Kelet-Magyarország, 1987. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-24 / 147. szám

1987. június 24. Kelet-Magyarország 7 Postabontás Csöndesebb éjszakák Hol elcsitulnak, hol is­mét felhorgadnak az in­dulatok a nyíregyházi re­pülőtér, pontosabban a gépek okozta zaj körül. Legutóbb Szekeres-bokor lakóinak nevében írt leve­let szerkesztőségünknek egy ottani lakos, aki egye­bek között a kővetkező­ket panaszolta: „... szen­vedünk az állandó repü­lőzúgástól. Hétköznapo­kon, szombat, vasárnap, egyszóval mindig. Nem tudjuk, miért pont a mi településünk felett gya­korolják a nap nagy ré­szében a különös repülő­mutatványokat, cseppet sem törődve azzal, hogy sok embernek lehetetlen­né teszik a békés életet — Valósággal be kell zár­kózni a lakásba. Ott is hallani, de legalább nem olyan fülsiketítő ... Kér­jük, tegyenek valamit az érdekünkben...” Nem először érkezik ilyen kérés a nyíregyházi repülőtér vezetőihez sem. Pokoraczki András, a MÉM Repülőgépes Szolgá­lat nyíregyházi területi központjának igazgatója szerkesztőségünkhöz eljut­tatott tájékoztatásában jo­gosnak ismeri el a Szeke­res-bokoriak panaszát is, hiszen a repülőtér közelé­ben, annak légtere alatt elhelyezkedő kis telepü­lésről van szó, ahol szin­te minden fel- vagy le­szálló gép átrepül. Ez idestova hat évtizede így van, habár a zaj „csak” 1968 őszétől, a repülőis­kola beindításától fogva növekedett meg számotte­vően. Sajnos, lényeges javulás a jövőben sem várható, hi­szen — mint az sokak szá­mára ismeretes — a repü­lés irányának megváltoz­tatása nem pusztán jő szándék, nem elhatározás kérdése. Némi vigasz le­het viszont, hogy a Sze­keres-bokoriakat mosta­nában legjobban zavaró repülések július végével megszűnnek, illetve mini­málisra csökkennek, s a lehetőségek határain be­lül addig is igyekszik a repülőtér „kissé nagyobb térségre eloszlatni ezt a repülőtevékenységet”. Nemcsak a Szekeres­bokoriakat, a város többi lakóját is megnyugtathat­ja valamelyest, hogy leg­alább a nyári éjszakák csöndjét nem háborítja majd a repülőgépzúgás. Június 13-tól (egy-egy el­kerülhetetlen, ritkaság- számba menő alkalomtól eltekintve) este 11 óráig befejezik a repüléseket. Július végével megszűn­nek az éjszakai kiképző repülések is, ezek azon­ban októberben folytatód­nak. Többet egyelőre nem tud tenni a nyíregyházi repülőtér, így tehát to­vábbra is a város lakói­nak türelmét, megértését kell kérniük „mérsékel­ten népszerű” tevékeny­ségükhöz — mint némi öniróniával a területi igazgató fogalmazott... Gönczi Mária A NYUGDÍJASOK ÉLETÉBŐL A sóstói kultúrparkban köszöntötték a pedagógu­sok napját a pedagógus-szakszervezet nyugdíjas tagoza­tának tagjai, valamint Sopronból és Kecskemétről ér­kezett vendégeik. A találkozó több mint 300 résztvevő­jének a nyíregyházi 1-es számú gyakorló iskola ének­kara adott műsort. Az ünnepi megemlékezést baráti be­szélgetés követte. Másnap Szabolcsra, Tiszabercelre és Ibrányba látogattak a vendégek, akik a megyeszékhely nevezetességeivel is megismerkedtek. (Fügedi Imre, Nyíregyháza.) Hagyomány a nagykáilói nyugdíjasklub életében, hogy évente egy-egy alkalommal kirándulóét szervez­nek tagjaik számára. Az idén a Mátrában és a Bü'kk- ben töltöttek négy napolt az 'idős emberek, akik útiban hazafelé megtekintették a Hortobágyon, az ottani pász- tormúaeumoit is. Ezúton mondunk köszönetét a támo­gatásért a nagy káli ói művelődési háznak, valamint az elme- és ideggyógyintézetnek, amely az autóbuszt bocsá­totta rendelkezésünkre. (Vajda Albert, Nagykálló.) TaHáGikozóra hívta egykori dolgozóit az Agroker Vállalat. Örömmel vettük, hogy á vállalat igazgatója is­mertette az eredményeket, s tapasztalhattuk a fejlődést. A szíves fogadtatás is mindnyájunknak igen jólesett. (Lénárt Sándor, Nyíregyháza.) VENDÉGLÁTÁSBÓL jeles Június első napjaiban Sza- bolcs-Szatmár megyébe láto­gattunk a lovászpatonai ál­talános iskola nyolcadik osz­tályával. Vaján volt az állo­máshelyünk, és szerepelt a programban egy egész napos kirándulás is, amikor a me­gye nevezetességeivel ismer­kedtünk. Ez a nap mindnyá­junk számára emlékezetes marad. Ezt a Szabolcs Volán Vállalat mátészalkai üzem­egységének köszönhetjük (ahol autóbuszunkat megren­deltük) és az ott dolgozó ■Kiss Sándor gépkocsivezető­nek. A vállalat előzőleg — megkeresésünkre — rendkí­vül szívélyes hangú válaszle­velet és részletes tájékozta­tót küldött, az autóbusz imént említett vezetője pedig olyan hozzáértéssel és szeretettel kalauzolt bennünket, mintha egyszemélyben idegenvezető is lett volna. Az ő érdeme is lesz, ha Veszprém megyéiben élő tanítványaim felnőttként is visszatérnek majd a látott helyekre. így is lehet egy vál­lalat jó hírnevét öregbíteni. Tóth Lászlóné tanár lovászpatonai általános iskola KITÉRŐ Lezárták az utat a kótaji el­ágazás és a Mága-sor között jú­nius 15-én azért, mert javítják a Lonyay-hidat. E nevezetes reg­gelen 6 óra helyett 5 óra 45 perc­kor indult Tiszabercelröl az autöbusz. A kép nem volt túl biztató: lihegő emberek, lema­radt utasok engedték a cifra szólamokat. Ha valaki nem ismerné az út­vonalat, máris megtudhatja: Ti­sza bércéi—Paszato—Ibrány— Nagyba lász—Nagysh a lás z temető. A temetőnél aztán két irányba mehetünk: vagy Kemeese felé, vagy a Mága-sor (Lónyay-hídj felé. A volánosok dicséretét és az utasak türelmetlenségét vál­totta ki a-z az elgondolás, amely szerint a hídfőig elmegyünk és majd visszafordulva Kemecsére baktatunk. Kemecséig csak zúgolódtak az utasok, majd megszólalt egy jó- pofáskodó fiatalember: — Micso­da kemecsei levegő! — aztán még tovább szellemeskedett. Va­lójában ez az eset és a fiatal­ember produkciója indította el képzeletemben az „Ismerd meg szülőfölded” jeligéjű kirándulás bizarr ötletét. Eközben elképzel­tem, hogy a hosszú menet köz­ben megszakítjuk utunkat, mély lélegzeteket veszünk, aztán az út mentén lévő kis tavacskáknál úszunk is egyet, netalán hor­gászversenyt rendezünk. Meg­csodáljuk a tehéncsordákat, majd versenyt futunk a vasúttal, amely utunkkal párhuzamosan halad. Sóstóhegyen aztán magamhoz tértem ábrándozásomból, s csu­pán annyi maradt emlékezetem­ben, hogy a kitérőkkel szemben az esetek többségében tapasztal­ni a méltatlankodást. Tompa Zoltán Tiszabercel BESÜLLYEDT AZ ÜT Tavaly csatornázták Nyír­egyházán a Hatzel tér és a Három rózsa közötti útsza­kaszt. S íjnos, mostanra az út­test a "invira megsüllyedt, hogy b; iese„veszélyessé vált, kivált t kisebb járművek ■ (motort Tékpárok) számára. Tehát leg kellene javítani ezt az itszakaszt, .»a addig sem ártana kitenni egy fi­gyelmeztető, óvatosságra intő táblát. A környék lakói FOGAS KÉRDÉS Meglepetéssel tapasztaltam, hogy a sóstógyógyfürdői strand melegvizes medencéje mellől eltűntek a horoggal ellátott törülköző- és ruha- akasztók. Helyettük (?) ké­nyelmes tribünt csináltattak a rendésznek, akinek nyilván az lenne a feladata, hogy szemmel tartsa a medence környékét. Nem hiszem, hogy ez hathatós védelmet jelente­ne az esetleges lopások ellen, hiszen a rendész aligha ven­né észre, ha valaki elemei­be valamit a bokrok alól. A fogasra akasztott holmira sokkal könnyebb volt ügyel­ni, kár volt leszerelni. Bán Pál Nyíregyháza, Északi krt. 38. auTÖmosó?! A Harangod! tónak a zsi­lip felőli végében, az erdő melletti füves részen pihen­tünk, napoztunk a hét végén (szombaton délután). Nagy felháborodással tapasztaltuk, hogy a jelek szerint egyesek autómosónak tekintik a szép, halakban gazdag tavat. Ugyanis megjelent egy piros, ZB-s Zsiguli, benne egy fér­fi négy gyerekkel. Felhajtot­tak a tavat védő töltésre (tu­domásom szerint már ez is tilos), majd kipakoltak az autóból, s utána ott helyben megmosták a kocsit... Ha a lakótelepeken tilos a kocsimosás, akkor a kellemes kirándulóhely és a halastó még inkább megérdemelné ezt a kíméletet. Takács József Nyíregyháza Atjárö Övoda, bölcsőde, iskola, számos üzlet megközelítését teszik lehetővé azok az átjá­rók, amelyek Nyíregyházán a Kun Béla utca 4—6., vala­mint a másik oldalon a 3—5. számú ház alatt vannak. Ezt a célt szolgálja — nyilván — az úttestet két részre osztó füves sávban a közterület­fenntartó vállalat által meg­épített kis átjáróösvény is — mindkét oldalon a közel­ben áll meg a 12-es busz, s az arról leszállóknak se kell­jen elgyalogolni vagy az egyik, vagy a másik kereszte­ződésig, ami elég messze van innen. Ezért nem tartjuk méltányosnak, hogy a rend­őrség gyakran megbírságolja az említett kis átjárónál át­kelőket. Egy felfestett gya­logátjáró megoldaná a visszás helyzetet. Sz. I. Nyíregyháza Szerkesztői üzenetek Szabó Tiborné, Nyíregy­háza: A Nyugdíjfolyósító Igazgatóságtól kapott tájé­koztatás szerint 1987-ben — amennyiben az egyéb feltételek is megvannak — a 3390 fojintot meg nem haladó nyugdíjakhoz lehet házastársi pótlékot adni. Ha a nyugdíj meghaladja ezt az összeget, akkor csak há­zastársi jövedelempótlék folyósítható. Az április el­sejétől adott 60 forint ki­egészítés pedig ehhez nein, csak a házastársi pótlékhoz jár. Tömöri Sándor, Nyír­meggyes: A személyi jöve­delemadónak egyelőre csak a tervezete készült el, be­vezetéséről, pontos mérté­kéről várhatóan szeptem­berben dönt majd az Or­szággyűlés. T. Julianna, Piricse: Ér­tesüléseink szerint időköz­ben az áfész kiutalta ön­nek a kirándulási támoga­tást, és megkapta az el­maradt ún. forgalmi pénzt is. N. D., Tiszacsécse: A köz­ség rendezési tervének ér­telmében a szóban forgó telken négytantermes isko­la épül (várhatóan a 90-es évek elején), ezért nem le­het építési teleknek meg­osztani. Tóth József, Nyírkércs: A kérdéses postai utalvány annak idején elveszett, így a biztosítás (kártérítés) ösz- szegét pótlólag csak a kö­zelmúltban tudták önnek kifizetni. Szabó Bertalanná, Kis- várda. A megyei társada­lombiztosítási igazgatóság­tól kapott információk sze­rint ha az állandó özvegyi nyugdíjra jogosult özvegy újabb házasságot köt, akkor a továbbiakban nem folyó­sítható számára az özvegyi nyugdíj, viszont megilleti az úgynevezett végikielégí­tés, amelynek összege egy­évi özvegyi nyugdíjával egyenlő. Igényét a végki­elégítésre a házasságkötés­től számított egy éven be­lül kell előterjeszteni. Az illetékes válaszol KORLÁTOZOTT LEHETŐSÉGEK A háztáji dohánytermesz­tés gyakorlatát kifogásolta szerkesztőségünknek címzett levelében egy máriapócsi ol­vasónk. A panasszal az érde­kelt gazdasághoz, a máriapó­csi Rákóczi Termelőszövet­kezethez fordultunk, s tőlük — Paszternák Józsefnek, a tsz elnökének aláírásával — a következő tájékoztatást kaptuk. A korábbi években a kö­zös gazdaság általában 10 hektár körüli területen, a háztáji gazdaságok további 80 hektáron végeztek integ­rált zölddohánytermesztést. Ezenkívül 80 hektáron — szerződéses formában — nagylevelű dohányok (káliói és kerti fajták) termesztésére is vállalkoztak a tagok. Az idei termelési szerző­dések megkötése előtt a tsz felmérte, hogy a tagok közül kik, hányán kívánnak részt venni a termesztésben. Esze­rint 370-en jelentkeztek zöld dohány termesztésére, az igények szerint 196 hektár­nyi területen. A termelőszövetkezet a ter­més értékesítésére a Nyidofer Vállalattal kötött szerző­dést több évre. A szerződés értelmében a vállalat 280 tonna termés értékesítését biztosítja hevesi dohányfaj­tákból, 135 hektárról. Az ezen felüli mennyiség érté­kesítése bizonytalan (és csökkentett áron várható), ráadásul ennyivel csökkenne az a mennyiség is, amit a vállalat a következő években átvesz a szövetkezettől. Ezért a tsz nagylevelű do­hány termelését javasolta a termelőknek, mert itt a le­hetőségek nem annyira kor­látozottak. A zöld dohányt termeszteni kívánók egy ré­szének igényét el kellett uta­sítani, sőt, további 185 kister­melőnek úgy javasolták a szerződéskötést, hogy a tsz nem tud akkora területet biz­tosítani, mint amennyi az eredeti igény lett volna — mert nem jut. A javaslatokat a szerződéskötésre — számos körülmény figyelembevételé­vel — bizottság bírálta el, a testület állásfoglalását az­tán a tsz vezetősége meg­tárgyalta, s az ő vélemé­nyükkel kiegészítve kötötték meg a szerződéseket. Olvasónknak tehát abban igaza van, hogy jelentősen korlátozták a zöld c: • ány termesztésének köré' ez azonban nem a terme -zö- vetkezeten múlott — a he- tőségeket az ipari l „ ttér szabja meg, a gazdaságnak ehhez kellett igazodnia. Az örökös jogai Földjáradék, földmegváltás K. J. nyíregyházi levélírónk 1960-ban lépett be a ter­melőszövetkezetbe. Tagsági viszonya két év múlva meg­szűnt, ezt követően levélírónk — egészen nyugdíjazásáig — egy vállalatnál dolgozott. A közelmúltban határozatot kapott a tsz-től, hogy áz annak idején bevitt földet meg­váltják. Levélírónk azonban kevésnek tartja a felajánlott összeget, és arra is kíváncsi, visszamenőleg milyen igény­nyel léphet fel a téesszel szemben, jogosult-e kántalanítás- ra, földjáradékra. Az a termelőszövetkezeti tag, aki megszünteti tagsági viszonyát, a továbbiakban már nem jogosult földjáradék­ra. Az általa bevitt föld — megváltás ellenében — a ter­melőszövetkezet tulajdonába kerül. A megváltás összegét jogszabály állapítja meg, azon felül egyéb követelés nem támasztható. S. M. kisvárdai olvasónk 1982-től tsz-tag, de ténylege­sen csak néhány hónapot dolgozott, mivel két gyermeké­vel gyermekgondozási szabadságon van. Olvasónk azt sé­relmezi, hogy tagsági viszonyának fennállása alatt a tsz még nem biztosított részére háztájit. A termelőszövetkezet törvényesen járt el a torélírőval szemben, ugyanis azokat a tagokat köteles háztáji jutta­tásban részesíteni, akik teljesítették a termelőszövetkezet által meghatározott munkamennyiséget. Igaz, hogy a szü­lési, betegségi és a gyermekgondozási segély időtartama munkában töltött időnek számít, de a háztáji szempontjá­ból ezeket csak akkor lehet alapul venni, ha a tag a jutta­tásra (korábbi munkateljesítménye alapján) már jogosult­ságot szerzett. Levélírónk esetében ez a feltétel nem áll fenn. Z. Géza tiszavasvári lakost 1953-ban, mint tsz-dolgozót baleset érte. Később olvasónk más munkahelyen dolgo­zott, de a tsz ennek ellenére 32 éven át biztosította részé­re a háztájit. Az elmúlt évben azonban megvonták a jut­tatást azzal az indokkal, hogy eddig csak méltányosság­ból kapta ezt, mivel nem volt tsz-tag, a háztájira nem szerezte meg a jogosultságot. Olvasónk az iránt érdeklő­dik, jogos-e a tsz eljárása, vagy nem? A háztáji juttatás feltétele valóban a tagsági viszony és a közösben teljesített, előírt munkamennyiség. Ha le­vélírónk igazolni is tudná, hogy tsz-tagsági viszonya je­lenleg is fennáll, ez sem elegendő, mert még más felté­telek is szükségesek a háztájira való jogosultsághoz. Ne­vezetesen bizonyítania kell, hogy balesete miatt megrok­kant, illetve tartósan munkaképtelenné vált, s emiatt nem tudott részt venni a közös munkában. V. I.-né nyíregyházi lakos édesanyja tsz-tag volt. Ha­lála után azonban az örökös — levélírónk — nem kapta meg az időarányos háztáji juttatást és a földjáradékot. Helyesen döntőtt-e a termelőszövetkezet? — kérdi levél­írónk, aki arra is választ vár, hogy a megváltási ár ki­fizetéséig terjedő időre jogosult-e használati díjra vagy földjáradékra, mivel megváltással a föld a tsz tulajdoná­ba került. A föld járadékkal kapcsolatban helyesen, döntött a ter­melőszövetkezet, a megváltáson kívül más követelése nem lehet olvasónknak. Kívülálló — tehát nem termelőszövet­kezeti tag — örökös esetében a fizetendő megváltási árba ugyanis c ”le kell számítani az esedékes földjáradék ará­nyos részé . Azonbí ® a tsz-tag halála után az örökös, amennyiben erre igényt tart, jogosult a kijelölt háztáji földet betaka­rításig has ználni, vagy pedig a vezetőség engedélyezheti a tag részire járó évi terményjuttatás kiadását. Az idő­arányos részre olvasónk igénye jogos. Ha ezt nem kapta meg, akkor a döntőbizottsághoz fordulhat'jogorvoslatért. Dr. Nyitrai Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents