Kelet-Magyarország, 1987. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-24 / 147. szám

1987. június 24. Kelet-Magyarország 3 Kiút Ha nem kíséri kellő fi­gyelem a novemberi párt- határozat szellemében szü­letett intézkedési terveket, akkor ennek a határozat­nak a sorsa is megpecsé­telődik. Szabolcs-Szatmár gaz­dálkodó pártszervezetei­ben decemberben—janu­árban elkészültek ezek a dokumentumok. Fél év után mutatkoztak az első eredmények is. A Szabol­csi Húsipari Vállalatnál alig egy hónapja avatták fel az új üzemet. Mérhe­tő: könnyebb a munka, jobb a termékek minősé­ge, javuló a technológiai fegyelem, a féléves nyere­ségre sem lehet panasz. Ennek ellenére nem elé­gedett a gazdasági és a pártvezetés. Ugyanis még hiányzik a termelési fo­lyamat teljes átgondoltsá­ga, a technológiai sor kel­lő, intenzív működése. Korszerűsítik intézkedé­si tervük alapján a szer­vezeti rendszert Tiszavas- váriban az Alkaloida Ve­gyészeti Gyárban. Növek­szik az önállóság, gyorsab­bá válik a kutatási ered­mények elbírálása. A Ti- szalöki Állami Gazdaság­ban elemzőcsoportot ala­kítottak. Sok szabolcsi üzemben, vállalatnál igye­keznek a követelmények­hez igazítani az anyagi­erkölcsi ösztönzési rend­szert. Több helyen kísér­leteznek a szocialista bri­gádmozgalom megújítá­sának gondolatával. Látszik, hogy a nehéz­ségekből kivezető utat ke­reső novemberi határozat után a gazdasági életben bizonyos erőfeszítések ta­pasztalhatók a belső erő­források feltárására és hasznosítására. Milyenek legyenek azok az elvi, irányítási módsze­rek, amelyekkel gyorsít­hatják a kibontakozást a pártszervezetek? Segíte­nek például azzal is, hogy a szocialista értéktudatba, a nemzeti magatartásba beépüljenek olyan érté­kek, mint a vállalkozó­szellem, a kezdeményező­készség, a vállalaton belü­li önállóságra való törek­vés felismerése és támo­gatása. Fontos, hogy a rendet, fegyelmet, a következetes­séget szerető és igénylő igazgatókat, gazdasági ve­zetőket, mérnököket, tsz- elnököket támogassák! Farkas Kálmán Július elsejétől indul Új adóapparátus a megyében A vállalati és személyi adó­zás hamarosan megváltozó rendjéhez felkészül az adó- apparátus is. A megyében történő változásokról kértünk tájékoztatást Márton Lajos­tól, a Pénzügyminisztérium Ellenőrzési Főigazgatósága megyei igazgatósága vezető­jétől. , Az új adóapparátus felállí­tásáról 1987 májusában mi­nisztertanácsi rendelet intéz­kedett. Eszerint hármas tago­zódásban működik július el­sejétől az adóapparátus. A PM Ellenőrzési Főigazgató­sága utódjaként megalakul az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzé­si Hivatal, amelynek a 19 megyében és a fővárosban működnek az igazgatóságai. Az egyes adómegállapító hi­vatalokból, valamint az ille­tékkiszabási hivatalok adó­osztályaiból jön létre a me­gyei adófelügyelőségek rend­szere, az igazgatóság irányí­tása alatt. Az adófelügyelőség felada­ta a kisiparosok, kiskereske­dők. szellemi szabadfoglalko­zásúak jelenlegi rendszerben történő adóztatása és ellenőr­zése, valamint az adóhátra­lékok behajtása. Ha pedig bevezetésre kerül az általános forgalmi és személyi jövede­lemadó, akkor ezt is ellátja az adófelügyelőség az érin­tett körben. Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal megyei igazgatóságai ellátják a vállalatok, szövetkezetek és az e körbe tartozó más gaz­dálkodók, valamint a gazda­sági munkaközösségek adóz­tatását és ellenőrzését. Július elsejétől az adófel­ügyelőség irányításával egy­idejűleg a megyei igazgató­ság a lakosság adóztatási és felügyeleti osztály részvételé­vel dönt másodfokon a vitás ügyekben. A vállalati körben adódó viták esetében másod­fokon a hivatalban (országos központban) zárják le az ügyeket. Az új adóapparátus felada­ta, hogy az átszervezés mel­lett folyamatos maradjon az ellenőrzési munka, közbeh felkészülnek az általános for­galmi és személyi jövedelem- adó bevezetésére is. Ezért minden megyében megszer­vezik a tanácsadó szolgála­tot, nálunk a második fél év­től a városokban erre irodá­kat hoznak létre. Céljuk olyan állampolgári magatar­tás kialakítása, amelyben ja­vul az adómorál. Á feladat jó színvonalon történő meg­oldása közös érdek, az egész ország hasznára van. A megyei adó- és pénzügyi ellenőrzési igazgatóság lét­száma az átvett dolgozókkal együtt bővül, az új feladatok pedig mintegy duplájára emelik az adóügyekkel fog­lalkozók számát. A terv sze­rint 270 ember dolgozik a megyei igazgatóság irányítá­sa alatt. Elhelyezésük egye­lőre a meglévő épületek fel- használásával történik, 'de már kijelölték a Szabadság téren, a Krúdy mozival szem­ben az új székház helyét, ahol a tanács megkezdte a szanálást. Az igazgatóság megkezdte saját dolgozóinak a felkészí­tését, de ezzel együtt az adó­zók tájékoztatását a várható változásokról. Bár még vég­leges döntés nincs a beveze­tés időpontjáról, azonban azt szeretnék, ha mind a gazdál­kodók, mind a lakosság ad­digra tájékozott lenne az új adózás részleteiről is. L. B. BNV-díjra pályáznak Szabolcs márkabolt a fővárosban Bár a férfiak kevésbé igé­nyesek a divat változásaira, mint a nők, azért a cipőipar rendszeresen kínál számukra is valamilyen újdonságot. Jó lehetőséget ad erre az őszi Budapesti Nemzetközi Vásár. Rendszeresen részt vesz a kiállításon a Szabolcs Cipőgyár is. Az idén félszéz modellt visznek a BNV-re. A modellek közül három diva­tos, elegáns, sportos városi cipővel BNV-díjra is pályáz­nak majd a nyíregyháziak. Ha a vásárvárosban nem is, de Budapesten, a most ké­szülő Szabolcs márkaboltban a kiállítás ideje alatt is kap­hatók lesznek a cipőgyár új­donságai. A Majakovszkij utca 106. szám alatt vásároltak meg egy helyiséget erre a célra. A bolt kialakítása, berende­zése 3 millió forintba kerül. A butik jelt egű üzletet ele­gáns, egyedi bútorzattal ren­dezik be. A Szabolcs Cipőgyár már­kaboltját augusztus 20-án avatják. A vállalat tervei sze­rint Nyíregyházán jövő ta­vasszal nyitnak egy hasonló rendszerű üzletet a Kossuth utcában. loltésoldalon H ihetetlenül haragoszöld a természet mindenfe­lé. Ilyen buja vegetá­ció annyira régen volt a ha­tárban, hogyr£zinte úgy érzi az ember, mintha idegen föl­dön járna. Vastagabb a lomb, több az új hajtás, számosabb a levél. A Ti^za töltései he­tek alatt métert emelkedtek. A tengernyi fűben a kaszá­sok alig haladnak, és ahogy naladnak, úgy rövidülnek azok az időközök, ami két ■caszatisztítás között eltelik, 'ío, nem csak a fáradtság ... \ vastag torzsa tényleg ke- lődik a pengén. A lekaszált gát ijesztően lasonlít a birkák tavaszi há- ára. Már arra gondolok, amelyiket a nyírás után mu- atják, amikor kilátszik a aordájuk, a rövid „borosta'’ :özött pedig a bőrük nap nem átta sápadtsága. Miért ilyesz- ő a hasonlat? Mert a gáton •s másutt is ahol gyep van, íz aljfű is félig-meddig szál- űvé nőtt, így aztán a kasza tán belátni a puszta sár­álló földre a levéltelen szár- sonkok között. Ezt a lát- ányt persze nehéz elkapni. mert a sarjú most, egy-egy jó eső után napok alatt is­mét beborítja a nemrég ka­szált rétet. Van takarmány, annyi, hogy csak győzzük be­takarítani. Alig van olyan rend, amelyik ne ázott vol­na meg egyszer-kétszer, a széna még zsíros. Aki hajnalon Beregben jár, ahol a legtöbb a rét és a legelő, a méteres tejködben csodát lát. Ennek a meteoro­lógiai tüneménynek az a tu­lajdonsága, hogy megüli a lapos részeket és a napfel­kelte után úgy eltűnik, mint. a kámfor. Utána lucskos min­den levél és a szénabálák há­ta. A csoda pedig az, hogy ezeknek a báláknak a sötét felső negyede látszik csak ki a pirkadatban a nagy fehér paplanból. Az óriás körbá­láknak már nagyobb része marad látható, de valami kí­sérteties a kép. Ilyenkor még nincs más a határban, rhiht az,'aki tudja, hogy milyen rossz a hőség­ben kaszálni. így aztán öt órakor már suhog az acél mind, ahol szép a fű, és hol nem szép? Mire a nap felkel és magasabbra emelkedik, ők már hazamennek. Helyettük jönnek az asszonybk, meg­forgatni a tegnap vágottat, petrencébe rakni azt, ami megszáradt. Délben pedig? Akkor már én is visszafelé jöttem hajnalban kezdődött szép utamról. Gólyákat lát­tam a reggeli kaszálók nyo­mában, volt mit összeszed­niük. A kisgólyak már jócs­kán megszámolhatok a föld­ről is, akkorák. Június van, nyár már a meteorológusok szerint is, akik — meglehetősen óvato­san — csak a múlt héttől te­kintik nyárnak a júniust. A töltés tikkadtan delelt a hő­ségben, csak egy nagyon öreg parasztember járt rajta: iszákjából műtrágyával szór­ta a tar töltés hátát. Esik Sándor Fővárosi körkép A sétálóutca, az Arbat üzletei sok látnivalót kínálnak. Azt hiszem, túlzás lenne azt mondani, hogy a moszk­vai kereskedelem a kínálat helyzetében várja a vevőket. Tagadhatatlan, az üzletek­ben van áru, csak — ahogy a moszkvaiak mondják — nem mindig, nem mindenütt és nem elég. így hát relatíve minden kapható, csak éppen ki kell fogni, hol és mit akar az ember venni. A külkeres­kedő számára ez bizonyára napi információ, impulzus ahhoz, hogy mire inspirálják a gyártót, az itthoni eladót. Mindez szép így, de ehhez tudni kell: van ám konkur- rencia bőven. Moszkvában ott vannak a japánok, franciák, nyugatnémetek, pakisztániak — szóval vannak versenytár­sak. A sugárutak, körutak és régi utcák üzleteit és áruhá­zait járva meglepetések érik az embert. Rendkívüli és tet­szetős az a kínálat, amit a textilüzletek, a vásznat, da- masztot áruló boltok nyújta­nak. Sok szép bőráru is so­rakozik a pultokon. Nem le­het viszont színes filmet kap­ni, a szőrmekínálat is sze­gényes, a javát exportálják. Ha van, akkor-az bizony ot­tani fogalmak szerint is na­gyon drága. Meglepő, hogy míg a kolhozpiacon torony­számra áll1 a meggy, a cse­resznye, a sárgabarack, addig a város belterületén hosszú sorokban állnak gyümölcsért. Igaz, az árak tetemesen ma­gasabbak a piacon. így van ez a hússal is, ami a város üzleteiben 3,5 rubel, azért a piacon elkérik a 10 rubelt is. Ölesé ebéd, drága ruha Egy moszkvai újságíró-kol­léga erre mondta: lassan, de biztosan alakul a reform, s lényegében még mindig jobb, ha van áru, még ha borsos áron is, mintha van pénz, s nincs mire költeni. Lassan, de bontakozik valami, bár még mindig vannak meghök­kentő árak. Egy pirog 8 ko­pejka — egyötven körüli ár —, ami nevetségesen olcsó, éppúgy, mint egy belvárosi ebéd, ami szintén kijön más­fél rubelből. Ugyanakkor egy jó szállodában egy szoba egy éjszakára 85 rubel, amit ha a szovjet árfolyamon számo­lok át dollárra, 65 kopejká­val, akikor bizony 120 dollár­ba kerül. Az értékarányos árak felé közelít viszont min­den, ami nagyon jó. Az itt is drága. Vegyük akár a nőd ru­hát, az ékszert, az aranyat, a kristályt — már látni, hogy az árak megfelelnek a világ­piaci árnak. Mindenképpen új, kellemes látvány, hogy a nagy moszk­vai utcákon megjelentek a „turkálók”, a kinti standok, a fő- és mellékutcákon tarka ernyők hívogatják a vendé­geket egy szókra, Pepsi re. Az autóbuszokon olvastam rek­lámot, de hirdetnek a szovjet televízióban is. Nem véletlen, hogy a Veszna cég külön emblémával kínálja áruit, saját szép csomagolópapírja van, megállítótáblával hívja fel magára a figyelmet. Még inkább szembetűnő a dinajjpikusabb kereskedésre való áttérés a moszkvai sétá­lóutcán, az Arbaton. Itt a boltok mór külsejükkel, kira­katukkal is csalogatok. A kis­vállalkozást is tettenérhetjük, van itt utcai festő, aki a helyszínen készít portrét pár rubelért, van utcai fotós, aki a Vörös téren éppúgy, mint más érdekesség közelében egy-két óra alatt színes fel­vételt ajánl. De a hiányt pót­landó a Vaganszkoje • teme­tőben is ott az árus, aki bo­rítékba téve árulja Viszockij síremlékének fotóját. A szov­jet fővárosban már van négy magánkávéház, ezek előtt hosszú sorok állnak, mondják: más a kiszolgálás, nagyobb a választék, és ami a fő: ud­variasabbak, mint másutt. ■ veví iá árut vár A világért sem túlozva a dolgokat, egy biztos: Moszk­vában mi magyarok érdeke­sek vagyunk. Nemcsak a te­levízió műsorai igazolják ezt, nemcsak az újságok írnak sokat hazánkról. Szóbeszéd közben utalnak ránk, legyen szó bolti eladóról, háziasz- szonyról. Kétségtelen, bírál­nak is, s mint az újságos mondta: a Lityeraturnaja Gazeta azért fogyott el órák alatt, mert valami érdekes magyar vonatkozású írás volt benne. És ez így igaz, s nem­csak dicsérnek, de bírálnak is, ami érthető, hiszen ami itt nálunk jó, az egyáltalán nem biztos, hogy egy más léptékű országban, más vi­szonyok között is megállja a helyét. Hazatérve többen tették fel a kérdést: vajon mérhe­tő, látható-e a peresztrojka hatása? Nem hiszem, hogy e kérdésben illetékes lennék, de egyet nyugodtan mondha­tok: igen, s ami biztos, igé­nyesebbek, mint valaha. A vevők főleg, akik rájöttek, le­het követelni minőséget a boltokban is, lehet válogatni a piacon a szebb és még szebb áruk között, s a pén­zért el lehet várni, hogy az import is mind kiválóbb le­gyen. Nem vitás, erre biztat a tévé, a sajtó, azt sugallja a riportokban megszólaló polgár is. Ez kétségtelen fi­gyelmeztetés nekünk is, hi­szen a szovjet piacon — az igényesség és növekvő kon­kurencia miatt — csak ak­kor tudunk sikerrel megka­paszkodni, ha az igényesség­nek megfelelünk. A másik oldalon viszont az is elvárha­tó, hogy a cserébe kapott áruk hasonlóan igényesek legyen, s főleg választékuk skálája bővüljön. Slágerek, sorok A séták mindig kelleme­sek. Az utcakép sok minden­ről árulkodik. Színesebben öltöznek a nők. Csodásán kozmetikázzák magukat. A férfiak változatlanul „lezse­rek”. Talán a mindent gyor­san megvenni vágya rohanó­vá teszi az embereket itt is, tülekednek a boltokban, a metrókban, az utcán. Ugyan­akkor végtelen türelemmel kígyóznak a sorok, ha vala­hol valami sláger vagy napi cikk jelenik meg. A moszkvai napi átlagban két óra hosszat áll valahol és valamiért sort. Ki vodká­ért, vagy borért, más szín­házjegyért, a harmadik citro­mért, de akad, ahol a szép rózsákért is sor kígyózik. Itt a sorban nyugodtak, edzettek, könyvvel mennek, hiszen a várakozás perceit is ki lehet használni. A moszkvai nem tagadja: számára a pe­resztrojka, az átépítés akkor lesz kézzelfogható, ha ezt a mindennapok során érzi is. A törekvések tehát okosan afelé irányulnak, hogy ez mihamarabb érezhetővé vál­jék. Ami kétségtelenül lát­szik: valami elmozdult a holtpontról. Bürget Lajos A nyírbátori ruhákat sokan nézték a kiállításon, vevő is (Következik: Arcok, beszél- akadt volna bőven. (A szerző felvételei) getések)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents