játszott ebben az a feltevés, miszerint ezek a címe­rek a „múlt káros örökségei”, a nemesi Vol­tot hirdető jelvények, különben is: minek egy-egy címerbe templom, bárány, kereszt stb.? Így aztán szocializáltuk a címereket. Szemben például az NDK-val, vagy Lengyel- országgal, de említhetnék Csehszlovákiát, sőt a Szovjetuniót is, ahol mindenütt gon­dosan megőrizték a már évszázadok óta jól ismert, sokat mondó címereiket. Ilyen előz­mények, szép címerek itt is voltak, sajnos, ma helyettük csak egy iparosmester „mű­veit” nevezhetjük címernek. Elég, ha az új nyíregyházi címerre utalok, mely zavaros, cfmertanilag hibás és senki nem is gondol arra, hogy az ország mely településére utal. A nyírfazagyvaság, a kötelező fogaskerék, a két búzakalász a teljesen szabálytalanul és hibásan felosztott pajzson tökéletes tévedés. Mondjuk meg őszintén: nem is kedvelte meg a lakosság, s mindenki örült, amikor Lukács Ödön könyvének reprint kiadásában végre láthatta a régi, szép címert. De ha­sonló öröm látni a régi megyecímert is, mely sajnos csak a megyei tanács épületének egyes fragmentjein tűnik fel. Mit lehet tenni? Nos, a hibát jobb korri­gálni, mint utódainkra egy súlyos tévedést hagyni örökül. Az országban vannak címer­tannal foglalkozók. Olyan tisztességes, tudós szakemberek, akik véleményét érdemes len­ne kikérni. Elképzelhető, hogy némi korrek­cióval — ha ez egyáltalán szükséges — a régi címert is vissza lehetne állítani. Vég­tére a város neve sem változott meg, a cí­mer viszont pontosan azt mondja, mint amit a Nyíregyháza elnevezés kifejez. A korábbi döntés a 70-es évek divatjából született, s feltehető, jószándék vezette azokat, akik azt hitték, hogy csak új jelkép fejezheti ki a város jellegét. De miután a magyar váro­sok zömének új címereiben ott a fogaske­rék, a jel jellegtelenné vált. A nyírfa felis- merhetetlen, a búzakalász pedig a régiben is ott volt, csak éppen több és szebb. Egy biztos: történész és heraldikával foglalkozó mondhat végső ítéletet, bár a nyíregyháziak már régen ítéltek azzal, hogy meglehetősen gyanakodva nézik egy évtized elteltével is az új kreációt. Nyíregyháza új városi jogállásának 150. évfordulóját ebben az évben üljük. Időszerű tehát elgondolkodni azon: vajon a 150 év­vel ezelőtt született címer elvetése jó volt, vagy sem. Talán még népszavazást is meg­érne az ügy, erre is lehetőség van. Így az­tán a címer demokratikus voltát nem egy művész rajza, hanem a közvélemény ítélete döntené el. Bürget Lajos Az első: a régi, „beszélő” címer, a másik, a „stilizált” és közel sem sikeres ... Régi és új címer

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents