Kelet-Magyarország, 1987. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-15 / 139. szám

1987. június 15. Kelet-Magyarország 7 Fütyülök rátok... Schumacher ezzel a könyvével időzített bombát helyezett a DFB, a Nyugatnémet Labdarúgó Szövetség alá. Amíg ketyegett a szerkezet, amíg nem vették komolyan a szőke óriás csínytevését. Am amikor a Bundesliga egész épülete beleremegett, egyetlen nap alatt szakítottak a három majom mentalitásával, vagyis azzal, hogy nem látunk, nem hallunk, nem mondunk semmit... — Schumachert el kell taposni! — dohogta a sarokba szorítot­tak kórusa, amely azonban tehetetlennek bizonyult. Toni, „az un­dok német”, a „márványkolosszus”, a „rideg szörnyeteg”, aki mellesleg Maradona mellett Mexikó sztárja és 1986-ban „Az év já­tékosa” volt, az „izomagyú sportoló” most gondolkodásra késztet. Nemcsak bírál, ötleteket is ad, lázasan keresi a kiutat a bajokból. (A könyvből — amely hamarosan elkerül a szabolcsi könyvpiac­ra is — idézünk most néhány részletet.) Injekciók és szex 1986 őszén, a VB után heves vita lángolt fel nálunk arról a kérdésről, hogy a csapat milyen orvosi támogatást kapott Mexi­kóban. Baráti körben többször panaszkodtam, hogy elhanyagol­tak, magunkra hagytak, miután Liesen professzor és orvoscso­portja heteken át túlzott gon­doskodással törődött velünk. Talán ez valóban nem volt szükségtelen — gondoljunk csak a mexikói körülményekre: a ritka magaslati levegőre, a hő­ségre és a higiéniai viszonyokra, amelyek szintén egzotikusak voltak. Az egész „formábaho- zás” azonban túl rámenősnek, formálisnak és nem eléggé át­gondoltnak bizonyult. A nyomelemekkel dúsított há­rom liter ásványvízzel kezdő­dött az egész. Ennyit kelle.tt na­ponta meginnunk. Hihető ma­gyarázat volt rá: a szélsőségesen nagy fizikai terhelés hatására rendkívül nagy elektrolit- és só­veszteség lép föl. Logikus, hogy ezt a veszteséget pótolni kell vagy ki kell egyenlíteni. Amit elveszítünk, azt a szervezetbe vissza kell juttatni, hogy meg­előzzük a hiánybetegségeket és lekössük a szervezetünkben lévő vizet. Tehát minden játékos szó- íogadóan, bár zömmel kedvet­lenül vedelte ezt az ásványi izét. A harmadik edzés után mind- annyiunknak hasmenése volt. Azt hiszem, hogy ez az ital túl tömény volt és túlságosan hi­degen kaptuk. Elektrolitlöttyünk mellé min­den délben marékszámra nyel­tük a tablettákat: vasat, magné­ziumot, emelt adag B-vitamint, E-vitamint, néhány hormontab- lettácskát a magaslathoz alkal­mazkodás érdekében ... Az asz­talnál, ahol Klaus Allofsszal, Pierre Littbarskival és Wolfgang Rolffal ültem, egy faládában pálma állt. Lehet, hogy körül­belül két év múlva csavarok fognak kinőni a földjéből, mivel az összes vastablettát oda ástuk el. nagy gondosan. Ennyi vegyi anyag túl sok volt nekünk, még ha utólag el is magyarázták, hogy a vörös vértestecskéknek az ilyen oxigénszegény levegő­ben sok vasra van szükségük. A hasmenés valószínűleg a ..lódózis” magnézium következ­ménye volt. Ezt egy kölni orvos barátom is megerősítette, aki az ilyen nagy mennyiségű tablet­tával szemben pontosan olyan szkeptikus, mint én. „Napi 10 tablettánál többet so­se fogok bevenni — jelentettem ki. — Hiszen egyáltalán nem tudjuk, hogy ezek az anyagok hogyan hatnak egyszerre. Érő- • sithetik, vagy éppen gyengíthe­tik egymást.” A tablettákon kívül csak úgy záporoztak az injekciók. Liesen professzor egymaga 3 ezer da­rabot adott be. Ezekbe aztán minden elkép­zelhető benne volt: növényi ki­vonatok a szervezet immun- rendszerének erősítésére, nagy adag C- és B12 vitamin, mézki­vonat a szív-keringési rendszer támogatására, borjúvérkivonat a magaslati levegő következmé­nyeinek elhárítására. Ehhez jöt­tek még az E-vitamin tabletták, amit már abszolút túlzottnak tartottam. Kivéve talán a két kimerült „olaszt” — Briegelt és Rummeniggét —, akik Olaszor­szágban kevesebb és lazább ed­zésekhez voltak szokva, mint mi a Bundesligában. A tablettákkal szembeni bi­zalmatlanságom Liesen profesz- szort szörnyen sértette. Berti Vogts is megsértődött, amikor edzés végén a „levezető futás” vezényszóra a közismert „hom- lokütögetéssel” válaszoltam. Mégis engedelmeskednem kel­lett. „A lipidek, laktátok, tej­savak így bomlanak le” — ilyen szépen fogalmaztak a sportor­vosok. Berti ragaszkodott hát hozzá: „Levezető futás!” így összefutottam magamnak az Achilles-ín gyulladást. Hat hétig gyötört. . . Ennek ellenére minden teszt­nél rosszabbak voltak a laktátér- tékeim, mint a mezőnyjátékos „vágtázóké”. Ami persze nem is csoda: végső soron kapus va­gyok, és nem maratoni futó. Ennek ellenére a legmelegebben ajánlották, hogy naponta fél órát fussak az erdőben. Az orvosi gyámkodás termé­szetesen nem ért véget a tányér szélénél. A diétához sok hús, krumpli, tészta, víz és gyümölcs­lé tartozott. Pierre Littbarskit a leghatározottabban elválasztot­ták kedvenc italától — ő ugyan­is Coca-Cola-barát. Én — aki odahaza abszolút ínyencként ha­sábburgonyát, hamburgert, csül­köt és zsíros gulyást eszem — megelégedhettem a válogatott glükózokkal, lipidekkel, vita­minokkal és szénhidrátokkal. Korgó gyomorral tagadtam meg az engedelmességet. Már 1985-ben, első mexikói felderítő útunkon is fellázadtam. Egy hé­tig inkább kizárólag tükörtojá­son és salátán éltem r Egyébként csak ásványvíz és esténként sör. A többi játékos hasmenéssel ro­hanta végig az egész országot. En voltam az egyetlen egészséges! Az 1986-os VB-n hat hétig egy falat húshoz nem nyúltam hozzá. Hiszen már volt kellő tapaszta­latom. A professzor azonban to­vább prédikált: „Tóni, ez lehe­tetlen. A szénhidrátok . . . Ész- szerűtlenség!” Ennek ellenére sem engedtem. Gondterhelt alakok csatlakoztak a professzorhoz „Harald, ez tisz­ta őrültség. Hiszen nem élhetsz így hetekig . ..” „Hogyhogy nem? Jól érzem magam. Basta.” A táplálkozástudományi szak­emberek bizonyára igen kedves emberek, jószándékú tanácsukat ajánlatos figyelembe venni. Csak türelmesebbnek kellene lenniük. Tiszteletben tarthatnák a kivéte­leket. Hiszen nem létezik abszo­lút igazság — még a sportdiétá­ban sem. A korábbi teniszbajnok. McEnroe 1986-ban megpróbált visszatérni. Már csak „ésszerű táplálékot” rágcsált, hogy csúcs­formába táplálja magát: müzlit, tejet, miegymást és állandóan a kalóriatáblázat lebegett a szeme előtt. Kicsattant az egészségtől. Tényleg szép volt. Csak éppen eredménytelen. Előző fénykorá­ban fütyült a táplálkozástudo­mányi szakemberek kiokoskodott diétájára. És a maga egészség­telen, jégkrémből meg hambur­gerből álló diétájával győzött. Az átkozott altatótabletta-zabá- lást még határozottabban utasí­tottam el. Liesen javallata: Ez azért szükséges, mert egy kialudt játékos jobban érzi magát.” Ez az érvelés engem nem győzött meg. Álmatlanság ellen egy-két sört írok fel magamnak. Aztán úgy alszom, mint a bunda. Mi­ért nem „Kölsch”-t adnak alta­tók helyett? A kezdeti felháborodás után beletörődtek extra terápiámba. A kaiseraui edzőtáborban egy­szer Horst Schmidttöl egy sört kértem. Holtsápadt lett, lopva körülnézett, súgott valamit Berti Vogts fülébe. A második sörö­met a leghatározottabban meg­tiltották. Nem sokáig. Komolyan dühbe gurultam. Hősiesen ki­vívott söröm után aztán úgy aludtam, mint egy ártatlan kis­ded. Döntetlen a Tapolca ellen Kézilabda Bár a félidőben még két góllal vezetett az NYVSSC férfi NB I B-s kézilabda csapata, mégis a nyíregyháziak örülhettek az egy pontnak a találkozó végén. NYVSSC—Tapolcai Bauxitbá­nyász 22:22 (12:10). Nyíregyháza, 200 néző, v.: Taizs, Zaveczki (debreceniek). NYVSSC: Oláh — Lakatos (4), Dobi (3), Bőd (2), Kiss (—), Hanufer (—), Fedor (2). Csere: Lórik (2), Bácsi (7), Gazdag (2), Oláh (kapus), Már­ton (—). Edző: Rácz Sándor. A mérkőzés elején búcsúztatták Czaifcó Gábort és Baricska Bélát, akik befejezték pályafutásukat. A találkozón a vendégek kezd­tek jobban, de 3:l-es vezetésük után a hazaiak gólrjai következ­tek. A második játékrészben Bácsi és Dobi góljaival elhúzott az NYVSSC. Majd váratlan fordu­lat, az ellenfél kiegyenlített. Ez­után hiába védett nagyszerűen Oláh, a Tapolca vezetett 22:21- re. Lakatos mentette meg az egy pontot az utolsó percben. Jók: Bácsi, Fedor, ill. Szflam- nik, Zeátler. Vállalkozó iskola NB l-ben a tekézők! Nem átszállójegyet akarnak váltani tos kívánalom, hogy játéko­sainknak munkaidő-kedvez­ményt tudjunk biztosítani, mert a magasabb osztály egyben több munkát is követel. A játékosok július 10-ig pihe­nőt kaptak, azután kezdik az edzéseket. Előbb a fizikai fel­készítésen lesz a hangsúly, majd feszített program következik, hi­szen ugyanazon a négy pályán dupla időre van szükség. Az NB I ben ugyanis már nem száz, ha­nem kettőszáz gurítás vár a já­tékosokra. Ezzel természetesen az edzésidőt is a duplájára kell emelni. Aztán ott van még az utánpótlás-nevelés, mint sar­kalatos kérdés. Munka lesz bő­ven, de mindenki bízik, nemcsak átszállód egyet váltottak az első osztályba. Mán László I A hír örömteli, a Nyír­egyházi Taurus SC férfi te- kézöi ősztől az NB l-ben folytatják. Bajnokságot nyerni, magasabb osztáflyba kerülni dicséretes tel­jesítmény. Az értékelésnél néz­zünk kicsit visszább. A nyíregy­házi tekeéletbe-n korszak váltási jelentett az 1984-es esztendő. A stadion tekecsarnokában ekkor váltotta fel az elavult bitume­nes pályát a korszerű, műanyag- borítás. Az első esztendőben nem hozott megváltást a váltás, sőt! A nők az NB I-ből, a férfiak az NB II-ből búcsúztak. — Ekkor kezdődött az az ösz- szefogás, amely idáig hozta a csapatot. Röstelltük, hogy az NB Ill-ban szereplünk, meg akartuk mutatni magunknak, és másoknak is, hogy többre va­gyunk képesek — eleveníti fel a múltat Hankószki József. Alaposan nekidurálták magu­kat a fiúk, hiszen az NB IH után a másodosztályban is baj­nokok lettek. Pedig az elmúlt bajnokság célkitűzésében a biz­tos bennmaradás szerepelt. Az őszi rajt ragyogóra sikeredett, zsinórban nyertek nyolc össze­csapást. Különösen idegenben ment a csapatnak, mindössze egyszer jöttek haza vereséggel. A hazai pálya viszont nem előnyt, hanem hátrányt jelentett. A korszerűtlen bábuk miatt ide­gesen játszottak, ami rendre a vendégeknek kedvezett. Ta­vaszra aztán a stadion segítsé­gével kicserélték a bábukat, ami doppingként hatott a játékosok­ra. A tavaszi szezont lista vezető­ként kezdték, ám nem bízták el magukat, megnyugodtak és já­tékban, valamint tudásban is fejlődött a csapat. A sorsolás kedvező volt, idegenben tovább­A Taurus immár NB I-es csa­pata; állnak (balról): Tálas Mik­lós, Szlovenszki Tibor, Szakács Miklós, Hankószki József, Tilki János, Ganzler István elnök. Guggolnak: Tamás Attila, Szabó Sándor, Búzás András, Hegyes Pál, ifj. Mártonfalvi Miklós, He­gyes Tibor. A csapatképről hiányzik Fehér László. (Cs. Cs.) ra is jól szerepeltek és itthon veretlenek maradtak. Aztán a hetedik fordulóban, az akkori rivális Hódgép elleni idegenbeli sikert követően kezdett ragyogni a bajnoki arany. Végül meggyő­ző előnnyel, hat pont különb­séggel végeztek az élen. Nézzük, kik azok a játékosok, akik részesei a bajnoki címnek: (A játékosok neve után a mér­kőzések száma, a pontszerzés, és az átlagteljesítmény szerepel). Szlovenszki Tibor (24. 18, 418.4 fia), Hankószki József (22, 13, 408,7), Mártonfalvi Miklós (25, 16, 405), Fehér László (23, 13, 402,8), Szakács Miklós (24. 13, 402), Bú­zás András (14, 5, 397,5-), Hegyes Tibor (ló, 1, 396,5), Hegyes Pál (10, 3, 306,5), Tilki János (2, 1, 419). A siker értékét növeli, hogy a csapat tulajdonképpen edző nélkül jutott az első osz­tályba, az edzések irányítását, a technikai vezetői feladatokat Hankószki József látta el. — Mint minden újonc, mi is szeretnénk bennmaradni — kez­di a tervekről Ganzler István, a klub elnöke. — A lányokkal egy esztendeig voltunk az NB I-ben, ennek tapasztalatait szeretnénk majd hasznosítani. Egy új szak­osztályi modellel akarunk dol­gozni, feladat van bőven. Az anyagiak rendelkezésre állnak, Papp János edző kezében rész maijd a szakmai irányítás. Fon­— Elég egy harsány füttyszó és máris kezdődhet a vérbükk lombja alatt a fociderby — mu­tatott az egykori Dessewffy-kas- tély mögötti pályára Nagy Lajos, a tiszavasvári Vasvári Pál Ipari Szakközépiskola és Szakmun­kásképző Intézet testnevelője, majd az irodába invitált, ahol Várkonyi István igazgató és Far­kas Gábor igazgatóhelyettes fo­gadott. A házigazda-trió indítot­ta be a város üzemeivel együtt a megye első és eddig egyetlen középiskolai diáksportegyesüle­tét. — Vállalkozó iskolának tartjuk magunkat — kezdte a beszélge­tést az intézmény vezetője. — Ezért is vágtunk bele a . ,DSE megalakításába. Ezzel még'jobb feltételek között sportolhatnak diákjaink, több pénz jut felsze­relésre, sporteszközökre. A helyi ÁFÉSZ, a Munka Mgtsz és a Sü­tőipari Vállalat is jogi tagjai let­tek az SE-nek, s képviselik ma­gukat az elnökségben. Anyagi­akkal és munkaeszközökkel se­gítenek. mi saját autóbuszunkat adjuk kölcsön, valamint használ­hatják létesítményeinket. Az utóbbi cég igazgatója. Terebes László lett a DSE elnöke, titká­ra Nagy Lajos. Az iskola a sportra kapott anyagiakat adta át a sportegyesületnek. — Amikor az intézmény dol­gozói meghallották, hogy meg­alakult a DSE — vette át a szót Farkas Gábor —, majdnem meg­sértődtek. hogy őket nem akar­juk bevenni a tagság közé. ök is kifizették a 100 forintos pár­toló tagsági díjat. így összesen Mozogjon mindenki 600 diák és 100 felnőtt tagot számlálunk. — Azzal, hogy a DSE jogi sze­mély, különféle programokat szervezhet — folytatta Várkonyi István. — Nyári bentlakásos sporttábort, karate tan folyamot, rock-koncertet, számítógépes to­vábbképzést tervezünk és ott­hont adunk augusztus elején egy karatetábornak is. A tervek sze­rint az iskola területén már eb­ben az évben elkezdik építeni az új tornatermet, amely városi összefogással kis sportcsarnokká bővülhet. Az épületből kilépve a Ihely előtt gyülekeztek a gya orlati foglalkozáson levő tanulók. — Tíz éve tartunk rendszere­sen munkahelyi testnevelést — magyarázta Nagy Lajos. A diákok munkaruhában, ba­kancsban futottak két kört, majd rövid gimnasztika fejezte be a tornát. A műhely melletti kon­dicionálóteremben csak a kira­kott oklevelek árulkodnak a munkáról. A fiúk a megyei kö­zépiskolai bajnokságban arany­érmet szereztek, közülük á leg­jobbak voltak: Faggyas György. Serbán Tibor, Kiss Sándor. Újabban a súlyemelő edzések elé is oda kell írni a nemet is. mert a gyengébb nem is képviseli ma­gát a tréningeken. A másik sportág, amelyben az iskola si­kereket könyvelt el, a kézilabda. Megyesi István testnevelő irá­nyításával a megyei bajnokság­ban a serdülőknél a fiúk az el­ső helyen végeztek. Máthé Csaba Kezeit magasba emelve örül Kozma Jóska, Nyíregyháza első NB I-es góljának szerzője. (Fotó: Elek E. felv.) Á kedvanc, akit a B-közép elkeresztelt j lifep ’' ' ■ Wmm Athos, Porthos, Aramis — Dumas három testőrét kardjuk tette ismertté. Kozma Józsefet — többek között — kiváló em­berfogó, testőri képessége emelte a legjobbak közé. Ismertetőjele: Jolly Joker. Csatárként tűnt fel. Hét évvel ezelőtt középpályásként öltöt­te magára a Szpari NB I-es mezét. Kozma nevéhez fűződik az NYVSSC első NB I-es gól­ja. Sziszifuszi játékával szá­mos ellenfele életét keserítette a sportág élvonalában. Hol van, eltűnt? Valahol a megyében található. Czeczeli, az „Oscar-díjas” csapattárs se­gített előkeríteni. Nyírkárász­ban. — Hogyhogy itt? — Talán a sors iróniája, hogy szülőfalum közelében fe­jezem be a futballt — mondja a 35. évét taposó „Kicsi”. Félezer mérkőzés — Apropó, Kicsi? Ki ragasz­totta Önre a becenevet? — Temesvári csapatában ját­szottam, amikor a B-közép tag­jai megtiszteltek ezzel a jel­zővel, azóta is így szólít min­denki. — Tartsunk egy kis számve­tést. Rövid két esztendőt ját­szott az élvonalban. Hány gólt szerzett? — Keveset, mindössze két­szer találtam az ellenfél kapu­jába. Először a DVTK, majd a Dunaújváros ellen sikerült fejesgólt szereznem. — Hol ismerkedett meg a lab­darúgással? — Várpalotán kezdtem 15,. éves koromban, majd szülőfa­lum Nyírkércs következett. Ka­tonai szolgálatom ideje alatt Marcaliban, a Latinka SE-ben játszottam, leszerelés után — rövid ideig — ismét Várpalota jelentette az otthonom. Ponto­san tíz évvel ezelőtt kerültem N yí reg y házá ra. Osztályozókönyvünk szám­adatait összeadtuk, szoroztuk, osztottuk és kijött a végered­mény: Kozma Jóska félezer mérkőzést játszott pályafutása során, száznál többször — köz­te 30 NB I-es találkozó — sze­repelt a Szipari csapatában. Át­lagosztályzata alapján, neve mindig a legjobbak között sze­repelt. — Mikor került el Nyíregy­házáról? — Nehéz erről beszélni, az viszont tény: sérülésem miatt kellett szakítani az élvonalbeli labdarúgással. Ez 1982 tava­szán történt. Utána Baktaló- rántházán dolgoztam. Tőrőoslk, Izsó, Póczlk „skalpjai" Újra a Labda következett. — Játszadozó középpályásból hogyan lett emberfogó? — Ilyen feladatot bízott rám Temesvári Miklós, s a csapat érdeke is azt kívánta, hogy ezt vagy azt ki kellett kapcsolni a játékból. — Hallhatnánk nagyobb ne­veket? — Ilyen volt Törőcsik és Pásztor, aztán Izsó, Kiss Lász­ló, Póczik és a többiek . . . — Első bemutatkozás az NB I-ben? Mosolygott. — Életem legemlékezetesebb mérkőzése volt a Diósgyőr el­leni nyitótalálkozó, ahol 2:0-ra nyertünk. A sporttörténeti jelentőségű első gól Kozma nevéhez fűző­dik. 1980. augusztus 9-e: „Az 50. percben megszerezte első NB I-es gólját a hazai együt­tes. Czeczeli a bal oldalon vit­te fel a labdát, beadását a 16-os oldalvonalánál Kovács to­vábbpörgette, s a befutó Koz­ma 5 méterről a bal felső sa­rokba fejelt, 1:0.” Kozma: „Jött a labda, s átvillant ben­nem : életem nagy pillanata ez . . . Minden erőmet belead­tam a fejesbe.” — A Jolly Joker melyik posz­tot kedvelte leginkább? — A középpályát. Ott l hettem magam a játékban, c- kat lehetett nálam a labi^, szervezhettem, támadhattam a kaput is, s egy kicsit keve­sebb volt a felelősség is, mint elöl vagy hátul. Igaz. ezen a poszton sokkal többet kellett futni és szerelni is. „ Tőlük mindig téltem...” — Az ellenfelek között kit tartott a legveszélyesebbnek? — Nyilasit, Töröcsiket, Daj­kát, Fúkőt. . . Tőlük mindig féltem. Kozma József most a me­gyei bajnokság II. osztályában Nyírkárászon kergeti a labdát. Mondják: nem is rosszul, nél­küle gyengébb lenne a kará­szi együttes. — Nem gondolt a visszavo­nulásra? — Már tavaly szerettem vol­na befejezni a játékot, de kér­ték, ne hagyjam, el őket, játsszak még. Engedtem a csá­bításnak, nem akartam, hogy haragudjanak rám a környé­ken. Ügy terveztem: még fut­ballozok egy-két évig, aztán végérvényesen szögre akasztom a futballcipőt. Foglalkozásé lehertaxle Ko^ma Józsefre régi tisztelői nagy szeretettel emlékeznek. Valamikor nagyon kötődött Nyíregyházához, de most már ezer szál fűzi falujába. Fele­sége, két szép gyermeke van, foglalkozása: magántaxis te­herautóvezető. Pótkocsis IFA- jával sokfelé eljut, felismerik, köszönnek neki az emberek. Erre egy kicsit büszke is, mi­ként arra is, hogy Jolly Joker­nek nevezik. Kovács György 0 u VSSt/ „Mindenki így hív: Kicsi..."

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents